A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 18. szám - Bünügyi statisztikánk 1897-ben 3. [r.]

Tizenh etedik évfolyam. 18. szám. Buda pest, 1898 máj u s 1 Szerkesztőség: -wr ^ Előfizetési árak: A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. _ | | | | w Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: K

:«JiL* í 1 _ Negyed évre 1 frt 60 kr. íaClOniVaíal t (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) * Fél « tj a — « V.% Rudolf-rakpart 3. sz. HETIUP AZ m^ ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGTÁR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐ! KAR KÖZLÖNYE, £gész m " 6 , _ « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr- RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek Ü ÉTV véd ck >lo5re„de,™ÍMt a "** szerkesztő : I*f. STILLER MÓR* ^"^^ tíadöhivawhoz intézendő Megjelen minden vasárnap. k™k' TARTALOM: Bűnügyi statisztikánk 1897-ben. III. Irta: Dr. Révai Lajos, ügyvéd Bpest. — A kártérítés büntető ügyekben. Irta : dr. Raffay Ferenc kir. albiró. Györ. — A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja. — III. Irta : Wahlner Aladár, m. kir. bányakapitány, Budapest. — Belföld. (A szövetkezeti törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. — A polgári törvénykönyv.) — Ausztria és külföld. (A feltételes elitélés eredményei Angliában. Közli . dr. G r u b e r Lajos, bpesti kir. alügyész.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Kereset kerítés [felállítása iránt jbiróság hatáskörébe tartozik-e ? (Felelet). Irta : H u b e r t Ottó, kir. albiró, Huszt.) — Irodalom. (A hűtlen elhagyás, mint házasságbontó ok. Irta: dr. Raffay Ferenc kir. albiró, Györ. — Telekkönyvi szaklap. Szerk. : Káplány Géza. kir. it.-táblai biró, Szeged. — Felsőbíróságaink elvi határozatai. Közli Márkus Dezső. kir. tszéki biró, Bpest. — A járásbíróságok ügyvitele. Irta ; Lányi Bertalan min. tan. Bpest.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny»-böl (Csődök — Pályázatok.) ^7 Bűnügyi statisztikánk 1897-ben. III. Szóba került nemrég — birák, ügyészek és ügyvédekből álló — nagyobb társaságban, az ügyészi és védői felfogásnak ellentétes volta a büntető igazságszolgáltatás terén. -«Cseppet sem csodálkozom — jegyzé meg a társalgásban résztvett egyik ügyész — ezen ellentéteken. A védő és a jogi szakíró ugyanazon hivatást töltik be a bűnügy sokféle bonyodalmas phasisában, mint a melyet az ellenzék a politika terén. Ok ennek módjára szabadon kritizálhatnak és messzire menő követelésekkel léphetnek fel, mert semmi felelősséget nem viselnek. Bezzeg máskép ítélnének, ha rájuk szállna át a kormányzás vagy bűnügyi szempontból az ügyészi felelősség súlya és terhe.» Elég tárgyilagosak vagyunk, semhogy ezen nézetben egy szemernyi igazságot ne találjunk. Kétséget nem szenved, hogy a sentimentalismusnak és az egykor annyira kedvelt rablóromantikának nincs helye a gyakorlati igazságszolgáltatás terén. Erély és szigor egyfelől, humanismus és bizonyos jóakaratú semlegesség mindenkivel szemben, a kire még nincsen reá bizonyítva, hogy önmagát kiküszöbölte a tisztességes emberek társaságából és a jóindulatú bánásmódra méltatlan, — ezek az ügyésztől jogosan megkívánt kellékek. Ettől azonban óriási távolságban áll az ügyészi karnak tényleges viselkedése. És hogy nem csupán mi védők és jogi szakírók találunk abban kifogásolni valót, ennek legjobb példáját adta a boldogult Kozma Sándor főügyész, azt igazolja a mostani főügyész Hammersberg Jenőnek fellépése is. Sokszor volt alkalmunk Kozma szájából éles és megsemmisítő kritikát hallani alantas közegei tulbuzgalma és túlkapásai felől és panaszát, hogy mily kevéssé értik meg ezek az ő humánus intentióit. És 1880. évi augusztus 17-ről kelt 8.774. sz. főügyészi körrendeletében ezeket mondja: ((Tartozunk nemzetünk reputatiójának azzal, hogy késedelem nélkül határozottan hozzáfogjunk azon visszásságok kiirtásához, melyek sajátságos viszonyok következtében büntetőeljárásunk ösvényén felburjánoztak». De Hammersbergnek mult évi körlevele is homlokegyenest desavouálja az ügyészek mai kedvelt — mindenkiben már ab ovo gonosztevőt sejtő és a vád alá helyezést minden lelkifurdalás nélkül gyárilag indítványozó - eljárását, valamint az egyéni szabadság s a terhelt jó hirnevének meg- 1 őrzése dolgában érvényesülő laza felfogását. «Ez a túlzott vádlási irány úgymond Hammersberg — nem felel meg a valódi igazság kiderítése iránti törekvésnek)) Lapunk mai száma «Már a feljelentés elintézésénél meg kell fontolnia az ügyésznek, hogy az egyéni becsület igen érzékeny tulajdon, a mely helyrehozhatlan kárt szenvedhet már a vizgálat elrendelése által is». . . íme igy szól az igazságszolgáltatás terén hosszú évi dicső múltra visszatekintő főügyész — Kozma Sándor méltó utóda ; és ennél többet mi lenézett idealisták és a jogszolgáltatás külső sáncaiban működő segédhadak - - sem mondhatunk. Lehet-e ily körülmények közt szó részünkről való túlzás vagy egyoldalú felfogás és mérlegelésről ? Bizonyára nem. * * * Ha tehát azt látjuk, hogy a budapesti kir. főügyészség területéhez tartozó ügyészségek részéről 29,532 feljelentésből esakis 7,814 tétetett félre (1890-ban 27.709 feljelentés és 7,556 félretétel) — akkor ebbe csak azon esetre nyugodhatnánk bele, ha a fennmaradt 20,151 uj és 4,986 mult évről folyamatban maradt = 25,137 vizsgálat (1896: 18,700 uj és 6,268 mult évről folyamatban maradt = 24,969) mind végtárgyalásra és ez utóbbi során marasztaló Ítéletre vezetett volna. Ennek helyébe azonban azt látjuk, hogy 1897-ben az eljárás megszüntetésével befejeztetett 9,221 (1896 : 9,179) vizsgálat; ellenben vádhatározat csupán 4,454 (1896 : 4,881) hozatott és 1897. é/ végével folyamatban maradt: 5,941 (1896: 5,463). Ha a vádhatározatokhoz még hozzáadjuk a közvetlen idézések számát: 3,710 (1896: 3,934), akkor ezek összege 1897-ben: 8,165-re (1896: 8,815) rug, tehát jóval kevesebbre mint az eljárás beszüntetésével befejezett vizsgálatoké. Százalékban kifejezve a beszüntetések és vádhatározatok összes száma 9,221 + 8,165 = 17,386 (1896: 9,179 -f 8,815 = 17,994). Vagyis az elintézett vizsgálatok 53°/0-a az eljárás beszüntetésével végződött és csak 47°/0 vitetett végtárgyalás alá. (1896: 51°/0 beszüntetés és 49% vádhatározat.) A függőben maradt és a jövő évre átvitt vizsgálatoknál az eredmény kétségkívül ugyanazon arányú lesz, a percentualis quota tehát változást nem szenved. Nem lehet e ily abnormis beszüntetési százalék mellett laikus észszel azt is feltételezni (a mit mi persze pillanatnyira sem akarunk elhinni), — hogy az ügyészek hatalmukkal egyenesen visszaélnek akkor, midőn annyi ártatlant engednek meghurcoltatni ? És ez korántsem oly ártatlan mulatság, mint azt ők maguk hiszik. Legyen szabad erre nézve csak egy példát felhoznunk. Csekély kihágásért egyik védencünk kisebb szabadságvesztési büntetéssel sújtatott; a jogerős büntetésnek k.gyelem utján való elengedéseért folyamodván, arról értesültünk, hogy a kegyelmi kérvénynek hely nem adható azon okból, mert védencünk ellen még lopás miatt is van eljárás folyamatban, - a miről annak mindazideig semmi tudomása Síin volt. Ezen ujabb vizsgálat és végtárgyalásnak eredménye vádlottnak teljes felmentése lőn. íme egy alaptalan vád, mely terheltre nézve végzetessé vált, mert megfosztotta őt a büntetésnek kegyelem utján való elengedésétől. Az ügyész a felmentő ítélet ellen felebbezett, — persze sikertelenül. És ekkor e sorok irója egy nyilt levélben Kozma főügyészhez fordult azon kérdéssel, vájjon való-e azon szerteszét elterjedt hir, hogy az ügyészek rendeletileg utasítva vannak arra, hogy minden felmentő Ítélet ellen felebbezéssel éljenek?. . Kozma főügyész - - mint azt máskép nem is vártuk — nyomban megcáfolta ily nemű rendelet létezését. Célunkat elértük. Kiderült, hogy a fellebbezések túlságos igénybevétele csak az illető ügyészek magánsportját képezte. * * A 47°/0 azonban még további reductiónak is van alávetve, miként azt az alábbi táblázat kitünteti : 12 oldalra terjed.