A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 18. szám - A kártérítés büntető ügyekben

138 OG 1 Tárgyaásra vitt vádlottak összes száma rölmeíítetett Elitéltetett Vád vissza- j vonás, íalál. szökés Tárgyalásra utasítva maradt 1. B.-Gyarmat 843 152 1 363 14 314 2. Besztercebánya 687 1 106 513 6 62 3. Budapest . 3,904 1 507 2*241 325 831 4. Eger 704 173 402 15 117 5. Fiume 229 1 91 65 5 68 6. Győr 378 89 282 12 45 7. Ipolyságh 389 91 176 54 68 8. Kalocsa 392 41 240 56 55 9. Kaposvár 688 232 337 44 75 10. Kecskemét 711 151 380 36 144 1 1. Komárom 724 133 361 230 12. N.-Kanizsa 370 54 277 14 25 13. Pestvidék 933 131 522 38 242 14. Pécs 459 38 336 7 78 15. Sopron 346 42 260 17 27 16 Szegszárd 678 138 327 11 202 17. Székesfehérvár L, 15 2 592 285 L6 259 18. Szolnok 1,363 309 614 7 433 19. Szombathely 843 124 403 8 308 20. Veszprém 460 58 203 68 131 21. Zalaegerszeg 598 101 326 56 115 Összesen lb97 « (1896) 1 16,851 |(16,810) 3,350 (3,097) 1 8,863 1(8,380) 809 i (593) 3.829 ! (4,871) Ezen táblázat is fájdalom terhelve van az előző cikkünkben emiitett, a múltból átvett és ezúttal még el nem tüntethető irreális adatokkal és holt lelkekkel. És ezért ebből sem vonhatók le azon következtetések, melyek egyfelől a bűnügyi igazságszolgáitatás valódi hű képét adnák, másfelől pedig alkalmasak volnának arra, hogy illetékes oldalról oly tanácsok és útmutatások forrásául szolgáljanak, melyek a bajok lassú, de biztos sanálását eredményezhetnék és azok további terjedését meggátolhatnák. Sok embernek csak kis útbaigazítás kell, hogy a helyes útra térjen. . . Mindenesetre szomorú, hogy 8,863 elitélt mellett 3.350 felmentett szerepel! Vagyis a végtárgyalás alkalmával a vádlottak sorából 3,350 + 8,863 = 12,213 egyén közül 271/2°/o lett ártatlanul a végtárgyalásra hurcolva (1896 : 3,097 -f8,380 = 11,477 = 27%). Érdekes volna természetesen még azt is tudni, hogy mily számarányban változik az elitélések száma a felsőbíróságok ítél kezése folytán. Erre nézve semmiféle adat sem áll rendelkesünkre — de nem kételkedünk benne, hogy a felmentések percentualeja a telsőbirósági judicatura folytán ma, midőn a reformatio in pejusra törekvő irányzat sokkal enyhébb és a régi traditionak inkább megfelelő felfogásnak engedett, — még kedvezőbbé válik. Hogy hány esélytől függ egy végtárgyalásnak a vádlottra nézve kedvező vagy kedvezőtlen kimenetele, azt csak az tudja kellően megítélni, a ki maga is védőképpen remegett védenceért és a haruspex módjára volt kénytelen megfigyelni azt, hogy a tárgyalást vezető biró jobb vagy bal lábával kelte fel? Emlékezetes marad e sorok írója előtt egy ily tárgyalás, melyen egy most már a Curián ítélkező biró elnökölt. Éppen azon ponton voltunk, hogy az elnök a bizonyítási eljárás befejezését kimondja, midőn a jelenlévő hírlapírók egyikétől egy cédulát vettünk, melyen azt irja «Ha érdekében áll védencének felmentése, akkor keressen bármily ürügyet a tárgyalás elnapolására. A biró szemei ma sehogysem tetszenek nekem». Követtük a jó tanácsot, elhalasztattuk a tárgyalást és legközelebb sikerült is vádlottat felmentetnünk. A ki ezen rosszat sejtető szemek dacára kénytelen volt ügyét aznap ezen biró által eldöntetni, az természetesen rövidebb-hosszabb szabadságvesztésben részesült, ha még oly hófehér tisztaságú is volt különben. * .* * Ijesztő nagy a tárgyalásra utasítva maradt: azaz a jövő évre átvitt ügyek száma: 3.829 (1896: 4,8/1). Ezt megrovás nélkül nem hagyhatjuk, mert az ügyek ily nagy torlódása azon bajjal jár, hogy az 1897-ről még folyamatban maradt vizsgálatok csak 1898 derekán vagy még később kerülhetnek tárgyalásra. Budapesten pl. most már csak szeptemberhavi és esetleg még későbbi határnapok lesznek kitűzve a lebonyolított és vádhatározattal ellátott vizsgálatok tárgyalására. Ha már most látjuk, hogy mily nagy százalékkal lesznek a téliesen ártatlanok a végtárgyalás elé hurcolva; ha meggondoljuk hogy mily súlyos jogkövetkezményekkel jar a vád alá helyezés mindenkire, kiváltkép azonban a jogi, orvosi, mérnöki vagy egyéb szakminősitéssel felruházott egyénekre nézve — akkor szükségkép arra a következtetésre kell jutnunk hogy az ügyészségre nézve nem létezhetik komolyabb, íontosabb feladat, mint a létező Augiás istállónak Hercules módjára való mielőbbi kitisztítása ; az ügyiratoknak gondos áttanulmányozása és a vádnak csak oly esetben való emelése, midőn annak a végtárgyaláson sikeres képviselete kétség tárgyát többé nem képezi. • Ne várja az ügyész a bűnösség kiderítését valamely kedvező véletlentől, a végtárgyalásnál előforduló «non putaremtől»! A csodák korszaka letűnt és az ügyésznek nem szabad (.hivőa-nek, hanem «tudó»-nak kell lennie. Az ő kudarca az államhatalomnak, a jogrendnek is kudarca. — ettől mindkettőt megóvni már hazafias szempontból is szent kötelessége. Ne higyje ő, hogy magasztos missioját csak akkor teljesítette híven és felebbvalói tetszését csak akkor érdemelte ki, ha minél több embert tesz a sokszor gyarló bizonyitási eljárás és birói ítélkezés áldozatává. Ezen felfogás az osztrák ügyészség traditiói közé tartozik — magyar ügyésznek azonban liberális felfogásnak kell hódolnia; ő nem a «Beamterek» hivatalos sablonját, hanem a gyakorlati élet szükségleteit tartozik iránytűnek elfogadni. Gróf L a m e z a n főtörvényszéki elnök bécsi ügyész korában az ügyészség feladatát e sorok írója előtt oda definiálta: ami arra valók vagyunk, hogy az embereket a bajba belovagoljuk)) («Wir sind dazu da, um die Leute hineinzureiten»). Magyar ügyésznek ily álláspontra soha. semmi körülmények közt nem szabad helyezkednie. Hiszen Hammersberg főügyész ur többször idézett körrendeletében világosan azt mondja: «Számos kir. ügyészség nem jár el eléggé tárgyilagosan és elegendő terhelő adat nélkül is, vagy oly cselekmények miatt is tárgyalást vagy vád alá helyezést indítványoz, a hol a bíróság nem talál bűnöst vagy büntetendő cselekményt)).. . . «Ugyanez a helytelen irány nyilatkozik meg az ok nélküli felebbezésekben is, a miért a felsőbíróságok már gyakran szót emeltek)). Minden ügyésznek tehát tisztában kell lennie az iránt, hogy a magyar á 11 a m érdekében cselekszik, ha annak minél több polgárát az anyagi és erkölcsi tönktől megóvja és a terheltek számát minél kisebb arányokra szorítja. Csakis az állhat az ügyész által képviselt társadalom érdekében, hogy az államnak minél több jóhirnevü polgára legyen és hogy csak a kétségén kivüli bűnös vitessék a kiérdemelt büntetés elé. Azon ügyész, a ki ezen hazafias szempontból indul ki, a ki a bűnösnek kérlelhetlen üldözője, de egyúttal az áitatlannak melegszívű pártfogója és védője. százszorta nagyobb hálát érdemel az államhatalom és társadalomtól, mint az, a ki fekete szemüvegen nézve a világot, csakis gonosztevőket lát maga körül — és a fegyházak és börtönök minél nagyobb népesitésében keresi a bölcsek kövét, az osztó igazság eszményét. Ez utóbbiakkal soha sem fogjuk magunkat megértetni; a mi álláspontunkelőttük terjesenidegen,ők a modern államélet exigentiáit nem ismerik és azért ki kell őket az igazságszolgáltatás virágos kertjéből mihamarább gyomláltatnunk, és őket individualitásuknak jobban megfelelő hatáskörbe átplántáltatnunk. Minden nap, a melyet hivatalukban töltenek, veszteség a közjóra nézve. Nem rekeszthetjük be ezen eszmefuttatásunkat méltóbban, mint ha Kozma fent méltányolt körrendeletének végsorait ide iktatjuk: «A kir. ügyészek hivatása — úgymond — és kötelessége, hogy a szakértelem és a kötelesség fegyvereivel álljanak ellent minden oly törekvéseknek, melyek nincsenek összhangzásban törvényeink szellemével, hogy ne engedjenek íneghonosittatni oly állapotokat, melyek ny iltan ellentétben állanak közjogi alkotmányos viszonyainkkal s társadalmunk összes irányzatával)). (Folyt, köv.) Dr. Révai Lajos. A kártérítés büntető ügyekben. Irta: Dr.RAFFAY FERENC győri kir. albiró. A magyar bűnvádi eljárási gyakorlat - igen helyesen soha sem helyezkedett arra az álláspontra, a melyet az osztrák 211 l^V^ ^\ 36í\§"a e,ÍOg,al> h0^ l- i' * büntető birómfS albo» hotelesek kutatni és megállapítani a bűncselekH kb,°!, ere,d? k*rt' Ennélfogva mai gyakorlatunk szerint a büntetendő cselekmeny magánjog, következményeit csak annyiban keH nyomozni a bunperben, amennyiben ez a büntető törvény kellő alkalmazása végett szükséges s a magánjogi .génvek csak