A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 17. szám - Néhány szó a fizetési meghagyások iránti eljárásban lerovandó bélyegilletékekröl

68 A JOG vasárnapi napokon szokásszerü Zazriván, igen sok férfi és asszony volt jelen, a kocsma ivójában azonban nagyobbrészt csak férfiak voltak. Vádlott fent idézett felhívása eredménytelen maradt, a mennyiben a kocsma ivójában jelen volt asszonyok s egyáltalában senki köveket nem ragadott. Ezen tényállás szerint, tekintve, hogy vádlottnak felhívása nem gyülekezethez intéztetett, a mennyiben a kocsmában szokásszerüleg ivás és szórakozás céljából jelenlevő csekélyebb számú férfi és nő, gyülekezet fogalma alá nem vonhatók; tekintve, hogy vádlottnak fent idézett kijelentése valamely bűncselekmény elkövetésére nem tartalmaz egyenes felhívást; tekintve, hogy a felhívás ilykép nem alkalmas a vád tárgyává tett bűncselekmény tényálladékának megállapítására: mindezek alapján a kir. törvényszék vádlott cselekményében a btkv. 171. §-ának 2. pontjába ütköző' izgatás vétségének tényálladékát megállapíthatónak nem találván, őt ennek vádja s következményeinek terhe alól felmentette. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1897. április 28. 931. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: A zaznvai lakosok vasárnap délután időtöltésre szokás szerint nagyobb számmal összejöttek a kocsmában. A kocsmában levőknek együttléte, a nagy számnál fogva a btk. 171. §. szempontjából a nyilvános gyülekezet fogalma alá esik ugyan, ámde ebben a nyilvános gyülekezetben a vádlott által tett kifakadás a vádba vett hatóság elleni erőszak bűntettének, illetve bármely más vétségének elkövetésére irányuló felhívást nem képezett. Huszka Antal párnicai körjegyző ugyanis, mint magánszemély tért be a zazrivai kocsmába és ezért ebben a minőségben és ezen a helyen hatósági egyén jellegével nem bírt. A mennyiben továbbá vádlottnak a kocsmában kiejtett azon szavában: «asszonyok ragadjatok követ!» — H u s z k a Antal tanú az ő személye elleni támadásra irányzott felhívást vélt is felismerni, e kijelentéstől Huszka Antal a választási mozgalmak hatása alatt álló köznép izgatott hangulata dacára sem ijedt meg (25. n.), sőt T. Samu tanú sem tartotta az ittas vádlottnak ezen szavait komolyan tett kijelentésnek, az állítólagos támadásra felhívott asszonyok pedig nem is a kocsmában, hanem a kocsma udvarán tartózkodtak és a további adatok szerint ezen kifejezés megtétele után a vádlott békésen haza is távozott. Ezekhez képest megállapítható, hogy a vádlott kijelentésében sem bűntett, sem vétség elkövetésére irányzott egyenes felhívás nem foglaltatott. A m. kir. Curia (1898. márc. 23. 6,016. sz. a.) Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megváltoztattatik és vádlott a btk. 171. §-ának második bekezdésébe ütköző izgatás vétségében bűnösnek mondatik ki, ezért 2 havi államfogházra és esetleg 4 napi államfogházzal helyettesítendő 20 frt pénzbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: Vádlott az elsőfokú biróság Ítéletében helyesen meghatározott nyilatkozatát a korcsmában, tehát nyilvános helyen, F. P. György és Huszka Antal tanuk vallomása szerint nagy számmal jelen levő közönség előtt oly hangosan tette, hogy azt mindenki hallhatta. Felhívása a nevezett és T. Samu tanuk vallomása szerint arra irányult, hogyanok Huszka Antalt kövekkel kergessék, miben ha nem is hatóság elleni erőszak, de csoportnak nyilt helyen való erőszakoskodása, vagyis a btk. 176. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak büntette foglaltatik. Minthogy pedig az izgatás természetéből és hatályosságának feltételeiből következtetve, a btk. 171. §-ában emiitett gyülekezet alatt nem csak egybehívott gyűlés, hanem bármi okból összegyűlt néptömeg, tehát nagyobbszámu kocsmai közönség is értendő; minthogy az «egyenes» felhívás csak a bűncselekmény elkövetésére szóló kifejezett és bárki által érthető felszólítást jelentheti; minthogy továbbá a felhívásnak nem kell a teljesítését biztosító minden kellékkel bírni, sőt a btk. 171. §-ában meghatározott izgatás éppen a felhívás eredménytelenségét tételezi fel; vádlott cselekményében az idézett §-ba ütköző izgatásnak összes alkotó elemei feltalálhatók. Vádlott ugyan azzal védekezik, hogy a vádbeli cselekmény elkövetésekor ittas volt. Mindazáltal, miután könnyen járt és kelt, miután a nap eseményeire, sőt a végtárgyaláson már a kocsmában tett nyilatkozatára is visszaemlékezett, miután Huszka Antal tanú vallomása szerint nem volt ittas, T. Samu és F. P. György tanuk vallomása szerint pedig csak ittas, de nem öntudatlan, el nem fogadható, hogy vádlott beszámítást kizáró állapotban lett volna. Ezeknél fogva és tekintettel arra, hogy a btk. 171. §-a szerint nem tartozik az izgatás kellékeihez, hogy a felhívás a veszélyeztetett egyént félelembe ejtse, hogy vádlott maga sem állítja, mikép csak tréfált volna és hogy a vádbeli felhíváskor jelen volt nőknek kisebb száma nem zárja ki sem annak komolyságát, sem hatályosságát, vádlottnak bűnössége meg volt állapítandó stb. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügy véd.a ki esküjében a király, ország és alkotmány iránti hüseg iránt tesz fogadalmat, kétségtelen, hogy oly magaviseletet tartozik tanúsítani, miszerint meg azon gyanúba se eshessék, mintha ezen esküje ellenére öt alkotmánysértő intentiók vezetnék. A szatmár-németii ügyvédi kamara fegyelmi birósága (1897. évi december 4-én 256. sz. a.): N. Miklós és D. László nagysomkuti lakos ügyvédek ellen folytatott fegyelmi ügyben következő Ítéletet hozott: t . A szatmár-németii ügyvédi kamara fegyelmi bírósaga ü. László és N. Miklós nagysomkuti lakos ügyvédeket az 1874. évi XXXIV. t-c. 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi velsegben vétkesnek mondja ki és ezért őket a 70. §. 2. pontja szerint fejenként 200—200 frt pénzbirsággal bünteti s kötelezi őket ezen összeget 5 nap alatt, — különbeni végrehajtás terhe mellett — a kamara pénztárosához az ügyvédi segélyalap javára befizetni stb. Indokok: Az ügyiratokból, különösen a közigazgatási hatóság által lefolytatott vizsgálat adataiból kétségtelenül megállapítható, hogy 1896. évi június 7-én estére Nagy-Somkut nagyigy akarván hozzájárulni az országos ünnephez; kétségtelen, hogy ezen ünneplés megzavarására és az ellenkező érzelmek kinyilvánítására való célzatból a Nagy-Somkutban lakó román ajkú intelligencia néhány tagja s közöttük a vádlott ügyvédek is, azon előleges megállapodásra jutottak, hogy ugyanezen alkalommal kizárólag román ajkú egyének közreműködésével ellentüntetést fognak rendezni, melynek programmját előre megállapították s azt azután tervszerüleg végre is hajtották. N. Miklós ellenében a beszerzett adatokkal és a saját beismerésével kétségtelenül igazolva van, hogy ezen megállapodáshoz maga részéről is hozzájárult s az ezt előkészítő tanácskozásban részt vett, a megállapított programmot magáévá tette, s a terv keresztülvitelére tényleg közreműködött, az ahhoz szükséges fáklyák beszerzéséről való gondoskodást magára vállalta, sőt ezekről tényleg gondoskodott, a fáklyákat kellő időben beszerezte s az intézők rendelkezésére bocsátotta s magában a tüntetésben közvetlenül csak azért nem vett részt, mert beismerése szerint őt ebben közbejött betegsége gátolta meg. D. László ellenében azon kívül, hogy a tüntetés előkészítésében részt vett, az is igazolva lett, hogy a tüntetés vezetésében, rendezésében és végrehajtásában tényleg személyesen is közreműködött s rendeletére az általa felfogadott zenekar oly zenedarabokat játszott s a nép oly dalokat énekelt, melyeknek szövege a közigazgatási hatóság megállapítása szerint a magyar állameszme, alkotmány és nemzet ellen tüntetésre alkalmas. Tekintve, hogy az ügyvéd esküjében a király, ország és alkotmány iránti hűség iránt tesz fogadalmat, kétségtelen, hogy oly magaviseletet tartozik tanusitani, miszerint még azon gyanúba se eshessék, mintha ezen esküje ellenére őt alkotmánysértő intentiók vezetnék, már pedig vádlottak fent leirt magatartása ezen gyanút vonja magára, részükről csak a gúnyolódás folytatásának tekinthető azon védekezésük, mintha a fáklyásmenetet csak a hazafias ünnepély fényesebbé tétele végett rendezték volna. Erre enged következtetni, hogy azt titokban tervezték, a hatóságnak be nem jelentették és a leirt módon hajtották végre. Ezek szerint attól eltekintve, hogy vádlottak kihágást követtek el s a kihágási biróság által büntetve lettek, fegyelmileg is büntetendő e cselekményük s az lett volna még akkor is, ha a fáklyásmenet rendezését a közigazgatási hatóságnak eleve bejelentették volna is. Vádlottak magaviselete tehát az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sérti, ezért őket vétkeseknek kellett kimondani; a büntetés kiszabásánál a biróság semmi enyhítő körülménynek fenforgását nem találta. A m. kir. Curia (1898. évi március 19-én 35. sz. a.) A fegyelmi bíróságnak ítélete indokaiból helybenhagyatik. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Engelmann Ármin pápai lakos e. veszprémi tszék, bej. máj. 25, félsz. jun. 4, csb. Kenessey Aladár, tmgg. Szenté János. — Politzer és Grünstein e. besztercebányai kir. tszék. bej. máj. 15, félsz, máj. 20, csb. Traeger Zsigmond, tmgg. dr. Rippely Ede. — Pollák Vimos e. nyitrai kir. tszék, bej. máj. 17, félsz. jun. 17, csb. Névery lgnácz tmgg. dr. Gutvill Pál. — Mitschang Mihály e. újvidéki kir. tszék* bej. máj. 81, félsz. jun. 14, csb. Galamb Zoltán, tmgg. dr. Fischer Henrik. — Káldor Soma k.-sz.-mártoni lakos e. szolnoki tszék, bej. máj. 14, félsz, jun. 13, csb. Pálka Kálmán, tmgg. dr. Neuberger Mer. — Schwarz Izsó e. debreceni kir. tszék, bej. máj. 12. félsz. máj. 23, csb. dr. Vass Antal, tmgg. Des Combes Henrik. — Türk Adolf e. zágrábi kir. tszék, bej' márc. 20, félsz. márc. 22, csb. Terics Károly, tmgg. dr. Salamon Jakab. - Svoboda Károly e. bpesti kir. tszék, bej. máj. 23, félsz. jun. 23, csb. Csapó Ferencz, tmgg. Fábry István. - Kohn A. e. szolnoki kir. tszék, bej. jun. 25, félsz. jul. 20, csb. Pálka Kálmán, tmga. dr Kreuczer Mihály. Pályázatok : Vinci kir. jbságnál aljbirói állás jun. 3. N.-Kikindai kir. ügyészségnél ügyészi áll. jun. 3. - Csurgói jbságnál aljegyzői áll. jun. 4. - Nyíregyházai kir. tszéknél 2 jegyzői, 1. vagy 2 aljegyzői áll. máj. 12. - Fiumei kir. tszéknél aljegyzői áll. máj. 8. =>ALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPEST fc -