A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 17. szám - Néhány szó a fizetési meghagyások iránti eljárásban lerovandó bélyegilletékekröl

A JOG Minthogy pedig a k. t. 224. §-nak mindenben megfelelő belépési nyilatkozat hiányában alperes a felperesi szövetkezet tagjává nem lehetett; minthogy keresete szerint felperes alperest, ugy mint szövetkezeti tagot, tagsági dij cimén kéri a követelésbe vett összeg fizetésére kötelezni és a per folyamán egész határozottsággal kijelentette, hogy a kereseti összeget nem biztosítási dij cimén követeli; és minthogy felperes alperestől, a ki a felperesi szövetkezetbe a fentiek szerint tagul be nem lépett, tagsági dijat nem követelhet: Az első bírósági Ítéletnek megváltoztatása mellett felperest kereseti követelésével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1898. márc. 9. 1,14-7. sz. a.): a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A jelen perben első sorban eldöntés tárgyát az képezi, hogy felperes és alperes között létrejött-e érvényes biztosítási szerződés .Alperes beismerte, hogy az A. és B. alattiakat aláirta; beismerte, hogy ezt az ajánlatot a felperes szövetkezethez intézte és a szövetkezet ajánlatát 48 óra alatt vissza nem utasította. Minthogy pedig a k. t. 468. értelmében, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasítja, az ajánlat eltogadottnak tekintendő, kétségtelen, hogy a biztosítási szerződés felek között megköttetett. Alperesnek az a védekezése, hogy ő a felperes szövetkezettel csakis biztosítási szerződést kötött s hogy csakis biztosítási szerződés megkötésére irányuló szándékkal irta alá az A. és B. alatti ajánlatot, alaptalan, mert ugy az A. és B. alattiból mint a C alatti alapszabályokból nyilvánvaló, hogy a szövetkezet csakis tagjainak vagyonát biztosithatja, hogy a ki a szövetkezetnél biztosilást eszközöl, ez által és egyidejűleg tagjává is válik a szövetkezetnek. Az alapszabályok 6. §-a szerint a szövetkezetnek tagja minden biztosított fél, míg biztosítása a szövetkezetnél érvényben van, és a biztosítási szerződés után fizetendő biztosítási dij egyszersmind tagsági dij is. Minthogy továbbá az A. és B. alatti ajánlat a fentiek szerint a k. t. 224. £-ában megkívántató írásbeli belépési nyilatkozatot pótolja, s alperes biztosítási ajánlatával, a szövetkezetbe való belépése iránt is tett ajánlatot, figyelemmel még arra, hogy a kölcsönös biztosító-szövetkezet csakis tagjainak vagyonát biztosithatja, s így alperes már ez okból sem lehetett kétségbe az iránt, hogy ajánlattételével a szövetkezet tagjai közé felvételét is kívánta, a mi pedig a biztosítási ajánlatnak a felperes szövetkezet részéről elfogadása következtében meg is történt; minthogy végül a jelen esetben többszörös biztosítás esetének fenforgása sem állapitható meg azért, mert alperes a B. alatti 10. pontjában foglalt arra a kérdésre, hogy: «bir-e tulajdonos még más épületeket; hol vannak azok biztosítva és mikor járnak ezekle-> azt a feleletet adta: «A Fonciére gőzmalomszövetkezetünknél > a miből a jelenleg biztosított tárgyaknak más biztosító-intézetnél s különösen a Foncierenél történt biztosítása nem is következtethető; ugy a biztosítási szerződés megkötése, mint az, hogy alperes a felperesi szövetkezetnek tagjává lett, bizonyítottnak lévén tekintendő, alperes a keresetbe vett első évi biztosítási, illetve tagsági dijnak és kamatának stb. megfizetésére az elsőbiróság által helyesen köteleztetett, miért is a másodbiróság ítéletét megváltoztatni és az elsőbiróság ítéletét az itt felhozott indokoknál fogva helybenhagyni kellett. A váltónak a lejárati idő tekintetében jogellenes kitöltése birói figyelembe nem vehető akkor, midőn alperesnek ellenszolgáltatásul kikötött teljesítési kötelezettségének ideje már lejárt. A veszprémi kir. törvényszék (1897 márc. 18.1,780. sz. a.) H. István felperesnek F János alperes elleni 65 frt tőke és jár. iránti váltóperében következőleg itélt: Az 1896 nov. 26-án 7,938. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Berhidán 1896 szept. 15-én 65 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 65 frt váltóösszeget stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes a kereseti váltó valódiságát nem tagadja el, hanem annak a lejárati idő tekintetében megállapodás ellenes kitöltése ellen emelt kifogást, ugyanis azt adta elő, hogy felperestől az 1. alatti kötlevél szerint egy cséplőgépet vásárolt 165 frt készpénzért és egy 65 frt értékű avult cséplőgépért, a kereseti váltót addig, a mig az avult gépet felperesnek át nem adja, csak biztosítékul állította ki s minthogy az avult gépnek átadása nem volt határidőhöz kötve, felperesnek nem volt joga a biztosítékul adott váltót lejárattal kitölteni, különben pedig az avult gépet az uj gép megérkezte után a zalaegerszegi vasútállomáson felpereshez cimezve fel akarta adni, de mivel Berhidán vasútállomás még akkor a közlekedési könyvben felvéve nem volt, ezen gépet nem vették fel, erről a 2. sz. a. levéllel felperest értesítette is. Ezekre a felperest a főesküvel megkínálta. Végül alperes a 6. sz. a. feladóvevénynyel tanúsította, hogy az avult gépet 1897. évi január 4-én felperesnek az 5. sz. a. utasítása szerint E. Mártonnak cimezve elküldötte. Habár felperesnek azon állítása, hogy az uj gép vételára két váltóval fedeztetett és azon tagadása, hogy a peresített 65 frtos váltót az avult gép fejében ugy kapta, hogy az avult gép kiadása után ezen 65 frtos váltót visszatartozik adni, az 1. sz. a. kötlevéllel megcáfolva van: alperesnek védekezése birói figyelemre még sem méltathatott, mert a beperesitett váltó az 1. sz. a. kötlevélben alperes által kötelezett avult cséplőgépnek értékét képviselvén, a felperestől vett uj cséplőgép árának egy részletét képezte s habár a kötlevélben az avult gép átadásának ideje meg nem állapíttatott is, az 5. sz. a. levelező lapon azonban már felperes által felhiva lett, hogy a midőn az uj cséplőgépért megy alperes, akkor az avult gépet is vigye magával; alperes a per során beismerte, hogy az uj cséplőgépet 1896. évi aug. 12-én átvette, azon körülményt pedig, hogy akkor az avult gépet felperesnek elküldeni akarta, de a zalaegerszegi vasútállomáson fel nem vették, tekintettel arra, hogy a kinált eskü megítélésébe felperes bele nem egyezett, — bebizonyítani nem tudta, azon időponttól fogva tehát az avult gép átadási kötelezettségének ideje lejárván, ez idő után a kitöltetlen váltón a lejáratot felperes jogosan kitölthette; továbbá, mert a 6. sz. a. feladó levél szerint alperes az avult gépet felperesnek 5. sz. a. utasítása dacára 1897 január 4-én adván fel a z.-egerszegi vasútállomásra, azt felperes a 7,938. sz. keresetnek 1896 nov. 23-án történt beadása után már elfogadni nem tartozott; azon állításának bizonyítása pedig, hogy felperes az avult gépet mégis átvette és az felperesnek birtokában volna, alperest terhelvén, azon alperesi kérelem, hogy ez iránt az államvasuttársaság hivatalból kerestessék meg, a perrenddel összeegyeztethető nem lévén, annak helyt adni nem lehetett stb. A győri kir. ítélőtábla (1897. nov. 2. 2,053. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes által nem kifogásolt 1. sz. a. megrendelési ivvel igazolva van, hogy a kereseti váltó fedezeti váltó, melyet alperes annak biztositékául adott át felperesnek, hogy avult cséplőgépét az alperes által vásárolt uj cséplőgép vételárának 65 frtnyi részlete fejében felperesnek át fogja adni és viszont felperes arra kötelezte magát, hogy az avult gép átadása után a kereseti váltót alperesnek azonnal visszaadja. Igaz ugyan, hogy az 1. sz. a. okiratban az avult gép átadására záros határidő kikötve nem volt, ebből azonban nem az következik, hogy alperes a gép átadását tetszése szerinti időpontig elhalasztani jogosítva volna, hanem ellenkezően éppen az, hogy a gépet az uj gép megérkezése után azonnal tartozott volna átadni és minthogy alperes ezt teljesíteni elmulasztotta, és felperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy őt mulasztás nem terheli , nyilvánvaló, hogy felperes a kereseti fedezeti váltót jogosan perelte be. Minthogy azonban alperes a per folyama alatt kötelezettségének eleget tett és az avult gépet felperesnek, illetőleg az általa adott utasítás szerint E. Mártonnak elküldötte, az adásvételi ügylet felbontását pedig alperes eme késedelme miatt egyik fél sem óhajtja, nyilvánvaló, hogy időközben az avult gép átadása által bekövetkezett az a feltétel, melyből a kereseti váltó visszaadásának kötelezettsége fügött, és hogy ekként már most felperes a váltó értékét nem csak nem követelheti, hanem a váltót felperesnek minden viszontszolgáltatás nélkül visszaadni köteles stb. A m. kir. Curia (1898 márc. 10. 109/v. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete a benne felhozott indokoknál togva hagyatik helyben stb. Bűnügyekben. Az izgatás természetéből és hatályosságának feltételeiből következtetve, a btk. 171. tj-ában emiitett gyülekezet alatt nem csak egybehivott gyűlés, hanem bármi okból összegyűlt néptömeg, tehát nagyobb számú korcsmai közönség is értendő. Az «egyenes* felhivás csak a bűncselekmény elkövetésére szóló kifejezett és bárki által érthető felszólítást jelentheti. A felhívásnak nem kell a teljesítését biztosító minden kellékekkel birni, sőt a btk. 171. §-ában meghatározott izgatás éppen a felhivás eredménytelenségét tételezi fel. A rózsahegyi kir. törvényszék. (1897. évi március 22-én 415. sz. a.) Izgatás vétségével vádolt F. L. András elleni büntető ügyben következőleg itélt: F. L. András vádlottat a terhére rótt s a btkv. 171. §-ának 2. pontjába ütköző izgatás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti stb. Indokok: Vádlott beismerésével és a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával igazolást nyert a következő tényállás: 1896. aug. 30-án Zazriva községben az alsó-kubini kerület néppárti képviselőjelöltje a plébánia udvarán összegyülekezett néphez beszédet akart tartani, melyet azonban tekintettel arra, hogy a népgyűlés a politikai hatóságnál előzőleg bejelentve nem lett, a szolgabiróság kiküldöttje megakadályozott s az összegyűlt népet szétoszlatta. Ezen szétoszlatás után Huszka Antal párnicai körjegyző Zazriva községen keresztül T. Samu-féle kocsma felé, a hol meg volt szállva, haladt, sutközben találkozván F. L. András vádlottal, beszédbe ereszkedett vele, s megmagyarázta neki, hogy a népgyűlést miért oszlatta fel a szolgabiróság kiküldöttje. Ezen beszélgetés közben elérték T. Samu kocsmáját, a hova Huszka Antal körjegyző bement s vádlott utána. F. L. András a kocsma ivójába lépve azt kiáltotta: «Zeni tertye szkali a zsente ho.» (Asszonyok ragadjatok köveket s kergessétek.) A kocsma ivójában s a kocsma körül, a mint az ünnep és