A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 17. szám - Néhány szó a fizetési meghagyások iránti eljárásban lerovandó bélyegilletékekröl

A JOG 135 egész ünnepélyességgel, hogy cikke elolvasása után nehéz volt bírálatot nem i r n i. Mert, - hogy egészen őszinte legyek — «A kir. járásbíróságok)) cimü cikkénél hálásabb és alkalmasabb thema polémiára nem is kínálkozhatott; viszont azonban bátran állithatom, hogy nem éltem vissza a kinálvakinálkozó kedvező alkalommal, a mit — őszintén bevallva — szei felette sajnálok ; mert — a mint a példa bizonyítja nincsen köszönet a kímélet gyakorlásában. Az albiró ur, mint mondám, roppantul elfogult. Tessék csak olvasni! «Cikkiró ur kritikája nem valóban kritika, mert még a sommás törvénykezési gyakorlatban nem j u thatott el odáig, hol azokat a hiányokat észlelhette vagy észrevehette volna, tehát azoknak létezése vagy nem létezéséről nem is b i r h a t tudomással.)) így argumentál az albiró ur! Hát t. albiró ur! Hogy ön betanulta-e a perrendtartást, olvasta-e Lányi könyvét is. hogy volt-e jelen, illetve vezetett-e és hány tárgyalást életében, sem reám, sem másra nem tartozik. Viszont azonban engedje meg az albiró ur, hogy kétségbe vonjam abbeli jogát, hogy mindezeket én velem szemben kutassa. Higyje el nekem az albiró ur, hogy teljesen közömbös előttem, mint méltóztatik elméleti és gyakorlati képzettségem tekintetében vélekedni. Ma-holnap 11 éve lesz annak, hogy az igazságügy szolgálatában állok. Alapos tévedésben méltóztatik tehát lenni t. albiró ur, ha azt hiszi, hogy a sommás törvkezési gyakorlatban még nem juthattam el odáig mint ön. A hátam mögött levő ezen gyakorlati időt nem űrlapok kitöltésével, hanem érdemleges teendőkkel, a gyakorlati élet küzdttrén töltöttem el, és jegyzői rangom sem a/, albiró urat, sem bárki mást fel nem jogosíthat a fentidézett suppositióra. No de elég ebből ennyi is. Abba a gyanúba eshetnék, hogy e helyütt képesítő vizsgát akarnék tenni. Ez távol áll tőlem. Csak azt akartam a t. albiró ur kegyes figyelmébe ajánlani, hogy az emberek megítélésénél sem a ruha, sem pedig a rangsor és cim mérvadó nem lehet. A tartalom az, a mi irányadó ! Nagyon téved az albiró ur. ha azt hiszi, hogy szándékom volt polemikus cikkemmel őt meggyőzni. Mi sem állott tőlem távolabb. Az albiró urat meggyőzni sem nekem, sem másnak sem fog s:kerülni. mert a hiu, érzékeny és elfogult embereket nem lehet kapacitálni. Nem is bocsátkoztam az albiró úrral polémiába, hanem a principiis obsta elvénél fogva íeformjavaslatait igyekeztem megcáfolni. És ha az albiró ur azt fogja reám, hogy engem polemikus cikkem megírásánál a minden áron való cáfolgatás viszketege vezérelt, arra azzal válaszolok, hogy mi szükség sem volt cikkének közzétételére. Mert az, a mi benne helyes — értem az elvi természetű kijelentéseket — azok rég ismert és a köztudatba teljesen átment igazságok ; a mi pedig téves benne — értein reformtervezetét. — azzal kár volt a jogászközönséget boldogítani. Nem szükséges mindent mindenáron a nyilvánosság elé vinni, valamint hogy nem kell a papiros türelmével és a lapszerkesztők elnézésével visszaélni. Végül még csak egyet: Ha az albiró ur válaszának érdemi részével e helyütt foglalkozni akartam volna, csak előző cikkemben kifejtetteket kellett volna szószerint ismételnem ; azért e helyütt csak egész általánosságban még azt jegyzem meg, hogy az albiró urnák cikke, ha nem is ütött veszélyes rést az igazságszolgáltatásba, azt egy h a j s z á 1 n y i r a s e m vitte előbbre. Néhány szó a fizetési meghagyások iránti eljárásban lerovandó bélyegilletékekröl. Irta: STÉPÁN LÁSZLÓ kir. albiró Szobránczon. A bélyegilletékek lerovásáról a 38,708/94 sz. I. M. és 73,975/94 P. M. szabályrendelet intézkedik ugyan, de e rendelet mikénti alkalmazása tekintetében az egyes biróságok nemcsak kezdetben jártak el eltérően, hanem még ma sincs meg az egyöntetű eljárás. Én ezen nem akadok meg, nem különösen egyfelől, mert általában a bélyeg és illetékek iránti törvényeinken s szabályainkon rendkívül nehéz eligazodni és mert másfelöl maga az emiitett szabályrendelet is nehéz stílusú s nem eléggé kimerítő. Nehéz stílusának tulajdonitható például, hogy a 68,588/96 sz. P. M. rendelet kibocsátásáig 20 frtot meg nem haladó fizetési meghagyás kibocsátása iránti ügyekben a szóval előterjesztett kérelem esetén — a fizetési meghagyástól a scála szerint járó ; bélyegilletékcn felül — egyes bíróságok magától a szóval előteri jesztett kérelemtől is szedtek bélyegilletéket s ebben s;m egyöntetűen, mert egyik bíróság 12 krajcárt másik pedig 20 krajcárt szedett s ragasztott fel a naplóra; hogy pedig az emiitett szabályrendelet nem eléggé kimerítő, e részben hivatkozom arra, hogy abban nem foglaltatik határozott intézkedés arra nézve, hogy ha az adós ellentmondott s a i felek valamelyike az 1893. évi 19. t.-c. 17. §-a alapján sommás j eljárás szerinti tárgyalást külön Írásbeli beadványban, avagy szóbelileg kért — ezen kérelemtől jár-e s miiyen bélyegilleték ? ami ismét azt eredményezi, hogy egyes biróságok ilyen tárgyalás iránti kérelem esetén az illető féltől a keresetre előirt bélyegjegyeket (50 frtig 50 krajcárt,*50 frton felül pedig 1 frt 15 krajcátrkövetelik be s ragasztják fel azon fél ívre, amelylyel az iratok a somI más ügyvitel szabályainak 26 §.-a szerint beiktatás végett a pol| gári ügyek iktató-hivatalába adatnak be. Ily körülmények között azt akarom kérdés tárgyává tenni, hogy helyesen szedik-e az illető biróságok tárgyalásra való idézés iránt előterjesztett kérelem esetén a keresetre előirt bélyegjegyeket vagy sem r Szerintem nem helyesen: mert az idézési kérelmet az 1893. évi 19. t.-c. 17. §-a szerint bármelyik fél előterjesztheti, tehát nemcsak a hitelező, de az adós is s igy egy és ugyanazon substratum után kétszeresen kellene a kereseti bélyegilletéket beszedni, ami nyilván jogtalanság lenne; mert a& idézés iránti kérelem nem kereset előterjesztése, de grammaticai értelemben is csak egyszerű kérelem, mit az 1893. évi 19. t.-c. 17. §-a szerinta fizetési meghagyás iránti kérelemben előlegesen, tehát már akkor is lehet előterjeszteni, amikor a hitelező még azt sem tudja, hogy egyáltalán fog-e élni az adós ellentmondással vagy nem, — hogy pedig az ilyen idézési kérelemmel egybekapcsolt fizetési meghagyástól nagyobb kérvényi bélyegilleték járna, mint az idézési kérelmet nélkülözőtől, arra nincs s nem is lehet intézkedés, minthogy tudvalevőleg egy kérvényben több kérelem is előterjeszthető anélkül, hogy az nagyobb, vagy több illetéket vonna maga után; mert a fizetési meghagyásnak peres jelleget nem az idézési kérelem kölcsönöz, mit igazol azon körülmény is, hogy maga az emiitett szabályrendelet ugy intézkedik, miként ha a fizetési meghagyásból peres eljárás keletkezik: a per folyamán hozott ítélettől vagy megkötött birói egyezségtől járó bélyegilletékbe azaz illeték beszámittatik, mely a fizetési meghagyástól ugyanazon követelés után már lerovatott; végül mert a fizetési meghagyásnak azon magánjogi hatályt, mely a kereset beadásával jár, nem az idézési kérelem adja meg, hanem azon hatály az 1893. évi 19. t.-c.t3. §-a szerint már a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésével egyidejűleg áll be, —az ezen hatálylyal felruházott fizetési meghagyástól pedig a hivatkozott szabályrendelet szerint nem a keresetre előirt, hanem csakis az összeg nagysága szerinti s a fizetési meghagyás iránti kérvényre vagy szóbeli kérelem esetében a bírósági naplóra illesztendő bélyegilleték jár. Miután ezek szerint az idézési kérelem nem többet, mint csakis azt eredményezi, hogy annak előterjesztése folytán a fizetési meghagyási ügyek módjára, de mint peres ügy kezeltetik: véleményem az, hogy a tárgyalásra való idézés iránt előterjesztett kérelemért — de csakis akkor, ha az külön egymagában terjesztetik elő — jár bélyegilleték, még pedig jár nem a keresetre előirt, de csakis a szabályszerű kérvényi bélyegilleték. Irodalom. A községi közigazgatás kézikönyve. Irta: D obozi István Pallas könyvnyomda kiadása. Újonnan átdolgozott és tetemesen bővített ötödik )kiadás. 3 nagy kötet. Dobozi István ezen munkájával egy nagybecsű közigazgatási munkát nyújt a nagyközönségnek, melyből ugy a szakember, mint a laikus megbízható vezérfonalat talál a közigazgatás számtalan ágazataiban való eligazodásra. E mellett egy egységes szakkönyvet ad a közigazgatási tisztviselőknek, különösen a községi hatósági közegek, a községjegyzői " szigorlatra, valamint az államtudományi államvizsgára, illetve szigorlatra készülők, sőt kir. közjegyzők s ügyvédeknek is, mert ez utóbbiakhoz a jogvédelmet keresők nem csupán peres, de perenkivüli és igen gyakran közigazgatási, adó- és katona-, kereskedelmi stb. ügyekben is fordulnak, mire nézve a fent jelzett szakmunka, miután abban az összes közigazgatási törvények, rendeletek, döntvények és elvi jelentőségű határozatok feldolgozva vannak, a szükséges tudnivalók, minden más segédforrás nélkül, e műben feltalálhatók. Az újonnan átdolgozott munka különösen felöleli: a) az alkotmány, törvényhozás és önkormányzatot, b) a hadügyi, pénzügyi, birói és közigazgatási hatóságok szervezetét, c) nemzetiség, vallás, állampolgárság és hivatalviseletet, dj községi önkormányzat és közigazgatást, e) egyenes, közvetett adók és egyedáruságok, a bélyegilletékek és dijakat, f) a katonaügyeket, g) a közoktatás ügyét, h)kereskedelmi ügyekből a közutak, vaspályák és iparügyet, i) á földmivelési ügyek közül a jog- és birtokviszonyok rendezését, a közhasználatú vizek, állategészségügy és a munkásviszonyokra vonatkozó ügyeket, végre k) a bíráskodás és jogszolgáltatást.