A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 17. szám - A kir. járásbíróságok. Válasz A Jog 15. számában fenti cim alatt megjelent cikkre

131 élt gulyásgazda ellen pedig a 6 havi börtönben kiszabott büntetést a curia helybenhagyta. Hogy az ilyen, mondjuk mi_ is «deák csiny» fajta ügyek igen nagy számban fordulnak elő, kivált a vidéki törvényszékeknél, bizonyításra nem szorul. A gyakorlati élet bő tapasztalatai által kipróbált nagytudásu cikkíró urnák igaza van, szívleljék meg buzdítását mindazok, a kiknek szól. Valóban csak örömünk telik benne s büszkék vagyunk reája, hogy az ország legfelsőbb bíróságának egy tagja, nagy elfoglaltsága közepette, időt talál arra, hogy concret esetek felhozása mellett ilyen buzditó szózatot intéz a justitia napszámosaihoz. De a midőn mindezt készséggel elismerjük, a magunk részéről szeretnők azt, hogy a cikkíró ur szavai az igazságügyi ministeriumhoz is eljussanak, szeretnők, ha legfelsőbb bíróságunk ilyen értelmű előterjesztéssel az igazságügyi minister ur elé is járulna. Miért ? Azért, mert mit ér a kir. ügyész s a bíróság jóakarata, ha fent a ministeriumban az e fajta, bizony tömegesen előforduló kegyelmi kérvények, tárgyalás alá sem bocsáttatnak. Lássuk csak a jelenlegi procedúrát. A kegyelmi kérvény, mely a kir. ügyészségnél benyujtatik az 1873. évi 15,688/1. H. számú rendelet értelmében «további elhatározás végett» a kir. ügyész által közvetlenül az igazságügyi ministeriumhoz terjesztetik fel, a nélkül, hogy ekkor a kir. ügyésznek szabad volna véleményt nyilvánítani. Az ekként «további elhatározás végett» felterjesztett kérvény vagy azzal kerül vissza a kir. ügyészhez: «értesitse folyamodót, hogy kérelmének hely nem adható» vagy «N. N. felség-folyamodványát ezennel szabályszerű tárgyalás végett ügyész urnák megküldöm«. Az első elintézés ellen nincs apelláta, vádlott megismételheti ugyan kegyelmi kérvényét, de megeshetik, a mint bizony már számtalanszor megesett, kérelme akkor sem lesz teljesítve. Ha azonban vádlott kegyelmi kérvénye szabályszerű tárgyalás végett küldetik le az igazságügymínisterium által a kir. ügyésznek, akkor azután már az ügyészi utasítás 34. §-hoz képest módjában, sőt kötelességében áll az ügyésznek részletesen indokolt véleményt előterjeszteni. Nem kételkedünk benne, hogy olyankor, ha a közlött esethez hasonló eset adja elő magát, a humanitárius elveket valló ügyészeink és bíróságaink kapva ne kapnának az alkalmon s legfelsőbb kegyelemre ne ajánlanák az ilyen sihedereket, a kikre a btkv. értelmében kiszabott legrövidebb tartamú börtön valóban a jogérzetet sértő igazságtalanság. Az ilyen, a helyzet kényszerhatása alatt hozott ítéleteket minden törvényes mód és eszköz felhasználásával okvetlenül enyhíteni kötelesség. A kegyelmezési jog. igaz, csak akkor hat üdvösen, ha kivételesen s csak nagy okok és fontos érdekek elérése végett alkalmaztatik ; a hányszor azonban a törvény korlátolt s látköre a praxisban a valódi igazság megvalósítására nem elégséges ; ilyenkor — addig, mig a bajon a törvény revisiója nem segít — mástól, mint a kegyelmezéstől orvoslást keresnünk nem lehet. Bűnvádi perrendtartásunk a kegyelmi eljárás tekintetében mindössze négy szakaszban (497., 498., 500. és 514. §.) intézkedik ; a halálbüntetést megállapító ítéletek esetében, az 514. §. pedig azokat a kegyelmi folyamodásokat említi, melyek a sza badságvesztésbüntetés foganatosítása közben fordulnak elő. Tehát itt sem találunk a csummum jus summa in j úrias ellen orvoslást, mert hiszen a koronaügyésznek a bünperrendtartás 441. és 442. §-aiban a jogegység érdekében biztosított perorvoslata az ilyen, a t. cikkíró ur által épp ugy, mint általunk is perhorrescalt esetekben alkalmazást nem nyerhet. így állván tehát a dolgok, véleményünk az, hogy mig büntetőtörvénykönyvünk revisio alá nem kerül, — pedig erre ugy látszik még soká kell várnunk — addig szólittassanak tel a kir. ügyészek, miszerint a közlötthöz hasonló esetekben, a hol a törvény merev alkalmazása a jogérzetet sérti, hivatalból tegyenek az igazságügyi ministeriumhoz felterjesztést, a hol ennek azután, az előterjesztettek alapján, belátásához képest lehet intézkedni. Igen. tegye ezen kérdést a kormány megfontolás tárgyává, intézzen az igazságügyi kormány is ilyen értelmű rendeletet ügyészeihez s bírái hoz és mi megvagyunk győződve, hogy az országban évente legalább kétszáz vádlott áldani fogják O Felsége a király atributumainak ezen legszebbikét — a kegyelmezési jogot. A kir. járásbíróságok. Válasz a «Jog» 15. számában fenti cim alatt megjelent cikkre. Irta: dr SCH1CK FERENC SÁNDOR, tszéki jegyző Veszprém. Habár a szaklapok hasábjai nem arra valók, hogy a cikkírók azokon érzelmeiknek kifejezést adjanak, «a kir. járásbíróságok » című cikknek szerzője mégis jónak látta a személyeskedés terére lépni. Nekem ez nem kenyerem, a hogy egyáltalán a polémiában mindig a legnagyobb higgadtságra és a legszigorúbb tárgyilagosságra törekedtem, és mert meg vagyok róla győződve, hogy az olvasó közönség vajmi keveset törődik azzal, hogy a polemizálok mily véleménynyel viseltetnek egymás felől.Az albiró urnák válasza azonban annyira provokáló és kihívásában annyira tendenciózus, hogy azt viszonzás nélkül hagyni nem szabad. ' ••. Az albiró ur személyeskedik. Személyeskedésének forrása a harag; haragjának oka viszont a sértett hiúság. De az albiró ur nemcsak hiu, hanem nagy mértékben elfogul t is. Az albiró urnák nagy várakozások és kedves remények közepette világgá bocsátott reformjavaslatait holmi obscurus jegyző merészli bírálat alá venni, a nélkül, hogy az erre való elméleti és gyakorlati képzettséget az albiró ur előtt előzetesen teljes hitelt érdemlő módon igazolta és a nélkül.hogy arra főnökének előzetes jóváhagyását kieszközölte volna. Sőt mi több ! Nemcsak bírálni bátorkodik ez a «szánandó» jegyző, hanem vakmerőségét azzal tetőzi, hogy abban tetszeleg magának, hogy — nézete szerint - az albiró urnák cikkét tönkre tette. Ez még sem járja! Mit keres Dávid a Góliátok táborában ? Jegyző hallgass, töltsd ki a blanquettákat és tanulj az albiró úrtól, hogy kell «valóban» igazságot szolgáltatni. A személyeskedés — albiró ur — mindig gyengeségnek a jele, a harag pedig nemcsak rossz tanácsadó, hanem végtelenül rossz logikus is. Albiró ur megajándékozta a jogászvilágot nagyszabású reformjavaslataival. Tu l'as voulu George Dandin! A ki az országút szélére építtet, annak háza ki van téve a kritikának. Es a ki kilép a nyilvánosságba, az legyen elkészülve a bírálatra. Minthogy pediglen a bírálatok — elég sajnos, hogy ez így vagyon — nem szoktak mindig az érdemes szerzők ínye szerint elsülni, utóbbiaknak nem szabad nagyon érzékenyeknek lenniök. Mert hát hiába, az egyéni érzékenység és hiúság nem irányozhatja és nem feszélyezheti a tárgyilagos bírálatot. Azért annak, a ki egy vágást elszenvedni nem képes, nem szabad az irodalmi küzdtérre kilépnie. De az albiró ur nemcsak hiu és érzékeny, hanem roppantul elfogult is. Hagyományossá vált tanítói fölénynyel sententiaként mondja ki az albiró ur. hogy ismereteim, főleg pedig gyakorlati ismereteim és tapasztalataim hiánya miatt képtelen vagyok az ő cikkének megbirálására. Nincs szerencsém az albiró urat ismerni, azt se tudom szőke-e avagy barna, magas-e avagy alacsony termetű, sőt azt se tudtam volna, hogy «valóban» létezik, hanem sarkallja őt dicséretre méltó ambitiója. korszakot alkotó reformtervezetének e lap hasábjain való közzétételére. De fölösleges is volt teljesen, hogy az albiró urat közelebbről ismerjem a végből, hogy cikkét bírálat alá vegyem; mertatudományos vitákbanteljesen háttérbe szorul az a u tor egyénisége. A tudományban elvekért és elvek ellen harcolunk és semmi közünk az egyénekhez. Mindezeket szem előtt tartva, teljesen közömbös lehet előttem és ugy hiszem e lapnak többi olvasói előtt is az, hogy az albiró ur mily könyvekből meriti tudományát, hol mikép és mennyi idő óta van gyakorlaton. Én részemről beérem cikkeinek olvasásával is; ha azok felfogásommal megegyeznek, lelkesen megéljenezem, ha pedig azokkal megbarátkozni nem tudok, megmondom szerény tehetségemhez képest ellenvéleményemet, anélkül hogy indíttatva érezném magamat az albiró urnák egyúttal elméleti és gyakorlati képzettségemről számot adni. Azt kegyeskedik az albiró ur rólam megjegyezni hogy engem a polémiában a mindenáron való c'áfolgatás vezérelt Erre csak annyit mondok : Sohse kutassa albiro ur irodalmi ellenfelének szándékait, mert sem törődöm az ő motívumaival. Azt azonban méltóztassék meaengedni hogy most idézett állítását tagadásba vegyem és kijelentsem