A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 17. szám - Mit ér az ügyész és a biró jóakarata? (Válasz Székács Ferenc curiai biró urnak)

133 gyöiödik meg arról, hogy az előleges magánjogi kérdést csak külön eljárás utján lehet tisztába hozni. Hogy a felfüggesztés ideje alatt az elévülés nyugszik: ezt a Btk. 109. §-a mondja ki. 6. A 4-. bek. egy speciális esetre nézve kötelezó'leg elrendeli, hogy a polgári bíróság Ítélete rendszerint bevárandó és addig a bűnvádi eljárás felfüggesztendő (M. i. V.). Ez eset a kettős házassággal (Btk. 251, §.) áll kapcsolatban, s erre nézve az előbbi házasság érvényességére vagy érvénytelenségére vonatkozik.-') Ha a korábbi házasság érvénytelen: kettős házasság nem létesül; ellenkező esetben igen. Ennyiben függ össze a kettős házasság megállapithatása a házassági biróság előző Ítéletével. A 4. bekezdésben foglalt rendelkezésnek főleg oly államokban van gyakorlati értéke, ahol a házassági ügyekben egyházi és világi biróságok járnak el és különszerü jogforrások alapján Ítélnek; ahol azonban mindenkire nézve egyenlő anyagi törvény, egyforma hatóság és eljárás irányadó, s a hol •— mint nálunk — a házasság érvényességének kérdése ép oly államilag szabályozott kérdés, mint bármely más: ott az ily külön intézkedésnek kevesebb jelentősége van. Ez esetleg okául szolgálhat annak, hogy a büntető biróság, ha tisztán áll előtte a kérdés, a 7. §. 5. bek. alapján a polgári biróság Ítéletének bevárása nélkül maga döntsön az ügyben, s csak a nehezebb kérdéseket utasítsa a polgári bírósághoz. A büntető biróság azonban akkor sem mondhatja semmisnek a korábbi házasságot, ha maga itél annak érvényessége felett; mert az 1891. évi XXXI, t.-c. 46. §-ának 1. bek. szerint a házasság csak semmiségi perben mondható ki semmisnek. Viszont azonban ha bevárta is a büntető biróság a polgári ítéletet: ez rá nézve a jelen 2 bek« zdéséhez képest a büntethetőség kérdésében nem kötelező. Ha tehát a polgári biróság az első házasságot esetleg tévedésből semmisnek mondotta is ki: a büntető biró a kettős házasság tényálladékát a bűnvádi eljárás során egybegyűjtött bizonyító adatok alapján mégis megállapíthatja. A büntető biróság ily ítéletéből azonban a gyermek törvényességét illetőleg polgárjogi következmények le nem vonhatók. 7. A büntető biróság ama rendelkezésével azonban, hogy az érdekeltek egyikét külön eljárásra utasította 13. bek.) és szemben ama kötelességével, hogy a házasság érvényessége iránti per végét bevárni tartozik (4. bek.\ módot kell nyújtani arra, hogy e kivételes külön eljárás esetleg meg ne hiúsíthassa a büntető per sikerét. Ez célja a 7. 5. bekezdésének. E bek. rendelkezése megengedi a büntető bírónak, hogy akár a házasság érvényessége, akár más magánjogi kérdés iránt volna is folyamatban a külön eljárás: ennek befejezése előtt is folyamatba tehesse a büntető pert. Ez részint a terheltnek, részint a vádlónak vagy sértettnek állhat érdekében, s így rendszerint az egyik vagy másik fél indítványa fog alapul szolgálni arra, hogy a büntető biróság saját eljárásának folytatását elrendel je. De hivatalból is megteheti ezt, ha a külön eljárás befejezése annyira késik, hogy a bűnvádi eljárás céljának meghiúsulásától kell tartani. A büntető eljárás folytatásának különösen fontos oka lehet az, hogy vádlott vizsgálati fogságban van. Ily esetben, de egyébként is mindig szem előtt tartandó a törvény megokolásának az a kijelentése, hogy az 5. bek. rendelkezése: «a biróság belátására hagyást kifejező permissziv alakja dacára kötelező jelentőségű*. (M. i. VI.) 8. A büntető biróság viszonyát az előlegesen már eldöntött magánjogi kérdésekhez a 7. §. 2. bek. határozza meg. E bek. eredeti szövege a polgári bíróságot jelölte meg ama hatóság gyanánt, a melynek az előleges magánjogi kérdésre vonatkozó határozata a büntető bíróságot nem kötelezi. A képviselőház azonban <a polgári biróság> helyett e kifejezéseket alkalmazta: «a bíróságnak vagy bármely más hatóságnak.* Ezzel ugyan nem változtatta meg a törvény értelmét, mert a megokolás szerint e helyen polgári bíróság alatt, ellentétben a közjogi és közigazgatási kérdésekben döntő hatóságokkal, a magánjogi kérdésekben döntő biróság értendő (M. i. III.); de világosabban kifejezte a törvényhozás intencióját. Csupán e kifejezés: <a bíróságnak* nem egészen megfelelő, mert ez a büntető bíróságot is átfoglalja, holott a 2. bek., tekintettel az elsőre, csak más biróság vagy hatóság előleges döntésére vonatkozhatik. E bek. tehát a helytelenül választott kifejezés ellenére is igy értelmezendő. A 2. bekezdésbe e szavakat: «a büntethetőség kérdésében* a kívánatos közelebbi meghatározás céljából az igazságügyi bizottság szúrta be. (Ig. b. j. 16. old.) Ezzel ki van mondva, hogy más kérdésekben a magánjogi kérdés eldöntése más biróság vagy hatóság által kötelezi a büntető bíróságot. Ilyen lehet pl. a perjogi előkérdés, mely a tanuzási képességre vagy mentességre vonatkozik. De összefüggésben állhat az előleges magánjogi kérdés a büntetés kiszabásával is. Ezek azonban, mint láttuk (1. jegyz.), nem tartoznak a 7. §. alá eső előleges kérdések közé, és igy ezekre nézve nem lehet a 2. bekezdésből visszakövetkeztetni^ arra, hogy a büntető biróság önálló cogniciója alól ki vannak véve. E szerint az igazságügyi bizottság módosításának, szemben az első bekezdés rendelkezésével, gyakorlati jelentősége alig van. *) A btk. 246. §-a esetében a házassá^felbontás nem előleges kérdés, hanem a bűnvádi eljárás feltétele, s a 255. §. amaz esetében is, midőn a polgári biróság a házasságot felbontotta vagy semmisnek nyilvánította, ez szintén csak feltétel és nem előleges kérdés (1. 1. jegyz.) E különbségből folyik, hogy mig a kettős házasságnál a polgári biróság ítéletének bevárása esetleg mellőzhető (7. §. 5. bek.), a hivatkozott két §. esetében a polgári ítélet mindig bevárandó. 9. A törvény ama rendelkezése, hogy az előleges magánjogi kérdésnek más biróság vagy hatóság által való eldöntése a büntető bíróságot nem kötelezi: minden irányban általános évényü. Ha tehát a polgári biróság Ítéletéből vádlott büntethetősége következnék is, a büntető biró azonban az általa kiderített körülményekből az ellenkezőről győződik meg: vádlottat mégis fel fogja menteni; viszont megállapíthatja a bűnösséget az ellen, a kire nézve a polgári biróság ítélete oly tényálladékot tüntet fel, a mely büntetlenségét eredményezné. Ebből azonban nem következik, hogy a büntető biróság figyelembe ne vegye a más biróság vagy hatóság által már megállapított tényeket, avagy hogy ítélete alapjául el ne fogadja az előleges magánjogi kérdésre vonatkozó ily határozatot, ha azt saját meggyőződésével összeférőnek tartja. Sőt amennyiben a polgári biróság a panaszolt cselekmény elkövetése előtt jogerős döntésével bizonyos jogi helyzetet teremtett a fel^k közt: ezzel mint bevégzett ténynyel a büntető bíróságnak mindenkor le kell számolnia, mikor a cselekmény büntetendő voltáról határoz. Ez különösen vagyonjogi kérdéseknél fordulhat elő, melyeknél a felek akaratnyilvánítása által bizonyos jogokat megállapítani, megszüntetni, vagy egyikről a másikra átruházni lehet. Ily esetben az a tény, hogy a felek a panaszolt cselekmény elkövetése előtt a kérdéses jogviszonyt maguk közt szabályozták, vagy hogy a polgári biróság erre vonatkozó jogerős határozatot hozott: a büntető biró által mindenkor figyelembe veendő. Igy pl. ha szomszédok közt a határ kérdése vitássá vált, s a polgári biróság jogerős ítéletével megállapítván, hogy a határjel eddig nem volt jól elhelyezve, azt más helyre tétette át: ezzel a határkérdés a felekre nézve meglodást nyert. Ha tehát ezután az elégedetlen fél visszateszi a határkövet oda, a hol volt, s azzal védekezik hogy ez a valódi határ: a büntető biróság nem mentheti őt fel a btkv. 407. §-nak vétsége alól azzal a megokolással, hogy panaszlottnak a határjel elhelyezés e kérdésében igaza van. Ha azonban a cselekmény (pl. a határjelhamisitás) elkövetése után keletkezik a kérdéses magánjogi viszonyra vonatkozólag hasonló polgárjogi döntés: ez nem mentheti fel a büntető birót ama kötelessége alól, hogy az ügy e részét is saját kogniciója körébe vonja.1) A különbség e két eset közt az, hogy az előbbinél a polgári biró ítélete oly ténynek tekinthető, a mely jogokat és kötelezettségeket állapit meg (jogalkotó tény), mig az utóbbi esetben, midőn a felek közötti jogviszony szabályozása post factum következik be, nem lehet állítani, hogy a tettes oly jogi érdeket sírtett, mely a polgári Ítélet által már meg lett állapítva. E kü'ömbség mutatja, hogy itt csak oly viszonyról lehet szó, a mely a felek közt vagy saját akaratnyilvánításuk (pl. peregyezség), vagy bírósági ítélettel szabályozható. E szerint abban az esetben, ha a megítélés tárgya valamely természeti jelenség (a minő pl. a születés, vérrokenság stb.), melyek akaratnyilvánítással sem létre nem hozhatók, sem nem módosíthatók, a polgári biróság Ítéletétől eltekintve, a büntető bírónak mindig önállóan kell kutatni a jogalkotó tény mibenlétét. -) Mit ér az ügyész és a biró jóakarata ? (Válasz Székács Imre curiai biró urnák). Irta : EISERTH ISTVÁN lőcsei kir. ügyész. «A Jogtudományi K ö z 1 ö n y»-nek ez évi 10-ik számában Székács Ferenc curiai biró ur «A k i r. ügyészekhez)) czimü czikkében — annak constatálása mellett, hogy büntető törvénykönyvünk novelláris módosítása már innen-onnan nyolc éve van szőnyegen és hogy ez a közel jövőben nem is lesz létesíthető - a kir. ügyészségek humanitására apellál s arra buzdítja őket, hogy olyan esetekben, a midőn a btkönyv merev alkalmazása a jogérzetet sérti s az a társadalmi rend megőrzésére szükségtelennek jelentkezik, tegyék meg a kezdeményező lépéseket arra, hogy vádlott kegyelemért folyamodjék, támogassák ezeket a kegyelemért apellálókat s ekként helyesbitsék azt, a mit kir. curiai döntvényekkel reparálni nem lehet s minek helyreigazítását a jogászközönség a btkv. revíziójától vagy novelláris módosításától régóta hiába vár. A tisztelt cikkíró ur ezen alkalommal példaként, egy a kezén megfordult bünpert is hoz fel, melyet, hogy a kérdéshez mi is hozzászólhatunk, ime a következőkben reproducáljuk. Néhány siheder pásztorlegény a gulyás gazda biztatására kibontotta a korcsmáros jégpincéjének nádtetejét, abba behatoltak s onnét azután néhány üveg söt és néhány kiló nyers hust loptak ; a prédát a gulyás házában közösen elfogyasztották. A pestvidéki törvényszék elitélte mindeniket kivétel nélkül 6—6 havi börtönre. A gulyásgazda felebbezett; a tettesek megnyugodtak, azonban kegyelemért folyamodtak ; ebben az ügyész és törvényszék jóindulatú véleménye alapján részesültek is, a mennyiben 1 üntetésük kegyelem utján néhány heti fogházra lett átváltoztatva. Ezt ki is állották, a felebbezéssel i) S. Mayer id. m. 37—38. old. •) Vargha id. h. 31. old.