A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 17. szám - Bűnvádi perrendtartásunk rendelkezése az előleges kérdésekről [2. r.]

132 A JOG lesz folytatható, mert az egyszerű táró müveléssel is megközelíthető felsőbb hegyrészek lefejtés után a mélység növekedtével a bányászati technikai berendezések létesítésének s ezzel a tőke közreműködésének a szükségessége is hovatovább múlhatatlanul elő fog állani. De sőt közgazdasági szempontból ma is előnyösebb volna, ha ezen kis bányamüvek megfelelő tőkével rendelkező nagy vállalat keretében egyesülnének, mert ezen egyesülés lehetővé tenné egyrészt, hogy a modern bányászati technika vivmányainak felhasználása mellett teljes mértékben kizsákmányoltassanak a nagyobb hozadékkal járó tömeges termelés kézzel fogható előnyei, s a mellett másrészt véget vetne ama rabló bányászkodásnak is, mely a széttagolt, kellőleg fel nem szerelt s rendszertelen kis bányaüzemek körében a dolog természeténél fogva mindenkor meghonosul s következményeiben az ásványkincsek egész tömegét teszi a magán- és közvagyon nyílt veszteségére teljesen hozzáférhetlenné. S ilv körülmények között annak a kis bányaiparosnak a nagy vállalat szolgálatában munkabér cimen előálló keresménye a mai keresményénél, mely munkadíj és vállalkozói nyereség is egyszersmind, átlag nagyobb s a mellett kevésbé ingadozó volna. (Folytatása következik.) Bűnvádi perrendtartásunk rendelkezései az előleges kérdésekről. Irta: EDVI ILIyÉS KÁROLY dr. ^(Vége.j Különböznek az itt szóban forgó előleges kérdésektől a büntető eljárás megindithatásának perjogi elöíeltélelei is. így pl. nem praejudicialis kérdés a házasságtörés (Btk. 246. §.) s a 255. §. alá eső családi állás elleni bűntett szempontjából az, hogy ezek büntethetőségéhez a házasság előleges felbontását kivánja meg a törvény, mert nem a cselekmény büntetendő volta, hanem a bűnvádi eljárás megindithatása függ attól, hogy a házasság felbontatott.-) Ugyanily szempont alá esik az országgyűlés tagjaira vonatkozó mentelmi jog felfüggesztése is, a mely szintén csak az eljárás megindithatásának feltétele, de nem érinti a cselekmény büntetendő voltát. 2. A 7. §. a bűnvádi ügy elintézésére nézve lényeges közvagy magánjogi kérdések eldöntését általában a büntető bíróságra bizza. Az 1. bek. ezt a köz-és magánjogi kérdésekre nézve szabályként kimondja, mig a 2. bek. csak a magánjogi kérdések tekintetében állit lel szabályt arra az esetre, midőn a polgári vagy más bíróság avagy hatóság döntése a bűnvádi eljárást megelőzi. Csak magánjogi kérdésekre vonatkoznak a §. további rendelkezései is, a melyek kivételeket állapítanak meg ama szabály alól, hogy a bűnvádi eljárás a bűncselekményre tartozó minden kérdésre nézve függetlenül, a polgári bíróság határozatára való tekintet nélkül indittassék meg és folytattassék. Ezek szerint a 7. §. szempontjából a büntető biróságnak az előleges kérdésekhez való viszonyát a következő pontok szerint taglalhatjuk: a) általános szabály a köz- és magánjogi kérdések megítélésére nézve (1. bek.); b) a közjogi kérdések külön méltatása (1. és 2. bek.); c) a büntető biró viszonya az előlegesen még el nem döntött magánjogi kérdésekhez (1., 3., 4. és 5. bek.); d) a büntető biró helyzete a más bíróság vagy hatóság által eldöntött magánjogi kérdésekkel szemben. (2. bek.) 3. A 7.§. 1. bekezdésében foglalt általános szabályt a büntető biróság feladata, s a büntető igazságszolgáltatás érdeke igazolja (M. i. I.) E szabály lényege az, hogy mindegyik büntető biróságnak joga és kötelessége mindama kérdéseket önálló megítélése körébe vonni, habár más jogvidékhez tartoznak is, a melyektől a büntetőtörvény alkalmazása függ. E szerint, már a nyomozásnak és vizsgálatnak is ki kell terjeszkedni a köz- és magánjogi előleges kérdésekre, az ítéletben pedig külön megállapítás tárgyává kell tenni ezeket. A büntető biróság a jelen eljárás szabályai szerint szerzi meg a szükséges adatokat, s ugyanez eljárás szerint határoz a köz-és magánjogi kérdésekről is. (M. i. II.) A 324. §. ama szabálya tehát, hogy a biróság ítéletét a főtárgyaláson fenforgott bizonyítékokra alapítja, s hogy a bizonyítás eredménye felett, a bizonyitékoknak egyenkint és egybefüggésükben való mérlegelésével határoz, az ilyen kérdések eldöntésénél is irányadó. Ellenben kizáratnak a polgári perjog bizonyítási szabályai, így különösen nem szabad a magánjogi törvények által felállított törvényes vélemeket az ítélet alapjául elfogadni. Nem szolgálhatnak tehát irányadóul pl. ama praesumptiók, a melyeket a polgári törvények bizonyos családi viszonyok tekintetében felállítanak, aminő pl. az a szabály, hogy törvényes házasságból származónak tekin2) A htk. 213. és 2(>7. §§-aival kapcsolatos praejudicialis kérdésekről, melyek az elévülés szempontjából birnak jelentőséggel, lásd Illés Btk. m. I. k. 40S. old. A praejudicialitást a btk. 267. és 246., továbbá a 213, 215., 220., 227. és 255. §§. szempontiából behatón tárgvalta V a rgha ild. h. 36-44. 1.) tendő a gyermek, ha a házasság megkötésétől számított 7. vagy a házasság megszűnése után a 10. hónapban született. Ekérdesa btk 284.Vának alkalmazásánál merülhet fel. 4 A közjogi és közigazgatási előleges kérdések tekintetében a 7 8 csak egy szabályt állit fel, melyet az 1. bek. tartalmaz. Az ilyen kérdések is a tényálladékhoz tartozván, eldöntésükre szintén a büntető biróság van hivatva. Megtörténhetik azonban, hogy a büntető biróság az ily kérdést az illetékes hatóság által már eldöntve találja, mikor az eljárást megindítja. Ily esetben a megállapítást mint bevégzett tényt kell elfogadnia, mert a törvény nem engedi meg, hogy az erre hivatott fórum által már eldöntött kérdés egy másik fórum által ujabb, esetleg ellenkező döntés tárgyává tétessék. Ez nemcsak a M. i. nyílt kijelentéséből (III. 2. bek.), hanem a 7. §. 2. bekezdéséből is önként folyik. Midőn ugyanis e bek. csak a magánjogi kérdésekre mondja ki, hogy azok előleges eldöntése más hatóság által a büntető biróságot nem kötelezi: ezzel implicite azt is kimondotta, hogy e szabály a közjogi és közigazgatási kérdésekre nézve nem áll. Ezek előleges eldöntéséhez tehát kötve van a büntető biróság; viszont azonban, ha még eldöntve nincsenek, rendszerint nem juthat abba a helyzetbe, hog e célból az ügyet más hatósághoz utasítsa, s ennek határozatáig a büntető eljárást felfiigeszsze. Ez csupán akkor történhetik meg, ha a törvény különösen elrendeli mint pl. a következő esetekben: a) a B. P. 31. §-a szerint a bűnvádi eljárás meginditása előtt vagy ennek felfügesztésével jelentés teendő az igazságügyminiszterhez, ha a terheltet a területenkívüliség vagy személyes mentesség kedvezménye illeti vagy ha e tekintetben kétség merül fel; b) a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. t-c. 54. §-a szerint a büntető biróság eljárásának felfüggesztése mellett határidőt tűz ki a szabadalom megvonása vagy megsemmitése iránti pernek a szabadalmi hivatalnál leendő megindítására— s a mennyiben a kitűzött határnapig a kereset beadatott, a határozat megérkezését bevárja és azt saját határozatának alapjául veszi; c) a védjegyek oltalmáról szóló 1895. évi XLI t.-c. 12.§-a rendeli, hogy a mennyiben a büntető ügyben oly kérdés merül fel, a melynek előleges eldöntése a keresk. miniszter hatáskörébe tartozik: a büntető biróság a nevezett minisztert a kérdés előzetes eldöntésére felkéri és határozatát bevárja. 5. A büntető biróság viszonyát az előlegesen még el nem döntött magánjogi kérdésekhez a 7. §. első bek. s ezt kiegészítőlég a 3., 4. és 5. bek. határozza meg. Az utóbbiak állapítják meg a kivételeket ama szabály alól, hogy az előleges magánjogi kérdéseket is a büntető biróság, a bűnvádi eljárás szerint dönti el. A 3. bek. feljogosítja a büntető birót, hogy az érdekeltek egyikét külön eljárásra utasítsa s ez eljárás eredményét bevárja. (M. i. IV.) Az «érdekeltek» alatt nemcsak a terhelt vagy a bűnvádi perben egyébként résztvevő személyek értendők, hanem mindazok, a kiknek az illető jogi viszonyban valamely részük van. A külön eljárásra utasított érdekelt záros határidő alatt köteles ezeljárást (legtöbb esetben a polgári pert) megindítani; ha azonban ezt nem teszi meg: ebből a büntető biró határozatára semmiféle következtetést sem lehet vonni. Egyébként a büntető biróságnak különben is belátására bízatván, hogy külön eljárásra utasítsa az egyik érdekeltet, ebből önként folyik az is, hogy a mennyiben a külön eljárás befejezését be nem várja: e miatt semmisségi panasznak nincs helye. ^ A külön eljárásra való utasítás tárgya minden magánjogi kérdés lehet, mely a bűnvádi ügynek eldöntésére nézve lényeges, s a mely a büntető biróság által csak hosszabb eljárás alapján bírálható el. Ilyen-e az illető magánjogi kérdés: ezt az ügy körülményeinek figyelembevételével, esetről esetre a büntető* biróság határozza meg. A törvény nem szabja meg, hogy kinek indítványára utasítható külön eljárásra az érdekelt. Az indítványt tehát megteheti a köz- vagy magánvádló, a terhelt, a sértett vagy a magánfél; de hivatalból is intézkedhetik ez iránt a biróság, ha a büntető ügy alapos eldönthetése végett ezt szükségesnek ' látja. Mindenkor szem előtt tartandó azonban, hogy a törvény efelhatalmazása csak rendkívüli esetekre van szánva, mert szabály az hogy a büntető ügyre vonatkozó minden kérdést maga a büntető biróság itelmeg és dönt el. A 7. §. 3. bek. csak a legritkábban alkalmazható, arra pedig sohase szolgáljon ürügyül, hogy a büntető biróság e réven elodázza magától az ügyet és a munkát. Az eddigi gyakorlat, mely az eljárás e módját nem ismeri, eléggé bizonyítja hogy a büntető eljárás során a legbonyolódottabb magánjogi kérdéseket is meg lehet oldani szükség esetén szakértők közreműködésével. A k.r. ügyészség feladata lesz, esetleg felfolyamodás igénybevéte^ »Jfdett..?rtüdn1' h°gy ^ ügyek áthárítása rendszerré s a valódi bunosok biztos menedékévé ne váljék ») a hnn^Khbek''rer;df keZé1Séb6'1 Önként f«lyik, hogy amennyiben a büntető birosag kulon eljárásra utasítja az érdekeltek egyikét; e határozatával a büntető eljárást is felfüggeszti. A 265. §. ezt nyütan k, is mondja a vádtanácsnak tévén kötelességévé, hogy ily ban hLv TÍS 0]yUÍÁSát felfüg-zsze. Kétségtelen azonban, hogy az itelo b.rosag is megteheti ezt, ha a főtárgyaláson a llÜI^t^^anSfí!é22?,5• kÜlÖn e,járásra val0 utasítás által a uunteto per a terhelt rovására évek P elhnrrtHiL- i?., n • J-V orvosszer az, ha a terhelt az ilv h\' ,fódlk Kz ellen 1S egyedüli A i , . 7 c d£ "y határozat el en ío^orvoslattal él A kulon eljárásra utasító végzés ellen Wti»£i,• -1 i i fokú felfolyamodásnak, mert a 378 ? e7t m^mi 8 " Va" a melyekben a törvény kifejezetten kf ^^7^ eset«kben megeng^ zárja.