A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 16. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

62 figyelmen kivül hagyta, mert ezen időköz tekintette] arra, hogy felperes azon belül hirtelen elhatározásának befolyása alatt állott, nem tekinthető oly tartamnak, hogy azon belül egy agg korú felperes cselekményét éretten megfontolhatta volna, úgyszintén az alperes által 4. sz. a. csatolt felperesi levél sem szolgálhat annak a bizonyításául, hogy felperes szerződéskötése megfontolt volt volna, mert ezen levélben foglalt egyes kijelentések magukban véve erősitik ugyan alperesnek e részbeni érvelését, mások azonban ugyanannak ellenimondanak s az előbbieket illetően érvszerüen következtethető, hogy azokkal felperes az alperes engedékenységét kieszközölni remélte. A másik feltétel pedig, hogy a szerződés szabályszerű bejegyzéssel még ne legyen törvényesítve, a jelen Ítéletben már kifejtettek szerint fennforog, mert felperes az alperesi kérvény beadása előtt bejelentette az illetékes bányakapitányságnál, hogy a szerződést visszahívja alperes a felperessel kötött szerződés alapján az illetékes bányakapitányságnál, hogy bányakönyvi bejegyzést nem nyert, illetve a vett részvények átírása, uj részvények kiállítása nem rendeltetett el s az átirás bányakönyvi bejegyzéssel nem biztosíttatott. S a mennyiben az ideigl. törv. szab. idézett 20. §-a a visszahívási kereset beadására záros határidőt nem tüz, hanem e tekintetben a kereset beadási határidő a szerződés bejegyzéséig nyitva levőnek tekintendő s felperes keresetét ezen időn belül adta be, a kifejtetteknél fogva felperes keresetének helyt adni s a szerződés érvénytelenítésének következményeként alperest az átvett részvények visszaadására kötelezni kellett stb. Á kassai kir. ítélőtábla (1897. évi június hó 21-én 1,885. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes keresete az alperessel rész-bányarészvényei s bányarészei eladása tekintetében hirtelenkedve kötött eladási ügyletnek megbánás és tévedés okából való érvénytelenítésére irányul. Tekintettel arra azonban, hogy az 1864. évi február 7-én 2,105. sz. a. kibocsátott és érvényben fennálló, a m. kir. helytartó tanácshoz intézett udvari rendelvény szerint: «az orsz. ért. VII. R. 68. §-a értelmében a bányabiróságok által vezetendő bányatelekkönyvek csak ingatlan bányajavak és azok tartozékaira vonatkozván s ennélfogva az id. szabályok VII. R. 19. §-ának azon rendelete, miszerint bányajogok és birtokok átruházásai, ezek feltételei és cimei írásban foglalandók és a bányabiróságnak bányatelekkönyvvezetés végett bemutatandók, az ált. bányatörv. 137. §-a és következő szakaszai értelmében rendezett bányatársulatok részvényeire, mint a melyek az idézett bányatörvény 143. §-ához képest ingó javakat képeznek, ki nem terjedhetvén, minden ilynemű bányarészvények átruházásának megengedése, illetőleg a bányatársulási könyvbe leendő átíratásának eszközlése az ált. bányatörv. 141. és 142. §-ai értelmében a bányakapitányságot illeti.* — Tekintve, hogy az ált. bányatörv. 140. és 141. §-ai értelmében: «a bányarészvények ingó dolgok jogi minőségével bírnak és a bányatársulat részvényeinek birtokosairól feljegyzés csupán a bányahatóságnál vezettetik.* — Tekintve, hogy az 1854. évi szeptember 25-én kelt 1854. évi október 5-én az ált. bányatörvény végrehajtása tárgyában kiadott szabályok 87. §-ának harmadik és negyedik bekezdése értelmében arra, hogy valamely bányarészvény uj tulajdonosra ruháztassék át, külön okmány kiállítására nincs szükség és elegendő, ha a régi részvényjegy a régi és az uj tulajdonos által aláirt, az átíratást kérelmező folyamodással a bányakapitánysághoz benyujtatik; sőt az is elégséges, ha a felek a bányakapitányságnál szóbelileg terjesztik elő az átírásra vonatkozó kérésüket, melyről jegyzőkönyv veendő fel»; S tekintettel arra, hogy az orszb. értek. VII. R. 20. §-ában emiitett visszahívási jog annak helyes értelmezése szerint csak a 19. §. fenforgása esetében vagyis akkor érvényesíthető, ha a szerződés tárgyát bányatelekkönyvi, tehát a bányabiróságnál nyilvántartott ingatlan bányavagyon képezte, a mi onnan is kétségtelen, hogy eme szakaszok csakis ingatlanságokra s illetve a bányabiróságok hatósága alá tartozó ingatlan bányatelekkönyvi vagyonra vonatkoznak; a törvény kivételes rendelkezése pedig szoros magyarázatu: a törvénynek s illetve a törvényerővel biró szabályoknak ezekből a rendelkezéseiből kétségtelen, ai hogy a bányarészvények vagyonjogi minőséggel birnak; és bi hogy ennek folytán kötött szerződés az orszb. ért. VII. R. 20. §-ában szabályozott megbánás okaiból visszahívással nem érvényteleníthető, hanem eme kérdés eldöntése az általános magánjog szempontjából vizsgálandó. Ennek megemlítésével a felperes keresetével elutasítandó volt, mert beismeri, hogy a vételügyletet az alperessel megkötötte, a bányarészvényeket az alperesnek átadta s ekként a vételügylet befejeztetett és teljesedésbe is ment, a szerződés érvénytelenítésére felhozott az a körülmény pedig: 1) hogy a felperes az ügyletet meggondolatlanul, de tévedésből is kötötte, amennyiben ezeknek a bányarészvényeknek az eladásával megelőzően már M. Kálmánt megbízta; 2) hogy a részvényjegyek bejegyzéssel még nem törvényesítettek; 3) hogy a felperes a szerződésnek megkötését megbánja; 4) hogy az alperes a vételár összeget még ugy sem kapta meg: a kereset megállapítására a kifejtetteken felül azért nem alkalmas, mert a felperes a per folyamán maga beismerte az alperes ama állításának valódiságát, hogy a kikötött vételár fizetésének időpontja a felek közös megállapodása folytán még nem következett be és mert a lényeges tévedés hatálytalanná teszi ugyan a jogügyletet, de csak akkor, ha a tévedés menthető; az a "szerződéses fél azonban, aki saját hibájából téved, az ügyleteta jóhiszemű ellenféllel szemben, a ki a tévedő nyilatkozatában és ténykedésben bízva, annak tévedéséről tudomással nem bírt, a szerződést ezen a cimtn meg nem támadhatja. A felperes pedig sem ilyen menthető tévedést, sem alperesnek a vétel idejében volt rosszhiszeműségét ki nem mutatta, e nélkül pedig a felperes részéről felhozott körülmények a szerződés érvénytelenítésére még valóságuk esetében sem alkalmasak stb. A m. kir. Curia (1898. évi március 17-én 6.034/p. sz. a.) A másodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokolás: A peres feleknek e tekintetben egybehangzó előadása szerint annak a szerződésnek a tárgyát, a mely szerződésnek visszahívására a kereset irányozva van, nem bányateleknek, vagy bányatelekkönyvi bejegyzés tárgyát képezhető bányajognak átruházása, hanem az ingó dolgok jogi minőségével biró bányarészvényeknek és részvényrészeknek adásvétele képezi. Ezen nem bányászati jogviszony szabályozását, vagy máskénti megoldását, egyáltalában nem bányajogot, hanem tisztán magánjogi viszonyt tárgyazó szerződésre pedig a id. törv. szabályok VII. R&20. §-ában meghatározott rendelkezés alkalmazást nem nyerhetvén, a' másodbiróság ezen és a kötés elhirtelenkedése tényének hiányára alapított indokolás mellőzésével az abban felhozott és a bányabirósági eljárás kizárására vonatkozó többi indokok alapján helybenhagyandó volt stb. A hitbizományi bíróság nemcsak jogosított, de köteles is, ha a hitbizomány állagát vagy a várományosok jogát veszélyeztetve látja, a hitbizományi vagyon záralávételét elrendelni és a hitbizományi vagyont zárgondnok által kezeltetni. A hitbizományi zárlat elrendelése egyébiránt a személyes hitelezők jogait meg nem szüntetheti, mert ezek a törvényes és birói jogerős határozatokon alapulnak és a hitbizományi zárlat elrendelése a személyes hitelezők által nyert kielégítési sorrendet csak annyiban korlátozhatná, a mennyiben a tiszta jövedelmeknek a bíróságilag engedélyezett hitbizományi kölcsön egyes részleteinek törlesztésére való fordítása szükségesnek mutatkozik, mely esetben első sorban a hitbizományi terhek törlesztési részletei volnának kielégitendők és pedig mindenek előtt abból a jövedelemből, mely a jelzálogul lekötött ingatlanból származik. E célból és hogy a személyes hitelezők jogai veszélyeztetve ne legyenek, nyilvánvaló, hogy ez utóbb nevezett hitelezőket az ellenőrzési jog megilleti, és hogy jogukban áll a hitbizományi zárgondnok és illetve a hitbizományi bíróság tényeit és határozatait annak idején megtámadni, de nincs joguk a hitbizományi hatóság által kirendelt zárgondnok mellőzését kérni. Az enyingi kir. jbiróság (1897. évi augusztus 10-én 3.Ö79. sz. a.) A gr. F. Ágoston által alapított és gr. F. Andor által birtokolt hitbizományhoz tartozó ingatlanok és azok tartozékaira elrendelt hitbizományi zárlat foganatosítása tárgyában következő végzést hozott: A bíróság a szombathelyi kir. törvényszék mint hitbizományi hatóság 9,322/97. P. sz. a. végzését tudomásul veszi s ez alapon a déghi 271. sz. tjkvben felvett hitbizományi zárlat foganatosítása céljából f. évi augusztus 17-ik és következő napját Felső-Bogárdon a helyszínére kitűzi s annak foganatosításához B. Dénes földbirtokos szúnyog-pusztai, L. Sándor uradalmi tiszttartó lepsényi lakosok szakértőket meghívja, H. K. Gyula hitbizományi zárgondnok K. egerszegi, B. István zárgondnok enyingi lakosokat idézi. A mennyiben pedig a veszprémi kir. törvényszék telekvi hatósága a déghi 271. sz. tjkvben f 1—20. sorsz. a. gr. F. Andor hitbizományi birtokost illető összes haszonélvezetnek végrehajtási záralá vételét 10,388/tk. 96. sz. végzésével az «Unionbank részvénytársaság* javára 67,840 frt tőke és jár., mégis a 10,389 'tk. 96. sz. jogerős határozatával a «Magyar Agrár- és járadékbank részvénytársaság* részére 43,500 frt tőke és jár. erejéig 1881. évi LX. t.-c. 208. §-a értelmében elrendelte s a kir. járásbíróság érintett megkeresést már előzetesen foganatosítván, a hitbizományi állag és tartozékainak haszonvételét birói zár alá vette s azokat törvényszerű eljárás céljából a kinevezett B. István zárgondnoknak leltár mellett átadta s az illetékes kir. telekkvi hatóság pedig 4,981/tk. sz. a. határozatával a zárgondnokot a törvényben előirt felelősség terhével a szükséges kezelési utasításokkal ellátta s miután továbbá ezen hatóság érintett rendelkezéseinek megváltoztatása iránt, a kir. jbiróságot nem kereste meg, a már fent hivatkozott 208. §. pedig nyíltan rendeli és imperative megszabja, hogy ugyanazon haszonélvezetre egyidejűleg vagy egymásután foganatosítandó végrehajtások eseteiben ugyanazon zárgondnok nevezendő ki. A kir. jbiróság pedig mindkét bíróság határozatát tiszteletben tartani akarván, a hitbizományi hatóság rendelkezés, — további intézkedésig-a hitbizományi állagösszes haszonvételeinek kezelésére a hitbizományi zárgondnokot nem vezeti be. A bíróság ezen naayfontossagu kérdés elbírálásánál figyelembe vette a hitbizomány intézmény alkotása, kezelése tárgyában 1869. évi április hó 7-én kibocsátott es irányadóul tekintendő magas szabályrendelet intézkedését, mely nem tiltja a hitbizományi vagyon haszonélvezetének — a fo állag sérelme nélkül — eszközlendő birói hajtás záralávételét. vcere-