A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 16. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

A JOG 63 I'igyelembe vette a győri kir. Ítélő táblának a jogelvekre nézve hasontermészetü 1896. évi febr. 6-án a határozatát, melyben kimondja, hogy az ingatlan a feljegyzett elidegenítési és megterhelés] tilalom, különösen kifejezett kikötés nélkül a tulajdonost nem korlátozza az ingatlan haszonélvezetének jövedelmének szabad {elhasználásában s kimondja, hogy az ingatlan haszonélvezete az állagtól elkülönítetten magában is zálogul leköthető s akként zálogjoggal terhelhető stb. A győri kir. Ítélő tábla (1897. évi december hó'9-én 2,904. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja s az elsőbiróságot a szombathelyi kir. törvényszéknek 9,322/P. 97. sz. végzésével elrendelt zárlatnak a hitbizományi zárgondnok bevezetésével való foganatositására utasitja; mert a kir. járásbíróság a szombathelyi kir. törvényszék mint hitbizományi bíróság által a hitbizományi ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában 18b9. évi ápril 7-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet Ks ^-ához képest saját hatáskörében elrendelt hitbizományi zárlat foganatosítását, tekintettel az 1868. évi L1V. t.-c. 60. §-ának második bekezdésében foglaltakra, megtagadni jogosítva nincs: és mert a hitbizományi bíróság által a hitbizományhoz tartozó ingatlanok állagára és tartozékaira elrendelt zárlat esetében a hitbizományi ingatlanoknak s tartozékainak kezelése a hitbizományi zárgondnokot illeti, a hitbizományi javak haszonélvezetére végrehajiási zálogjogot nyert magánhitelezőknek pedig csakis a hitbizományi birtokos szabad rendelkezése alá eső arra a jövedelemfeleslegre lehet igányük, a mely a hitbizomány közterheinek, a hitbizományi javak kezeléséből felmerülő kiadásoknak s a hitbizományi javakra a hitbizományi bíróság engedélyével felvett bekebelezett adósságok a bíróság által meghatázozottt törlesztési részleteinek fedezése után tenmarad s az ezen hitelezők érdekében azok kérelmére kirendelt zárgondnok hatásköre többre nem terjedhet, mint annak ellenőrzésére, hogy a végrehajtató hitelezők által igénybe vehető, tennebb jelzett jövedelemfelcslcg a végrehajtásilag biztosított követelések kielégítése céljából a végrehajtást foganatosító bíróság rendelkezésére bocsáttassék. A m. kir. Curia (t898. évi március hó 15-én 1,045. sz. a.) A másodbiróság végzése helybenhagyatik. Indokok: A hitbizományi bíróság nem csak jogosított, de köteles is, ha a hitbizomány állagát vagy a várományosok jogát veszélyeztetve látja, a hitbizományi vagyon záralávételét elrendelni, és a hitbizományi vagyont zárgondnok által kezeltetni. E szerint az enyingi kir. járásbíróság helytelenül hivatkozott a végr. törvény '2(>8. £-ának azon rendelkezésére, mely szerint ugyanazon haszonélvezetre egyidejűleg vagy egymásután foganatosítandó végrehajtások eseteiben egy és ugyanazon zárgondnok nevezendő ki és ez a szakasz csak azon esetben nyerhetne alkalmazást, ha a hitbizomány hitelezője is végrehajtást kért és foganatosított volna a hitbizományi vagyon haszonélvezetére. A hitbizományi zárlat elrendelése egyébiránt a személyes hitelezők jogait meg nem szüntetheti, mert ezek a törvényen és jogerős birói határozatokon alapulnak és a hitbizományi zárlat elrendelése, a személyes hitelezők által nyert kielégítési sorrendet csak annyiban korlátozhatná, amennyiben a tiszta jövedelmeknek a bíróságilag engedélyezett hitbizományi kölcsön egyes részleteinek törlesztésére való forditása szükségesnek mutatkozik, mely esetben első sorban a hitbizományi terhek törlesztési részletei volnának kielégitendők, és pedig mindenek előtt abból a jövedelemből, mely a jelzálogul lekötött ingatlanból származik. E célból és hogy a személyes hitelezők jogai veszélyeztetve ne legyenek, nyilvánvaló, hogy ez utóbb nevezett hitelezőket az ellenőrzési jog megilleti, és hogy jogukban áll a hitbizományi zárgondnok és illetve a hitbizományi bíróság tényeit és határozatait annak idején megtámadni, de nincs joguk a hitbizományi hatóság által kirendelt zárgondnok mellőzését kérni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A vasúti üzleti szabályok 55. §-ának 2-ik pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy abban az esetben, ha a vasút csak azzal a fentartással vállalja el a fuvarozást, hogy azt nem azonnal, hanem csak akkor, ha az elszállítás lehetővé válik, eszközölteti, a feladónak ehhez való hozzájárulása magán a fuvarlevélen kijelentendő, —a kijelentésnek ezt az alakját nem állitja fel érvényességi kellékül és ennélfogva habár az üzl. szab. 54. §. 3. p. szerint a fuvarozási szerződés bizonyítékául a bélyeggel ellátott fuvarlevél szolgál, alperes nem lehet elzárva a fent érintett fentartásra vonatkozó megállapodásnak más módon való bizonyításától. A budapesti VI. ker. járásbíróság 11897. március 8. 22,384. sz. a.) H. Jakab Károlynak a m. kir. államvasutak^ alperes ellen 71 frt 05 kr. és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes társulat az árut késedelmesen szállította és így neki kárának megtérítésére az üzletszabályzat 87. §-a értelmében joga van. Peres felek között csupán az a vitás, vájjon jogosítva volt-e H Károly tanú a szállításra vonatkozó elhalasztásba beleegyezni és ha vájjon a H. Károlylyal történt megállapodás bir-e érvénynyel, miután a fuvarlevélbe foglalva nincs? Alperes beismeri azt, hogy a fuvarlevélben ez a megállapítás bevezetve ne.n volt. Tekintettel azonban, hogy a vasúti üzletszabályzat 55. §-ának 2. pontja szerint a vasút akkor, ha a szállítás azonnal nem eszközölhető, köteles az árut egyelőre megőrzés végett átvenni, és a fuvarozásra való átvétel csak akkor történik, ha a szállítás lehetővé válik, a feladó tartozik a hozzájárulását a fuvarlevélben kijelenteni. Igaz ugyan, hogy a fenti szakasz 3. pontja szerint a feladó tartozik azt a kijelentést a fuvarlevélben kijenteni; úgyis a jelen esetben, miután H. Károly tanú azt vallotta, hogy a kártérítési igényről lemondott és mint feladót a vasút alkalmazotttat szabályszerűség az áru tulajdonosa megbízottjának tekintette: ezen esetben alperest kártérítési kötelezettség nem terheli. Felperes azaz állítása, hogy az Írásbeli bizonyítványban tanú azt állitja, hogy kocsihiány, kihallgatása alkalmával pedig, hogy hófúvás miatt nem lehetett az árut szállítani, a pervita eldöntésére közömbös. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. dec. 3. 107/898. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, és kötelezi alperest, hogy felperesnek 71 frt 05 krt tőkét stb. fizessen stb. Indokok: A vasúti üzletszab. 55. §-ának 2. pontja szerint I ha a vasúthoz vitt áru szállítása azonnal nem eszközölhető, de a vasút helyiségei az árunak egyelőre megőrzés végetti átvételét megengedik, a vasút az árut azzal a fentartással köteles átvenni, hogy a fuvarozásra való átvétel és a felvételi bélyegnek a fuvarlevélre való rányomása csak akkor történik meg, ha az elszállítás lehetővé vált és feladó ezen eljáráshoz való hozzájárulását magán a fuvarlevélen kijelentette. Ilyen kijelentés hiányában tehát a vasút az áru átvételét egyszerűen megtagadhatja. A fenforgó esetben a vasút, jóllehet a fuvarozási szerződés feltételének bizonyítékául az Ü. sz. 54. §. 3. pontja szerint a bélyeggel ellátott fuvarlevél szolgál, az üzletszabályok fennebb idézett rendelkezéseinek egyikét sem tartotta be, mert a B. alatt csatolt fuvarlevelet az áru átvételével egyidejűleg az 1893. évi március 13-án, tehát a tényleges szállítás megkezdése előtt 6 nappal a feladó állomás keletbélyegével már ellátta és ekként az árut már ekkor fuvarozásra, nem pedig megőrzés végett vette át, mert az áru előleges beraktározására (megőrzésre) vonatkozólag vitatott megállpodást a feladóval, illetőleg annak meghatalmazottjával H. Károlylyal a fuvarlevélre rá nem vezettette. A dolog ilyen állásában pedig az áru tényleges átadójával H. Károlylyal létrejött fentebbi megállapodást, mely megállapodás a tanúként kihallgatott H. Károly vallomása szerint csupán szóbelileg köttetett, alperes az áru feladójával (felperessel) szemben sikerrel annál kevésbé érvényesítheti, mert habár az áru átadója H. Károly azÜ.sz 51.§., illetőlegaz erre vonatkozó szabályhatározmány XXÍJI. pontja értelmében a feladó meghatalmazottjának tekintendő is, de másrészt az sem szenvedhet kétséget, hogy ennek ténykedése a I feladót csak annyiban kötelezi, a mennyiben a fuvarozási szerződés megkötése körül az üzletszabályok határozmányainak betartásával jár el, holott fentebb kifejtettek szerint a fenforgó esetben ez nem ekként, hanem épp ellenkezőleg az Ü. sz. 55. §. 2. pontjának figyelmen kivül hagyásával történt. Minthogy pedig a fuvarozásra feladott áru szállítási határideje a tagadásba nem vett 690 kilométer távolságra az Ü. sz. 63. §-a értelmében 6 napot tett ki s igy a vasút a szálitásnak 6 nap és 8 órával későbben történt megkezdése folytán ezt a határidőt 8 nappal túllépte, annálfogva felperes az Ü. sz. 87. §-a értelmében a kifizetett és mennyiségileg ki nem fogásolt fuvardíj felét, vagyis a keresetbe vett összeget joggal követelheti vissz a Ennélfogva stb. A m. kir. Curia (1898. március 1. 142/v. sz. a.). A másodbiróság ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A vasúti üzleti szabályok 55. §-ának 2. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy abban az esetben, ha a vasút csak azzal a fentartással vállalja el a fuvarozást, hogy azt nem azonnal, hanem csak akkor, ha az elszállítás lehetővé válik, eszközölteti, a feladónak ehhez való hozzájárulása magán a fuvarlevélen kijelentendő, akijelentésnek ezt az' alakját nem állitja fel érvényességi kellékül s ennélfogva habár az üzl. szab. 54. 3. p. szerint a fuvarozási szerződés bizonyítékául a bélyeggel ellátott tuvarlevél szolgál, alperes nem lehet elzárva a fent érintett fentartásra vonatkozó megállapodásnak más módon való bizonyításától. hiiathogy pedig alperes H. Károly tanúnak vallomásával bizonyította azt, hogy a kérdéses árunak fuvarozását csak ily fentartással vállalta el, a nevezett pedig az üzl. szab. 51. §., illetve az erre vonatkozó póthatározmány XXIII. pontja értelmében ennek a feltételnek elfogadására felhatalmazottnak tekintendő, s minthogy felperes nem is állitja hogy az alperes vasúttársaságot az áru fuvarozásában vétkes késedelem terhelné: a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének az itt felhozott és a benne foglalt megfelelő indokoknál fogva kellett helybenhagyni. Habár a keresk. trv. 320. ij-ának utolsó bekezdésében «illetékes törvényszékiről van szo és habár a kereskedelmi eljárást szabályozó J. U. M. rendelet 10. ig ában a járásbíróságok hatáskörébe utalt perenkivüli ügyek között a fennebb idézett törvényszakasz kifejezetten említve nincsen, mégis, tekintve, hogy a kt. 2. §-a szerint a törvényben említett törvényszékek alatt a