A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 16. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 16. számához. Budapest, 1898. április hó 17. Köztörvényi ügyekben. Annak a szerződésnek a tárgyát, a mely szerződésnek visszahívására a kereset irányozva van, nem bányateleknek, vagy bányatelekkönyvi bejegyzés tárgyát képezhető bányajognak átruházása, hanem az ingó dolgok jogi minőségével birő bányarészvényeknek az adásvétele képezvén, ezen nem bányászati jogviszony szabályozását vagy máskenti megoldását, egyáltalában nem banyajogot, hanem tisztán magánjogi viszonyt tárgyazó szerződésre az id. törv. szabályok VII. R. 20. §-ában meghatározott rendelkezés alkalmazást nem nyerhet. A lőcsei kir. törvényszék (1890. évi december hó 10-én 3,203. sz. a..) H. József felperesnek, «Rimamurány Salgó-Tarjáni vasmű részvénytársaság* alperes ellen szerződés visszahívása iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: A perfelek közt Gölnicbánván 1895. évi július 1-én a szlovinkai Adám-Éva bányánál LVIH., UX, LX1., LXII, LXIIL, LX1V.,LXV., LXVI., LXVII., LXXI1I. sz- egész bányarészvény s a CXXII., és CXX1II. sz. részvény 6/81, CXXXIV. sz. bányarészvény 10/90, a LXVII. számú bányarészvény 8100, a szlovinkai Thadeus bánvánál a XXIX., XXX XXXI., XXXII., XXXIIL, XXXVIII., XXXIX., XL., XLL, XUL, XLIII., XI.IV., XLV., XLVI. sz. egész bányarészvény s az 1. számúból 4/6, CXXffl. és CXXIV. számúból 1/60, a CXVIII. és CXIX. számúból 13,90-ed részvényrész iránt létrejött adásvevési szerződés az eladó felperes visszavonása folytán érvénytelennek jelentetik ki s alperes tartozik a felsorolt bányarészvény és részvényrészjegyeket 15 nap alatt végrehajtás terhével felperesnek kiszolgáltatni stb. Indokok: Perfelek egyező elődása nyomán megállapíttatik, hogy felperes a keresetben felsorolt bányarészvén)eket és részvényrészeket az 1895. évi június 30-án, amikor felperes hazulról távozni készült, rövid idejű alkudozás után alperes megbízottjának eladta, hogy felperes ennek folytán 18£5. évi július 1-én Gölnicbányára ment s ott V. József alperesi megbízottal az előző napon létrejött adásvételt írásba foglalták s felperes átadta a 1 észvényjegyeket a vevőnek. Felperes a oányarészvények eladását megbánván, 1895. évi július 5-én az iglói kir. bányakapitánysághoz intézett kérvényében az adásvevési szerződés visszavonását jelentette be, ugy, hogy ugyanazon bányakapitánysághoz az adásvevési (szerencse) szerződések alapján a megvett bányarészek átíratása iránt alperes által 1895 július 9-én beadott kérvénynek az a része, mely felperestől vett részek átíratására vonatkozott, érdemi elintézést nem nyert, hanem a felperes által előbb beadott bejelentésre s ugyancsak a felperes által ezen kir. törvényszék mint bányabiróságnál 1895. évi július 10-én beadott jelen perbeli keresetre való utalással a jelen pernek jogerős elintézéséig alperes kérelmének érdemleges elintézése függőben hagyatott. A perfelek között 1895. évi július 1-én irásba foglalt szerencse-szerződést illető ezen további fejleményeket igazolja az iglói kir. bányakapitányságnak 1,702/95. sz. a. kelt határozatának ezen kir. törvényszék mint bányabirósághoz küldött 3,795/95. sz. a. iktatott s a jelen perhez csatolt kiadmánya. — Felperes keresetében előadván azt, hogy a közte , és alperes között létrejött szerencse-szerződést elhirtelenkedve kötötte meg, ugyanazon részvények eladásával már régebben M. Kálmánt megbízta volt, ő azonban ezen megbízásról megfeledkezett s így történt, hogy alperes megbízottjának rábeszélésére hajlott, de mert az elhirtelenkedve megkötött jogügyletet megbánta, azt az ideigl. törvszabályok «Bányaügy* cimü főrészének 20. §-a alapján visszavonja, kéri azt érvénytelennek kimondani, alperest a neki átadott részvényjegyek visszaadására kötelezni stb. Alperes ezzel szemben azzal védekezik, hogy felperes a kérdésesjogügylet megkötése körül elhirtelenkedve nem jártéi, utalván arra, hogy a szóbeli szerződés, melynek létrejöttét felperes az alperesi megbízottnak átadott rövid tartalmú iratban elismerte, 1896. évi június 30-án jött létre s az csak a következő napon foglaltatott irásba, amikor felperes az eladott részvényjegyeket is átadta, hogy ezen időközben felperesnek módjában állott a szerződés horderejét fontolóra venni, annak netáni akadályaira gondolni s hogy felperes eljárása elhirtelenkedett nem volt, azt alperes az ellenirathoz 4. sz. a. csatolt, fejperes által hozzá intézett levéllel igazolni kívánja. Ezenkívül alperes az id. törvényszabályok idézett helyének 19. és 20. §-nak összefüggéséből azon következtetést vonja le, hogy mennyiben ezen törvényhely rendelkezésére csakis bányatelekkönyvezett bányatársasági vagyon iránt kötött ügyletekre alkalmazható, ellenben a bányatársulati vagyonra, illetve annak részeiről kiállított részvényjegyek adásvételére alkalmazást nem nyerhet, vélelme szerint felperes keresete idézett szabályokra nem fektethető. Végül pedig azzal is védekezik alperes, hogy amennyiben felperes nem hirtelenkedett el s a 4. sz. a. levéllel igazolva van, hogy az alperessel kötött jogügyletet nem bánta meg, hanem, hogy annak megtámadására csakis M. Kálmán fenyegetései által biratott rá: felperes keresete elutasítandó, perköltségben marasztalandó, stb. Az ideigl. törv. szabályoknak idézett §-ai kétségtelenül érvényesek, a 19. és 20. §-ok közötti összefüggés csak abban áll, hogy mig a 19. §-a bányaügyletek érvényességét a szerződés irásba foglalásához köti, a 20. §. arról is intézkedik, hogy a 19. §. szerint irásba foglalandó szerződés a meghatározott feltételek alatt visszavonható: a visszavonásnak a 20. §-a szerinti feltételei pedig a következők: 1) hogy valaki a 19. §. szerint irásba foglalt szerződést elhirtelenkedve kötötte meg; 2) hogy az irásba foglalt szerződés szabályszerű bejegyzéssel törvényesítve még ne legyen, a 20 §-a további intézkedései már nem a visszahívás feltételeire, hanem annak érvényesítésére vonatkoznak. Ha pedig az idézett két szakasz között azon további összefüggés is fennállana, hogy a 20. §. szerint az ott meghatározott feltételek alatt, csak olyan szerződések volnának visszahívhatók, amelyek a 19. §-a szerint valamely bányajog vagy birtok átruházása iránt köttettek s melyek bányatelekkönyvi bejegyzés által sanctionáltatnak, ebben az esetben sem fogadható el alperesnek erre alapított védelme, mert kétségtelen, hogy a bányarészvényes a részvénye erejéig tényleg is gazdaságilag tulajdonosa az illető bányavagyonnak s a részvény ezen jog megtestesitésének tekintendő, továbbá pedig amennyiben ugy a bányatársasági (nem alakult) mint bányatársulati (alakult) bányavagyon bányatelekkönyvezés tárgyát képezi, s a kétféle vagyon bányatelekkönyvezése közötti különbség nem magából a bányavagyonból, hanem az arra vonatkozó jogok alanyainak a törvény által meghatározott jogi miségéből származik, ennek folytán azt, hogy a szerződés-visszahívást a törvény csakis azon szerződéseknél engedné meg, melyek bányatelekkönyvi bejegyzéssel sanctionálhatók, annál kevésbbé állapitható meg, mert a többször idézett 20. §-a a visszahívás feltételét nem abban állapítja meg, hogy a szerződéssel biztosított jog bányatelekkönyvezve ne legyen, hanem abban, hogy a szerződés ne legyen szabályszerű bejegyzéssel törvényesítve s midőn ezen utóbbi kifejezések teljesen megfelelnek a bányatársulati vagyon, illetve arra vonatkozó részvények tekintetében a bányakapitányság által vezetett bányakönyvi bejegyzéseknek, kétségtelen, hogy a törvény kivételes intézkedést nem tartalmaz, hanem hogy ezen 20. §-a alapján, aminek egyébként a dolog jogi természete szerint más értelmet tulajdonítani nem is lehet ugy a bányatársasági, mjnt a bányatársulati vagyon iránt kötött szerződések a megállapított feltételek mellett visszahívhatók. Nem vehette figyelembe a bíróság alperesnek azon védeí kezését sem, hogy felperes nem megbánásból, hanem egy harmadik személy fenyegetései folytán indította a jelen keresetet,mert a szerződés-kötés megbánása tisztán subjectiv mozzanat s a szerződés visszahívásának feltételét nem képezi, de nem is képezheti, mert előfordulhat oly eset is, hogy valaki valamely szerencseszerződést elhirtelenkedve köt, de azt azért meg nem bánja s annak visszahívását nem szorgalmazza, úgyszintén közömbös azon körülmény, hogy az eladó mrly befolyások következtében határozta el magát a visszahívás iránti per megindítására, mert az eladónak ezen elhatározása s az arra befolyással birt körülmények az ideigl. törv. szabályok idézett 20. §-ában foglalt feltételek körén kivül esnek s alperes ezekből védelmét nem merítheti. — Ezek szerint pedig a jelen perben döntő csak az lehet, hogy fenforognak-e a jelen esetben azon feltételek, melyek a szerződés visszahívását megengedik ? Azon subjectiv mozzanaton kivül, melyre felperes súlyt fektet, hogy aggkorának tulajdonitható, hogy a szerződést, alperes megbízottjával megkötötte anélkül, hogy eszébe jutott volna, hogy ugyanazon részvényei eladásával hónapok előtt M. Kálmánt megbízta volt, — a bíróság tárgyi okokból is felperes elhirtelenkedését megállapíthatónak találta, mert a felek előadásával bizonyítva van, hogy felperes egy rokonának temetésére készült és már útra készen volt, midőn alperes megbízottja nála megjelent s neki az adásvételre ajánlatot tett, hogy továbbá felperes ugyanakkor az ajánlatot nyomban elfogadta, ami által igazolva van, hogy cselekvését éretten meg nem fontolhatta, s alperesnek ezzel szemben kifejtett azon érvelése, hogy a megalkudás és a szerződés irásba foglalása között lefolyt időn belül cselekvésének horderejét s következményeit felperes megfontolhatta volna, a bíróság