A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 16. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja [1. r.]

122 A JOG bektől eltekintve a munkát is lényegesen szaporítja, de a statistikai adatok megbízhatóságát is csökkenti. Altalános a panasz, hogy ugy alsó- mint felsőbíróságainknál a bűnügyek száma évről-évre növekszik ! Lehet-e azt csupán arra vissszavezetni, hogy a társadalom bizonyos rétegeinek romlottsága nőttön nő ? Korántsem. A sok uj büntető intézkedés, a társadalmi életnek folyton megújuló alakzatai, de kiváltkép a vádat képviselő újonnan kinevezett közegek tulbuzgalma. tapasztalatlansága és járatlansága, az ítélkezéssel megbízott bírák nagymérvű nembánomsága és itt-ott tudatlansága is okozzák azt, hogy bűnügyi statistikánk képe teljes indokolatlanul sokkal szomorúbb és sötétebb, mint a többi civilisált államoké. E részben a budapesti büntető törvényszék szomorú példa gyanánt szolgál; de messzire vezetne, ha tárgyunktól eltérve, ezúttal erről értekeznénk Ezt külön és kedvezőbb alkalomra tartjuk fönn. Lehetetlen azonban hallgatással mellőznünk az ügyészség passiv magatartását a védői karral'szemben, — a végtárgyalást vezető birák részéről rendszeresen folytatott minősithetlen viselkedéssel szemben. Ezen passivitás sehogy sem illik az ügyészi kar dicső traditióihoz és nem fér össze azon egykori irányzattal, mely a barreaunak a parquettel való egyenjogúsítása érdekében oly sikeresen működött. Mindazon előjogok, melyeknek ma a védői kar örvend : a tanuknak ülve eszközölt kihallgatása, a szabad kérdezési jog, a védői helynek a vádlóéval egy niveaura való helyezése, — mindez az ügyészi~kar kezdeményezésének és hathatós támogatásának kifolyása. Feledésbe mentek-e már ezen dicső hagyományok, vagy létezik-e tényleg antagonismus az egymásra utalt — és csakis solidarilásában sikerdús — két pálya közt. A meghasonlás hasznát mindenesetre a hatalmi körét mindig öregbíteni törekvő magistratura húzza. * A budapesti főügyészség hatásköre alá tartozó 21 ügyészségnél élintézésre várt 1897-ben: 29,532 feljelentés (1896-ban 27,709); ebből félretétetett: 7,814 (1896: 7,556); vizsgálat inditványoztatott 20,151 (1896: 18,700); más hatósághoz utasíttatott: 1,523 (1896: 1,531); elintézetlen maradt 44 (1894: 285). Az itt közölt adatok következőkép oszlanak el: Feljelentés Félretétel Vizsgálat Más biró- Elintésághoz. zetlen. 1 B, Gyarmat 1,113 222 850 41 « 2 Besztercebánya 840 139 687 14 « 3 Budapest 11,442 4,726 6,613 103 « 4. Eger 1,106 219 817 70 5 Fiume 292 28 210 54 « 6 Győr 571 114 398 59 « 7. Ipolyságh 662 162 462 38 « 8. Kalocsa 588 52 479 52 « 9. Kaposvár 1,502 93 1,284 114 11 10. Kecskemét 1,049 211 718 120 « 11. Komárom 832 156 636 40 « 12. Nagy-Kanizsa 790 198 538 54 « 13. Pestvidék 1,867 254 1,341 242 30 14. Pécs 950 73 823 52 2 15. Sopron 671 247 382 45 « 16. Szegszárd 659 29 572 57 1 17. Székesfehérvár 707 168 455 84 « 18. Szolnok 1,271 212 9/4 85 « 19. Szombathely 1,191 277 868 46 « 20. Veszprém 694 S2 567 45 « 21. Zala-Egerszeg 732 152 477 103 « (Folytatása következik.) Dr. Révai Lajos. A köszénbányászat jogi szabályozásának reformja. Irta: WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány. I. Közismeretü tény, miszerint a régtől vajúdó bányajogi kodifikálás sikeres véghezvitelének legutóbb minálunk úgyszólván csak a kőszénkérdés helyes megoldásának nehézségei állottak útjában. A bányajog, illetve a bányaművelési szabadság uralma alá vonassék e a kőszén, avagy pedig a földbirtok tartozékának tekintessék- s első esetben megváltandó-e s mily módon a szabaddá tett kőszén a földbirtokostól, avagy pedig ez utóbbi részére mindössze csak pár évi bányanyitási előjog biztosittassék: Mind oly kérdések, melyek fölött kétségkívül lehet vitatkozni, s az utóbbi évek folyamán szaklapokban, külön monográfiákban, emlékiratokban és egyes kereskedelmi és iparkamarák jelentéseiben tényleg sokat foglalkoztak ezen kérdéssel és pedig ugy a felszabadítás, mint a röghözkötöttség álláspontjáról egyaránt. Nincs szándékomban, hogy a kőszénkérdéssel a bányajogi kodifikáció szempontjából e helyen teljes részletességgel foglalkozzam, mert az több oldalról s több vonatkozásában eléggé meg' van vitatva máC>nire nézve a bányatörvényjavaslat előzetes megvitatásárán8£4-ben összehívott értekezlet jegyzőkönyvein kívül különösen Szontagh Aladárnak «A kőszén», dr. Fehér Manónak: «Az évtizedek óta készülő magyar bányatörvény» és Lányi Bertalannak «A bányajog alapelvei)) cimü legújabb munkájára hivatkozom. Az sincsen szándékomban, hogy az ezen kardinális kérdésben vallott ellentétes nézetek s a megoldás tekintetében kifejezésre hozott különféle javaslatok okfejtésének tüzetes bírálatába bocsátkozzam : hanem lényegileg csak annak a bebizonyítását választottam feladatom gyanánt, hogy a szénbányászati viszonyoknak, kiváltképen az utolsó évtizedben szembetűnően jelentkező kedvező alakulása, az e téren feltartóztathatlanul érvényesülő örvendetes progressiv előhaladás, a kőszén felszabadítását életkérdésnek, rrconditio sine qua non»-nak hirdetők álláspontját erősen megingatta, s hogy a szénbányászati viszonyok mai alakulása mellett élét veszíti, eltompul a legerősebb fegyver, melylyel a föltétlen bányaművelési szabadság hívei a kőszén megkötöttségének békóit összetörni igyekeztek. Az ide vonatkozó fejtegetéseim során mintegy végkövetkeztetések gyanánt az ezen kardinalis kérdés mikénti megoldására vonatkozó nézetemet is legfőbb vonás kban vázolni óhajtom. Bányajogunk kodifikálása már száz év óta vajúdik, s a legutóbbi időkben az alkotmány helyreállítása óta a bányatörvény-alkotás kérdése úgyszólván állandóan napirenden van. Eddig az ujabb alkotmányos aerában a kodifikálás legnagyobb akadályának a kőszénkérdés megoldásának nehézségeit tartották, a mely kérdés már évtizedek óta foglalkoztatja az ügy iránt érdeklődő közvéleményt, különösen pedig a legközelebbről érdekelt földbirtokos osztályt és a bányászattal foglalkozók társadalmi csoportját. De tapasztalás szerint ujabb időben a magyar jogász-világ is mind jobban érdeklődni kezd a bányajogi reform-munkálatok iránt, a minek tudata azon reménynyel kecsegtet engem, hogy jelen értekezésem nem hasztalanul foglalja el a tért e lapok hasábjain. * Nem hagyhatom mindenekelőtt említés nélkül, hogy a kőszénkérdésnek a távoli évszázadokba visszamenő történelmi jogfejlődés alapján szándékolt megoldása célhoz nem vezethet s az ily kisérlet lényegileg meddő munkának minősítendő, mert a kőszenet, miután azt a társadalmi élet, a tudomány s közgazdasági viszonyaink fejlődése csak a mult évszázad alkonyatán sorozta a bányászkodás tárgyát képező, hasznosítható ásványok közé s miután számottevő közgazdasági jelentőségre ezen bányászati ág minálunk csak a jelen század második felében emelkedett, a rég letűnt századok történeti jogfejlődése természetszerűleg nem érinthette. De máskülönben is egészen általánosságban szólva, valamely intézmény jogi szabályozásának reformjánál nem kell éppen, sokszor nem is lehet a történelmi jogfejlődés vágta uton haladni tovább. A társadalmi és a közgazdasági élet fejlődésének irányát és alapeszméit minden téren évszázadokkal előre kijelölni nem lehet; az emberi társadalom a fejlődés processusában gyakran alig észrevehető átmenet mellett egészen és lényegesen megváltozott viszonyok és körülmények közé kerül, a mi uj jogintézmények szervezésének, vagy pedig a meglevők ujabb szabályozásának szükségességét vonja maga után. Különösen áll ez a bányászati viszonyok jogi szabályozásánál. Kétséget nem szenved, hogy a társadalom, az összesség érdeke adott esetben megkövetelheti az egyéni tulajdonnak bányászászati szempontból való megfelelő korlátozását. A bányaszabadság alapelvének érvényre emelésébőf'tehát korántsem lehet az altalános jogrend megzavarására s a jogállam retrográd iranyu fejlődésére következtetni, még akkor sem, ha a bányajogrend ezen elv alapján való szervezése nem is a történelmi jogfejlődés következményeként, hanem a közérdek, a közszükseglet nyomása alatt a történeti alap teljes elhagyása mellett állana is elő. Arra nézve nincsen eltérő vélemény, hogy a megalkotandó magyar bányatörvény alapeszméjéül a bányaművelési szabadság választandó Ezt a választást a legszigorúbb jogászi felfogas is elfogadhatónak, de sőt általán egyedül célra vezetőnek tartja. Mert hiszen mai bányajogrendünk is lényegileg