A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 14. szám - Közkereseti társaság tagja részvénytársaság lehet-e? - Az ügyvédek és közjegyzöhelyettesek

56 A JOG Károly szerző nevével ellátolt füzet, Gy. Károly mezőtúri nyomdájából került ki. Erre vonatkozólag N. Károly beismeri, hogy azt ő rendelte meg D. Jánosnál, ő nyomatta is ki, és a vásárokon is ő terjesztette, mig í). János beismeri azt, hogy a verset ő gyártotta, Gy. Károly pedig azt, hogy a füzet az ő vezetése és felelőssége alatt álló nyomdában jelent meg. Ezen •/. alatti füzet a következő szeméremsértő kifejezéseket tartalmazza: «Ekkor a juhász a két tököt felvette és feleségével rögtön megsüttette, de azt a sült tököt az asztalra tette, a hűtlen asszonynyal rögtön megetette.* Más helyen pedig: «Ne neked, ha egyszer oly édes volt a szára, most meg elég lesz a két tök vacsorára.* A 2. •/. alatt látható füzet hasonló tartalommal B. Alajos budapesti nyomdájában jelent meg. Erre vonatkozólag B. Alajos teljes beismerésben van. S. Mihály jászberényi vásári elárusító pedig beismeri, hogy ezen ujabb nyomtatványt ő rendelte meg. Ezen 2. •/. alattiban ugyanazon szemérmetlen kitételek olvashatók, mint a •/• alattiban. Majd B. Imre budapesti nyomdatulajdonos határozta el a vers újra kiadmányozását, azonban azt saját kifejezése szerint átdolgozta, igyekezvén elburkolni a pikáns részleteket. így jelent meg az általában erkölcstelen tartalmú 3. */• alatti kiadmány. E füzetben a többi között a következők foglaltatnak: <Halmágyi, az ispán buzgón munkálkodott, alatta a széna ugyancsak ropogott; mert a szénán feküdt juhászné jó maga, a kinek roppantul mozgott a valaga.» Más helyen: «Hát nem is léptem rá, széna van alattam, hisz csak nem is teszem jégre a valagam.» Később: «Holnap is eljövök, majd ismét mulatunk, nem jég, de széna lesz akkoris alattunk* . . .többé már nem dagad fel a fityfiringed se szalmán se szénán . . . kappanná teszlek. Tekintve az egyes füzetekben, illetve kiadmányokban foglalt, a fennebb megjelölt szeméremsértő kitételeket; tekintve továbbá terhelteknek a vizsgálat során tett beismeréseit, őket a btk. 248. §-ába ütköző szemérem elleni vétség miatt vád alá helyezni kellett stb. A budapesti kir. itélö tábla (1897 június 15. 6,120. sz. a.) a kir. törvényszék végzését a megelőző eljárással megsemmisíti, kimondja azt, hogy a jelen ügynek megbirálása nem tartozik a kir. törvényszék hatásköréhez. Indokok: Az I. és VI. r. terheltek azzal terheltetnek, hogy ők a bűnjelt képező «kiherélt zsidó ispán» cimü fajtalanságot tartalmazó nyomtatványt árulták. Ez az állítólagos bűncselekmény a btk. 248. §. első bekezdése rendelkezésébe ütközik. Habár az 1880. évi XXXVII. t.-c. 40. §-ának első pontja akként rendelkezik, hogy a btk. 248. §. első bekezdése rendelkezésébe ütköző vétségnek megbirálása a járásbíróságok hatásköréhez tartozik, eme rendelkezés a jelen esetben még sem alkalmazható, mert az imént felhozott törvénynek 39. §-a szerint sajtóbiróságok és esküdtszékeknek hatásköre érintetlenül hagyatott, minek következtében az I. r. vádlott N. Károlyt, valamint a VI. r. vádlott S. Mihályt terhelni látszó, a kérdésben forgó nyomtatványnyal elkövetett bűncselekmények megbirálása is a sajtóbiróság és az esküdtszékeknek hatásköréhez tartozik. A III. r. terhelt D. János azzal terheltetik, hogy ő a szerzője a felhívott nyomtatványnak; a II. r. terhelt Gy. Károly, a IV. r. terhelt B. Alajos, a VI. r. terhelt M. Gyula pedig azzal terheltetnek, hogy ők a szóban levő nyomtatványoknak nyomtatói. Ezek a bűncselekmények sajtóvétséget képeznek, a melynek megbirálása az 1848. évi XVIII. t.-c. 17. §-a és az 1880. évi XXXVII. 7. §. rendelkezései szerint a sajtóbiróság és az esküdtszéknek hatásköréhez tartozik. Ezek következtében a fenti módon volt határozandó. A m. kir. Curia: (1898 febr. 4. 9,015. sz. a.) a budapesti kir. ítélőtábla végzése helybenhagyatik azért, mert abban a nyom-' tatványban, a melynek vásárokban, tehát nyilvános helyeken árulása, terjesztése és többszörözése miatt H. Benő sértett, részint a szolnoki kir. törvényszéknél szemérem elleni vétség, részint pedig a budapesti kerületi kir. sajtóügyi vizsgálóbírónál rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett, a H. Benő magánszemélye támadtatott meg; a magánszemélyek ellen nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményeknek megtorlása pedig a másodbiróság végzésében idézett törvények értelmében a sajtóbiróság, illetve az esküdtszék hatásköréhez tartozik. A lélektani indoknak ismert vagy ismeretlen volta nem képezi a bűnösség vagy a bűntelenség kimondásának alapfeltételét. A m. kir. Curia (1898. márcz. 8. 6,222. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítéletének indokaiban foglalt ama kijelentésre, hogy a vádlott cselekményének 'lélektani indoka hiányzik, megjegyeztetik, hogy a lélektani indokoknak ismert vagy ismeretlen volta nem képezi a bűnösség vagy a bűntelenség kimondásának alapfeltételét, s jelen esetben, vádlott bűnösségének megállapításánál az a határozó, hogy bántalmazó cselekménye szándékos volt. (Súlyos testi sértés bűntettével vádolt S. Ádám elleni bűnügyben.) A magánosok birtokában levő vadászterületen található vad mindaddig, mig azon a területen van, eme terület birtokosának tulajdonát képezi. Ebből következik, hogy vádlottnak az a cselekménye, miszerint idegen vadászterületen talált nyulat eltulajdonitási szándékkal birtokba vett, nem a btkv. 367., hanem a kbtk. 126. £-ába ütköző cselekményt képez. A budapesti kir. fenyitö járásbíróság. Vádlott F. A bűnös a btkv. 367. Jf-ba ütköző jogtalan elsajátítás vétségében és ezért a btkv 367. §-a alapján, mindazonáltal a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett négy forint pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: B. O., mint a budapesti vadásztársulat vadászmestere, feljelentette vádlottat a miatt, mert 1896. évi december 30-án a kamaraerdőben (I. ker.) drót-hurokkal egy nyulat fogott és azt el akarta vinni, a miben őt F. L. fővárosi erdőőr megakadályozta. A rendőrség az ügyet, mint saját hatáskörébe nem tartozót, ezen kir. járásbírósághoz áttette. A tárgyalás során kitűnvén, hogy vádlott nem a vadászati törvénybe (1883 : XX. t.-c. 27. §.) ütköző tiltott vadászatot követte el, a mennyiben határozottan tagadta, hogy ő állította volna fel a hurkokat, a kir. járásbíróság saját hatáskörét megállapítván, vádlottat a jogtalan elsajátítás vétségében (367. §.) mondotta ki bűnösnek, mert vádlott beismerte, hogy a kamaraerdőben levő és tulajdonát képező galyfát a vevőnek E. Antalnak megmutatni akarván, véletlenül reá akadt a hurokban levő élettelen nyúlra, melyet felvévén, haza akart vinni, de az erdő szélén az erdőőr vele találkozván, azt tőle elvette. A jogtalan elsajátítás be volt fejezve, mert vádlott a nyulat már egy darabig vitte és pedig azon szándékkal, hogy eltulajdonítsa; találónak (btkv. 365. §.) nem volt minősithető, mert a nyuí a vadállatokhoz tartozván, nem volt még a vadásztársaság birtokában és igy annak birtokából el sem vétetett. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság; ítéletét részben megváltoztatja, nem a btkv. 367. §-ába ütköző vétségben, hanem a btkv. 126. §-ába ütköző és ugyanezen §. szerint büntetendő kihágásban mondja ki vétkesnek és a btkv 21. §-ának alkalmazásával, az elsőbiróság által is kiszabott 4 forint pénzbüntetésre itéli, melyet azonban behajthatatlanság esetére a kbtkv 20. §-a értelmében egy napi elzárásra rendel átváltoztatni, egyebekben ugyanazt az Ítéletet helybenhagyja. Indokok: A magánosok birtokában levő vadászterületen található vad mindaddig, mig azon a területen van, eme terült t birtokosának tulajdonát képezi. Ebből következik, hogy vádlottnak az a cselekménye, miszerint idegen vadászterületen talált nyulat eltulajdonitási szándékkal birtokba vett, nem a btkv 367., hanem a kbtkv. 126. §-ába ütköző cselekményt képez. A büntetés kiszabásánál az elsőbiróság által felhívott enyhítő körülményeknél fogva kellett a kbtkv. 21. §-át alkalmazni, ehhez képest vádlottat a 20. §. értelmében pénzbüntetésre Ítélni és behajthatlanság esetére a 22. §. értelmében intézkedni. Egyebekben a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének indokait fogadta eL (1898. január 18. 12,297.) A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. A községi részleges kataszteri felmérés, tagosítás vagy birtokrendezés alkalmából csakis a változott földrészletek mivelési ágai és minőségi osztályai állapitandók újból meg.. (A m. kir. pénzügyministernek 1897. évi 55,746. sz. a. kelt határozata.) Annak elbírálása. Jiogy valaki önállóan, saját felelőssége mellett épitési munkákat végez és a terveket építőmesteri minőségben írja alá, nem a rendőri, hanem az iparhatóság illetékessége alá tartozik. (A m. kir. belügyminister 1897. évi 2.705. kih. sz. határozata.) Nagykoruvá vált egyén által fel nem vett, de tovább is gyámpénztárilag kezelt töke után a gi ámpénztárba beutalványozástól kezdve járó összes kamatok kifizetendök. (A belü^yministernek 122,706/97. sz. a. kelt rendelete.) OAllM RÉSZVÉNVTÁR8ASÁ0 NVOMDÁjA BU0»PFRTF» Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Feuchtmann Manó e. Kis-Ujszállás. szolnoki tszék,. bej máj. 10. félsz, jun, 8, csb. Pálka Kálmán, tmgg. dr. Mészáros Gyula. - Leitmann Adolf e Kassa. kir. tszék, bej. ápr. 22. félsz. ápr. 29, csb. Vátyi Is van, tmgg dr Hollánder Lajos. - Vener Sándor e. Bpest. kir. tszék. bej. majD 10. félsz. jun. 4, csb. Hajdú Imre, tmgg. dr. Keresztessy József.-Ifj. Palkovits Ferencz e. Besztercebányai tszék, bej. máj. 5, félsz. maj. 12, csb. Traeger Zsigmond, tmgg. Turcsányi Ödön. Mocsary Lajos e. Debreczen. kir. tszék, bej. ápr. 25. félsz mái 5 csb Hegedűs István, tmgg. dr. Körösi István. * J' ' Pályázatok : A püspökladányi jbiróságnál jbirói áll. ápr. KT- MZAT,MARNEMETL tszéknél birói *«. ápr 10. - A nagyberezmj jb.rosagna aljegyzői áll. ápr 10. — A titeli jbiróságnál alfegvzö" A ? A\}- ~ A szombathelyi kir. tszéknél aljegyzői áU. ápr 11 b rT áll ánr^ a,jAeLy!,ÖÍ *\ ápr- 11 ~ A temesvári"tszéknél P-lL^li-^Pi; n- ~ A kézdrvásjrhelyi tszéknél aljegyzői áll. ápr. 13.