A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 14. szám - Albirói létszám szaporítás - Adalék a törvényszéki orvosszakértök véleményének elfogadhatóságához

108 A J — t. OG a kocsiról Marcinké György és az épen a lakása ajtaja elé ért Liba Erzsébet után haladva, azt az ajtó előtt megfogta, mellen ragadta, a földhöz vágta és azután mindkét kezével az ott a földön hevert nagyobb fatuskót felkapva, azzal olyan két ütést mért Kreiselné Liba Erzsébet bal halántéka táján annak fejére, hogy nevezett az orvosi vélemény szerint menten a földön halva maradt. Marcink ó György azután mintha semmi sem történt volna, tovább ment és gyalog hazafelé törekedett, majd Zakártfalván egy rokonához betért, ott csak pálinkát majd szalonnát kért, de abból mitsem fogyasztott, hanem anélkül hogy beszélt volna, nem sokára lefeküdt és elaludt. Marcinké György vádlott tettét nem tagadja, de be sem ismeri, hanem teljes nememlékezéssel védekezik és azt állítja, hogy ő arra miként került ki a korcsmából haza, hogy mi törtönt vele útközben és hogy ő maga mit mivelt, mindarra egyáltalában nem képes visszaemlékezni, ő a történtekró'l csak hallomásból nyert tudomást, akkor midőn őt, az alvót, otthon a csendőrök letartóztatták és vele a történteket közölve kihallgatták, és előadja, hogy a kérdéses nap délután különösen erős fejfájásokat érzett a fojtó széngőztől, melyben dolgozott és hogy azután a korcsmában 2*/2—liter pálinkát ivott mással együtt, a minek ő a beállott öntudatlan állapotot tulajdonítja. A tanuk legtöbbje azt igazolja, hogy vádlott ittas ugyan, de nem teljesen részeg volt, hogy rendesen járt-kelt és ténykedésében semmi feltűnő, hanem csak okszerűség nyilvánult, ezt igazolja a vele legutoljára együtt ivott Kuchár Sámuel, — ezt V o z á r András és ennek anyja, — mig Pajtás Imre és Gertner János tanuk vádlott beszédéből ittasságára következtetnek, bár ennek fokát nem tudják, — végre Dzurenkó szül. Pavlik Mária tanú, kihez vádlott a tett elkövetése után betért, igazolja, hogy vádlott nagyon részeg volt és egészen el volt tompulva, ugy hogy beszélni sem lehetett vele. A vádlottal közvetlenül érintkezett és elmebeli állapotát megfigyelt orvosok constatálták, hogy vádlott vele született elmebajban, alkoholismusban, vagy egyéb az öntudatot kizáró betegségben nem szenved, — megengedik, hogy szesz élvezete korlátolta az ő beszámithatóságát, de az amnésiát, a teljes öntudatlan állapotát megállapíthatónak nem találják. Az igazságügyi orvosi tanácsnak az a véleménye, hogy Marci nkó György a bűncselekmény elkövetésa idején szeszmérgezés okozta, káros öntudatlansági állapotban volt és a bűncselekményt ezen káros öntudatlanságban követte el. A kir. törvényszék a bizonyítási eljárás adatainak gondos mérlegelése után vádlott beszámithatóságát megállapitandonak találta és az e tárgyban adott vélemények közül a közvetlenül megfigyelő orvosok véleményét fogadta el, mint a valóságnak és tényeknek megfelelőt. Mert Vozárék és Kuchár Sámuel tanú vallomásai szerint vádlotton az ittasság semmi feltűnő jelensége nem látszott meg, ő gyalog menet egyenesen haladt, okszerűen cselekedett és rendesen beszélt, rajta semmi feltűnő észlelhető nem volt; úgyszintén az okszerű ténykedés nyilvánul abban is, hogy vádlott midőn Kreizel Liba Erzsébet szava által sértve érezte magát, a kocsiról leugrott és egyenesen a nevezetthez ment a sértést megtorlandó; a mint vádlott DzurenkóPavlik Máriáhozjött, neki pálinkára pénzt adott, — tőle enni kért és azonnal el nem aludt, hanem annélkül, hogy a pálinkából ivott, vagy a szalonnából evett volna, még egy jó ideig a padon nyugodtan ült. — A pálinkából nem fogyasztásból nem lehetett kóros állapotra következtetni, mig a kir. törvényszéki orvos szakvéleménye szerint a szeszmérgezéssel járó amnesia egyik legbiztosabb ismérve, hogy az illető úgyszólván átmenet nélkül egyszerre mély álomba merül, a mi jelen esetben csak mintegy iys óra múlva bekövetkezett; vádlott atyjának meggyilkolása miatt 20 évi börtönre Ítéltetvén, 15 évnél többet töltött a fegyházban, és ezen idő alatt a szesz nagyfokú élvezetéhez semmi esetre nem szokhatott hozzá, már pedig a szeszmérgezés okozta káros elmezavar rendesen hosszabb, mértéken felüli szeszélvezet után áll be, vádlott pedig maga mondja, hogy azon idő alatt, melyet szabadlábon töltött ritkán élvezett a rendesnél nagyobb mennyiségű szeszes italt. hozzá veendő ezekhez, hogy vádlott hosszabb ideig más rabokkal és gonosztevőkkel érintkezvén, oly benyomást tesz, hogy ő a védekezések mikéntje és esetleg eredményes lehetősége tekintetében másoktól tanult, mert kétségtelenül ügyesen védekezik ugyan, de a védekezésből ki is derül azon óvatosság, a melylvel vádlott következetesnek lenni igyekszik, hogy előadásának valótlansága ki ne derüljön, és miután vádlott egy elromlott kedélyű, elfásult szivü egyénnek tűnik fel, aki véres tettét végrehajtva, nyugodtan, normális csendes állapotban tovább indul, a magába szállás, a lelkifurdalás minden jele nélkül, később az uton köveket dob és nyersen agyonlövéssel fenyegeti a ráugató kutya gazdáit, a mit a bíróság nem az amnésiát támogató mozzanatnak, hanem egy elfásult, romlott kedély kifoyásának tart: mindezeknél megnyugtató azon meggyőződésre jutott a biróság, hogy vádlott öntudattal, szabad akarati elhatározással, elmezavartól menten követte el a terhére rótt bűncselekményt. Miután vádlott az ütéseket nagy erővel, ismételten az elhalt fejére, tehát legnemesebb testrészére, egy az emberi élet kioltására feltétlenül alkalmas eszközzel mérte és hogy a halál ennek folytán mulhatlanul, azonnal beállott, tehát az ölesre irányult szándék kétségtelen; • • másrészt azonban, miután a szándék előre megfontolt voltat semmi adat és körülmény nem igazolja, vádlottat a btkv 479. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében bonosnek kimondani kellett. „,,,-, . L 1. • A büntetés kimérésénél vádlott erosebb fokú ittasságát, es azt hogy magát megsértettnek hitte az elhalt által, mi őt erősen felingerelte, mint enyhítő, ellenben büntetett rovott múltját, a cselekményében nyilvánuló vadságot és kegyetlenséget, melylyel az ölést véghezvitte, mint súlyosító körülményt kellőleg figyelembe kellett venni. ( A bűnösség és megbüntetés folyományakent kötelezendő volt vádlott, az összes bűnügyi költségek megfizetésére, melyek azonban igazolt vagyontalansága miatt egyelőre behajthatatlanoknak mondattak. r Kötelezendő volt vádlott az elhalt férje részéről mérsékelten felszámított kár megtérítésére is a btkv. 292. § alapján. A bűnjelt képező fatuskó, melylyel a bűncselekmény elkövettetett, az igazolt tulajdonosnak rendeltetett kiadatni. Az Ítéletnek a közigazgatási hatósággal leendő közlése, a kiszabott mellékbüntetés céljából eszközlendő. V 4,046/B. 1897. szám. Ő Felsége a király nevében 1 a kassai kir. Ítélőtábla a szándékos emberölés bűntettével vádolt fogva levő Marcin k ó György elleni bűnügyet, melyben a lőcsei kir, törvényszék 1897. évi június kó 1-én 1,743. sz. a. a végtárgyalás folyamán a tanuk megesketése tárgyában határozatot, az ügy érdemében pedig Ítéletet hozott, a határozat ellen a kir. ügyésznek bejelentett semmiségi panasza, az Ítélet ellen pedig Marcin kó György vádlottnak és védőjének, valamint a kir. ügyésznek bejelentett felebbezése folytán 18£7. augusztus hó 3-án tartott nyilvános ülésében hivatalból is megvizsgálván, következően itélt: A kir. Ítélőtábla a kir. ügyész semmiségi panaszát elutasítja. A Marcinkó György vádlottra kiszabott tíz évi fegyházbüntetésnek a kezdetét ama négy évi, tíz hónapi és 4 napi hátralevő börtönbüntetése kitöltésétől számítva állapítja meg, a mely a reá előzőleg kimért husz évi börtönbüntetésből még kiállandó és a nevezett vádlottnak 1896. évi március 16. napjától való letartóztatását az utóbb jelzett s még kiállandó részbüntetése tartamába rendeli beszámitani. Ezzel a meghatározással a kir. törvényszék ítéletét egyebekben helybenhagyja, egyszersmind a kir. törvényszéket utasítja, hogy a btkv. 104. §-a értelmében az ítélet jogerőre emelkedése után az összbüntetés kiszabására nézve szabályszerűen járjon el. Indokok: Minthogy a bűnvádi eljárási gyakorlat megállapodása szerint a biróság a tanuk megesketése kérdésében a szükséghez képest és a fenforgó körülmények figyelembe vételével szabad meggyőződése szerint határozott, a kir. törvényszék nem követett el alaksértő szabálytalanságot azzal, hogy a 16-ik életévöket még el nem ért Gertner János és Pajtás Imre kihallgatott tanuknak a vallomásaikra való megesketését mellőzte, ennélfogva a kir. ügyésznek, a kir. törvényszék 2,844. sz. pótlólagos jelentése szerint a v égtárgyalás folyama alatt hozott határozatnak ama rendelkezése ellen bejelentett semmiségi panasza — mint alaptalan — el volt utasítandó. Az ügy érdemére nézve: tekintve, hogy a kis hartai kir. közvetítő intézet igazgatójának 282. sz. igazolványa szerint M a r c i n k ó György vádlott^ az előzőleg reá kimért 20 évi börtönbüntetésnek még még hátra levő 4 évet, 10 hónapot és négy napot tevő tartamára, 1893. évi május második napjától föltételes szabadságon volt s a jelen vádbeli cselekményt eme feltételes szabadsága alatt követte el; tekintve, hogy ennek folytán a föltételes szabadság a kir. ügyész 2,137. sz. értesítése szerint visszavonatott és igy a nevezett vádlottnak letartóztatása a btkv. 50. és 51. §§-ai értelmében az előbb még kiállandó hátralévő részbüntetésébe számítandó be: a kir. Ítélőtábla a Marcinkó György vádlottra ezúttal kiszabott \0 évi fegyházbüntetésnek a kezdetét az általa még kiállandó 4 évi 10 hónapi és 4 napi hátralévő börtönbüntetése kitöltésétől számítva megállapitandonak, az 1896. évi március hó 16-ik napjától tartó letartóztatását pedig eme hátrelevő börtönbüntetése tartamába beszámitandónak találta. Egyebekben a kir. törvényszék ítélete akként helyesbített indokai alapján hagyatott helyben, miszerint a Dzurenkó Károlyné szül. Pariik Mária tanú vallomása szerint, midőn a kérdéses alkalommal Marcinkó György vádlott, a Kreisel Andrásné szül. Liba Erzsébet a^0^ueS,e Után a nevezett tanu ^kására ment, az általa hozott pálinkából egy pohárkával megivott, majd felső ruháját levetette s így feküdt le s aludt el. VI. 10,067. szám/B. 1897. Ő Felsége a király nevében ! A magyar királyi Curia. Szándékos emberölés büntette miatt vádolt Marcinkó György ellen a lőcsei kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1897. évi június hó 1-én 1^:.SZ\ alatt' akassai kir. Ítélőtábla által pedig vádlottnak, yedojenek es a kir ügyésznek felebbezésére, de hivatalból is 1897. augusztus ho 3-an 4,046. sz. a. elintézett büntető ügyet vádlottnak, védőjének es a kir. ügyésznek felebbezése folytán és