A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 14. szám - Közkereseti társaság tagja részvénytársaság lehet-e? - Az ügyvédek és közjegyzöhelyettesek

A JOG 109 hivatalból is 1897. évi november hó 4-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A kassai kir. Ítélőtábla Ítélete, az összbüntetés kiszabására vonatkozó intézkedés, mint feleslegesnek mellőzésével, egyebekben az abban felhozott és az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott indokoknál togva, helybenhagyatik. J Közkereseti társaság tagja részvénytársaság lehet-e ?* Irta : Dr. RAFFAY FERENC, győri kir. Mlbiró. A m. kir. Curia érdekes és nem mindennapi kérdésben hozott legközelebb határozatot. Arról van szó ugyanis, vájjon közkereseti társaság tagja lehet-e részvénytársaság? Ez a kérdés pedig ugy merült fel, hogy B. Rudolf és a «Kisbér-füzitői egyesült gyári részvénytársasági) folyamodott a győri kir. törvényszékhez, hogy «B. Rudolf és Társa füzitői gőzmalma» közkereseti társaság cégét jegyezze be. A törvényszék a kérvényt elutasította s ezt az elutasító végzést a győri kir. Ítélőtábla is helyben hagyta, sőt ezen eset ötletéből teljes ülési határozatot is hozott, a melyben kimondotta, hogy közkereseti társaság tagja részvénytársaság nem lehet.1) Ezen egybehangzó két végzés ellen továbbbi felfolyamodásnak nem volt helye s a nevezett közkereseti társaság cége Győrött máig sincs bejegyezve. Van azonban ennek a cégnek a komáromi kir. törvényszék területén is telepe, folyamodott tehát oda is bejegyzésért és ez a kir. törvényszék be is jegyezte a céget (6,338/p 898. sz. a.) Ezen határozat ellen a kereskedelmi cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő ministeri biztos felfolyamodást adott be. minek következtében a győri kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatta (3,109/p897. sz. a.) A kir. tábla végzése ellen viszont a kérelmezők adtak be felfolyamodást, a minek az lett az eredménye, hogy a m. kir. Curia «a győri kir. ítélőtábla végzését megváltoztatván, az első bíróság végzését hagyta helyben.» (110,898. sz. a.) Ezen nevezetes határozat indokolása a következőkép hangzik: a Téves a kir. Ítélőtábla végzésének indokolásában kifejtett az a jogi álláspont, hogy részvénytársaság nem lehet tagja valamely közkereseti társaságnak. A K. T. 64. §-a értelmében nem feltétele a közkereseti társaság keletkezésének az, hogy kizárólag physikai személyek folytassanak közös cég alatt korlátlan és egyetemleges kötelezettség mellett kereskedelmi üzletet. E szerint miután a közkereseti társaságnak tagja jogi személy is lehet, mi sem áll útjában annak, hogy annak tagja egy részvénytársaság is legyen, mely mint ilyen önálló jogalanyisággal biró jogi személynek tekintendő. Habár a K. T. több rendelkezése a közkereseti társaság tagjainak személyes ténykedéseiről tesz említést, önként értetődik, hogy a mennyiben a közkereseti társaságnak egyik tagja részvénytársaság, ily ténykedéseket a részvénytársaság képviselői személyében gyakorol. A közkereseti társaságnak a törvényben magállapitott fogalmát egyáltalán nem befolyásolhatja a részvénytársaságnak különös szervezete és annak a részvényesek irányában fennálló jogviszonya, mert a részvénytársaság lehet a közkereseti társaságnak tagjává a nélkül, hogy ennek következtében változás állana be a részvénytársaságnak a részvényesekkel szemben fennálló jogviszonyában és mert a korlátlan és egyetemleges felelősség a részvénytársaság irányában ennek vagyona erejéig feltétlenül érvényesülhet. Ezek szerint a kir. Ítélőtáblának végzése megváltoztatandó s kérelmezők közkereseti társasági cégének a cégjegyzékbe leendő bevezetése az első bíróság végzésének helybenhagyásával el volt rendelendő.» Az ügyvédek és közjegyzöhelyettesek Irta : dr. GUTMANN LAJOS, kir. közjegyzőhelyettes. Nekünk közjegyzői helyetteseknek van egy nótánk, melyet minden évben hol egyikünk, hol másikunk fuj el egy egy közjegyzővé ki nem nevezett, s e miatt karunkra méltatlankodó ügyvédnek. Ez a nóta nem ismeretlen e lapok hasábjain (1. 1895. évi 48-ik számj; bár őszintén szólva, nem szívesen adunk itt hangot, mert minden támadás ellenünk innét jő. * Lásd a mai szám (Jogesetek tárá»-ban közlött jogesetet. A szerkesztőség. 0 L. a «J O G» 1897. évi 45. számában a győri kir. tábla 22. polgári határozatát és az 1898. évi 10. számban Dr. Raffay Ferenc cikkét: "Uj alakulatok a kereskedelmi társaságok terén.» Azon meggyőződésben, hogy ügyvédi karunk tiszteletreméltó és tekintélyes része igazságosan dönti el a vitát az ügyvédek és a közjegyzői helyettesek között a közjegyzői kinevezések helyes rendszerének kérdésében; azért bátran emelem fel tollamat a «Jog» ez idei 10-ik számában R é t h y Ferenc csongrádi ügyvéd ur tollából eredett «az ügyvédek és a közjegyzőség» cimü cikkében foglalt támadások ellen. Cikkíró ur a törvény intentióira, az osztó igazság és az ügyvédi állás (helyesebben hivatás) jogosultságára hivatkozott a budapesti közjegyzői kamara ellen intézett támadásában, melyből a reánk helyettesekre legfőképpen vonatkozó téves és elfogult nézeteit engedje kimutatnom ugyancsak a törvény, az igazság és a közjegyzői hivatás nevében ! Cikkíró urnák a közjegyzők és helyetteseikre kicsinylőleg oda vetett vélekedése arra enged következtetést vonni, hogy vagy nem ismeri a közjegyzői intézményt, vagy a legutóbb betöltött csongrádi közjegyzői állás körüli kudarca tette annyira elfogulttá, hogy a törvény ismerete körüli tájékozatlansággal is engedi magát joggal vádoltatni. Cikkíró ur állításainak megdöntésére sajnos, a magyar közjegyzőség történetét rövidség okárt nem közölhetem s igy röviden csak azt hozom tudomására, hogy azért, mert a szervezéskor közjegyzőkké ügyvédek neveztettek ki. bár nem kizárólag, mert a birói karból is történt kinevezés, még nem következik, hogy a közjegyzői intézmény az ügyvédségből származott volna, mint a hogy tényleg e két pálya a qualificatiótól eltekintve nemcsak hogy össze nem függött, de mindenkor ellentétes volt. Nagy tévedés azt gondolni, hogy a közjegyző nem más, mint privilegisált ügyvéd ! Azért pedig, mert valaki ügyvéd volt. vagy ügyvédi minősitvénynyel bir és közjegyzővé vagy bár biró vagy alispán lesz, nem marad meg ügyvédnek, mint a hogy azt cikkíró ur különösen állítja, hanem akkor már azon pályának szolgál, a melyre átlépett. Felesleges volt tehát a budapesti közjegyzői kamara tagjainak azon szemrehányást tenni, hogy elfeledték ügyvédi voltukat, mert hisz ők az intézmény életbeléptetésével a magyar közjegyzői törvény szellemében megszűntek ügyvédek lenni, mivel a közjegyző nem lehet egyszersmind gyakorló ügyvéd. Minthogy pedig a közjegyzői intézmény közel 25 éves múltja alatt egy nagy testületté és egy speciális életpályává fejlődött, mely saját szerveivel él és táplálkozik, azért a szervezéskor történt ügyvédi kinevezéseket a mai állásoknak ügyvédekkel tett betöltését párhuzamba vonni nem lehet. Az 1874-ik éviXXXV. t-a, kiváltképen pedig az 1886 ik évi VII. t.-c. alapították meg a közjegyzői helyettesi intézményt és e helyettesek ma már oly nagy számmal működnek önállóan a közjegyzők oldala mellett, hogy ezen, nem önhaszonlesésből, de önállóságuk föladásával, csekély fizetés mellett, nehéz és felelősségterhes munkával hivatásból és valóban a közérdek szolgálatában teljesített munkásságukért tiz—tizenöt éven át is várják, mig egy szerény közjegyzői állást elnyerhetnek. A közjegyzői helyettesség már önmagában nagyobb érdem a közjegyzői állás elnyerésére, mint ha valaki 25 éven keresztül ügyvédeskedik, mert a közjegyzői állás nem tekinthető penziónak, a melybe az ügyvéd urak fáradságos és hosszú mult után pihenni azért térjenek, hogy helyettük helyetteseik által dolgoztatva, csupán dus pénztárukat kezeljék. A közjegyzői kamarák mindegyike és az országos köz jegyző-egyesület saját, mint helyetteseik érdekében mindig felszólaltak a kinevezések rendszere ellen és támogatva a helyettesek érdekeit azon hathatós indokkal, hogy ma már a közjegyzői intézmény kezdettől a pályára készült s azon gyakorlatilag szakképzettséget nyert, megbízhatóság tekintetében kipróbált helyettes tagjai által is kiegészítheti magát s igy azok kinevezése előmozdítandó és csak ha ezek érdekeire nem sérelmes, alkalmaztassék az 1886-iki VII. t.-c. c) pontjában foglalt sirrend vagylagos kitétele: hogy közjegyző lehet, ki négy év óta kinevezett biró, vagy valamely ügyvédi kamarának bejegyzett tagja. Nagyon furcsa szemrehányás nemcsak, de illetéktelen beavatkozás is cikkíró ur azon eljárása, a melylyel a budapesti közjegyzői kamarát illeti, tagjaival szemben fennálló erkölcsi kötelessége teljesítésében, a mi még egy lovagias ellenféltől is elismerést érdemelne. A közjegyzői kinevezések kérdésében párhuzamot vonva az ügyvédi és közjegyzői hivatás között, nem fogadhatom el cikkíró ur azon túlbecsült állítását, hogy az ügyvédnek közjegyzői gyakorlati képessége annyi, mint a helyettesé. Minden szaknak meg van a maga gyakorlata ; a peres eljárásban van birói, ügyvédi gyakorlat, a peren kívüliben közjegyzői gyakorlat, van közigazgatási stb. és ha cikkíró ur mint ügyvéd bár-