A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 14. szám - Albirói létszám szaporítás - Adalék a törvényszéki orvosszakértök véleményének elfogadhatóságához

mivel fel nem tehető, hogy a vádlott ama 15 év alatt, a mit fegyházban töltött s a mi életfolyamának jelentékenyebb részét képezi, s a mitől csupán két évi időköz választja el, a szeszes italok mérték nélküli élvezeteáltalolyanállapotba juthatott volna, a mi nála a — habár időleges — kóros elmezavart indokolhatná; tekintve, hogy a cselekményre ennek előzményeire és egyéb mozzanatokra vonatkozólag állított emlékezet hiánya csupán szinleletnek, illetőleg a védekezés ama közkeletű módjának vehető, a melyet a büntető igazságszolgáltatás terén épen a súlyosabb bűncselekmények elkövetői a leggyakrabban vesznek igénybe, a midőn rendszerint csak épen a legválságosabb mozzanatokra nézve tagadják meg visszaemlékező tehetségüket; tekintve tehát, hogy ebben az esetben séma tárgyi, sem a személyi adatok nem szolgáltatnak meggyőző alapot annak megállapítására, mintha a nevezett vádlott a vádbeli cselekményt, a beszámitástkizáró öntudatlan á llapotban vagy elmezavarban követte volna el; ily körülmények között a kir. ítélőtábla a m. kir. igazságügyi orvosi tanácsnak a beszámítás kérdéseben adott véleményét, jogos megnyugvással magáévá nem tehetvén, Marcinkó György vádlottat a B. T. K. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés büntette miatt vád alá helyezendőnek és vizsgálati fogságát a vádbeli cselekmény sulyosságára való tekintettel továbbra is fentartanclónak találta. III. 1, 834. Bün. 1897. szám. Ő Felsége a király nevében! A magyar királyi Curia szándékos emberölés büntette miatt vádolt M a rc i n k ó György ellen a lőcsei kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1896. évi december hó 12-én 4, 358. sz. alatt a kassai kir. ítélőtábla által pedig a kir. ügyésznek felebbezésére és hivatalból 1897. évi január hó 20-án 73. sz. a. elintézett büntető ügyet vádlóinak felebbezése folytán de hivatalból is 1897. évi március hó 17-ik napján tartott ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kassai kir. itélő tábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik. IV. 1, 744-. § szám/B. 1897. Ő Felsége a király nevében !a lőcsei kir. t ö r v é n y s z é k, mint büntető bíróság, szándékos emberölés bűntettével vádolt Marcinkó György elleni bűnügyben a vizsgálat befejezése és a végtárgyalás nyilvános megtartása után zárt tanácsülésben a mai alulírott napon következőleg ítélt: A feltételes szabadságra bocsátott és 1896. évi március 16. napján letartóztatott, fogva levő M a r c in k ó György 44 éves, róm. kath. vallású, nős, 1 gyermek atyja, vagyontalan, irni olvasni tudó, gyilkosság miatt 20 évi börtönbüntetésre Ítélve volt, napszámos zakárcfalvi születésű és lakos vádlott, a btkv. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében bűnös és azért a btkv. 279. §. és 91. §-a alapján a mai naptól számítandó tiz (10) évi fegyházbüntetésre és a btkv. 289. §-a alapján tiz (10) évi hivatalvesztésre ítéltetik. Köteles vádlott a 139 frt 95-Vg krt kitevő, az eljárás már felmerült és a még felmerülendő bűnügyi költségeket végrehajtás terhe mellett a kir. kincstárnak megfizetni, ezen az 1890. évi XLIII. t. -cikk 8. §-a értelmében behajtandó költségek azonban, ugyanazon t. -cikk 4 §-a alapján egyelőre behajthatatlanoknak nyilváníttatnak ki. Köteles vádlott Kreisel András sértett gölnicbányai lakosnak 16 frtot kártérítés cimén az ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. A bünjelt képező íaluskó az itélet jogerőre emelkedése után Kreisel András gölnicbányai lakosnak kiadatni rendeltetik. Jelen itélet jogerőre emelkedése után Szepesmegye alispáni hivatalával közlendő. Indokok: 1896. évi március hó 14. napján délután a máriahutai korcsmában Marczinkó György Gölnicbányáról Zakártfalva felé induló Vozár Andrással és ennek anyjával, valamint a velük ment Kreisel Andrásné szül. Liba Erzsébet találkozván, megkérte őket, hogy kocsijukon vigyék őt is haza Zakártfalvára. V ozá r ék megengedték, hogy a hol az ut jobb és a lovaknak könnyebb, ott felülhessen Marcinkó szekerükre, s így Marcinkó György előbb gyalog haladt Kreisel Liba Erzsébettel, majd utóbb a kocsira ült és igy értek K r e i s el Liba Erzsébet lakása elé. Ekkor Kreisel Andrásné Liba Erzsébet oda kiáltotta Marcinkó Györgynek, hogy már eleget ült a börtönben és mégsem bánik illedelmesen az emberekkelés «vriti, vriti!^ («segbe segbe!») mivel Marcinkó neki előbb azt mondta: «En az én anyácskámmal megyek!» mit Kreisel Andrásné zokon vett. Alig kiáltott Kreisel Andrásné, máris szó nélkül leugrott A JOG 107 galat alá vevén, Következőleg végzett: Akir. ítélőtábla a kir. törvényszék végzésének megváltoztatásával Marcinkó György 4-3 éves, róm. kath. nos, gyermekes, napszámos vagyontalan, írni, olvasni tudó, gyilkosság büntette miatt 20 évi börtönnel büntetett jelenleg feltételes szabadságon levő' zs. lakos vádlottat a B. T. K. v. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés büntette miatt — vizsgálati fogságának fentartása mellett — vád alá helyezi és a kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasítja. — Indokok: A kir. törvényszék végzésében a vizsgálat adatainak megfelelőleg előadott tényállásból megállapíthatónak jelentkezik, miszerint Marcinkó György vádlott 1896. évi március 1 4-én este 6 óra tájban elkövetett vádbeli cselekményével Kreisel Andrásné szül. Liba Erzsébetet szándékosan fosztotta meg életétől és pedig akként, hogy nevezett Kreisel Andrásné szül. Liba Erzsébetnek ama sértő szavaira, hogy ugymond «te betyár, már sokat ültél börtönben, még sem hagy ez az embereknek békét* nevezett vádlott a szekérről leugrott, az előle menekülő Kreisel Andrásné szül. Liba Erzsébet után futott, őt utolérve a földhöz vágta és a bünjel fatuskóval a fejére két ütést mért. K uchár Sámuel tanunak, a kivel a nevezett vádlott együtt ivott, továbbá a vádbeli cselekmény elkövetésénél jelen volt V ozár András és özv. Vozár Jakabné szül. P a 1 k ó Mária tanuknak, végre a nevezett vádlottal a cselekmény elkövetése után közvetlenül beszélt Gond a András, Gonda János és Gonda Andrásné szül. Andraskó Anna tanuknak a vallomása szerint, nevezett vádlott a kérdéses alkalommal csak kis mértékben volt ittas. Dzurenkó Károlyné szül. Pavlik Mária tanu pedig azt állítja, miszerint Marcenkó György vádlott, a cselekmény elkövetése után hozzá menvén, 40 krt. adott pálinkára, azonban sem a hozott pálinkából nem ivott, sem az utóbb kért szalonnából nem evett, hanem a kabátját és mellényt levetette, lefeküdt és elaludt. Tekintve, hogy nevezett vádlott Máriahutától Zsakarócig a nehezebb uton gyalog ment a Vozár András szekere után, Zsakarócon pedig a szekérről leugrott és az őt megsértett Kreisel Andrásné szül. Liba Erzsébetet szaladva üldözte és fogta el, tekintve, hogy nevezett vádlott cselekménye lélektanilag indokoltnak jelentkezik az által, hogy azt megsértésének megtorlásaképen követte el s ebben, valamint az ezt követő ténykedéseiben is az okszerüség nyilvánul, tekintve, hogy a nevezett vádlottat közvetlenül észlelt és megfigyelt dr. W e i s z Sándor kir. törvényszéki és dr. Rosenzweig Bertalan orvosok véleménye szerint, a nevezett vádlott testileg és elmebelileg teljesen ép egészséges és akaratának szabad elhatározási képességgel bir, idült szeszmérgezésben mem szenved, s nem is szenvedhetett; tekintve, hogy ez a megállapítás annyival valószínübb, kedik; hogyan vannak kitéve alkalmazottjaink az irattár legsötétebb Afrikára emlékeztető világosságában a lassu megvakulásnak; képességeihez viszonyitva, mily kurrensben végzi a személyzet munkáját, versenyezve sokkal jobb dotátióju más járásbíróságokkal, amelyeknél hemzseg az aljegyző, mig nekik koppan az e fajta ínyencségből; rá mutathatnak arra a felülről bizonyára nem szándékolt, de frappáns ellentétre: hogy mig az egyéni tevékenységből jóval kevesebbet produkáló egyik járásbíróság elismerést arat, addig a másikra, évek hosszu sora óta szemmel látható eredményes müködése dacára, szintén akaratlanul, de következetesen egy bizonyos negativ méltatás capitis diminutiójat bírják.... Azonközben pedig Ő Méltósága megjelent a törvényszéknél, melynek derék birái nem kisebb buzgalommal készülődtek fogadására; de óh fátum, kárbaveszett minden igyekezetök: a csak átutazó Méltóságos ur ideje nem engedte közelebbről szemügyre venni a bíró urak hivatali állapotait és szárnyain gyorsan tova röppenvén, csak azt tette lehetővé, hogy a fürkésző elnöki szempár néhány sugara a táblabiróra és a váltóreferensre esett. A reményeikben csalódott többi kollegák néma megadással néztek össze s révedező tekintetükben visszatükröződött a sikertelenül felöltött díszruhák feletti sajgó fájdalom. A járásbiró pedig, a ki ugy érezte magát, mintha egy szép álmot álmodott volna, melyben Rómában járt, de pápát nem látott, Rómából Velencébe menekült s itt a sóhajok hídján imént még zöldelő reményeinek hervatag foszlányaiba kapaszkodva, azzal vigasztalódott: talán majd máskor láthatóbb lesz a Méltóságos ur!.,,