A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 12. szám - 1848-1898 (Gondolatok a nagy napok 50-ik évfordulóján)

90 A JOG tudta mindenki s igyekeztek azon, hogy az alkotmány cél- és korszerüleg átalakittassék. A reformországgyűlések sorozatát az 1832- b6. évi nyitja meg. nevezetes haladás történt már itt is a polgári jogok tekintetében. Még nevezetesebbek az 1840. és 1844. évi országgyűlések eredményei, melyek már anyagi reformjavaslatokat is emeltek törvényerőre. Az 1844. IV. és V. törvénycikkek a n emesség eddigi kizárólagos birtok- és hivatalképességét terjesztették ki az ország minden lakosára, mig végre az 1847/48. évi országgyűlés a nemzet minden jogosult kivánalmait törvényerőre emelte. Reform volt ez és nem forradalom, mellette volt az elidősülésés atörvényszerüség (legitimitás). Bátran merem mondani, hogy a magyar nemzet a szó igazi értelmében forradalmat soha sem ismert, mert mi a forradalom, vágy és törekvés erőszakkal megváltoztatni azt, a mi törvényesen fönnáll. Pedig a magyar nemzetnek összes harcai nem azért, hanem épen a fenálló törvények és a létező alkotmány védelmeért folytak.» (Tisza Kálmán. Nagyváradon 1896. jun. 25.) *) Csaknálunk és A n g 1 i á b a n s z á r m a z o 11 1 e csorbátlan ul a XIII. századi korlátolt egyeduralom a XIX. századra (Au fond, ce peuple (t. i. a magyar) politique. presque le seul du continent chez qui le régime parlementaire sóit chose naturelle, et de tempérament ressemble bien plutót á l'Angleterre qu'á la Francé.) (Sayou s.) Országgyűlési intézményeink teljes erőben voltak. Középfokú kormányzatunk elvei helyes alapon nyugodtak. Nem voltak ugyan forma szerint is egész szabadossággal irott oklevélbe foglalva, de régi nemes szabályzatainkban elszórtan föl lehetett azokat találni ; s mi több s nagyobb fontosságú körülmény, nyolc századon át minden magyar szivébe belettek vésve, hogy a nemzet beleegyezése nélkül törvényt hozni nem lehetett, sem adót vetni ki, vagy állandó sereget tartani. «Az 1848. évi törvényekben alig van olyan, mely habár más formában is. szerződések s törvényes küzdelmek tárgya ne lett volna. Majdnem minden egyes pontja lényegében legalább, régi törvényeinkben föltalálható, és mint minden nép sarkalatos törvénye, hosszas és nem régen megújított küzdelem tárgya volt.» (Gr. A n d r á s s y Gyula, 1861. 11/4.) Rainer főherceg irja (1810 táján): « Magyarország alkotmánya, mely oly szép a maga tisztaságában, de oly fogyatékosjelenalakjában, midőn a törvénynyé vált visszaélések az oly sok bölcseséggel emelt épületet teljesen el rondítják, nagyon megért a reformokra; boldog az ország, ha ezek mellett az alkotmány épségben maradhat és csakis a visszaélések küszöböltetnek ki a közigazgatás minden ágazatából, szerencsétlen azonban, ha íi reform árjától elragadtatva, maga az alkotmány is összeomlik.)) Csekélynek látszik tehát a 48. évi reformok okozta változás, a korona egyetlen virága sem lőn érintve Egyetlen uj jogot sem nyert a nép. csak a régi jog lett kiterjesztve, a jogosultak száma szaporodott. A magyar alkotmány, amibenne lényeges, arra nézve ugyanaz maradt 1848 után. mi volt azelőtt. Schm eriing osztrák minister 1865. tavaszán azt állitá, hogy a magyar közjog a 48-iki törvényekben, a magyar politika a kitartó negatioban, s a kiegyenlítés az 1848. évi törvények revisiójában áll. A «Hon» erre 1865. ápril 2-án igy válaszolt: «Tehát a magyar történet, országgyűlési feliratainkból nem tanulta meg S c h m e r 1 i n g, hogy mi a magyar közjog, nem tudja, hogy habár minden 48-i ki közjogimegállapodást egyszerűen eltöröl, Magyarországközjogialapjain mégsemmitsem változtatott. Schm eriing nem tudja talán, mikor írták be törvénykönyvünkbe azt, mit abból ki kiván törölni, tán a «leges ferendi, abrogandi. interpretandi potestas az ország és fejedelem közötti megosztását minden idegen hatalom kizárásával szintén 48 évi törvénynek nézi.» A végrehajtott reform tehát minden méltányos kivánatot, minden jogosult érdeket kielégített, és semmi alapos jogot nem sértett; mert törvényszerű és igazságos volt, s egyszersmind a szabadság, jogegyenlőség és haladás igényeinek is megfelelt. Épségben a monarchiái kapcsolatot s e mellett a nemzeti függetlenség kivánalmait is kielégítette, valósággá változtatván az 1723. és 1790. évi törvények, sokszor és sokban meg*) (G e r v i n u s irja: «Anglia hü maradt előbbi történelméhez, melyben minden forradalom csak régibb s megtámadott jogok védelmére és helyreállítására szorítkozott.))) sértett, mellőzött, elferdített intézményeit. Teljes érvényében tartá íön az alkotmányos király jogait, s a mellett biztositá a nemzet alkotmányos szabadságát. Kielégítette az elébb részben igazságtalanul kezelt, részben elnyomott néposztályokat, teljes polgári és politikai jogegyenlőséget alapítván meg közöttük. Kielégitette az országban létező különféle keresztyén vallásokat és nemzetiségeket; mindegyiket különbség nélkül ugyanazon jog és szabadság áldásaiban részesítvén, aközönségespolgáriegyeilőségben minden elébb .1} etaián létezett felsőbbséget salárendeltségetmegszüntetvén. (Horváth Mihály.) V> -t Itf Deák Ferenc, élte 4egmomentuosusabb napján, 1867. márc. 2S-án igy jellcmzé az 1848. évi március hó reformjait: ((Magyarország közjogának történelmében legfontosabb korszakot képez azon átalakulás, mely 1847—1848-ban tétetett, mert e nélkül a korszak igényei s a fejlődő eszmék hatalma rég elsöpörték volna alkotmányunkat... Ha akkor az oszággyülés ragaszkodva ősi a r i stokrat i k us intézményeinkhez, szabaddánem teszi a népet s a földet, nem osztozik a néppel jogokban és terhekben, ha szélesebb alapra nem fekteti az alkotmányt: a ránk következett nehéz évek súlyát el nem bírtuk volna, s összeroskadtunk volna a szenvedések alatt a nélkül, hogy a müveitvilág szánalma és részvéte kisérné végsülyedésünket.» Egy ujabb jeles töiténész, Marcali Henrik igy ir: ((Nemzetünk az állam és társadalom nagy problémáinak kifejtésében és következetes megoldásában nem igen mérkőzhetik világrészünk más szabad nagy népeivel. De létének föltételeit bám u latos szabatossággal birta formulázni Csak ritkán volt oly erős, hogy akarata irányt adott volna Európának s csak kivételesen helyezte erejét nagy, általános eszmék szolgálatába. Hanem azon szük körben, melyet a végzet részére kieszközölt, a legválságosabb pillanatokban megtalálta azt, mi legritkább az emberi ügyek intézésében: a bölcseséget.» Az emberi gyarlóság és fogyatékosságnál fogva az 1848. évi korszakalkotó reformműben is vannak nagy fontosságú hézagok, melyek még mindig rést nyitottak összeütközésre. Alkotmányunk oly időben veszi kezdetét, mikor az államférfiak még nem tudtak szabatos értelmezéseket késziteni. Ekkép alkotmányunk elveivel össze nem férő s fennállására nézve veszélyes szabálytalanságok támadtak észrevétlenül, és számos év folytán semmi bajt nem okozván, fokonként elévülési erőre tettek szert. E rossznak abban állott volna gyógyszere, hogy olyan szavakkal fejezzék ki az ország jogait, a mely minden viszálynak véget vetne, s kinyilatkoztassák, hogy e jogok megsértését semmi előzmény nem igazolhatja. Ily kényes vitás és megoldatlan kérdés volt 1848-ban a viszony, mely fönnáll Magyai ország és w Felsége örökös tartományai közt, e határozatlanság s az érdekek figyelembe vételével végrehajtott kiegyenlítés elodázása volt oka az 1848. őszén bekövetkezett szakadásnak. Az 1860. okt. 20-án kiadott diplomában Ő Felsége reá lépett az alkotmányosság terére, s az 1861. évi országgyűlésnek lett volna föladata a függő kérdések lebonyolítása. Az 1861. évi országgyűlés azonban positiv eredmény nélkül feloszlattatott, de örök dicsősége, hogy a jogfolytonosság elvétől el nem tért, s az alkotmány kivánalmait megőrzé. A teljes alkotmányosságot az 1848. évi reformtörvények értelmében csak az 1865. decemb. hó 10-ére összehívott országgyűlésnek sikerült helyreállítani; e nagy müvében hármas föladattal kellé megküzdenie: először, hogy az ország alaptörvényeit kétes értelmezésektől megtisztítsa; másodszor, hogy mind a kormányzók, mind a kormányzottak tudatából kiirtsa azon hamis és veszélyeseszmét, mintha a királyi praerogativák fönségesebbekés szentségesebbek volnának az alaptörvénye knél; hárma dszor, a magyar állam s Ó Felsége többi országai közt levő s a pragmatica sanctióból folyó közös ügyeket s egyéb viszonyokat szabatosan meghatározza s az ország függetlenségének megóvása mellett t ö r v é n y b e i k t a s s a. Csak ezeknek megoldása utan léphetett a nemzet azon térre, melyet számára az IHjH-iki reformok teremtettek.