A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 12. szám - A végrehajtási törvény 84. és 133. §§-ai magyarázatáról

A JOG 91 >(A végrehajtási törvény 84. és 133. §§-ai magyarázatáról. Közli: Dr. ROTÁRIDESZ MIHÁLY, kir. járásbiro Oklánd. Alig férhet szó ahhoz, hogy valamely törvény egyes speciális intézkedését is csak ugy lehet helyesen magyarázni, ha azt nem önmagában elkülönitve, hanem a törvény többi kapcsolatos intézkedéseivel vonatkozásban s főként a törvény általános vezérelveinek szemelőtt tartásával veszszük bírálat alá. Hogy az ily magyarázat, melynek célja kizáróan a törvény látszólag homályos értelmének megállapítása (interpretatio declarativa). nem egyértelmű a kiterjesztő magyarázattal, mely kivételes intézkedéssel szemben helyet nem foglalhat, bővebben indokolnom talán felesleges. o Ezeket előre bocsátva, azt a kérdést óhajtanám megoldani, vájjon mi a helyes értelme az 1881 : LX. t.-c. 84. §-a abbeli intézkedésének, hogy: (.Ha a végrehajtató a végrehajtási kérvényben kijelenti, hogy a végrehajtást csupán a kérvényben határozottan megjelölt s közpénztárból felvehető követelésekre vagy birói letétbe helyezett összegekre kívánja vezettetni, a kiküldött kirendelése mellőzendő s a foglalásról a pénztár és az a felett álló hatóság a végrehajtást elrendelő végzésbe foglalandó meghagyás által értesítendő.)) E §-ból első tekintetre is világosan kitűnik, hogy az abban szabályozott kivételes esetben kiküldött kirendelésére szükség nincs, de következik az is. hogy a letiltást nem a 18. §. szerint foganatosításra illetékes járásbíróság, hanem közvetlenül a végrehajtást elrendelő bíróság — legyen ez akár törvényszék, akár járásbíróság — eszközli. Áll pedig a foganatosítás ily esetben abból, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság a foglalásról a pénztárt (nemcsak adóhivatalt, hanem általában közpénztárt) értesiti s egyszersmind a letiltást tartalmazó végrehajtást elrendelő végzést a pénztár felett álló hatóságnak is megküldi. Hogy ezen utóbb emiitett hatóság alatt nem mindig csak birói letét felett rendelkező bíróságot, hanem általában oly hatóságot kell érteni, melynek kikerülésével az alája rendelt pénztár fizetést még birói utalványra sem teljesíthet, következik abból, hogy a vrt. 133. §-a világosan rendeli, hogy a végrehajtás foganatosítására illetékes hatóság a foglalási eljárás jogerőre emelkedése után a lefoglalt követelés utalványozását tárgyazó végzését a kifizetésre illetékes pénztár felett álló hatóságnak küldi meg. Ilyen hatóság például: árvaszéki pénztár felett az árvaszék, vagy általában közigazgatási pénztár felett a felettes közigazgatási hatóság; kir. adóhivatal felett állami tisztviselői fizetést illetően a felett ministerium, birói letétet illetően a letét felett rendelkező bíróság stb. Ezen hatóság tehát csak eszköze a végrehajtás foganatosítására hivatott hatóságnak, mely megkülönböztetést a vrt. 84. és 133. §§-ai helyes értelmének megállapításánál azért kell szorosan szem előtt tartanunk, mert igen sok esetben a közpénztár felett rendelkező hatóság éppen bíróság (pl. birói letét felett), mely azonban, bár a lefoglalt készpénz kifizetését megkeresés alapján közvetíti, ez által a végrehajtás körül önálló functiót még nem végez; mert erre kizáróan a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság van hivatva. Mintnogy azonban a vrt. 133. §-a kifejezetten végrehajtás foganatosítására illetékes hatóságot emlit, mint olyant, mely a foglalási eljárás jogerőre emelkedése után az utalványozást eszközli, az a további kérdés merül fel, hogy a vrt. 84. §-a értelmében közpénztárnál elhelyezett készpénz összegek lefoglalása esetén, melyik azon hatóság, mely a végrehajtás foganatosítására hivatva van s a mely ennélfogva a vrt 133. §-nak határozott intézkedésével biztosított hatásköre alap ján az utalványozást is eszközli ? E kérdés eldöntésénél szerény nézetem szerint elsősorban azt a mindennapi közmondást, de a törvénymagyarázat szempontjából egyszersmind igen fontos jogelvet kell figyelembe vennünk, hogy anincs szabály kivétel nélkül.» A vrt. 18. §-a ugyanis felállítja az általános szabályt, a mely szerint ingatlanra vonatkozó végrehajtás esetén a foganatosításra az illető bíróság, mint telekkönyvi hatóság, minden más esetben azon járásbíróság illetékes, melynek területén a végrehajtás foganatosítandó. E szakasz rendelkezése tehát minden kétséget kizár oly esetben, a midőn a foglalás a vrt. 47. §-a értelmében összeírás által eszközöltetik. Nem éppen igy állunk azonban az elől idézett 8L S esetében, a midőn kizáróan közpénztárból felvehető követelések, vagy birói letétbe helyezett összegek foglaltatnak le ; minél fogva nem habozom előre is határozottan állítani, hogy itt az ingósági végrehajtásnak egy oly kivételes esetéről van szó, melyre az ingósági végrehajtás foganatosítására s az ebből kifolyó kielégítés módozataira vonatkozó általános szabályok a célnak megfelelő sikerrel gyorsasággal nem' alkalmazhatók. Ugy gondolom tehát, hogy nem csalódom. — mert sajnálatomra a vrt. javaslat indokolását székhelyemen fel nem találhattam — a midőn azt állítom, hogy a törvényhozó is kivételre gondolt akkor, a midőn a vrt. 84. § ban körülményesen megjelölt esetben a vrt. 47. és 83. §§-aiban körülírt hosszadalmasabb foglalási eljárás helyett az összeírás mellőzésével az egyenes letiltást kivételes eljárásként megállapította, sőt azt nem a 18. §. szerint illetékes járásbíróság, hanem a végrehajtást elrendelő bíróság hatáskörébe utalta. Hogy a törvényhozó ezt nem véletlenül tette, hanem határozottan célozta, következik a törvény azon kitételéből, hogy: «a foglalásról a pénztár és az a felett álló hatóság a végrehajtást elrendelő végzésbe foglalandó meghagyás által értesítendő.» De következik abból is, hogy a mig a végrehajtási törvénynek az összeírás által foganatosítandó ingósági végrehajtásra vonatkozó 47—82., 118., 123. és 124. &>-aiban a végrehajtás foganatosítására illetékes «bíróság» kitételek alkalmaztattak; addig a kizáróan közpénztárból vagy birói letétből felvehető összegek lefoglalására vonatkozó 83., 84. és 133. §§-ban végrehajtás foganatosítására illetékes «hatóság» kifejezések használtatnak, mely megkülönböztetésből, minthogy fel kell tennünk a törvényhozóról, hogy nem ok nélkül tette, azt lehet és kell levonnunk, hogy'a «biróság» alatt mindig a vrt. 18. §a szerint illetékes járásbíróságot, a «hatóság» alatt a 84. §. szerint a végrehajtás elrendelésére hivatott hatóságot, mely lehet járásbíróság, de kir. törvényszék is, értette. Legélénkebben megvilágítja azonban a felfogás alapját a vrt. 126. § a 4-ik bekezdésének ugyancsak idevágó abbeli intézkedése, mely szerint a magánfél vagy közpénztár a nála többek részére lefoglalt összeget a bírósághoz leteheti. Ezen intézkedésből ugyanis nyilvánvalónak látszik, hogy a midőn a közpénztárban elhelyezett összeg a 84. §. értelmében többek részére foglaltatott le, az a foglaltatok között felosztandó lévén, minthogy a 84. és 133. §§ ban emiitett végrehajtást foganatosító hatóság hatásköre csak kivételes és a törvény határozott rendelkezésénél fogva a letiltás és utalványozáson ful nem terjedhet, a felosztásra, ha ez szükségessé válik, az összeütközések kikerülése szempontjából is csakis a foganatosításra a 18. §. szerint illetékes járásbíróság lehet hivatva; még pedig, ha a közpénztárban elhelyezett összeg letiltásával kapcsolatban a vrt. 8 í. §-a esetében más ingók is foglaltattak, az a járásbíróság lesz illetékes, mely az első végrehajtást foganatosította; különben pedig, ha több foglaltató körül mindenik csak a közpénztárban elhelyezett összeget foglaltatta le, akár a 83. §-ban, akár a 84. §-ban említett módozat szerint, az a járásbíróság fog a felosztás körül eljárni, melynek területén a közpénztár van. Ezen esetekre vonatkozó irányelvet tehát azért vette fel a törvényhozó a 126. §. 4-dik bekezdésébe, mert a 84. és 133. §§-ok a közpénztárnál elhelyezett és lefoglalt összegnek többek részére történendő felosztásáról nem intézkednek. Nem intézkednek pedig azért, mert a §§-ban oly esetről van szó, a midőn a végrehajtást egyszerre csak egy végrehajtató kéri ; mert mihelyt többen kérik egyszerre, vagy egymás után. mindjárt a vrt. 126. §-nak esete következik be, mi által a 133. §-ban szabályozott direct utalványozás, mint kivételes és legrövidebb kielégítési módozat kizárva van. Részemről tehát ugy hiszem, hogy a midőn a végrehajtató a 84. §. értelmében kijelenti, hogy a végrehajtást csakis az általa megjelölt és közpénztárból felvehető követelésekre vagy birói letétben lévő összegekre kívánja vezettetni, ezt azért teszi, hogy a végrehajtásnak legrövidebb és talán legbiztosabb módját óhajtja választani azért, hogy minél hamarább pénzhez jusson. Ebből kiindulva tehát, a törvényhozóról is fel kell tennünk azt a jóakaratot, miszerint a vrt. 84. és 133. §t;-ait csak azért alkotta, hogy a végrehajtató célját előmozdítsa. Mert különben, ha a törvényhozó szándéka nem erre irányul, ugy ezen §§-ok teljesen feleslegesek, miután a végrehajtató a vrt. többi intézkedéseivel éppen ugy célhoz juthat, a mint jut akkor ha a 84. és 133. §§-ok eseteiben a 18. §. szerinti bíróság közvetítését mellőzhetőnek nem tekintjük. Elegendő talán e részben a vrt. 83. §-ra utalni, a miből világosan kitetszik, hogy a közpénztárban elhelyezett összeget vagy birói letétet a kiküldött is lefoglalhatja, mely esetben nincs kétség az iránt, hogy az utalványozásra a 18. §. szerint illetékes járásbíróság lesz hivatva. Sőt, hogyha a vrt. 84. és 133. §§-ai nem léteznének s minden végrehajtató a 83. §.