A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 12. szám - 1848-1898 (Gondolatok a nagy napok 50-ik évfordulóján)

Tizenhetedik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1898. márczius 20 Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. JOG Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások kiadóhivatalhoz intézendök. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZS/nOGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYrÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dx\ STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 £rt 60 kr. Fél « 8 « — « Egész < _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: 18í8—1898. (Gondolatok a nagynapok 50-ik évfordulóján.) Irta : dr. Horváth lános, kir. alügyész. Bpest. — A végrehajtási törvény Si és 183. §§-ai magyarázatáról. Irta: dr. Rotaridesz Mihály, kir. jbiró Oklánd. — A járásbíróságok uj ügyviteli szabályaihoz. 1. Irta : Hamar Gyula. kir. jbiró J Szakolcán. II. Irta: dr. S c h i c k Ferenc Sándor, tszéki jegyző Veszprém. — Vegyesek — Curiai és táblai értesítések — Hirdetések. MELLÉKLET : — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a o Budapesti Közlöny»-bői (Csődök — Pályázatok,) -A 1848-^1898. (Gondolatok a nagy napok 50-ik évfordulóján.) Irta: dr. HORVÁTH JÁNOS. kir. alügyész Budapesc. Büszkén idézhetem az ismert angol alkotmánytörténész Freeman A. Eduárd szavait a magyar jog fejlődésének folytonosságára nézve, mikép nálunk épp ugy, mint Angliában: «a jelent és a multat összekötő kapocs sohasem szakadt egészen kétfelé; sohasem ültek össze angolok, (és magyarok) hogy valamely vakitó elmélet kedvéért egészen uj alkotmányt állítsanak össze. Fejlődésünknek minden lépése valamely előbbinek volt természetes következménye ; a törvényeinken és alkotmányunkon tett változtatások sohasem hoztak valami egészen ujat létre, hanem mindig csak a régit fejlesztették és tökéletesítették. Haladásunk némely korban gyorsabb, másokban lassúbb volt: néha olybá tűntünk föl, mintha megállottunk. sőt mintha visszamenőben lettünk volna ; de a politikai fejlődés nagy folyamata sohasem akadt meg egészen, azt sohasem akadályozhatták meg hosszabb időre. De tegyük hozzá azt is. hogy : ősatyáink bölcsességöket mindig azzal mutatták meg. hogy nem ragaszkodtak mereven és vakon egyes dolgokhoz, ugy a mint ezek bizonyos pillanatban voltak, hanem hogy abban a szellemben jártak el. a mely ugy az igazi reformátornak, mint az igazi conservativ férfiúnak szelleme, s a mely föntartja az egész épületet az által, hogy időről-időre tatarozza és javítja mindama részeit, a melyek erre reá szorulnak. Maradjunk a régi szokásoknál ; járjunk szilárdul a régi nyomokon. Csakhogy e nyomok Angliában (nálunk is) mindig a haladás nyomai voltak ; a régi szokás mindig visszaijedt attól, hogy változtatás csak változtatás miatt essék, de soha sem félt a változtatásoktól, ha erre valóban szükség volt. S a későbbi időknek igen sok nagyon helyes változtatása, jogunknak és alkotmányunknak számos üdvös javítása csak abban állott, hogy félrevetettek javításokat, a melyek uj és gonosz időkben csúsztak be intézményeinkbe.)) Kegyeletes lelkesedéssel csügg a magyar a múltnak emlékein, büszke öntudattal pillant vissza ősei tetteire, azok képeihez fűzi a jelen kivánatait, azokhoz méri a jövő lehetőségeit, igr. Szécsen Antal.) Tekintse végig bárki jogfejlődésünk, tekintse végig bárki a reform törekvések aeráját, mi 1790-nel indul meg, s 1848. ápril ll-én zárul, igazat fog adnia fönnebb idézett nagy igazságnak. Ali idézte elő a nagy reformmozgalmakat? Alkotmánysérelem, mely a nemzet ősrégi jogait érte II. József uralkodásával, mikor tiz éven át nem volt országgyűlés, nem volt koronás király, adó és újonc szedetett a nemzet hozzájárulása nélkül. Az 1790/91. évi országgyűlés épp ugynemkivánt alapjában ujat, mint nem az 1847/48. évi. Kijelentették 1790ben a rendek : « n e m kérünk pedig uj jogokat, csak a régieket kívánjuk helyreállítani, melyek a királyi szó éseskü által szentesitett törvényeken alapulnak, de a melyek épségét a hatalom megcsorbitotta.« (Acta comit. 167. 1.) Ez országgyűlésre irja Sayous Ede: «L'esprit de Sieyes et l'esprit de Hampdense disputaient ces ámes passionnées, mais vraiment politiques.)) Lapunk mai száma Hampden szellemét föltaláljuk abban, hogy az ország régi jogai és szabadsága i megszilái dittattak, Sieyes szelleme abban nyilvánul, mikép a rendek belátták a nagy reformok szükséges voltát s az 1790/91. LXVII. t.-c-ben országos választmányok kiküldése iránt intézkedtek, melyek rendszeres reformmunkálatokat dolgoztak volna ki, a közbejött európai változások azonban a békés fejlődést s vele együtt a nagy reformok létesülését is meggátolták. Nemcsak az országgyűlés, de a megyék is, az akkori közvélemény leghivatottabb kifejezői, nem voltak a reformok ellenségei, de azt a legális uton óhajtották elérni; már 1788-ban kijelenti Szabolcsmegye: «Kérik a rendek O Felségét,' amaz újításoknak eltörlését, melyek annyi jogos panaszra adtak okot. kérik az országgyűlés egybehivását s ezzel egyetértésben azután az alkotmány és kormányzat hiányainak javítását.» Az 1792—1812 közt lefolyt időszak nem volt alkalmas a nemzeti nagy reformeszmék érlelődésére s azoknak törvényes uton leendett megvalósítására. De a reformok utáni vágy ezen országgyűléseken is nyilvánult, kiderül ez az 1802. évi országgyűlésre kiadott meghívó levélből, melyben ez is benn áll, hogy a király: «hű rendéivel a föiött akar tanácskozni, miként lehetne legcélszerűbben az ország nyilvános jólétét előmozdítani, biztosítani, egyszersmind velők arról is értekezni akkor, miként emelkedhetnék az alattvalók előnye, boldogsága, végre miként lehetne az adóköteles nép sorsát megkönnyebbíteni és a közigazgatás gyorsítását eszközölni.» Seinsey Endre kir. személynök megnyitó beszéde élénk világot vet a kormány szándékaira, melyek már akkor arra irányultak, hogy Magyarországból egy európai formákkal biró állam képeztessék. Megjegyezte azonban a személynök, hogy «a túlságos ujitási vágy kárhozatos ugyan, de épp oly ártalmas az ősök minden intézményeihezvaló merev ragaszkodás, az ujabb viszonyok és kor igények figyelmen kívül hagyása, mert ezen álarc alá bizonyos restség (és tudatlanság szeret elrejtőzni, melyaminden újítással járó fáradságtól irtózik. Roppant veszedelem háramlik továbbá az országra, ha nem fordittatik figyelem, mit a közjólét kíván, hanemnii egyesek részére előny ös». Eme szavak minden kétséget kizárólag a nemesi privilégiumok ellen voltak irányítva, de ennek dacára akkor minden a régiben maradt. Az 1807. évi országgyűlés rendéi indignatióval fogadták Nagy Pálnak a nem nemesek érdekében tett indítványát, mely szerint a nemesi előjogokat fokonként ki kellene terjeszteni az egész népre, és igy a jogegyenlőséget megvalósítani. «A magyarok, irja Rainer főherceg (1810 táján), igen szabadon nyilatkoznak alkotmányuk hiányairól, maga a főnemesség is kezdi kiváltságai egy nagy részét terhesnek találni, mindenki méltányos rendezésre vágyódik » Az 1825-ben összehívott országgyűlés utolsója azon országgyűléseknek, melyek megelégedtek azzal, hogy a régi alkotmányt körülbástyázzák ; ez országgyűlésen alig történt egyéb közjogilag véve. mint az 17U0y9L-ki cikkek újra fölélesztése. Ezen országgyűlés rendéi Nagy Pál beszédét félbeszakították s egyesegyedül: «de obvallanda c o n s t i t u t i o n e» kívántak h a 11 a n i. De a jogai s a viszonyok tudatára éb edett nemzet, mely az 1792— 1825-ig tartott időkben példátlan önuralmat, törvénytiszteletet tanúsított, belátta azt is, hogy régi alkotmányos formái a régi paizsok és páncélok sorsára jutottak ; ezek egy régibb kor védelmi eszközei voltak, melyek csak a régi támadó fegyverekkel szemben nyújtottak hatályos védelmet. De időközben uj és irtózatos romboló eszközöket találtak föl; a régi fegyverzet nem nyújtott többé védelmet, lomtárba kerültek, Ezt jól 12 oldalra terjed.