A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 11. szám - A járásbiróságok uj ügyviteli szabályai

JOGESETEK TÁRA FELSÖBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 11. szamához. Budapest, 1898. márczius hó 13. Köztörvényi ügyekben. Felperes jelenleg Magyarországban községi illetőséggel biró magyar állampolgár lévén, az általa Horvát Sziavonországban kötött házasság felbontására nézve az 1894. évi XXXI t.-c. 147. £-ának rendelkezése szerint a 115. §-ban foglalt jogelv megfelelően alkalmazandó és a törvénynek ezen rendelkezésénél fogva a 115. £-a alapján a 135. §-ban megjelölt magyar bíróság előtt házasságának felbontását kérheti. Az 1894. evi XXXI- t.-c. 147. i>-ának rendelkezésénél fogva, ha az ágytol es asztaltol való elválasztást a Horvát-Szlavonországi birosag a magyar községi illetőség megszerzése előtt kimondotta, a magyar bíróság felbonthatja a házasságot, ha az elválasztás oly tény miatt történt, melynek alapján a házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. szerint is felbontható. A házasfelek az 1894. évi XXX. I.t.-c. 80. §-a a) pontjában megjelölt bontó oknak megfelelő okokból lévén ágytól es asztaltol jogerejüleg elválasztva, ha ezen elválás a 107. $nak megfelelöleg mar 2 evet meghaladó időn át tart: az ágytól és asztaltol való elválasztó Ítéletek felbontó ítéletté átváltoztatandók. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 141. §-a értelmében bármelyik házasfél kérheti, hogy az ágy- és asztaltól való elválasztó ítélet felbontó ítéletté valtoztattassék át és a bíróság csupán azt tartozik vizsgálat tárgyává tenni, vájjon a házasfelek oly tények alapján lettek-e agytol és asztaltol elválasztva, melyek az 1894. évi XXXI. t.-c. szerint felbontó okul szolgálnak és a 107. §-ban foglalt feltételek fenn forognak-e. A soproni kir. törvényszék ^ 1897. évi augusztus 25-én 4,592. sz. a.) P. Marianna felperesnek R. Ádám alperes elleni házassági kötelék felbontása iránti rendes petében következőleg itélt: A kir. törvényszék a birói illetékesség ellen felhozott alperesi kifogásnak elutasítása mellett a keresetnek helyt adva, R. Ádám és P. Marianna közt Eszéken 1884. évi június hó 7-én a róm. kath. vallás szertartása szerint kötött házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja értelmében és a 141. §. értelmében felperes vétkességének megállapítása mellett végleg felbontja stb. Indokok: Arra való tekintettel, hogy a Sopron szab. kir. város tanácsának 1897. márc 5-én 2,528/897 sz. a. kiállított keresethez Hl alatt csatolt bizonyítványa szerint felperesnő Sopronváros községi kötelékébe tartozik, kinek mint magyar honosnak házassági perében az 1894. évi XXXI. t.-c. 124. §-a szerint csak magyar bíróság Ítélete hatályos; arra való tekintettel továbbá, hogy felperesnő a keresethez L) alatt csatolt lakásbejelentő iv, valamint R. Antal és T. Károly tanuk vallomása szerint Sopronban lakik és a kereset beadásakor is itt lakott, mig ellenben alperes az 1897: XXXI. t.-c. érvényessége területén kivül Eszéken lakik, minélfogva a házassági ügyekben követelt törvénykezési gyakorlat szerint a birói illetékességet felperes, mint magyar honos szabályozza; alperes a birói illetékesség ellen emelt kifogásával elutasítandó volt. Az ügy érdemére nézve felperes keresetének helyt kellett adni, mert a keresethez Aj alatt csatolt házassági anyakönyvi kivonat szerint Eszéken 1884. évi június hó 7-én egybekelt peres feleket a diakovári püspöki szentszék 1894. évi márc. 7-én 55. sz. a. hozott és a zágrábi érseki szentszék által helybenhagyott Ítéletével jelenlegi felperes R. Ádámné, szül. P. Marianna vétkességéből ágy, asztaltól oly okok miatt választotta el, melyek az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának aj pontjával egybeeső házasságbontó okul szolgálnak. Az egyházi bíróságoknak Ej és F) a. csatolt ítéletében megállapított tényállás szerint ugyanis jelenlegi felperes megférhetetlen perlekedő természetéből fakadó heves indulatkitörésekkel, alaptalan vádaskodásával férje ellen a házi cselédség, valamint idegenek előtt használt sértő és lealázó kifejezésekkel férjét ismételve oly érzékenyen megkeserítette, hogy a müveit társadalmi osztályhoz tartozó házastársak közt a további életközösség elviselhetetlenné vált, mit felek az 1891. évi febr. 3-án kelt Ii alatt csatolt okiratban együttesen beismernek. Minthogy továbbá az 1891. évben tényleg különvált felek közt a házasélet közösségének visszaállítására nézve minden remény kizártnak tekintendő, másrészt pedig a kisk. gyermekek erkölcsi nevelésének érdekében szükséges, hogy a szüleik közt fenforgó viszálykodás végleg megszüntettessék; annál fogva az illetékes egyházi biróságok által három év előtt meghozott jogerejü elválasztó ítéletének bontó ítéletté való átváltoztatása az 1894. év XXXI. t.-cikk 141. §-a értelmében kimondandó volt stb. A győri kir. ítélőtábla (1897. évi október hó 19-én 2,511. sz. aA A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint a kir. törvényszék a birói hatáskör és helyi illetékesség ellen alperes részéről emelt kifogásnak helyt nem ad, helybenhagyja; az első bírósági Ítéletnek a peres felek házassági felbontó, valamint a stb.-re vonatkozó részét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperes felek Horvát-Szlavonországban, Eszéken léptek házasságra egymással s ott laktak ugyan utoljára együtt, minthogy azonban a H) alatti közokirat szerint felperes V. Marianna ki eredetileg soproni illetőségű volt, ezt az illetőséget az alperestől ágy és asztaltól való elválasztása után visszanyerte és az L) a. szerint Sopronban rendes lakással bir, felperes magyarországi illetőséggel biró magyar állampolgárnak tekintendő s így HorvátSzlavonországokban kötött házasságukra nézve az 1894. évi XXXI. t.-c. 147. §-a értelmében ennek a törvénynek 115. §-a alkalmazandó; miért is alperesnek a birói hatáskör és helyi illetőség ellen tett kifogását a kir. törvényszék helyesen utasította el. Áttérve a per érdemére, felperes kimutatta, hogy a diakovári püspökségi szentszéknek 1894. évi márc. 7-én 55. sz. a. hozott és a zágrábi érseki szentszéknek 1894. jul. 17-én 236. sz. a. kelt ítéletével helybenhagyott ítélete szerint a peres házasfelek ágytól és asztaltól elválasztattak s azóta külön élnek s házasságát az 1894. XXXI. t.-c. 141. és 115. §§-ai alapján kéri felbontani. Tekintettel arra, hogy a felhívott törvényszék 114. §-a szerint csak az ezen törvény 135. §-a szerint magyar bíróságnak tekintendő biróságok által hozott ágytól és asztaltól elválasztó ítéletet lehet felbontó ítéletté átváltoztatni; magyar bíróság alatt pedig az idézett törvényszakasz értelmében azon biróságok értendők, melyek az 1894. évi XXXI. t.-c. érvényességi területén birói hatóságot gyakorolnak; a horvát-szlavonországi egyházbiróságok ítéleteire a 141. rendelkezése ki nem terjed. A 115. §. értelmében pedig, a mely a 147. §. szerint alkalmazható volna, a házasságot csak akkor lehet felbontani, ha a horvát-szlavonországi bíróság, a házasfeleknek ágytól és asztaltól való elválasztását olyan tény miatt mondotta ki, a melyek alapján a házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. szerint is fentartható. Igaz ugyan, hogy a diakovári püspöki szentszék Ítélete olyan tényeken alapul, a melyek a felhívott törv. 80. §-a a) pontja értelmében bontó okul szolgálhatnak, minthogy azonban az idézett 80. §. a. pontja alapján a házasság felbontását nem a vétkes, hanem az a házasfél kérheti, a kinek házastársa a házassági kötelességeket megsértette, a diakovári püspöki szentszék ítélete szerint pedig a házastársi kötelességek megsértése. P. Marianna terhére állapíttatott meg s ő mondatott ki vétkesnek, P Marianna a házasság felbontását az ágy- és asztaltól elválasztó szentszéki itélct alapján az 1897. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontjában meghatározott okból kérheti, miért is felperest keresetével el kellett utasítani stb. A magyar kir. Curia <1898. évi február hó 9-én 6,428. sz. a. 1 A másodbiróság ítéletének az a része, mely szerint az eljáró kir. törvényszéknek illetékessége megállapittatott, kelybenhagyatik. Egyebekben azonban megváltoztattatik a másodbiróság Ítélete és az első bit óság Ítélete hagyatik helyben, a per főtárgyára vonatkozólag abban az értelemben, hogy a diakovári püspöki szentszéknek 1894. évi március 7-én 55. sz. a. hozott és a zágrábi érseki szentszéknek 1894. július 17-én 236. sz. a. kelt Ítéletével helybenhagyott ítéletet, melylyel peres házasfelek ágytól és asztaltól elválasztattak, felbontó ítéletté változtatik át és hogy az első bíróság ítéletének az a rendelkezése, mely szerint a jelen perbeli felperesnek vétkessége megállapíttatik, mellőztetik. Indokok: Az 1879 : L. t.-c. 1-ső §-a szerint magyar állampolgárságú peres felek, kik 1884. év június 7-én Eszéken Szlavónországban kötöttek házasságot, az E) és F) alatt csatolt ítéletek szerint a diakovári püspöki szentszéknek 1894. évi márc. 7-én 55. sz. a. hozott és a zágrábi érseki szentszéknek 1894. július 17-én 236. sz. a. kelt ítéletével helybenhagyott ítélettel ágytól és asztaltól elválasztattak. Ezen ágytól és asztaltól való elvásztás után, a jelen perbeli felperes a H) alatti szerint 1897. évi márc. 5-én Sopron szab. kir. város községi kötelékébe, hová házasságának megkötése előtt is tartozott, ismét felvétetett. Tekintve már most, hogy ezek szerint felperes jelenleg Magyarországban községi illetőséggel biró magyar állampolgár és az általa Horvát-Szlavonországban kötött házasság felbontására nézve az 1894. évi XXXI. t.-c. 147. §-ának rendelkezése szerint a 115. §-ban foglalt jogelv megfelelően alkalmazandó és a törvénynek ezen rendelkezésénél fogva a 115. §. alapján a 135. §-ban megjelölt magyar bíróság előtt házasságának felbontását kérheti, valamint tekintve, hogy a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI.