A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 10. szám - Kisbirtokosok hitelügye Németországban

38 A JOG tik, ezek összegéből pedig a hagyatéki tartozás összege levonaük; tekintve továbbá, hogy a hagyatékhoz 58 frt 99 kr. becsértékü ingó és a szakértők egyhangú véleménye szerint 1,350 frtra becsült ingatlan vagyis összesen 1,408 frt 99 kr. értékű vagyon tartozik, melyhez a felperes által előre kapott 300 frtot hozzáadva 1,708 frt 99 kr. áll elő, ebből pedig a 160 frt 80 krnyi hagyatéki terhet levonva 1,548 frt 19 kr. marad; tekintve végül, hogy az örökhagyó után a törvény alapján öröklésre hivatott három törzs maradt és hogy a törvényes osztályrész felét teszi annak, a mit a törvényes osztályrészre jogosított végrendelet nélkül kapott volna s igy felperes törvényes osztályrésze 258 frt 03 Ve krt tesz, pedig felperes örökhagyótól a fentebbiek szerint ennél az összegnél nagyobb összeget, vagyis 300 frtot már kapott; miután el nem fogadott egyességi ajánlat az ajánlatot tevőre sem kötelező s igy alpereseknek a hagyaték tárgyalásakor tett azon nyilatkozatára, hogy egyességileg készek felperesnek 200 frtot fizetni, felperes sikerrel nem hivatkozhatik, a törvényes osztályrészre vonatkozó kereseti kérelem tekintetében a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni. A másodbiróság ítélete a 200 frt, tartási dijra vonatkozólag az elsőbiróság ítéletét helybenhagyó részében azért hagyatott helyben, mert felperes keresetében azt adta elő, hogy az atyját 1892. évi január hó 1-től 1894. évi május hó végéig terjedő időtartam alatt tartotta, a mikor örökhagyónak az alkalmazott szakértők által 1,350 frtra becsült ingatlanai megvoltak, a tanuk vallomása alapján pedig az állapitható meg, hogy örökhagyó ingatlanait addig az időig, mig az felperessel és férjével együtt lakott, ezek rendelkezésére bocsájtotta, tehát a mennyiben felperes atyját a jelzett időtartam alatt a szükségesekkel ellátta, abból eredő követelése az örökhagyó ingatlanának jövedelmével kiegyenlittetett stb. Az ország azon részeiben, melyekre az optk. hatálya ki nem terjed, az érvényben lévő jogszabályok szerint nem áll fenn azon korlátozás, mely szerint élő személy vagyonából valakire szállható örökség felett visszterhes szerződést kötni csak akkor lehet, ha maga az illető 3-ik személy vagyonát a szerződő felek közt osztály alá bocsátja. Az ilyen szerződés birói érvényesithetése annál kevésbbé van kizárva, mert az ez iránt inditott perben hozott itélet csak a peres felek közötti jogviszonyt szabályozza és 3-ik személynek jogát nem érinti. A szombathelyi kir. törvényszék (1896. évi augusztus hó 1-én 4,098. sz. a. P.) dr. St i r 1 i n g Ede ügyvéd által képviselt N. Jánosné szül. V. Anna felperesnek dr. ErnsztGéza ügyvéd által képviselt S. István 1,500 írt és jár. iránti rendes perében következőleg itélt: Alperes köteles a kereseti 5,500 frt vételárból hátralékos 1,500 frt tőkét stb. felperesnek megfizetni s a közte és felperes között létesült s a fenti vételári tőke és járulékai alapját képező Írásbeli okiratot felperes részére kiszolgáltatni. Indokok: A felperes által E) a. csatolt s alperes által sajátkezüleg irt és aláirt levél tartalmából kétségtelenül kitűnik, hogy peres felek között az apáti határban levő és S. Jánost illető ingó és ingatlan vagyon tekintetében szerződés létesült, a C) a másolatban csatolt s tartalmilag alperes által nem kifogásolt kötelezvényből pedig az, hogy a kérdéses szerződésben vételárul 5,500 frt köttetett ki, a kihallgatott tanuk vallomásai által pedig igazoltatott az a körülmény, hogy a keresetben jelzett okirat alperes kezei között van s hogy alperes a tanuk előtt maga beismerte, hogy ama szerződésből még 1,500 frt tőkével adósa felperesnek. Miután alperes mivelsem igazolta be azt, hogy eme kötelezettségének elégett tett, őt marasztalni kellett. Az okirat kiadására szintén kötelezendő volt alperes azért, mert a tanuk vallomásai szerint ez az okirat alperes kezei között van s mert alperes nem is állította, hogy ennek az okiratnak birtoka nem kizárólag felperest illeti meg. Az alperes által emelt azon kifogást, hogy a szerződésen kivül álló harmadiknak vagyona felett való rendelkezés tiltott jogügyletet képez, figyelembe venni nem lehetett, mert az ily szerződés csakis a szerződő felek közötti jogviszonyt rendezheti, a szerződésen kivül állókra nézve azonban abból ezek beleegyezése nélkül kötelezettségek nem háramolhatnak stb. A győri kir. Ítélőtábla (1896. évi december hó 10-én 2,601. sz. a.i A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét a közte és alperes közt létre jött arra a szerződésre alapította, mely szerint alperes testvérének S. Jánosnak ingó és ingatlan vagyonát átvévén, arra kötelezte magát, hogy felperesnek 5,500 frtot fizet. Ez az 5,500 frt a válaszirat szerint a felperesre, S János után szállandó örökségnek a felek közös megegyezésével megállapított egyenértéke volna. Minthogy pedig S. János még életben van, élő személy vagyonára valakire szállható örökség fölött pedig viszterhes szerződést kötni csak akkor lehet s ily szerződés törvényeink értelmében érvénynyel csak akkor bir, ha maga az illető harmadik személy vagyonát a szerződő felek között osztály alá bocsájtja: felperes pedig azt, hogy ez S. János részéről megtörtént volna, sem a keresetben sem a válasziratban nem is állította s minthogy ennek hiányát a végiratban a prdts 137. §-a szerint egyébként is elkésetten felhozott az az állítása sem pótolja, hogy a szerződés S. János hozzájárulásával történt; és pedig annál kevésbbé, mert felperes a S. János hozzájárulásának tenyet bizonyítani meg sem kisértette; de közelebbről ki sem fejtette azt, hogy az a hozzájárulás tulajdonképpen miben állott r Felperes alperestől a köztük létrejött szerződésnek teljesítését s a szerződésről kiállított okiratnak kiadását nem kívánhatja stb. Am. kir. Curia (1897. évi december hó 29-én 1,828. sz. a.j A másodbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó része megváltoztatik, felperesnek kereseti joga megállapíttatik, (ugyanazon Ítéletnek) stb. Indokok: A másodbiróság felperes keresetet kizárólag abból az indokból utasította el, mert élő személy vagyonából valakire szállható örökség felett viszterhes szerződést kötni csak akkor lehet és az ily szerződés törvényeink értelmében érvénynyel csak akkor bir, ha maga az illettő harmadik személy vagyonát a szerződő felek közt osztály alá oocsájtja, felperes azonban azt, hogy ez a jelen esetben megtörtént volna, nem bizonyította. Tekintve, hogy az ország azon részeiben, melyekre az osztr. ál. polg. törvénykönyvnek hatálya ki nem terjed, érvényben levő jogszabályok szerint a másodbiróság részéről állított korlátozás nem áll fenn és az ilyen szerződés birói érvényesithetése annál kevésbbé sincs kizárva, mert az ez iránt inditott perben hozott itélet csak a peres felek közötti jogviszonyt szabályozza és harmadik személynek jogát nem érinti: a másodbiróság Ítéletének részbeni megváltoztatásával felperes kereseti jogát megállapítani és ennek folytán uj határozat hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az ujitott kereset csak felelevenítése és folytatása az alappernek, a peres felek az ujitott perben is megtartják azon minőségüket, a melyet az alapperben mint ügyfelek egymással szemben elfoglaltak. A sommás végzéssel elintézett váltóügy is peres ügy ; a kifogásokkal meg nem támadott sommás végzés tehát az alperes meg nem felebbezése folytán hozott ítélettel egyenlő tekintet alá esvén — perujitás szempontjából itélet hatálylyal birónak tekintendő és perújításnak jogerőre emelkedett sommás végzés ellen is annál inkább van helye, mivel a váltóeljárást szabályozó lg. min. rendeletben nem foglaltatik oly tiltó rendelkezés, mely azt kizárná. A szatmárnémeti kir. törvényszék mint váltóbiróság (1897. ellen 12 frt 88 kr. tőke és jár iránti váltó perében következőleg itélt: A perújításnak hely adatik és a 20,484/806 V. sz. sommás végzés hatályon kivül helyeztetik és köteles alperes felperesnek 12 frt 70 kr. pör- és bélyegköltséget 3 nap alatt megfizetni stb. Indokok: Miután a sommás váltókeresetre kibocsájtott sommás végzés nem egyéb fizetési meghagyásnál, az 1893. évi XIX. t.-c. 12. §-a szerint pedig az ellenmondással meg nem támadott fizetési meghagyás jogerejü itélet erejével bir és ellene csakis perújításnak és semmiségi keresetnek van helye, tekintve, hogy ennek alapján váltóügyben a kifogásokkal meg nem támadott sommás végzés is jogerejü itélet erejével bíró határozatnak tekintendő, mely ellen a hivatolt törvény életbeléptével perújításnak helye van, ezért felperesi pörujitásnak helyt adni kellett és pedig annyival is inkább, mivel ujitó felperes keresetéhez A) alatti biztosítási kötvényt, mely addig nem használtatott, mint uj bizonyítékot csatolta. És mivel,ujitó felperes a keresethez 7. a. csatolt biztosítási kötvénynyel, a 4,601/897 V. sz. tárgyalási jegyzőkönyvhöz 37. a. csatolt eredeti váltóval és 4-/. a nyugtatványnyal igazolta,hogy a 4-/. a. nyugta a 7. a. 10,316. sz. biztosítási kötvényre vonatkozik, tekintve továbbá, hogy a hivatolt biztosítási kötvény szerint ujitó felperes alperes biztosító társaságnak 10 drb egyenként 12 frt 88 kros váltót szolgáltatott át a kötvényben meghatározott 128 frt 80 kr. biztosítási dijról és mert a 37. a. váltó 1896. május hó 23-án járt le, azért kétségtelenül igazoltnak veendő, hogy ezen váltóbeli összeg az 1890. évi május hó 23-án kötött /. alatti biztosításáért jaro díjnak hatodik részletét képezi; tekintve, hogy a keresk. törv. 485. §-ának 4. pontja szerint, ha a visszatérő szakokban fizetendő biztosítási díj a lejáratkor vagy az engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, a biztosítási szerződés hatályát veszti ezért alpe7?,Lbjíp0SÍtási dij 16 nem fizetése miatt ujitó felperes ellen a 20,485/896 V. sz. sommás váltó keresetet indítani jogositva nem volt es a 20,485 896 V. sz. sommás végzést ugy a kereseti tőke, kamat, mint a perköltségekre is hatályon kivül helyezni kellett stb. A debreceni kir. Ítélő tábla (1897. évi június hó 23-án t ' Sf;, a^ LA,kir- törvényszéknek mint váltóbiróságnak felebbezett ítelete helybenhagyatik indokai alapján és azért, mert a jelenlegi felperes ki az alapperben alperes volt, az által, hogy a kifogásokat elmulasztván perujitó keresettel élt, az ellenlel költségeit szaporította; az alapperbeli váltó kifizetését pedig nem v°tn?|an?-a S°mmÍS Vég2és folvtán' a végrehajtás kiklrülése végett teljesítvén, ezen fizetéséből a biztosítási szerződés megújítására nézve következtetést vonni nem lehet stb A m. kir. Curia (1897. évi december hó 15-én 896. sz a.)