A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 10. szám - Kisbirtokosok hitelügye Németországban

A JOG 39 A másodbiróság Ítélete, a mennyiben a perujitási kérelemnek bély adatott és a 30,485/496. sz. sommás végzés 12 frt 88 kr. töke és 1896. május 23-tól járó 6°/o kamatára nézve hatályon kivül helyeztetett és felperes a jelen ujitott per költségének fizetésére Köteleztetett, helybenhagyatik; a mennyiben azonban az érintett sommás végzés az abban megállapított 5 frt 32 kr. perköltségre nézve is hatályon kivül helyeztetett, e részben mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, s alperes a perujitási keresetben foglalt azzal a kérelmével, hogy a sommás végzés az alapperbeli 5 frt 32 kr. költségre nézve is hatályon kivül helyeztessék, elutasittatik stb. Indokok: Annak előrebocsájtása mellett, hogy az ujitott kereset csak felevenitése és folytatása lévén az alappernek, a peres felek az ujitott perben is megtartják azon minőségüket, amelyet az alapperben mint ügyfelek egymással szemben elfoglallak; az alsóbiróságok ítéletében újító felperesnek nevezett ügyfél alatt tehát az alapperbeli alperes, ujitott alperesnek nevezett ügyfél alatt pedig az alapperbeli felperes értendő; felperesnek a perújítás megengedése ellen felhozott kifogását nem lehetett figyelembe venni, mert a sommás végzéssel elintézett váltóügy is peres ügy, a kifogásokkal meg nem támadott sommás végzés tehát az alperes meg nem jelenése folytán hozott ítélettel egyenlő tekintet alá esvén, a perújítás szempontjából ítélet hatályával bírónak tekintendő s igy perújításnak jogerőre emelkedett sommás végzés ellen is annál inkább van helye, mivel a váltóeljárást szabályozó igazságügyminiszten rendeletben nem foglaltatik oly tiltó rendelkezés, mely ezt kizárná, és mert alperes annak bizonyítására, hogy a sommás végzés alapjául szolgált váltó a közte és felperes közt kötött tüzbiztositási szerződésben megállapított biztosítási dijaknak a visszatérő időszakokban fizetendő 6-ik évi, alperes által ki nem fizetett részletnek fedezetéül adatott, perujitási keresetéhez az •,. alatti tüzbiztositási kötvényt csatolta, ezzel pedig lényegileg a per tárgyára vonatkozó oly uj bizonyítékot hozott fel, melynek alapján az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §-ának 2. pontja értelmében perújításhoz joga van. A másodbiróság Ítéletének a perújítás megengedését tárgyazó részét tehát az itt felhozott, a sommás végzésnek 12 frt 88 kr. tőkére s ennek kamatára nézve hatályon kivül helyezését és a jelen ujitott pernek költségét tárgyazó részét pedig a benne felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett vonatkozó indokoknál fogva helybenhagyni kellett. A mi alperesnek a perujitási keresetben előterjesztett azt a kérelmét illeti, hogy a sommás végzés az alapperbeli 5 frt 32 kr. költségre nézve is hatályon kivül helyeztessék, e részben mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatása mellett alperes ezzel a kérelmével elutasítandó volt, mert a sommás végzésben megállapított költségre alperesnek az a mulasztása szolgáltatott okot, hogy alperes a sommás végzés ellen kifogásokkal nem élt. e költségekre tehát a perújítás hatálya ki nem terjedvén, a felperes jogszerűen nem terhelhető. Bűnügyekben. A vad tárgyat képező cselekmény által okozott kár vádlott vagyona által teljesen fedezettnek tekintendő lévén, vádlott terhére jogtalan vagyoni haszonszerzés célzata meg nem állapítható. Vádlottnak az a cselekménye, hogy az elvállalt áruszállítási kötelezettségnek eleget nem tett, csupán az eme szerződésből folyó kötelezettség teljesítésére adhat a magánvádló sértett félnek polgári per uton való kereshetőségi jogot. Az a körülmény, hogy vádlott az alku tárgyául saját terményeinek meg nem felelő szebb mintákat hozott magával, az alku megkötése és az előleg felvételekor ilyen minőségű terményei nem is voltak, a megalkudott terményeknek a helyszínén való megtekintését és a szükséges előzetes körültekintést elmulasztó károssal szemben, a ravasz fondorlat és tévedésbe ejtés fogalmát meg nem állapítja. A balassagyarmati kir. törvényszék mint büntető bíróság. (1896. évi május hó 29-én 942. sz. a.) Csalás vétsége miatt vádolt V Károly elleni bűnügyben következő ítéletet hozott: V. Károly vádlott a btkv. 379. §-ába ütköző a btkv. 30. §-a szerint minősülő csalás vétségében mondatik ki bűnösnek s ezért a btkv. 383. §-a alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó két havi fogházbüntetésre és as 1892. XXVII. t.-c. 3. §-ában jelzett célokra fordítandó s behajthatlanság esetén a btkv. 53. §-a alapján két napi fogházra átváltoztatandó 10 frt pénzbüntetésre és a btkv. 388. §-a alapján 1 fegyj évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanezen idő tartamra való felfüggesztésére ítéltetik. Köteles vádlott S. Gábor károsult félnek kártérítés fejében 50 frt tőkét s kamatjait megfizetni, stb. Indokok: A végtárgyalás és a vizsgálat adatai szerint V. Károly vádlott 1894. évi augusztus hóban kora reggel felkereste S Gábor gabonakereskedő károst és gabonáját, a mely kijelentése szerint már ki is volt csépelve, mint neje megbízottja is vételre kínálta. Minthogy vádlott magával 3, kendőbe bekötött igen szép mintát hozott és a rendes gabona áránál kisebb árt követelt, káros vele az üzletet megkötötte és foglalóul neki 50 frtot adott át, vádlott pedig kötelezte magát 1894. évi augusztus hó 10-ig 26 m. mázsa rozsot, 30 m. m. árpát és 16 m. m. búzát szállítani, de mivel káros még az nap vádlottról nem a legjobb híreket hallotta, Surányba ment, a hol arról győződött meg, hogy vádlottnok gabonája alig van és a mi van, az is kicsépelve, sőt tartozása fejében másnak szérűjén van összehordva. Vádlott eme kötelezettségének a kikötött határidőig eleget nem téve, káros őt arra szólította fel, hogy a gabonát^ szállítsa be vagy az 50 frtot adja vissza, vádlott azonban e felszólításnak mai napig sem felelt meg. V. Károly vádlott a végtárgyalás folyamán beismerte, hogy S. Gábornak gabonanemeket adott el s előleg fejében 50 frtot felvett, valamint az eladott gabonát 1894. évi augusztus hó 10-ig tartozott volna beszállítani, de azzal védekezett, hogy ezen kötelezettségnek önhibáján kivül nem felelhetett meg, a mennyiben az eladott gabona egyik magánhitelezője által novemb. 12-én lefoglaltatott, a kincstár által november 15-én felülfoglaltatott, továbbá hogy a kötvényben foglalt mennyiségű gabonánál kisebb mennyiséget adott el, hogy ő a gabona eladásánál azt, hogy mint nejének megbízottja jár el, nem mondta, valamint hogy ő a károsult által becsatolt levélre névaláírását tényleg rávezette ugyan, de mikor a rávezetés megtörtént, a papíron semmi sem volt irva és ő S. Gábort csak arra hatalmazta fel, hogy az aláirt papirost megállapodás értelmében töltse ki, nevezett azonban az aláirt papirost nem megállapodásuk értelmében, hanem ennek ellenére töltötte ki. Tekintve azonban, hogy a hit alatt kihallgatott vádolt nejének, H. F. Erzsébet tanúnak vallomásával beigazoltatott, miszerint valótlan és csak a káros fél megtévesztésére irányuló volt vádlottnak amaz állítása, mely szerint gabonája a kérdéses időben már kicsépelve volt; tekintve, hogy ugyanezen tanú vallomása szerint vádlottnak árpája nem is volt, a vádlott nejének tulajdonát képezett feles árpa illetmény vádlott neje által M. nevű egyénnek előzőleg már eladatott és igy S. Gáborral történt vételi ügylet megkötésekor árpája már ennek sem volt. 3 ugyanezen tanú hit alatt vallotta azt is, hogy az alku megkötésekor s az 50 frt előleg felvételekor ekkora értékű eladó gabonája a vádlottnak egyáltalán nem volt, még kevésbbé lehetett pedig ebből kifolyólag akkora mennyiség, a mely a kötlevélben eladottként felsorolva van. Tekintve, hogy a vádlott csalási szándéka abból is okszerűen következtethető, miszerint másokat is teljesen hasonló módon megkárositott és megkárosítani megkísérelt, a mint ez a végtárgyalás során hit alatt kihallgatott P. Márkus, G. Izsák, M. József, ifj. K. Adolf és Sch. tanuk vallomásaival bebizonyíttatott. Azon védekezése pedig a vádlottnak, miszerint S. Gáborral szemben elvállalt kötelezettségének aug. 10-éig azért nem felelhetett meg, mivel a S. Gábornak eladott gabona mások által lefoglaltatott s elárvereztetett, szintén megcáfolva van és pedig magának a vádlottnak abbeli beismerése által, hogy a kérdéses foglalások nála csak jóval a szállítási kötelezettség beállta után, azon évnek novemb. havában eszközöltettek; Tekintve továbbá, hogy ezek szerint vádlott imént vázolt ténykedése által azon célból, hogy sértettet jogtalanul megkárosítva, annak rovására jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, a sértettet kétségtelenül tévedésbe ejtette s annak ez által 50 frtnyi vagyoni kárt is okozott. Tekintve, hogy ezen tévedésbe ejtést nem egyszerűen a vázolt hazug előadásra tétele, nem egyszerűen eme már magában véve is furfangnak fortélyos műveletnek, hanem egyszersmind e hazug előadásoknak nagyobb hitelt biztosítandó, az előzetesen kieszelt ravasz tervhez képest magával hozott szép minták felmutatásának s ott hagyásának, mit továbbá tényezőnek igénybe vétel által, vagyis oly fondorlatnak alkalmazása által eszközölte, mely az intensivitás magasabb fokán érte őt s mely a mindenki által a mindennapi élettapasztalatok figyelembe vételével hasonló körülmények között kifejteni szokott körültekintés mellett is a megtévesztésre kétségtelenül alkalmas vagyis a tévedésbe ejtést a ravasz fondorlattal eszközölte, miért is őt a rendelkező rész értelmében bűnösnek kimondani és tekintettel büntetlen előéletére, mint enyhítő körülményre, viszont pedig azon körülménynek mint sulyosbitónak figyelembe vétele mellett, hogy a kárösszeg majdnem azon határos vonalat érinti, a hol a cselekmény bűntetté minősül s hogy vádlott a végtárgyalás adatai szerint a teljesen ugyanazonos módszer szerinti csalásokat mintegy iparszerüleg űzte, a rendelkező részben körülirt módon büntetni kellett, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi október hó 23-án 6,949. sz. a. B.) A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét, a btkv 388. §-ára alapított mellékbüntetések kezdetét és időtartamát illetően a btkv 57. §-ának felhívásával, valamint az indokolásból a vádlott terhére súlyosítóul felhozott ama körülménynek, hogy vádlott a teljesen ugyanazonos módszer szerinti csalásokat mintegy iparszerüleg űzte, mellőzésével, egyéb elfogadott indokainál fogva helybenhagyja. A magy. kir. Curia (1898. január hó 12-én 942. sz. a.) Minthogy az 5. napló sz. a. hivatalos bizonylat szerint vádlottnak vagyona 1340 frt értéket képviselés igy a vád tárgyát képező cselekmény által okozott kár teljesen fedezettnek tekintendő, ennélfogva a vádlott terhére jogtalan vagyoni haszonszerzés célzala meg nem állapitható; másfelül pedig, minthogy vádlottnak az a cselekménye, hogy az elvállalt áruszállítási kötelezettség teljesithetésére adhatta magánvádló sértett félnek polgári peruton való kereshetőségi jogát; és minthogy végre az a körülmény, hogy