A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 10. szám - Kisbirtokosok hitelügye Németországban

JOGESETEK TARA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ES DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 10. szamahoz. Budapest, 1898. márczius hó 0. Köztörvényi ügyekben. Midőn szülő gyermekével köt adásvevési szerződést, abból a körülményből, hogy a vételár az eladás tárgyat képező vagyon valódi ertekénei kevesebb, mindig az tételezendő fel, hogy a szülőnek az volt szándékában, hogy a különbséget tevő összeggel gyermeket megajándékozza. A székesfehérvári kii. törvényszék (1896. évi augusztus hó 27-én 6,109. sz. a.» Kovács Endre és dr. Lauschmann József, utóbb Kenessey Gyula ügyvédek által képviselt H. Pálné szül. N. Juliana felperesnek, dr. Heumann József ügyvéd által képviselt K. Andrásné sz. X. Sára és néh. X. István jogán M. Józsefné szül. X. Zsófia, ugy H ein r i ch Lajos árvaszéki ügyész által képv. kisk. X. István alperesek ellen néh. idósb X. István hagyatékából törvényes osztályrész és tartás cimén 5(0 írt. megítélése iránti rendes perében következőleg it é 11: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresete örökösödés iránti kérelmét arra alapítja, hogy leszármazói törvényes öröklési joga az örökhagyó végrendeletébeni teljes mellőzése által sérelmet szenvedett és így törvényes osztályrészét a végrendelet ellenében érvényesítheti s mert a hagyaték 1,800 frt értéket képvisel s ő egy harmadrészben lenne öröklésre hivatott, az egy hatodrész mint törvényes osztályrész öt megilleti: Felperes ezen joga igazolva és alperesi részről elismerve is van, mivel azonban azon birtok, melyet felperes az örökhagyó életében átvett s melyre alperesi kifogás ellenében felperes nem igazolta, hogy a vételárt a valódi értékben kifizette volna, a vételárul jelzett átvállalt 400 frt. terhén tuli 300 frt. többlet, s melynek értéke az átvállalt teher betudása után is a birói becs szerint fedezi a felperes által keresetileg felszámított, de a birói becsühöz mérten csekélyebb összegben jelentkező törvényes osztályrészt, ennélfogva ennek sérelme fenn nem forogván, a kereset ezen része elutasítandó volt. Felperes továbbá harmadfél évre, évi 80 írtjával 200 frt tartásdíj megítélését kéri. A tartás igazolva van, de igazolást nyert a tanuk vallomásában azon körülmény is, hogy felperes a tartást örökhagyó azon vagyona jövedelméből fedezte, mely jövedelmek a tartásra teljes és tisztességes fedezetet nyújtottak. Felperes e részigényi alapja tehát hiányozván, keresete ezen részében is elutasítandó volt stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. évi február hó 10-én 1,332. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság felebbezett Ítéletét részben megváltoztatja, alpereseket kötelezi, hogy felperesnek 419 frt 69*/« krt és jár. feltétlenül; 33 frt 33*/5 kr. tökét és jár. pedig az esetre fizetendi meg, ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy néhai édes atyjának sem kölcsön, sem elszámolás cimén 40 frttal adósa nem maradt. Erdekében áll tehát felperesnek a főeskü tételére 15 nap alatt határidőt kérni és a kitűzendő határidőben le is tenni, mert bármelyik irányban való mulasztása 33 frt 332/r, kr. erejéig keresetének elutasítását vonja maga után. Egyebekben pedig az elsőbiróság elutasító ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Alperesek maguk se vonják kétségbe felperesnek a törvényes osztályrészhez való jogát, de azt állították, hogy felperes törvényes osztályrésze kielégíttetett az értéktöbblettel, melylyel a neki és férjének E) szerint eladott ingatlan valóságos értéke annak kikötöft vételárát meghaladja. Ezzel szemben felperes tagadta ugyan, hogy az E) alatti okiratban foglalt jogügylet bármirészben ajándékozásnak lenne tekinthető, minthogy azonban az Ej alatti okirat szerint eladó a felperesnek apja volt, a szülő és gyermekek közötti családi kapcsolat pedig annak elfogadására utal, hogy a szülő a szolgáltatással arányban nem álló visszterhet gyermekével szemben abból a célból fogadta el, hogy ekkép gyermekének vagyonát bőkezűségéből növelje, egymagában az, hogy az átruházott ingatlan vagyoni értéke a kikötött vételárt túlhaladja, elegendő annak a bizonyítására, hogy eme értéktöbblet erejéig ajándékozás forog fenn. Tekintve azonban, hogy a házassági kapcsolat vagyoni közösséget nem alapit s ennélfogva a mindkét házastárs javára tett ajándékozás csupán az egyik házastársat megillető törvényes osztályrészbe be nem számitható, felperes irányában csak annak az összegnek erejéig forog fen az ajándékozás, a melylyel az átruházott Őt illető fele részének valódi érteke a vételárnak őt terhelő fele részét meghaladja. Ehhez képest, tekintve hogy az E) alatti szerződés tárgyát képező ingatlannak felperest illető fele része a szakértők egyhangú véleménye szerint 350 frtot ér, a vételár fele része pedig 200 frtot tesz, felperes 150 frt erejéig tekinthető megajándékozottnak: ez az összeg tehát törvényes osztályrészébe beszámítandó lévén, a további kérdés az, hogy felperes törvényes osztályrésze meghaladja-e ezt az összeget, és ha igen, mennyivel? A hagyatéki iratokból kitűnik, s maguk alperesek is beismerik, hogy a hagyatékban három törzs volna törvény szerint örökösödésre hivatva, egyik törzset maga felperes képezvén, törvényes osztályrésze a hagyaték 76-od részéből áll. A hagyaték pedig a két rendbeli leltár tanúsága szerint áll 58 frt 99 kr. becsértékü ingókból és a szakértők egyhangú véleményével 1,350 frtra becsült ingatlanokból, összesen tehát 1,408 frt 99 kr. értékből melyet 160 frt 80 kr. adósság terhel, mely ekkép mutatkozó 1,248 frt 19 kr. tiszta hagyatéki értékhez a törvényes osztályrész kiszámítása szempontjából a felperesre átruházott félháznak értékéből a fentebbiek szerint ajándékot képező 180 frt. hozzászámítandó. Alperesek azonban azt is állították, hogy felperes örökhagyónak 40 frttal adósa maradt s felperes tagadásával szemben alperesek őt ennek bizonyítása végett főesküvel Kínálták meg, abban az esetben tehát, ha felperes a részéről elfogadott főesküt nem tenné le, eme 40 frt követelés is a hagyatékra lévén számítandó, a cselekvő érték 1,438 frt 19 krt tesz, melynek V6 része vagyis 239 frt 5/„ kr. képezné felperes törvényes osztályrészét s minthogy az E) alatti jogügylet utján 150 frt, az érintett tartozás beszámítása által 40 frt, összesen tehát 190 frtot kapott: 49 frt 69*7,5 kf- részére feltétlenül megítélendő volt. Az eskü letétele esetében pedig eme 40 frt. nem lévén számításba vehető, a hagyaték tiszta értéke 1,398 frt 19 kr., melynek Vc része 233 frt 03Vn krt tévén, beszámításával az E) alatti jogügylet utján már kapott 150 frtnak, felperest törvényes osztályrész cimén összesen még 83 frt 03Vr, kr. illetné, melyből levonatván a feltétlenül megítélt 49 frt 69^6 kr., az eskü letételére még 33 frt 33-7c kr., megítélendő s az elsőbiróság Ítélete ennek megfelelően megváltoztatandó volt. Ellenben helybenhagyandó volt az elsőbiróság ítélete abban a részében is, mely szerint felperes tartásdíj iránti keresetével elutasittatott, mert felperes maga sem állította, hogy az örökhagyó gondozásáért tartásdijat kötött ki; a felperes és az örökhagyó közt fenálló családi kapocsnál s ezenfelül a tartás elvállalásával egyidejűleg a vagyoni megállapodásnál fogva pedig azt kell vélelmezni, hogy a gondozás ingyenes volt, következően felperes ingyenesen magára vállalt gondozásáért dijat utólag nem követelhet stb. A magyar kir. Curia (1898. évi december 23-án 3,124. sz. a.) A másodbiróság ítélete a 200 frt. tartásdíjra vonatkozó részében helybenhagyatik, egyebekben pedig azoknak megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az E) alatti adásvevési szerződésben eladóként az örökhagyó X. István szerepel, kinek leánya a felperes, midőn pedig szülő gyermekével köt adásvevési szerződést, abból a körülményből, hogy a vételár az eladás tárgyát tevő vagyon valódi értékénél kevesebb, mindig az tételezendő fel, hogy a szülőnek az volt szándékában, hogy a különbséget tevő összeggel gyermekét megajándékozza. Abból a körülményből pedig, hogy az E) alatti adásvevési szerződésben vevőkül felperes és férje együtt vannak megnevezve, nem a vételárhoz azok részéről egyenlően való hozzájárulás, hanem felperes és férje azon összegre való tekintet nélkül, a melylyel egyik vagy másik hozzájárult a vételárhoz, azt kívánták, hogy annak alapján az adásvevés tárgyát képező ingatlanra vonatkozó tulajdonjog mindkettőjük javára egyenlő arányban kebeleztessék be. Minthogy az adásvevés tárgyául szolgált ingatlannak az adásvevési szerződés keltekor vagyis az ügylet megkötésekor volt valódi értékét az alkalmazott szakértők egyhangúlag 700 frtban állapították meg, az E) alatti adásvevés szerződésben pedig vételárként csak 400 frt. van kitüntetve; tekintettel arra, hogy a válaszirathoz E) alatt mellékelt adásvevési szerződés szerint felperes és férje vételár fejében örökhagyó 400 frtnyi tartozásának kifizetését vállalták magukra, ekként a jelzett összeg sajátkép nem is képez a felek által kölcsönösen megállapított vételárt; tekintettel továbbá arra, hogy felperes nem bizonyította, hogy örökhagyó részére vagy helyette általa és férje által ennél az összegnél több fizettetett volna: az állapitható meg, hogy örökhagyó felperest az E) alatti adásvevési szerződésből kifolyólag 300 Irt. értékkel megajándékozta és hogy felperes ezen ajándékozott értéknek fele részét ajándékként adta. Tekintve már most, hogy az előre kapott érték az örökségbe s igy a törvényes osztályrészbe is beszámítandó, a törvényes osztályrész (köteles rész) kiszámítása pedig ugy történik, hogy a hagyatéki vagyon értékéhez az előre kapott érték hozzászámitta-