A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 8. szám - A névmagyarosítás kérdéséhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 8. számához. Budapest, 1898. február hó 20. Köztörvényi ügyekben. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 115. §-ának 2-ik bekezdése értelmében, ha az ágytol és asztaltol való elválasztást a külföldi biroság a magyar állampolgárság elnyerése előtt kimondotta, a magyar birosag felbonthatja a házasságot, ha az elválasztás oly tény miatt történt, melynek alapján a házasság ezen törvény szerint is felbontható. A 140. §-nak rendelkezése a 107. §-ban foglalt feltételek mellett a 115. ij. 2-ik bekezdésében emiitett esetben a magyar honossági házasfél kérelmére hasonszerüleg alkalmazandó. A házasfelek az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának A) pontjában megjelölt bontó okoknak megfelelő okokból lévén ágytól es asztaltol jogerejüleg elválasztva és ezen elválasztás a 107. ^-nak megfelelően mar 2 evet meghaladó időtartamú lévén: az agytol es asztaltól elválasztó ítéletek felbontó Ítéletté átvaltoztatandok. A pozsonyi kir. törvényszék (1897. évi július hó 6-án 6,988* sz. a.) Dr. U m 1 a u ff Gyula, utóbb Dr. YV e i de n h o ff e r Károly ügyvéd által képviselt B. Jozefa felperesnek S. Ágoston alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti rendes perében következőleg ítélt: S. Ágost és B. Jozefa között Salzburgban 1880. évi május hó 5-én róm. kath. vallás elve szerint megkötött házasság S. Ágost alperesnek vétkéből a H. I. T. 80. §-ának g) pontja alapján a házastársi kötelességnek szándékos és súlyos megsértése indokából bíróilag felbontatik. A házasságból gyermek nem származván és felperes a vagyoni viszonyokra intézkedést nem kérvén, ez irányban az ítéletet kiterjeszteni nem lehetett stb. Indokok: Habái a házasfeleknek az 1894. évi XXXI. t.-c. érvényességi területén belül együttlakásuk nem volt és csak felperes magyar honos, a kir. törvényszék illetékes, mert az 1894. évi XXXI. t.-c. 114. §-ának ama rendelkezéséből, hogy magyar állampolgár házassági perében csak a magyar bíróság ítélete hatályos, következik, hogy a felperes saját személyi állapotára nézve a magyar biróság ítéletét kieszközölni jogosítva van és keresetét az 1868. évi LIV. t.^c. 36. §-a szerint saját személyére nézve illetékes ezen kir. törvényszéknél, mint pozsonyi lakos helyesen inditotta. A kötelék felbontását felperes azon indokból kéri, mert a bécsi cs. kir. országos törvényszék által hozott és a keresethez csatolt ítélettel be van igazolva, hogy alperes a házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan megsértette. Tekintve, hogy peres házasfelek 1886. évi május hó közepétől tényleg külön élnek és igy azok kibékítése nem remélhető; tekintve, hogy peres házasfelek ágy és asztaltól 11 év előtt elváasztattak és a különélés közöttük 11 év óta fennáll; tekintve továbbá, hogy a becsatolt ítéletek igazolják, hogy alperes a H. I. T. 80. §-ának a) pontjába ütköző vétket a házastársi kötelességeket súlyosan és szándékosan megsértette, az által, hogy nejét már a nászéjjelen gyalázó szavakkal illette, nejétől a háztartást elvonta, mostoha gyermekei és ezek nevelője előtt nejét becsmérelte és nejéveli együttlakása alatt volt gazdasszonyát a házhoz vette, kit a háztól a házasság létrejötte okából kellett eltávolitania, tekintve végre, hogy alperes szabályszerű idéztetése dacára sem jelent meg a békéltetésre és tárgyalásra és a válásba beleegyezőnek volt tekintendő: a biróság a H. T. 99. §-ában rendelt ágy és asztaltól való elkülönítést a fent irt okokból mellőzte és a házassági köteléket a H. T. 80. §-ának a) pontja alapján alperes vétkéből felbontotta stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1897. évi szeptember hó 21-én 1,818. sz. a. Az eisőbirósági Ítéletnek a házasság felbontása iránt intézkedő hivatalból megvizsgált részét helybenhagyja azzal a részbeni változtatással, hogy a házasságot csakis a magyar honos felperesre nézve bontja fel és azzal a kiegészítéssel, hogy az Ítéletet jogerőre emelkedés után a salzburgi róm. kath. lelkészi hivatalnak is rendeli megküldeni. Egyéb rendelkezésében azt az Ítéletet fellebbezés hiányában nem érinti. Indokok: Az elsőbiróságnak ítélete annyiban, a mennyiben a házassága magyar honosságot nyert, felperesre nézve felbontatott, a kir. törvényszék részéről felhozott az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-a aj pontjának és 114. és 115. §-ainak megfelelő indokolása alapján helyben volt hagyandó. Meg kellett változtatni azonban az Ítéletet annyiban, a mennyiben abban a házasság a nem magyar honos alperesre nézve is felbontatott, illetve utóbbira nézve a házasság felbontása kérdésében az Ítélkezést mellőzni; mert alperes nem magyar honos s az 1894. évi XXXI. t.-c. 116. §-a szerint a külföldiek házassági perében a magyar biróság csak az esetben járhat el, ha Ítélete hatályosabban az államban, a melynek a házas felek polgárai; ez pedig a fennforgó esetben a nem magyar honos alperesre vonatkozólag nem lett kimutatva stb. A m. kir. Curia (1898. január hó 12-én 6,162. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete hivatalból felülvizsgált részében akként változtatik meg, hogy a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek 1889. évi november 16-án 91,375/30. sz. a. kelt ítélete, illetve a bécsi cs. kir. országos főtörvényszéknek ezt helybenhagyó és 1896. évi március 18-án 24,327/30. sz. a. hozott ítélete, melylyel peres házasfelek ágytól és asztaltól elválasztattak, felbontó ítéletté változtatik át. Indokok: Felperes ugy keresetében mint az 1897. július 1-én tartott tárgyaláskor az 1894. XXXI. t.-c. 107., 115. és 141. §§-aihoz képest kérte házassági kötelékének felbontását. A keresethez eredetiben csatolt okiratok tanúsága szerint a peres felek 1886. évi május 5-én történt egybekelésükkor osztrák honosok voltak és a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek 1889. évi november hó 16-án 91,375/30. sz. a. kelt, valamint a bécsi cs. kir. országos főtörvényszéknek ezt helybenhagyó és 1890. év március 18-án 24,327/30 sz. a. hozott jogerőre emelkedett ítéletével ágytól és asztaltól elválasztattak, ez után pedig felperes 1897. évi ápril hó 5-én a magyar honosságot szerezte meg. Tekintve, hogy az 1894. évi XXXI. t.-c. 115. §-ának második bekezdése értelmében, ha az ágytól és asztaltól való elválasztást a külföldi biróság a magyar állampolgárság elnyerése előtt kimondotta, a magyar biróság felbonthatja a házasságot, ha az elválasztás oly tény miatt történt, melynek alapján a házasság ezen törvény szerint is felbontható ;tekintve, hogy a 140. §-nak rendelkezése a 107. §-ban foglalt feltételek mellett a 115. §. második bekezdésében emiitett esetben a magyar honossági házasfél kérelmére hasonszerüleg alkalmazandó; tekintve, hogy a fentebb hivatkozott ítéletek szerint a házasfelek az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontjában megjelölt bontó oknak megfelelő okokból lettek ágytól és asztaltól jogerejüleg elválasztva és ezen elválás a 107. §-nak megfelelően már két évet meghaladó időn át tart: az ágytól és asztaltól elválasztó ítéleteket felbontó ítéletté átváltoztatni, és mindkét alsóbiróság Ítéletét ily értelemben megváltoztatni kellett. A számadási viszonyokban az a fél, a ki számadást követelhet, jogosítva van ugyan, de nincs kötelezve számadás előterjesztése iránt felhívási pert indítani, hanem a számadásra kötelezettnek vélt fél ellen a jogviszonyból származott követelését felhívási kereset nélkül is érvényesítheti annyival is inkább, mivel a számadásra kötelezettnek vélt alperes esetleges felszámításait és oly irányu kifogásait és bizonyítékait, hogy a keresetbe vett összeggel nem tartozik, a perben előterjeszteni akadályozva nincs. A kézdivásárhelyi kir. törvényszék (1896. évi szeptember hó 10-én 4,032. sz. a.) Barthos Károly és később dr. Veres Gyula ügyvédek által képviselt Sz. György felperesnek, dr. Szász Izsák ügyvéd által képviselt N. Gyula alperes ellen 2,500 frt tőke és jár. iránti rendes perében következőleg itélt: Felperest a kir. törvényszék keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy 1879. év október havában közös üzlet folytatása végei t alperesnek átadott 2,500 irtot oly célból, hogy azzal és az általa hozzá teendő összeggel marhákat vásároljanak, meghizlalják, eladják s a bejövendő vételárt megosztják. Ezen alkalmi társaságból kifolyólag vásároltak 28 drb ökröt s azokat a gróf K.-féle köröspataki szeszgyárban 1 meghizlalták, alperes az ökröket eladta, de sem a felperest megillető nyereményt, sem a beletett pénzt vissza nem adta. Minthogy az üzlet bevégezve lett, a társaság megszűnt — fentartván követelési jogát a közös haszon és üzleti nyeremény elszámolása iránt — ezúttal arra kéri felperes a bíróságot, hogy alperest marasztalja a kezén maradt 2,500 frt tőke, járulékai stb. hordozására. Alperes kéri felperest keresetével elutasítani és a költségekben elmarasztalni, mert tagadja, hogy felperessel alkalmi egyesülést létesített volna, tőle 2,500 frtot átvett volna, de ha közöttük ily alkalmi egyesülés létezett is, abból kifolyólag felperes jogát 1 csak számadási per utján érvényesítheti. A felperes által hivatkozott és kihallgatott tanuk igazolták ugyan azt, hogy peres felek ily alkalmi egyesülést teljesítettek volt, hogy elszámolni is törekedtek, de az nem sikerült; valószínűsítik azt is, hogy felperes a szóban levő üzletbe 2,500 frtot fek-