A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 8. szám - A névmagyarosítás kérdéséhez

30 A JOG tetett be, mindazonáltal felperes keresetével ezúttal elutasítandó volt, mert az alkalmi egyesülési viszonyban állott felek között az e viszonyból kifolyó egymásközti követelések és tartozások, a mennyiben a kereset nem a netalán már peren kívül megejtett végelszámolás kölcsönösen megállapított és elismert eredményére, mint önálló jogcímre alapittatik, helyesen és alaposan csak is az összes ügyietekre kiterjedő számadási per utján hozhatók tisztába; az iránt ugyanis kétség nem lehet, hogy az üzlet nemcsak nyereséggel, hanem vesztességel is zárulhat, felperes tehát nem mondhatja, hogy a nyereséget külön fogja követelni, mert csak a betett pénzét keresi, mert ha az üzlet veszteséggel járt, egészben betett pénzét nem követelheti, hogy ezen összegbó'l ó't mi illeti, ez csak számadási per utján tisztázható, a mire egyébként utal magának a jogviszonynak természetén kivül az 1875. évi XXXVII. t.-c. 62. §-ának utolsó bekezdése is, mely szerint a közös üzletet vezetett résztvevő a többieknek számadással tartozik stb. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla 1896. évi december hó 28-án 2,693. sz. a.) Az elsőbiróság Ítéletét a kir. itélő tábla indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1898. január hó 5 én 2,644. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik. a kereset a felhozott nem érdemleges indokból elutasithatónak nem találtatik és az elsőbiróság a netalán szükségesnek tartandó további tárgyalás és bizonyítás után a per érdemében uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: Az alsóbiróságok a felhozott, illetőleg átvett indokok szerint a keresetet nem érdemileg bírálták meg, hanem csak ezúttal abból az okból utasították el, mert a peres felek között alkalmi egyesülés létrejöttét látták bizonyítottnak és ebből a jogviszonyból kifolyólag felperes igényét csak számadási per utján tartották érvényesíthetőnek. Azonban a számadási viszonyokban az a fél, ki számadást követelhet, jogosítva van ugyan, de nincs kötelezve számadás előterjesztése iránt felhívási pert indítani, hanem a számadásra kötelezettnek vélt fél ellen a jogviszonyból származott követelését felhívási kereset nélkül is érvényesítheti, annyival is inkább, mivel a számadásra kötelezettnek vélt alperes esetleges felszámításait és oly irányú kifogásait és bizonyítékait hogy a keresetbe vett összeggel nem tartozik, a jelen perben előterjeszteni akadályozva nincs. Ekként tehát mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatása mellett a fentebbi Ítélet volt hozandó. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A csődtrv. 42. §-a szerint a viszszakövetelési jog nem csupán tulajdonjogra, hanem más jogokra is alapitható; ez utóbbi jogokra azonban csak akkor, ha azok anyagi tartalmánál fogva a kereset tárgyát tevő dolgokat az igénylő fél csöd esetén kivül magától a közadóstól is vissza követelhette volna. A végrehajtási zálogjog a csődtrv. 52. §-a szerint alapul ugyan a külön kielégítési igény érvényesítésére, magában véve azonban, mint olyan, a visszakövetelési keresetnek tárgya nem lehet, mert a csődön kivül is csak azt eredményezte volna, hogy a mostani közadós tűrni tartozott volna, hogy felperes követelését a szóban forgó részvényekből kielégíthesse, de semmi esetre sem arra, hogy azokat a közadóstól visszakövetelje, illetőleg ennek a részvényekre netalán szerzett egyéb jogait érintse. A szagszárdi kir. törvényszék mint csödbiróság (1896. évi február hó 22-én 1170. sz. a.) dr. Földi Béla ügyvéd által képviselt Baranya megyei hitelintézet, mint részvénytársaság felperesnek dr. Moldoványi István mint a T. A. V. cég ellen nyitott csődben kinevezett csődtömmeggondnok alperes ellen visszakövetelési jog érvényesítése iránti rendes perében következő Ítéletet hozott. A kir. törvényszék a T. A. V. cég csődtömegéről felvett leltár 1,900 tétele alatt leltározott 10 drb és pedig 305, 306, 592, 593, 294, 594, 595, 596, 597, 821. számú, egyenként 50 frt névértékről szóló és 1,100 frt piaci árban felvett bonyhádi takarékpénztári részvényekre vonatkozólag M. Ferencznek és jogán felperesnek visszakövetelési jogát megállapítja, a nevezett részvényeket a csődleltárból töröltetni rendeli, a menynyiben pedig a nevezett részvények időközben értékesítve lettek vagy leendenek. utasítja az alperes tömeggondnokot, hogy az értékesítés folytán befolyt összeget az időközi gyümölcsözött járulékaival együtt a bonyhádi kir. járásbírósághoz, az ez utóbbinak 2,917/54. sz. végzésére foganatosított végrehajtás tömege gyanánt fizesse be stb. Indokok: Alperes nem vonta tagadásba, hogy a keresetileg visszakövetelt. részvények A. Ferenc nevére vannak kiállítva, miből következőleg, minthogy annak alperes ellenkezőjét nem bizonyította, e részvények A. Ferencnek, a csődbe jutott T. A. V. cég beltagjának magánvagyonát képezik. Minthogy pedig a csődtörvény 249., 251. és 253., továbbá a keresk. törv. 97. §-ának egybevetett és helyes értelmezéséből folyik, hogy a társascég ellen elrendelt csőd esetében a beltagok magánvagyonát leltározni és a cég csődtömegébe bevonni nem lehet s a beltagok magánvagyonaikkal a cég tartozásaiért csak annyiban felelősek a mennyiben a hitelezők követelése a csődtömegből kielégítést nem nyer s a hitelezők a beltagok ellen csakis a csőd megszüntetése után léphetnek fel keresetükkel. Minthogy maga azon körülmény, hogy felperes a kérdéses ingóságokra végrehajtás utján zálogjogot nyert, a visszakövetelési jognak külön végrehajtás alá vonása nélkül is jogot ad felperesnek a végrehajtási joga érvényesithetése céljából azokat a ingóságokat a csődtömegből visszakövetelhetni; mindezeknél fogva felperes viszszakövetelési jogát megállapítani s a kereseti ingóságoknak a csodleltárból való törlését elrendelni kellett. Megállapittatván a lentiekkel, hogy a kereseti ingóságok nem a csődbe jutott cégnek hanem A. Ferencnek magánvagyonát képezik, és hogy ebből folyólag azok a csődleltárba felvehetők sem lettek volna, következik, hogy az azokra mások által szerzett végrehajtási jog tekintetében a cég tömeggondnoka megtámadási joggal sem bírhat. Nem volt figyelembe vehető alperesnek a saját alperessége ellen tett kifogása sem, mert való ugyan, hogy felperes végrehajtási zálogjogának megszerzése után A. Ferenc ellen is, annak a magán vagyonára a csőd elrendeltetett, ámde az a k'r. törvényszéknek 1896. évi január 31-én 753/1896. sz. a. hozott jogerős végzésével megszüntetve lett, igy tehát A. Ferenc az ő magán vagyona tekintetében csőd alatt nem áll stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1896. évi október hó 5-én 2,778. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok T. A. V. bejegyzett társascég ellen a csőd 1895. évi július hóban 7,400/95. p. szám alatt elrendeltetvén, ugyanakkor a csőd a közadós cég beltagja T. János és A. Ferenc ellen el nem rendeltetett, mégis ennek dacára az A) alatt kivonatos hiteles másolatban csatolt leltár szerint 1,900. tételszám alatt a bonyhádi takarékpénztárnak A. Ferenc beltag nevén álló, ugyan annál a takarékpénztárnál ugyancsak A. Ferenc által biztosítékul letett 10 drb részvény is leltároztatott, bár ez utóbbi kijelentette, hogy azok valójában nem az ő, hanem dr. P. Radó tulajdonát képezik. A. Ferenc mint közadós cég beltagja ellen a csőd elrendelve nem lévén, felperes a leltározás után végrehajtást indítván meg most említett adósa ellen, az említett részvényeket, illetve adósának a társaság elleni visszakövetelési jogait lefoglalta és az akkép szerzett végrehajtási zálogjog alapján a részvényeket adósa jogán a csődtömegből visszaköveteli abból a célból, hogy követelését azokból kielégíthesse. Felperes tehát nem saját tulajdonjoga alapján lép fel visszakövetelési joggal, hanem végrehajtási zálogjoga alapján. A csődtörv. 42. §-a értelmében azonban visszakövetelési joga csak annak van, a kinek tulajdonjoga leltároztatott, vagy a ki már tulajdonkötelmi jogviszony alapján bízta a közadósra; nincs azonban a törvénynek oly rendelkezése, mely szerint a visszakövetelésre jogosult fél hitelezője adósa helyett visszakövetelési jogot érvényesíthessen akkor, mikor adósa azt nem érvényesitheti. A keresetnek tehát törvényes alapja egyáltalában nincs. Még kevésbbé van alapja a jelen esetben, midőn a közadós cég egyik beltagjának hitelezője követeli vissza a társascég csődtömegétől a beltag tulajdonát, holott közel fekvő dolog, hogy a beltag maga azért leltároztatja saját külön vagyonát a társasági csőd tömegébe, és azért nem lép fel maga visszakövetelési keresettel, hogy a beltagok^elleni külön csődeljárás feleslegessé váljék. Nem jöhet itt figyelembe az a körülmény, hogy oly eljárás a külön csőd elrendelése esetén a külön csőd hitelezői által esetleg meg volna támadható, mert az A. ^Ferenc ellen később mégis elrendelt külön csőd időközben meg lett szüntetve, felperes pedig követelését az ellen be nem jelentette. Miért is az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest el kellett utasítani stb. A m. kir. Curia (1897. évi december hó 16-án 206. sz. a.) A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapitja, hogy ő A. Ferenc, a közadóscég egyik beltagja ellen végrehajtást vezetvén, állítása szerint joghatályosan lefoglalta a bonyhádi takarékpénztárnak nevezett adósa nevén álló, ugyancsak ezen adós mint megválasztott takarékpénztári igazgató által az emiitett takarékpénztárnál biztositékul letett s állítása szerint az alperes csődtömeghez helytelenül leltározott takarékpénztári részvényeket. E szerint nyilvánvaló, hogy felperes a kereseti részvényekre a végből támaszt igényt, hogy azokat állítólag szerzett végrehajtási joga alapján követelésének kielégítésére fordíthassa. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a csődtörv. 42. §-a szerint a visszkövetelési jog nem csupán tulajdonjogra, hanem más jogokra is alapitható, ez utóbbi jogokra azonban csak akkor, ha azok anyagi tartalmánál fogva a kereset tárgyát tevő dolgokat az igénylő fél csőd esetén kivül magától a közadóstól is visszakövetelte volna. A végrehajtási zálogjog a csődtörv. 52. §-a szerint alapul ugyan a külön kielégítési igény érvényesítésére, magában véve azonban, mint olyan, visszakövetelési keresetnek tárgya nem lehet mert az csődön kivül is csak azt eredményezte volna, hogy a mostani közadós tűrni tartozott volna, hogy felperes követelését a szobán forgó részvényekből kielégíthesse, de semmi esetre sem arra hogy azokat a közadóstól visszakövetelje, illetőleg ennek a részvényekre netalán szerzett egyéb jogait érintse Mindezeknél fogva a kir. Ítélőtábla helyesen határozott midőn felperest visszkövetelési keresetével kereseti jog hiánya miatt elutasította: J g y miért is a per főtárgyára nézve ezekből az okokból, a költség tekintetében pedig a benne felhozott indokoknál fog helyben kellett hagyni. & 3