A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 6. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [5. r.]

megszüntetését előbb külön végzéssel kimondania, hanem a célt elkülönített végitélet meghozatalával is kellően kifejezésre hozza. A 102. §-nak idézett rendelkezése tehát nem dönti meg a fentebb a közös vég, — közbenszóló, -— rész — vagy kiegészítő ítélettel elintézett egyesitett perekkel való elbánás tekintetében felhozottak helyességét, — hanem csak arra ad alapot, hogy az elkülönített végitélettel eldöntött per, ugy mint az, a melyben a biró az egyesítést a 45. értelmében végzéssel megszüntette, — a felebbezes vagy felülvizsgálat megengedhetőségének s a felülvizsgálati bíróságok hatásköre szabályozásának szempontjából külön pernek veendő. Magától értetődő, hogy e határozat nem terjed ki az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §. 2 és 3 pontjaiban emiitett perekre, a melyekben felebbezésnek a pertárgy értékére tekintet nélkül mindig helye van. — a felülvizsgálat pedig feltétlenül ki van zárva, Kelt Győrött, 1897 évi január hó 19-ik napján. Ternovszky Béla. s. k. a tanács elnöke, Schmid Geyza s. k., Kiss Gábor s. k., Biró Antal s. k., Sarlay Ferenc s. k. a tanács tagjai. Hitelesítve Győrött, 1897. évi január hó 19-ik napián. Vdgi elnök. sk. Dr. Csomas Béla tanácsjegyző, sk. A kassai kir. ítélőtábla 6-ik számú polgári teljes ülési döntvényeHa a viszonkereset tárgyának értéke a 200 frtot meg nem haladja, van-e a felebbezési bíróság ítélete ellen az 1893: XVIII. t.-c. 180. §-ának ai pontja értelmében felülvizsgálatnak helye ? Határozat: Ha a viszonkereset tárgyának értéke a 200 frtot meghaladja, a felebbezési biróság Ítélete ellen az 1893. XVIII. t.-c. 180. §-ának ai pontja értelmében felülvizsgálatnak nincs helye. Indokok: Az 1893. XVIII. t.-c. 181. §-a kifejezetten azt rendeli, hogy felülvizsgálatnak nincs helye, ha a kereset tárgyának értéke járulékok nélkül 200 frt értéket meg nem halad.» A törvénynek ebből a szabatos és határozott intézkedéséből kétségtelen, hogy annak a kérdésnek az eldöntésénél: vájjon mely perekben kell a felülvizsgálatot korlátlanul kizártnak tekinteni, egyedül mérvadóul mindenkor csak a kereset tárgyának értéke szolgálhat, és arra a viszonkereset értéke beíolyással nem lehet. Az ellenkező felfogásból az a viszás helyzet származhatnék, hogy a 200 frt értéken aluli keresetre nézve, pusztán amaz esetlegesség szerint, a mint azzal szemben 20Ö frt értéken felüli viszonkereset támasztatik vagy nem, felülvizsgálat majd helyt foghatna, majd ki lenne zárva; sőt előállhatna az az eset is, hogy 50 frton aluli perekben, melyekben az 1893. XVIII. t.-c. 126. §-a szerint a felebbezés is ki van zárva, a felüvizsgálatot, ha a kereset ellen 200 frt és esetleg 500 frt értéket meghaladó viszonkereset támasztatnék, a királyi Ítélőtábla illetve a királyi Curia gyakorolná. Ha tehát a 181. S-nak kétséget kizáró világos eredeti jelentőségét télreismerni nem akarjuk, akkor nem engedhető meg az, hogy puszta esetlegességtől tétessék függővé, mikép e szakasz egyszer megszorító, másszor meg kiterjesztő értelemben alkalmaztassák. De figyelmet érdemel még az is, hogy maga a törvényhozó által, mert a 181. §. szerkesztésében a viszonkeresetről még csak említést sem tesz, világosan ki akarta fejezni azt a célzatát, hogy legyen a sommás kereseteknek értékhatár szerint félreismerhetlenül összeg szerint megjelölt oly része is, mely a felülvizsgálatból egészen kirekesztve maradjon; részint azért, mert ezekben a perekben az ujabban alkotott felebbezési rendszer a feleknek eléggé megnyugtató biztosítékot képes nyújtani, részint pedig azért, mert ezek a perek a felülvizsgálat költségét rendszerint amúgy sem birnák meg. A törvényhozó valódi szándéka tehát a 181. §. határozott intézkedése alól kivételt megállapítani egyáltalában nem kívánt, a miből önként következik az, hogy kivételt annak az alkalmazásánál sem szabad tenni, vagyis a 181. §. intézkedését szoros magyarázatunak kell elfogadni. Habár az 1893. XVIII. t.-c. 52. í;-a megengedi azt is, hogy a biró az előtte folyamatban levő s egymással össefüggő pereknek az egyesítését elrendelhesse, ez a körülmény sem fogadható el érvül arra nézve, hogy a viszonkeresettel érvényesített követelés értéke szabályozza a felülvizsgálati értékhatárt, mert a viszonkeresetnek ugyanabban a perben való együttes eldöntése nem vonható perjogilag a perek egyesítésének logalma alá, miután e perek egyesítése két, esetleg több külön önálló keresetet tételez fel, míg ellenben viszonkereset támasztása esetében csupán egy kereset létezik; de különben is a most idézett 43. §. szerinti peregyesitésnek nyilván az a célzata, hogy az egymással összefüggő perekben az esetleges ellentétes határozatok elkerültessenek és ezekre vonatkozóan a jogegység megóvassék; itt tehát a bírónak peres kérdések helyes megoldására vonatkozó ténykedése forog fenn, mitől a viszonkereset lényegesen eltér. Mindezek alapján ki kellett mondani, hogy abban az esetben ha a viszonkereset tárgyának értéke a 200 frtot meghaladja, ellenben a kereset tárgyának értéke a 200 frt értéket meg nem haladja, a felebbezési biróság Ítélete ellen az 1893. XVIII. t.-c. 180. §-ának ai pontja értelmében felülvizsgálatnak nincs helye. Kelt Kassán a kir. Ítélőtáblának 1897. január hó 16-ik napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a kassai kir. ítélőtáblának 1897. évi január hó 25. napján tartott polgári teljes ülésében. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Nem tulajdonitható szerződés érvénytelenségi hatály annak a körülménynek, hogy felperes az öt megelőző időben ért tűzkárt elhallgatta, mert habár ez a biztosítás elvállalására rendszerint fontossággal bír, a szerződés érvénytelenségét a jelen esetben a kt. 475. §-a értelmében azért nem vonhatja maga után, mert felperes a kérdő ívben ez irányban hozza intézett kérdésre nem felelvén, ő a kt. 474. §-a utolsó bekezdése értelmében mint szerződő fél csak a kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős. Alperesnek jogában és a mennyiben arra a körülményre súlyt akart helyezni, kötelességében is állott volna felperestől erre a kérdésre is határozott feleletet kívánni. Minthogy pedig alperes e jogával nem élt, hanem a biztosítási szerződést e körülmény felderítése nélkül kiállította, nincs joga a szerződés érvényességét a korábbi tüzeset be nem vallása miatt a kt. 475. £-a alapján megtámadni. A budapesti keresked. és váltó trszék, (1895. márc. 15. 10,170. sz. a.) Trutia Péter ügyvéd által képviselt B. Mór felperesnek, dr. Mezei Mór ügyvéd által képviselt Magyar francia biztosító részvénytársaság alperes ellen 1,100 frt tőke és járulékai iránti perében következőleg itélt : felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A 2 .'• alatti ajánlat tartalmának valóságáért felperes mindenkép felelős, ha mindjárt az ügynök eszközölte is annak kitöltését, mivel az ajánlat körül az ügynök a biztosításra ajánlkozó félnek, nem pedig a biztositónak megbízottjaként járt el ; a 3 .'• alatti tüzkárfelvételi jegyzőkönyv tartalma pedig a prts. 106. §-a alapján a m. kir. Curiának 28. sz. polg. döntvényéhez képest azért bizonyít felperes ellen, mivel felperes a 3 '• alattin előforduló névaláírás valódiságát beismerte, az okmány tartalmának valótlanságát, avagy hamisságát azonban nem bizonyította. Minthogy pedig felperes a 2 ./• alatti kérdőív 2. kérdésére azt a feleletet adta. hogy a biztosított tárgy az ő tulajdona, holott a 3.'- alatti tüzkárfelvételi jegyzőkönyvek külön kérdéseinek 2-ikára azt vallotta be, hogy a leégett épület a halmágyi uradalomnak képezte tulajdonát, kétségtelen, hogy felperes hamis vallomást tett, a mi a keresk. törvény 475. §-a szerint az ügylet érvénytelenségét vonja maga után. Annak a bizonyítására, hogy a biztosítási szerződés kötésekor felperes volt tulajdonosa a biztosított felépítménynek, M. Izidornak H. alatti nyugtája és az J. alatti kérdő pontokra adott vallomása bizonyítékul el nem fogadható, mert egyrészt M. Izidor érdekelt tanú, s igy vallomása figyelembe nem vehető, minthogy neki érdekében áll, hogy a H. alattival igazolni kivánt vétel létrejöttnek elismertessék, mert ellenkező esetben szavatossággal tartozik felperesnek az eladásból származható károkért, másrészt pedig a í . alatti, felperes által valódiságra nézve nem kifogásolt okirat tartalma szerint, M. Izidor az E. Károlynak közösen felépített háznak kizárólagos tulajdonosa soha sem volt, sőt ez a szerződés 4. pontja szerint a biztosítási szerződés megkötésekor már az uradalom tulajdonába ment át, mihezképest M. Izidor tulajdonos nem lévén, a tulajdont felperesre át sem ruházhatta, annál kevésbé, mert felperes nem is állította, hogy M. Izidor a kérdéses épület tulajdonát az uradalomtól megszerezte volna. Tekintve pedig, hogy a biztosítás a K. T. 466. §-nál fogva felperes érdekében kötöttnek jelentkezvén : alperesnek, mint biztositónak kötelezettsége csak odáig terjedhetne, a meddig felperesnek a biztosított tárgyhoz való érdeke terjed, és a K. T. 463. §-a értelmében csak azt a vagyoni hátrányt tartoznék alperes megtéríteni, a.melyet a biztosított felperes szenvedett; Tekintve, hogy felperes az épületnek leégése által a fentiek szerint vagyoni hátrányt nem szenvedett, mert az nem képezte az ő tulajdonát, azt pedig, hogy az épület fenmaradásához más érdek kötötte volna felperest, nem is állította; tekintve, hogy ezek szerint felperes a kérdéses háznak a maga javára való biztosítására érvényes szerződést nem is köthetett; felperes érvényesen létre nem jött biztosítási szerződésre alapitolt keresetével elutasítandó volt. De felperes kereseti követelésének még akkor sem lehetne helyt adni, ha a kérdéses ház felperes tulajdonát képezte volna is, mert a K. T. 474. §-a szerint a biztosított a szerződés kötésekor előtte tudva levő azokat a körülményeket, melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek, a biztositóval közölni tartozik, a 475. §. szerint pedig a szerződés érvényessége megtámadható, ha biztosított az ügylet megkötésekor fontos és a biztosító előtt tudva nem levő ténykörülményeket elhallgatott, avagy ha a fontos körülményeket valótlanul adta elő, kétségtelen, hogy a biztosítottnál már előfordult tüzeset, a biztosítási szerződés megkötésére feltétlenül fontos és lényeges körülményt képez, mivel a biztosítási ügylet megkötése körüli érdek súlypontja biztosításra nézve, az elvállalandó kockázat mérvében s ekkép tűzkár biztositásnál abban fekszik, hogy a biztosított tárgy eléghetése minél kevésbé valószínű lehessen. Előzőleg már fenforgott tüzeset tehát a biztosítási szerződés megkötésére feltétlenül fontos és lényeges körülménynek tartandó.