A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 6. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [5. r.]

A. J O «j Hogy felperes a biztosítási szerződés megkötését megelőzőleg már tűzkárt szenvedett, azt ő maga kifejezetten elismerte, a midőn tehát az általa sajátkezüleg aláirt 2 alatti kérdőív 10-ik kérdésére, az előző tüzesetet elhalgatta, nem tett való bemondást s következőleg a biztosítási ügylet ebből a szempontból is érvénytelenné vált. Az az ellenvetés, hogy nem forog fenn nemleges felelet mivel a válasz megfelelő rovata nem tartalmaz feleletet, figyelembe nem vehető, mert a biztosítási szerződés az ajánlat és az annak kiegészítő részét képező kérdőív adatai alapján köttetvén meg: a kérdőpontoknak minden irányban való szabályos és hü kitöltése a biztosítási ajánlat természeténél és jelentőségénél fogva, az ajánlattevő félnek szigorú kötelességét képezi, s e szabálytalan kitöltésből származó minden hátrány az ajánlattevőt terhelvén; a hallgatás, illetve a kérdőívnek bármely körülményre nézve ki nem töltése, elhallgatás jogkövetkezményével bir. Felperesnek kereseti igénye ezek szerint ez okból is megszűnvén, felperest keresetével el kellett utasítani stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. szeptember 2-án 1,588. ss. a.) az elsőbiróság ítéletét helyebenhagyja stb. Indokok: Alperes biztosító társaság azt a kifogását, hogy a biztosított és leégett ház nem volt felperes tulajdona és így ahhoz vagyoni érdek nem fűzte, a 3 y. alatti házfelvételi jegyzőkönyv különös kérdéseinek 2. pontjában foglalt válasszal, továbbá a 4 • alatti szerződéssel és az 5 '• alatti levéllel kívánta bizonyítani. A 3 •'. alatti jegyzőkönyvben foglalt általános és különös kérdésekre bevezetett, a társaság kiküldött kárbecslője által külön aláirt feleleteket s ezek között a különös kérdések 2-ikára vonatkozót nem lehetett felperesekkel szemhen bizonyítékul elfogadni, mert ez a jegyzőkönyv össze nem függő külön lapokból állván, alakjánál fogva aggálytalan egységes okiratnak nem tekinthető, a feleletek pedig felperes által aláírva nincsenek és tagadásával szemben nincs bizonyítva, hogy azok tőle származnak. Hasonlóképen nem szolgál bizonyítékul arra, hogy a biztosított ház a nagyhalmágyi uradalom tulajdona volt a £'[. és 5'/. alatti okirat sem, mert a 4 • alatti szerződés a felperes jogelőde M. Izidor és E. Károly közötti társasági viszonyt szabályozza s arra nézve tartalmaz intézkedéseket, hogy a közös költségen felépített biztosított házra egymással szemben milyen igényeket érvényesíthetnek; az 5 alatti levél pedig, mint nem felperestől származó, felperessel szemben szintén nem bir bizonyító erővel. Ennélfogva és tekintettel arra, hogy felperes az általa felhívott s alperes társaság saját előadása szerint társtulajdonosként szerepelt M. Izidor vallomásával, ki vallomásában megerősítette, hogy a biztosított ház vételára fejében felperes által lefizetett 800 írtról 1887. december 28-án kiállított s előtte felmutatott nyugta tőle származik és hogy a biztosított házat ő felperesnek tényleg eladta, bizonyította azt, hogy vételi szerződés utján a kérdéses háznak egészben fennállásához és fenntartásához tulajdonosi minőségben vagyoni érdeke volt; alperesnek azt akifogását, hogy felperes a 2" alatti ajánlaton foglalt 2-ik kérdésre adott azzal a válaszával, hogy a biztosított ház az ő tulajdona a valóságnak meg nem felelő bevallást tett és a biztosítási szerződés e miatt a K. T. 475. §, értelmében érvénytelen, illetve 463. §-a szerint érvényesen létre sem jöhetett, nem lehet figyelembe venni, és épen azért a kir. ítélőtábla az elsőbiróságnak azt a nézetét, hogy felperes vagyoni érdek hiánya miatt az elégett házra a maga javára érvényes biztosítási szerződést nem köthetett s keresetével ez okból utasítandó el, helyesnek el nem fogadhatja. Mégis az elsőbiróságnak felperest keresetével elutasító ítéletét az előző tüzeset elhallgatására vonatkozólag felhozott indokaiból és azért kellett helybenhagyni: mert felperes az által, hogy a 2 •/. alatti ajánlati iven arra nézve, hogy előzőleg szenvedett e tűzkárt, hozzá intézett 10-ik kérdés dacára a per folyamán beismert, és a biztosítás elvállalására minden esetre fontos körülményt képező előző tűzkárt alperes biztositóval közölni elmulasztotta, a törvény által reá rótt s a kölcsönös bizalmon alapuló biztosítási ügylet természeténél fogva, a biztosított részéről megkívánt hűségből folyó közlési kötelezettségét megszegte és mert azt nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy alperes biztosító a szerződés megkötésekor a vele nem közölt, és így elhallgatott előző tűzkárról tudomással bírt volna, alperes biztosító tehát a biztosítási szerződés érvényességét, az előző tűzkárnak mint fontos körülménynek elhallgatása miatt a kereskedelmi törvény 475. §. alapján kétségtelenül jogosítva van megtámadni stb. A m. kir. Curia, | 1896. október 27-én 1,602. sz. a.J A másodbiróság Ítélete annyiban, a mennyiben felperes keresetének 460 frtot meghaladó részével elutasittatott, helyben hagyatik. Egyebekben mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének megváltoztatása mellett tartozik alperes felperesnek 460 írt tőkét, ennek 1889. január 1-től 1895. évi julis 1 napjáig 6 u „ ezentúl pedig az 1895. évi XXXVI. t.-c. 1-ső §-a értelmében csak 5°/ó kamatát stb. 15nap. alatt végrehajtás terhe mellett fizetni. Indokok: Alperesnek azt a kifogását, hogy a leégett ház nem volt felperes tulajdona és igy ahhoz vagyoni érdek nem fűzte, a másodbiróság helyes indokok alapján hagyta figyelmen kívül. De nem tulajdonitható szerződés érvénytelenségi hatály annak a további körülménynek sem, hogy felperes az őt megelőző időben ért tűzkárt elhallgatta. Mert habár ez a biztosítás elvállalására rendszerint fontossággal bir, ez a körülmény a jelen esetben a szerződés érvénytelenségét a K. T. 475 §-a értelmében azért nem vonhatja maga után, rnert^ felperes a 2 . alatti kérdőív 10 pontjában ez irányban hozzá intézett kérdésre nem felelvén, tekintve, hogy felperes mint szerződő fél a K. T. 474. §-a utolsó bekezdése értelmében csak a kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős : alperesnek jogában és a menynyiben arra a körülményre súlyt akart helyezni, kötelességében is állott volna a felperestől erre a kérdésre is határozott feleletet kívánni ; minthogy pedig alperes e jogával nem élt, hanem a biztosítási szerződést e körülmény felderítése nélkül kiállította : nincs joga a szerződés érvényességét a korábbi tüzeset be nem vallása miatt a K. T. 475. §-a alapján megtámadni. Ezek alapján mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával alperesnek kártérítési kötelezettsége az A) alatti szerződés alapján meg volt állapítandó, A kár mennyiségét illetőleg alapul kellett elfogadni az alperes kárbecslői által megállapított 460 frtot; mert felperes a kárnak ezt az összegét a 3 7. alattinak aláírásával magára nézve kötelezőnek feltétlenül elfogadta, az a kifogása pedig, hogy reá a 3 7. alattinak aláírásánál jogtalan kényszer alkalmaztatott, mint nem bizonyított, figyelembe nem jöhet, keresetével tehát a többletre nézve helyesen utasíttatott el. A kölcsönösen megállapított 460 frtból nem vonható le a későbbi évekre kikötött 52 frt 80 kr biztosítási díj, mert ehhez alperesnek a biztosítási feltételek 12 pontja értelmében, csak a biztosítási szerződés további lenállása esetében volna joga, a mely eset itt fenn nem forog. Késedelmi kamat a megítélt tőke után a kereseti kérelemhez képest volt megítélendő, mert alperes a kárbecslői által 1888. évi november hó 18-án megállapított kárt, a biztosítási feltételek 12. §-a értelmében a megállapítástól számított 15 nap .alatt tartozván fizetni, már a kereset beadása előtt esett késedelembe stb. Bűnügyekben. Ha magánvádló nem volt figyelmeztetve a magánvád visszavonásának azon következményére, hogy a vád visszavonása esetén ő lesz köteles a bűnügyi költségeket a fenálló gyakorlat értelmében megtéríteni, akkor ezen költségek a bűnvádi átalány terhére rovatnak. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a végtárgyalási jkv. szerint A. J. magánvádló nem volt figyelmeztetve a magánvád visszavonásának azon következményére, hogy a vád visszavonása esetén ő lesz köteles a bűnügyi költségeket a fennálló gyakorlat értelmében megtéríteni; tekintve, hogy a költségek megtérítésének ily esetben a maganvádlóra háruló kötelezettsége nem a törvényen, hanem a bevett gyakorlaton alapulván, magánvádlónak azon védekezése, hogy erről tudomással nem bírt, javára mentő körülményt képez: ennélfogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, A. J. magánvádló a bűnügyi költségek megfizetésének kötelezettsége alól felmentetik s ezen költségek a bűnvádi átalány terhére rovatnak. ("1896. december 15. 11,672/95. B.) Jogtalanul eltulajdonitottnak bizonyult s bűnjelül a vádlottól lefoglalt dolgok, még ha vádlott nem is volt bűnösnek kimondható, a bűnügy befejezte után nem adhatók ki a vádlottnak, hanem a káros fél tulajdonjogának polg. per utján igazolásáig letétben tarthatók. A budapesti kir. fenyítő törvényszék: Ezen bűnügyben a további bűnvádi eljárás, a btkv. 105. §-a 3. pontja s a btkv. 106. §. 4. pontja alapján a közbejött elévülés következtében megszüntettetik s a bűnjelek gyanánt lefoglalt és az irodai letétben levő ingók H. B-nek kiadatni rendeltetnek. Indokok stb, A budapesti kir. ítélőtábla: A királyi Ítélőtábla az elsőbiróság végzését részben megváltoztatja, a bűnjelek gyanánt lefoglalt ingók közül egyedül egy mellfurdancsot, egy kőmives kalapácsot, egy fék forgattyust és egy kézi fúrót rendel H. B.vádlott részére kiadatni, a többieknek pedig a nevezett vádlott részére kiadását mellőzi, azoknak letétben tartását elrendeli s a magyar királyi államvasutak gépgyárának igazgatóságát azok iránt támasztott tulajdoni igényének érvényesítésével polgári per útjára utasítja, egyéb részében pedig az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Jóllehet a G. B. ellen lopás miatt folyamatban levő eljárás elévülés okából megszüntetendő volt, mégis minthogy az ügy adatai arra mutatnak, hogy a vádlott birtokában talált s bűnjelek gyanánt lefoglalt ingók közül a fentebb emiitett 4 darab kivételével, a többiek a magyar királyi államvasutak gépgyárából jogtalanul tulajdoníttattak el s azokat a gépgyár közegei felismerték; minthogy ennek ellenében vádlott azok jogos szerzését az ügy folyamán igazolni nem tudta elfogadhatóan: ez okokból a fentebb emiitett négy darab kivételével, a többi ingóknak vádlott részére kiadását mellőzni s a fenti értelemben rendelkezni kellett. Egyéb részében az elsőbiróság végzése vonatkozó indokolásánál fogva hagyatott helyben. (1896. december 21-én 11,935.)