A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 6. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [5. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 6. számához. Budapest, 1897. február hó 7. Köztörvényi ügyekben A kir. Curiának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott döntvényei (Polgári ügyekben). IV. Ingatlan tulajdona és birtoka, ugy ezzel egyidejűleg elvont haszna iránt folyamatba tett perben az elvont haszon fejében megítélt pénzösszeg és perköltség erejéig a biztosítási végrehaj­tás, a mennyiben egyébként erre nézve az 1881. LX. t.-c. 224. jí-aban irott egyéb feltételek fenforognak, elrendelhető-e ? (Vonatkozással egyrészről a kolozsvári kir. ítélőtábla 1. számú, másrészről a debreceni kir. Ítélőtáblának 6. számú ellentétes pol­gári teljes ülési döntvényeire.) Határozat: Ingatlan tulajdona vagy birtoka, ugy egyidejűleg elvont haszon tejében megítélt pénzösszeg és a perköltség erejéig a biztosítási végrehajtás, ha egyébként erre nézve az 1881. évi LX. t.-c. 224. §-ában irott egyéb feltételek fenforognak is, el nem rendelhető. Indokok : Az 1881. LX. törvénycikk 223 és 224. §§-ainak kiindulási pontját, a mint az az ezen törvény alapjául szolgáló törvényjavaslat indokolásából kitűnik, az 1868. LIV. t.-c. 338. §-a képezi, melyben ugy a 223., mint a 224. §§-oknak megfelelő ren­delkezések együttessen foglaltatnak, ebből folyólag a jelenleg érvényben levő 1881. LX. t.-c. 223. és 224. §§-ainak rendelkezé­sei is egymással kapcsolatban értelmezendők. Az 1881. LX. t.-c. 223. §-a és vele kapcsolatosan a 224. § is oly készpénzbeli követelésről rendelkezik, mely a keresetnek önállóan képezi tárgyát. A mikor tehát a kereset főtárgyát ingatlan tulajdona vagy birtoka képezi, ha esetleg azzal kapcsolatban az elvont haszon is követeltetik, ezen haszon készpénzbeli egyenértéke nem eshetik az idézett LX. t.-c. 223. és 224. §§-aiban emiitett készpénzbeli követelések fogalma alá, mivel az ily elvont haszon csak járulékos természetű, a pernek jellegét pedig a kereset önálló főtárgya határozza meg. De továbbá, a midőn a törvény az 1881. LX. t.-c. 237. §-ának b) pontja szerint az ingatlanok biztosításának módját a zárlat alkalmazásával szabályozván, nem intézkedett arról, hogy az esetleges elvont haszon pénzbeli egyenértéke mi módon biztosít­tassák, jóllehet egyébként a biztosítás minden neme és módjáról a felmerülhető körülmények szerint kimerítő és részletes szabá­lyokat állapított meg, ebből a körülményből azt kell következ­tetni, hogy az ily járulék természetű pénzbeli követelések külön biztosításáról, mennyiben lejártak, azért nem rendelkezett, mert azt megengedni nem célozta, a lejárandó haszontételekre nézve pedig a zárgondnoki kezelés amúgy is elegendő biztosítást nyújt. A törvényhozás ebbeli célzatát megerősíti az a körülmény is, hogy az ingatlan iránti perek túlnyomó nagy számánál, amint az az évi ügyforgalomból tudva van, az elvont haszon cimen köve­telhető összeg arányban sem állana a biztosítási végrehajtással járó költségekkel. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1896. évi december hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1897. évi január hó 5-én tartdtt teljes ülésben. A. győri kir. Ítélőtábla 18. sz. polgári határozata G. II. 1/2 1897. számhoz. L. Ignácnak B. Emil ellen 477 frt és 257 forint 17 kr. tő­kék és járulékaik iránt az alsó-lendvai kir. járásbíróságnál folya­matba tett és egyesi tett, — az elsőfokú — és felebbvitel foly­tán a felebbviteli bíróság által is egyesitetten eldöntött sommás pereknek felperes felülvizsgálati kérelme folytán 1897. G. II. 1. lajstrom sz. a. történt elintézése alkalmából, — a mely egyesitett perekben alperes 700 forint töke és járulékai erejéig viszonkere­setet is érvényesített, — a győri kir. ítélőtábla kimondotta a határozattárba felveendő következő határozatot. Ha a bíróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 43-ik §. alapján közös tárgyalás és eldöntés végett elrendelte oly pereknek egyesítését, a melyek előtte egymással összefüggő követelések iránt vannak akár ugyanazon, akár különböző felek közt folyamatban, és ha a pereknek ezt az egyesítését az elsőfokú, vagy a felebbviteli bíróság a perek eldöntéséig az 1893. evi XVIII. t.-c. 45. § értelmében meg nem szüntette: annak a kérdésnek elbírálása szempontjából, ha vájjon az egyesitett perekben hozott ügydöntő ítélet ellen felül­vizsgálatnak vagy felebbezésnek van-e helye ? s vájjon a felül­vizsgálat melyik felülvizsgálati hatóság hatáskörébe tartozik ? a kereset tárgyának értékéül az egyesitett keresetek tárgyának egyesitett értéke veendő. Indokok : Az 1893. évi XVIII. t.-c. 43. §-a több per egyesítésének perjogi hatását akként körvonalozza, hogy az egyesitett pereknek közös tárgyalásban és eldöntésben kell részesülniük; azaz más szóval kifejezi azt, hogy az egyesitett perek el­döntésük szempontjából egységes pernek tekintendők ; — azok­ban — épugy, mint a nem egyesitett perekben — a biró, ha a pert minden részletére, vagy közös előkérdéseire kiterjedően dönti el, egységes végitéletet, - (102. §.) — közbenszóló ítéletet (105. §.] — s ha a pernek csak egyes részletkérdéseit dönti el, — az egyesitett perek mindegyikének egy-egy részletét közösen eldöntő részitéletet (104 vagy kiegészítő ítéletet (124. Sj-hoz. Ha tehát az egyesitett perek a törvény rendelete szerint az alsóbb bírósági fokokon egy és ugyanabban az ítéletben egyesi­tett eldöntést nyernek, azok a felsőb bírósági fokoknál is — (a különben itt szintén megengedett elkülönítésükig és amíg csak arról van szó, hogy felebbezésnek vagy felülvizsgálatnak van-e helye ? és melyik felülvizsgálati biróság bir a perre nézve hatás­körrel ?) kell, hogy egyesitett eldöntést nyerjenek, azaz egy per tekintete alá legyenek vonandók. A perrend helyes és célszerű alakzata nem is engedheti meg azt, hogy például az elsőfokú biró által egyesitett 25 frtért és 56 forintért folyó két perben hozott közös ítéletnek egyik részére nézve felülvizsgálatnak fa törvény 209. ij-a értelmében] a másik részére pedig felebbezésnek (a törv. 126. §-a értelmében 1 legyen helye, s hogy e végből ugyanannak az egy Ítéletnek felül­bírálása két különböző tárgyalás és eljárás utján legyen eszköz­lendő. Es nem engedheti meg azt, hogy 150. frt és 250 frt iránt inditott,de egyesitett két perben hozott másodbirósági közös Ítélet­nek a 250 frtos követelésre vonatkozó része, avagy ennek még vitás, — például 10 forintos részlete, esetleg mindkét pernek közös elő­kérdése tekintetében, a törvény 181. §-ára tekintettel felülvizsgá­latnak legyen helye, — az ítéletnek a 150 frtos követelésre vonat­kozó része ellen pedig ez ne legyen megengedve, s hogy a felül­vizsgálati biróság a különben egyöntetű eldöntést igénylő, — esetleg ugyanazonos jogalapra fektetett két követelés tárgyában hozott Ítéletnek csak egyik részét vizsgálja felül, másik részét pedig nem ; holott a peres felek az ítéleti döntés közös alapjait egyaránt megtámadják és a felülvizsgálati bíróságnak részdöntése azt mutatná ki, hogy a per a 156 frtos követelésre nézve is hely­telenül van elintézve. Az sem egyeztethető meg a helyesen alakított perrend célzatával, hogy például 350 frt és 650 forint iránt indított és egyesitett perben a felebbviteli biróság által hozott közös Ítélet­nek a 350 frtos követelésre vonatkozó része ellen a felülvizsgálat a kir. ítélőtáblához — a 650 frtos követelésre vonatkozó része ellen pedig a m. kir. Curiához menjen (a törvény 186. §-a szerinti -- azaz, hogy ugyanazt az ítéletet két külön felülvizsgálati biró­ság részenként vizsgálja felül, stbi. Mindezekből folyik, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 126. 181. és 209. §§-ainak helyes magyarázata szerint, egyesitett és közös ítélettel eldöntött perekben a 126. 181 és 186. §§-okban használt: «per tárgyának értéke, — kereset tárgyának értéke szavak alatt az egyesitett perek tárgyának összeadott értéke értendő ; és az összeadott értékösszeg alapján bírálandó el az, vájjon az egyesitett perekben felebbezésnek vagy felülvizsgálatnak van-e helye? — s vájjon a felülvizsgálat esetleg a kir. ítélőtáblák, vagy pedig a m. kir. Curia hatáskörébe tartozik ? Az egyesitett perekre nézve az 1893. évi XVIII. t.-c. 102. §. 3-ik kikezdése azt az eltérést állapítja ugyan meg, hogy ha a biró az egyesitett perek közül csupán egyet tart alkalmasnak a végeldöntésre, akkor nem részitélet, — hanem elkülönített végité­let alakjában határoz ; de a törvénynek ez az intézkedése csak az egyesítés meg­szüntetésének egyik módját szabályozza a 45. §-ra tekintettel akként hogy ha a biró az egyesítést megszüntetendőnek találja, még mi­előtt az egyesitett perek bármelyike a végitéletre érett, akkor végzés alakjában határoz; — míg ha a perek egyike végeldöntésre érett, másika pedig nem, akkor nem kell a bírónak az egyesítés

Next

/
Thumbnails
Contents