A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 5. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [4. r.]

A JOG 37 sodása, mely a házassági életközösség erkölcsi alapjait végképen lerontja. Azért ily esetben az ártatlan s a családi élet tisztar-ágára féltékeny férjnek módot kell nyújtani arra, hogy felbonthassa azt a viszonyt, melyet házastársa erkölcstelen életnek megátalkodott folytatásával beszennyezett. Ezen célnak felel meg a 80. §. c) pontja. A magatartás megátalkodottsága bizonyos állandóságot tételez fel és kizárja azt, hogy egyszeri erkölcsi botlás magában véve a kötelék fenbontásának okául szolgálhason. Ezen cim alatt foglaltatnak a becstelen foglalkozás és keresetmód, a megrögzött iszákosság, lealjasitó játékszenvedély stb». De maga az az egyetlen körülmény, hogy a 80. §. c) pontja az erkölcstelen élet megátalkodott tolytatását jelöli meg bontó Okul, kizárja még lehetőségét is annak, hogy a házasságtörés bármiféle körülmények között a törvény eme rendelkezése alá vonassék, mert nem is szükséges a házasságtörés megátalkodott folytatása, hanem egyetlen egy házasságtörési tény is elegendő arra, hogy a házasságtörés vétsége megállapítható legyen; egy tény pedig a megátalkodottság fogalmát nem fedheti. Ezek előadása után óhajtjuk, hogy a H. T. 76. §. alkalmazásánál a törvénynyel és a jogi elvekkel összhangba hozható judikatura honosodjék meg. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.* Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. 221 222. §. A 816. §. szerint az ellen, ki a rend fentartását célzó elnöki vagy bírósági intézkedésnek ellenszegül, a bíróság három napig terjedhető és azonnal foganatosítható elzárást rendelhet. Míg a 221. §-ban imperative meghagyatik a bíróságnak, hogy arra alkalmas esetben a tettest le kell tartóztatnia. A letartóztatásnak alkalmas esete alatt bizonyára az értendő, ha valaki a tárgyalás folyama alatt valamely a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el és oly körülmények forognak fenn, a melyek alapján és a bűnvádi perrendtartás értelmében letartóztatásnak van helye. Ha pedig ezigyáll, — akkor nem eléggé szabatos a tervezet 222. §-a, mert annak rendelkezést szerint a felfolyamodásnak kivétel nélkül halasztó hatálya van az elzárás tekintetében. Szóval, ha a fél az azonnal foganatosítható elzárás elrendelése, vagy az imperative elrendelendő letartóztatás ellen felfolyamodással él. mint a hogy bizonyára élni is fog, — ugy az erre vonatkozó bírósági határozat még sem foganatosítható. Ez pedig nem helyes, és pedig annál kevésbé, mivel a birói ügyviteli szabályok 183. §. alapján az elnöknek eddig is meg volt ama joga, hogy tettleges ellenszegülés vagy nagyobb kihágás esetén a tettest minden jogorvoslat kizárásával nyomban letartóztathatta. Mert inkább állapittassék meg a fegyelmileg alkalmazandó szabadságvesztés időtartama 24 órában, de az azután minden jogorvoslat kizárásával nyomban végrehajtandó legyen. E nélkül a birónak adott ezen hatalom gyakorlása hatálytalan marad. A mi pedig a letartóztatást illeti, abban sem foglaltatik a személyes szabadság önkényü megsérthetésének criteriuma, mivel arra alkalmas esetben a tettes a letartóztatás után a büntető bíróságnak amúgy is haladéktalanul átadandó lesz. És ha a rendőri közegek jogositvák tettenkapás esetén a tettest azonnal letartóztatni a nélkül, hogy ez ellen bárminemű jogorvoslatnak lenne helye, — ugy ezen jog még inkább megilleti a bíróságot. Magától értetődik ugyan, de azért mégis törvénybe kell iktatni, hogy a biróság az általa letartóztatott tettest haladéktalanul az illetékes büntető biróság elé állíttatni tartozik. A szakasz tehát ekként módosul: A 216. §. értelmében azonnalfoganatositható elzárást, valamint a 221. §-ban meghatározott esetben történt letartóztatást rendelő végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs, és a biróság a letartóztatott tettest haladéktalanul az illetékesbüntető biróság elé állíttatni tartozik. 223. §. A helyszínére kitűzött tárgyalásnál, a midőn a bíróságnak a h e 1 y s z i n é r e való megérkezése is bizonytalan és késedelemnek van kitéve, sőt a tárgyalás helye iránt is tévedésbe ejthetők a felek, — tulszigorunak tartjuk, hogy az ügy felhívása a kitűzött órában megtörténhessék. Méltányossági tekintetek és célszerűségi okok szólnak a mellett hogy a helyszínén tárgyalandó ügyeknél, a mennyiben a felek'a kitűzött határidőben meg nem jelentek, az ügy felhívásra a kitűzött óra után egy óra előtt meg ne történjék és a mulasztás következményei ezen idő eltelte előtt be ne álljanak. Ezen kivétel a törvénybe felveendő. * Előző cikk 1897. évi 1 , 3., 4. sz. 224. §. A tervezet 183. és 190. szakasza szerint felperes változtatott keresetét, alperes pedig érdemleges ellenkérelmét írásból tartozik felolvasni. Már erre való tekintettel is a szövegben világosan ki kell mondani, hogy iratok felolvasása nemcsak ott engedhető meg, a hol szószerinti tartalmuk irányadó, hanem ott is, a hol az iratok felolvasását a törvény rendeli. 227. §. Az egész tervezeten ugy a pervezetés, mint a perjogi cselekvények érvényesithetése tekintetében a legliberálisabb felfogás vonul keresztül és e részben a pereslelek a legmesszebbmenő concessiókat élvezik. Nevezetesen a tervezet megengedi a keresetváltoztatást, sőt az uj kereset indítását is a végitéletet megelőző szóbeli tárgyalás befejezéséig. A 226. §. szerint pedig a felek a per eldöntésére befolyással biró peranyagot és ténykörülményeket azon tárgyalás befejeztéig, mely a fenforgó kérdést elintéző határozatot megelőzi, — bármikor felhozhatják. A 227. §. rendelkezése azonban már eltér ezen helyes iránytól a nélkül, hogy azt bárminemű perjogi előnyök indokolnák. A 227. §. ugyanis felruházza a bíróságot azon joggal, hogy az ellenfél indítványára a félnek utólagos előadásait és utólagosan ajánlott bizonyítékait figyelmen kivül hagyhatja, ha arról győződik meg, hogy a fél azokat az ügy késleltetése céljából szándékosan halogatta. Hát eltekintve attól, hogy a biróság vajmi ritka esetben lesz azon helyzetben, hogy a peres fél igazi szándékáról meggyőződhessék és igy erre alapított határozata legtöbb esetben csak subjectiv felfogásában fogja indokolását találni — ezen perjogi szabály a szóbeliség és közvetlenség sarkalatos céljával, az anyagi igazság kiderítésére való törekvéssel homlokegyenest ellenkezik. Mert vagy döntő befolyással birók azok az utólagos előadások és bizonyítékok, — vagy nem azok. Ha azok, ugy az anyagi igazság kiderítése végett — miután azon perjogi elvet, hogy a tanubizonyitékra a felek csakis a bizonyítási eljárás elrendelése előtt hivatkozhatnak, a gyakorlat hatályon kivül helyezte, — a biróság köteles azokat figyelemre méltatni, nehogy annak orvoslását a felek a felebbviteli bíróságnál legyenek kénytelenek keresni és ezzel a felebbvitelek számát szaporítani. Vagy pedig nem birnak döntő befolyással s akkor a biróság az ellenfél indítványa nélkül is mellőzni fogja azokat. Hogy a felek az ügyre vonatkozó előadásaikat kellő időben megtegyék és bizonyítékaikat felhozzák, — arra nézve elég garantiát képez a 226. §-nak a költségekben való elmarasztalásra vonatkozó intézkedése s ezért ezen szakasz bátran kihagyható 230. §. Sokkal célszerűbbnek tartjuk a tárgyalás egyszerűsítése szempontjából, hogyha a felek kérdéseinek megengedhetősége felett első sorban az elnök határoz, a ki különben is gondoskodni tartozik arról, hogy a tárgyalás ok nélkül hosszadalmassá ne váljék és csak azon esetre, ha a kérdés feltevésének megtagadása, vagy pedig az elnök erre vonatkozó intézkedése ellen a felek kifogást tesznek — határozzon és döntsön a felett a biróság, mert hiszen ily kifogás nélkül módjában sem áll a bíróságnak határozni. 231. §. Helytelen, hogy az elnök valamely intézkedése vagy kérdése, úgyszintén a biróság valamely tagjának kérdése ellen ugy a felek, m int a biróság tagja kifogást tehet, mert az ily eljárás megalázza egyfelől a bíróságot, sérti az elnök és biróság tekintélyét, másfelől pedig a felek secaturájának haszontalan időt rabló herce-hurcának szolgáltathatja ki a bíróságot és a tárgyalás elfajulását van hivatva előmozdítani. Az elnök joga és hatásköre az előző szakaszokban világosan precizirozva van és annyit legalább is fel kell tételeznünk, hogy az elnök abbeli jogával törvényszabta módon fog élni. De mégis, ha az elnök annak ellenére cselekednék, nem tartjuk célszerűnek, de illetékesnek se, hogy e felett a biróság tagjai hivatalból gyakoroljanak felülbirálatot és azt kifogásolhassák. Ezt az eljárást az igazságszolgáltatás érdekében határozottan elleneznünk kell, mert legalább is curiosusnak tűnik fel, hogy a tanács valamely tagjának a kifogása folytán a tanács határozzon a felett, hogy az elnök jogosítva van-e a kérdést feltenni. Avagy nem lenne-e teljesen alkalmas a tárgyalás elfajulásának előmozdítására az oly eljárás, a hol az elnök ama kérdésére, mely a követelés elismerésére vonatkozik, a fél kifogást tehet és ellenezhetné annak feltételét s folyton birói határozatot provokálhatna ? Teljesen elégséges az elnöki hatalommal szemben a peres felek jogait azzal megvédeni, hogy az elnök intézkedése — de nem kérdése — ellen kifogást emelhetnek és ha ezen kifogás felett a biróság van hivatva dönteni és pedig annál is inkább, mivel az egyes birónak intézkedése ellen a peres feleknek még ezen orvoslása sem áll rendelkezésükre és legfeljebb a kifogásnak jegyzőkönyvileg leendő konstatalását kérhetik. A szakasz ennek megfelelőleg módosítandó.