A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 5. szám - A törvénykezési reform kérdéséhez

34 A JOG — jogügyletet, értelme volna még ebbeli rendelkezésének, de miután ezt nem teszi, ebbeli közreműködése felesleges, és kár evvel drága idejét elpocsékolni, mikor ugy is ott van a magánjogi törvények erre vonatkozó részéből vizsgázott telekkönyvvezető, a kinek ép ugy, mint a bírónak tudnia kell, melyek a bekebelezés- és előjegyzéshez szükségelt kellékek. Ha valaki sértve érzi magát a telekkönyvi hatóság intézkedése folytán, és jogorvoslattal él, akkor áll elő csak a bírónak tulajdonképi hivatása, mert csak akkor kell határoznia: helyes-e a telekkönyvvezetőnek intézkedése, és kinek van igaza, a kérelmező, a felebbező, esetleg a telekkönyvvezetőnek r Addig azonban, mig ez be nem következik, és mig egyik fél sem érzi magát jogaiban megsértettnek, minek közbenjárnia, és ezzel mintegy a felek szabad akaratelhatározásának béklyót vetni, a mikor úgyis majdnem teljes valószínű, hogy ezeken jogsérelem nem esik, és vitás jogigény nem fog előfordulni ? Ott, a hol valószínű, hogy ellentétes igények formáltatnak, a hol a birói kiegyenlítésre előreláthatólag szükség lesz, mint a tagositási, úrbéri rendezési stb. ügyekben, ott igenis lépjen fel a biró, és ves;e latba tekmtélyét. A végrehajtás alapjául rendszerint birói itélet, közjegyzői okirat, vagy más jogeiős hatósági határozat szolgál. Az ítéletben a biró megállapítja a felek közti jogviszonyt, megállapítja az anyagi igazságot, és az ekként megállapított jogviszonynak létesítését rendeli el. Ha a biró idáig eljutott, befejezte működését. Ha parancsának nem tétetik elég, nem neki. hanem az őt megbízó hatalomnak: az államnak kell gondoskodnia arról, hogy megbízottja intézkedésének érvény és tisztelet szereztessék. Miután pedig ez sok esetben kényszer nélkül nem foganatosítható, neki mint a jogrend őrének kell gondoskodnia, a birói ítélettel megállapított jogrend valósítása és sértetlen fenmaradása iránt. Mikor a vitás jogviszony itélt dologgá válik, az első már megszűnt, és helyébe lép egy uj, a bíró által megállapított, az állam által feltétlenül létesítendő jogviszony, ha most ezen uj jogviszonynak létesítésébe és az ebből eredő, az államhatalom és a sértő közti küzdelemben ugyanaz foly be, a ki azt megalkotta, megalkotójának pártatlanságához, azon, az emberi természetbe oltott érzésnél fogva, hogy a nemző szereti nemzettjét, kétely férhet; ezt pedig, miután a marasztalt félben mindig visszamarad a keserűségnek bizonyos érzete, feltétlen meg kell akadályozni, mit pedig csak ugy lehet, ha ezen két hatalmi körnek kettéválasztása külsőleg is kifejezésre jut, oly formán, hogy más közeg dönti el a kétes ügyet, és más létesiti a megzavart jogrend helyreállítását. A közjegyzői okiratot, ha a törvényszabta alaki kellékei megvannak, végrehajtás kérhetésének joghatályával maga a törvény ruházván fel. itt birói sanctióra szükség nincs, mert a törvény adta meg neki e joghatályt, és a felek, midőn ezen formát választották, az ebből eredő jogkövetkezményeknek magukat hallgatag alávetették. A bírónak közreműködésére itt csak a végrehajtás elrendelése, illetve foganatosítása után és csak akkor van szükség, ha kifogások adatnak be, és határozni kell a felett, hogy érvényben és mily érvényben marad fenn a már esetleg foganatosított végrehajtás. A hatósági határozat alapján a végrehajtás csak akkor foganatosítható, ha ez jogerős, minek tehát itt a bírónak, mikor már amúgy is érvényesen eldöntött jogügyről van szó. beleavatkozni ?. . . A sorrendi tárgyalásnál a biró a törvény és foglalási jegyzőkönyv, illetve telekjegyzőkönyv alapján állapítja meg, mily rangsorban következnek és elégitendők ki a felek. Mindaddig, mig ezek egymás igényeit és ezek kielégítési sorrendjét kölcsönösen elismerik, ténykedése egyébből nem áll, mint hogy kiveszi a felek nyilatkozatait, és tekintélyével szentesíti, de meg nem változtathatja ezeknek megállapodásait. Döntenie csak akkor kell, mikor ezek közt vita merül fel és az előterjesztett igényeket kölcsönösen nem ismerik el. Miután ezen ügyeknek alig egy huszada válik vitássá, minek ezen kisebbség kedvéért ezek összeségével a biró drága idejét lekötni, és őt tulajdonképeni hivatásától elvonni ? Hol itt a logika és a célszerű munkamegosztás elve ? A kifizetési tárgyalásnál a bírónak kezei meg vannak kötve a jogerős sorrendi végzés által, ennek határai közt kellvén mozognia, önálló tevékenységet nem fejthet ki, és közreműködése tulajdonképen a pénz felvétele, kiosztása, a nyugták átvétele, az ügymenet leírására, szóval egy közönséges pénztárnoki vagy pénzkezelői műveletre terjed ki. Acsődbiztosiintéz mén y az avval megbízott bírót, a biró hivatalával járó nemes functióktól, az önálló ténykedés, határozathozatali jogtól, nem is szólva a vitás jogkérdések eldöntéséről, egyenesen eltiltja, és őt a felek, tömeggondnok és a bíróság közti közvetítővé és a felek magánérdekeinek hivatalbóli védőjévé avatja. Jogában áll neki az ügykezelésről tudomást szerezni, és azt ha akarja megvizsgálhatja. A választmányi tagoknak kiadja a kinevezési okiratot, de csakis a hitelezők választása alapján. Ha azonban aggályai vannak a választás ellen, jelentést kell tennie a bíróságnak. A zár alá vételt és leltározást eszközölheti, de rábízhatja ezt a közjegyző vagy végrehajtóra, engedélyt adhat a közadósnak lakhelyéről való távozásra, átveszi a hitelezők bejelentéseit, felülvizsgálja a táblás kimutatást, egyetértést létesít, ha tud. a felszámolási tárgyalásnál ; a szavazati jog tekintetében meghallgatja a feleket; a tömeggondnok számadását átveszi, kiadja a választmánynak és, ha lehet, békésen rendezi. A felosztási tervet átvizsgálja, de nem hagyhatja jóvá, jegyzőkönyvezi az ez elleni észrevételeket, a végfelosztást bejelenti, a kényszeregységnél közvetít, és ha ez létesül, felveszi és beterjeszti stb., stb., egyszóval sok mindenfélét nem önállólag, nem birói hatalmából, hanem csupán a bíróság megbízásából kifolyólag tesz, és tulajdonképen jogrendőri működést teljesít. Mindezekhez sem birói függetlenségre, sem elmozdithatlanságra nincs szüksége. Kbbeli működésénél a sértett magánjogi rendet nem állítja helyre, hanem csakis arra felügyel, hogy a már amúgy is megrövidített hitelezőket még nagyobb joghátrány ne érje. Az előleges bizonyítás se szükségeli a bírót, mert a tanúhoz intézendő kérdő- és ellenkérdőpontokat a fél határozza meg, és ő ezeken kivül mást nem kérdezhet. A birói szemlénél csak annyiban van eltérés, hogy a biró a legjobb meggyőződése és tudása szerint rendeli ki a szakértőket. Miután a bizonyítás-felvételre a feleket bárki — minden birói functio gyakorlása nélkül — megidézheti, miután a feleknek megvagy meg nem jelenése nem kötelező, és joghátránynyal nem jár, miután a kihallgatottak elleni kifogások a per folyama alatt teendők meg. mikor is a bizonyítás meg is ismételhető, miután a más személy által kinevezett szakértőkkel a kifogásolás ép ugy megeshetik, mint a biró által nevezettekkel, miután mindkét bizonyíték csak akkor fogadtatik el a perben, ha nem kifogásoltatott, illetve a kifogás alaptalannak bizonyul, nincs ok arra, hogy ép a biró és nem más egyéb hiteles személy által legyen felvehető. A fizetési meghagyások folytán kibocsátott birói parancs akkor lép a birói itélet hatályába, mikor a törvényileg kiszabott határidők alatt ellenmondás ellene be nem adatott. Mindaddig, mig ezen határidők le nem jártak, a marasztalt fél ellen csupán a biztosításig terjedhető végrehajtásnak van helye, és igy, ha a birói parancs nem szabályszerű, vagy nincs helyes jogi alapja, a marasztalt félnek nevesebb kárt nem okozhat. Miután tévedni a biró ép ugy tévedhet mint más halandó, miután ez ép ugy félrevezethető mint más ember, miután ezen birói parancs a fél egyoldalú, még valószínűségi bizonyítékkal sem támogatott kérésére ered, az ebből származó ügy, addig mig az ellenmondás folytán telek tárgyalást nem kérnek, tulajdonképen nem is peres, vitás jogügy, hanem perenkivüli ténykedés, a melyhez a birói beavatkozás nem okvetlen szükséges. Ha ezen ügyek intézése elvétetik a bírótól, az megszabadul a sok, vele egybekötött kezelési teendő : naplóvezetés, irattározás stbitől, és a tulajdonképeni peres ügyeket lassabban, nyugodtabban és megfontoltabban végezheti el. Ha ezen még valószínűséggel se támogatott meghagyásokat a bírótól elveendőknek véljük, mennyivel inkább áll ez a váltón alapuló sommás végzésekre, a hol okiratilag tanúsított követelésekről van szó, és a melyeknek elintézése, a kereskedelmi ülnököt nem számítva, két bírói személyt igényel. Mindkét rendbeli ügynek elvétele majdnem elég volna az elsőfokú bíróságok munkaterhének könnyítésére és az ügymenet gyorsítására. A kereskedelmi törvény szerinti cégbejegyzés, átruházás, cégvezető rendelés, visszavonás, egy nagyobb törvényszéknél egy bírónak majdnem fele idejét veszi igénybe, és ha vizsgáljuk, tulajdonkép mit tesz ez, arra az eredményre jutunk, hogy tanúsítja azt, a mit a felek megállapítottak, határoztak, közli e tényeket a közönséggel, és e tekintetbeni feljegyzéseket vezet, de tulajdonképi birói functiót szinte nem végez. Az okirat megsemmisítési eljárásnál a bírónak ténykedése, addig mig igény nem jelentetett be, mi pedig vajmi ritka, tulajdonképen csakis a vonatkozó hirdetmény közhirrétételére, és ha a hirdetményi idő lejárt, az igény be nem jelentésnek constatálására és ennek folyományában az okirat semmisnek nyilvánítására terjed ki. Az örökösödési eljárásban előfordu 1 ó egyes