A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 5. szám - A törvénykezési reform kérdéséhez

Tizenhatodik évfolyam. 5. szíím. Budapest, Í897 január Sí Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP iZ IGiZSÍCÜGT ÉRŐKÉINEK KÉPVISELETÉRE i KiGYiR ÜGTTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI & KÖZJEGYZŐI KÁR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 fi* 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész • _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélsa.'-ú'/ben bérmentesen posü> i i talványnyal küldendők. TARTALOM : A törvénykezési reform kérdéséhez. Irta : dr. Nozdroviczky Ferenc, kir. közjegvzöh. Magyar óvár.— A házasságtörés és az erkölcstelen élet a magvar házassági jogban. Irta: Tóth Gáspár, bpesti ügyvéd. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: Polgár József, pestvidéki tvszéki biró. — Nyílt kérdések és feleletek. (Az alzálogjog rangsorozata kérdéséhez. Irta: X. Y.) — Sérelem. (A kun-szent-miklósi kir. járásbíróság. (Válasz.) írták: Horváth Lajos, kir. tlkvezetö, Kovács István és Törés Árpád jbirósági írnokok.) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. A törvénykezési reform kérdéséhez. Irta : dr. NOZDROVICZKY FERENC, kir. közjegyzöh., Magyar-Óvár. Mind gyakoriabbá válik a panasz a bíróságok túlterhelése és ennek folytán a peres ügyek lassú, vontatott, és a mellett a munkahalmaz által is indokoltan sokszor nem teljes és alapos elintézése miatt. Különböző segédeszközöket találtak fel már ez ellen. u. m. birói személyzet szaporítását, az eljárás rövidebbé, egyszerűbbé való tételét, a felebbezések korlátolását stb.. de ennek dacára mindaddig nevesebb változás a jobb felé nem igen tapasztalható; mert mindezeket fejlődő forgalom szülte uj igények már paralizálták. A birói személyzet szaporítása ellen szól az országnak nem valami nagyon kedvező pénzügyi helyzete, és az, hogy mindinkább szaporodik azoknak száma, kik e hivatallal járó fárasztó, nehéz és sokoldalú munkával arányban nem álló csekély fizetés miatt idegenkednek e pályára való lépéstől, és igy mint az ujabb tapasztalatok ezt szemmel láthatólag ki is mutatiák, kevesen vannak a megkívánt képesség, erkölcsi és személyi kellékek, különösen az ezen élethivatáshoz megkívántató érettebb korú, megfelelő tapasztalattal biró pályázók, és igy ha ezen remediumhoz folyamodnánk és a birói személyzetet a mostani viszonyok szük-égelte és ezek által megkívánt mértékben szaporítani akarnók, azt különösen a tulnagyszámu és alacsonyabban dotált állásokban vagy egyáltalán nem, vagy a magyar birói karnak eddigi magas szellemi és erkölcsi tekintélye és a most is elég nehéz előremenetele rovására tehetnők csak meg. Az eljárás egyszerűsítését addig, mig az alaposság rovására nem megy, — habár nézetem szerint nem vagyunk már messze e határtól sem, — még helyeselhetném, de a felebbvitel további korlátolásával már semmi szín alatt sem érthetnék egyet, és igy a mai irányzat mellett még sem maradna, jobb hiján, más hátra, mint a birói személyzet jelentékenyebb szaporítása. Ha vizsgáljuk az okot, mely bennünket annyira juttatott, azt a ma még általán elterjedt azon irányzatban leljük meg hogy mindent a mit csak lehet, vagy a bíróság, vagy a hatóság ellenőrzése, quasi gyámhatósága alá akarunk helyezni, és nem fektetünk súlyt arra, hogy mindazon jogviszonyokat, melyeket a polgárok önkormányzati uton, az állam nevesebb érdekeinek sérelme nélkül, önmaguk volnának képesek ellátni, azt ezek az államhatalom szerveinek igénybe vétele nélkül láthassák el. A helyett, hogy tágitanók e kört, mindjobban szűkítjük, mi nézetem szerint felette káros azért, mert minden állampolgárban iparkodni kell az önállóságot fejleszteni, és őt mintegy gyöngéd nyomással kényszeríteni arra, hogy a mit maga végezhet, ne végeztesse el az állami közegekkel. A hol a polgár önálló, fejlődhetik csak az eleven és szabad közszellem, a hol ez nincs, ott eltesped m nden, az egyes vonakodik pártolás hiányában a kezdeményezéstől, és minden, habár lassan és fokozatosan visszafelé fejlődik. A társadalom, mely erejét nem edzi és nem feszíti meg, az gyöngül, mert csupán a munka és az erőfeszítés az, mely friss életet lehel a közszellembe. Ezen irányzat folyománya a bíróságnak túlterhelése minden olyannal, a mi szorosan vett birói functiohoz nem tartozik, és igy nem jut elég ideje tulajdonképeni hivatása gyakorlásához : a peres ügyeknek eldöntése és a vitás jogiiszonyok rendezéséhez. A kezelési és nem szoros, más közegekre is bizható nem peres birói functiók elvonják tőle a tért és elzárják őt hivatása tulaidonképeni és sajátlagos kötelmeinek teljesité-étől. Most még nem késő, de ha a forgalom oly mérvben emelkedik, mint az utolsó három évtized alatt, ha a jogi élet uj és uj alakulatokat létesit, nem leszünk evvel képesek a mostani birói létszámmal lépést tartani. Fel kell a birót szabaditani, a mennyire csak lehet a nem szoros birói functio aiul, vissza kell őt adni tulajdonképi hivatásának, ez pedig csak ugy lehet, ha elvessünk tőle mindent, a mi ebben akadályozza. A magyar biró az egyedüli, a ki egy sereg lajstromot, kimutatást, naplót vezet, gyűjt senki által meg nem nézett és fel nem használt statisztikai adatokat, végez oly ügyeket, a hol jogvita elő se fordul, és tanúsítja azt a miben a felek megállapodtak. A kezelési teendőket a segédszemélyzetre, a nem vitás, de jogi ismereteket igénylő ügyeket más közegekre kell bizni, és neki csupán az ítélkezést kell meghagyni Ennek eléréséhez csak azon egy ut vezet, mely a peres és a perenkivüli ügyek lehetőleg szoros elválasztásában áll. A határvonal megállapítása e tekintetben nem könnyű, de á;i megkísértem azt tenni, ha lesznek többen, a kik a fent mondottak igazságát belátva, az általam felsoroliakat javítva, esetleg helyesebb uton továbbfüzve, hozzászólnak e kérdéshez, talán világosságot lehet hozni e szövevényes ügy homályálja, és elő lehet segíteni ennek, ha nem is rögtöni, de idővel való felismerését és szükségességét, és meglehet találni az utat és módot, mely Mekkába elvezet. Én csak röviden, és mintegy bevezetésül, nagy és általános vonásokban terjeszkedem ki erre, és az eredményt az alább előadott gyakorlati ténykedések kritikai méltatása után vonom le. A törvény bizonyos ügyekben kényszeritőleg megkívánja a közjegyzői okiratot. Ha ez ingatlanra is vonatkozik, nem elégszik meg a közokirali formával, hanem még külön követeli azt is, hogy ily okirat alapján külön kellessék a telekkönyvi bejegyzésért folyamodni, hogy ezt a biró megadja, a telekkönyvvezető keresztülvezesse, egyszóval, hogy egy és ugyanazon tény kétszeresen — és pedig a biró közvetítésével, tehát szinte közhitelű formában bizonyittassék. Ha a törvény közhitelességet ad a közjegyzőnek, minek az általa bizonyított közhitelességü tényt egy más hiteles személy által felülvizsgáltatni, és csak ha ez is megadta piacetját, azt formailag keresztülvitetni és kitüntetni ? Nem volna elég ehhez a közjegyzőnek, mint szinte állami közegnek egyszerű megkeresése, és ezen megkeresésnek foganatosítása a telekkönyvvezető által ? A bírónak ebbeli közreműködését, még a teljes hitelt érdemlő szabályos magánokiratnál is feleslegesnek tartom, mert ha a törvény kimondja, hogy az ilyen meg amolyan alakú okirat teljes hitelt érdemlő és teljes bizonyerejü. minek azt akkor, midőn ennek alapján a telekkönyvi keresztülvitelt kérem, ismét visszaszívni, és neki e tulajdonságot csak akkor megadni, ha ez birói határozattal constatálva van? A bírónak ebbeli közreműködését az okiratok ezen neménél is feleslegesnek és tulóvatosságnak tartom, mert tulajdonképen mi tesz a biró. a mikor a bejegyzési engedélyt megadja és foganatosítását a telekkönyvi irodának meghagyja? Tanúsítja azon jogalkotó, változtató vagy megszüntető tényt, a melyet a felek egy törvényileg előszabott formában legtöbb esetben már amúgy is kétoldaluan, eket tehát már feltétlenül kötelezőleg megalkottak. Ha a bírónak hozzájárulása adná meg még a hiányzó sanctiót, vagy ped'g a bírónak ténykedése tenné még j bevégzetté, az addig még be nem végzett — tehát tökéletlen Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.