A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 52. szám - A kir. közjegyzők országos egylete - Bolgár törvényhozás és igazságügy [7. r.]

A JOG 207 hogy a templom kiegészítő részéi képező sekrestyében a róm kath. vallás szertartás! szabályai szerint különböző vallási szertartások gyakoroltatnak; tekintettel arra, hogy több tanúvallomása szerint a vádbeli cselekmény bennük a megbotránkozás érzetét keltette lel; tekintettel arra, hogy a vádbeli cselekmény az egyházi tervelem gyakorlatának határain kivül eső oly durva jogsértést képez, melynek természetszerűen megbotránkozást kellett előidézni és a mely alkalmas volt arra, hogy az emberi és vallási érzelmeikben megsértett jelenvoltak lázas ingerültségét idézte elő és ezzel a közrendet nagy mértékben veszélyeztette, tekintettel végül arra, hogy épen a veszély képezi egyik okát annak, hogy'a vallási szertartások gyakorlatára rendelt helyiségben, habár nem is közvetlenül a vallási érzület megsértésére irányzott szándékkal elkövetett közbotrányt okozó cselekedetek a vallás elleni vétségek közé soroltattak (Anyag. gy. II. 263. 1.), mindezeknél fogva az elsőbirósági végzés megváltoztatásával a vádlottnak vád alá helyezését el kellett rendelni. A m. kir. Curia 11897. évi november hó 2-án 9,036. sz. a.) következő végzést hozta: A kir. ítélőtáblának fentebbi keletű és számú végzése indokainál fogva helybenhagyatik. Az erőszakos nemi közösülés bevégzése a nemi részek egyesítése által történik. A tordai kir. törvényszék (J896. június 6-án 1,584/1896 B. sz. ai erőszakos nemi közösülés bűntettével vádolt ifj. B. Niculaj elleni bűnügyben következően i t él t: A kir. törvényszék vádlott ifj. B. Niculájt bűnösnek mondja ki a S. Ágnes sérelmére elkövetett a btkv. '231. §-ának 1. pontja szerint minősülő és ugyanezen §. első bekezdése, valamint a btk. 250. §. szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettének a btkv. 65. §-a szerinti kísérletében és ezért elitéli őt a btkv. 232. és 250. §-ai alapján és a btk. 72 és 66. f ainak alkalmazásával, figyelemmel a btk. 91. §-ára 10 (tíi) havi börtönre, valamint 3 évi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére. A vizsgálati fogságban eltöltött 14 nap a fent kiszabott börtönbüntetésbe be nem számíttatik stb. Indokok. Vádlottnak vizsgálat alatti beismerése, valamint a végtárgyalás rendén tett vallomása, ugy sértett nőnek esküvel erősített vallomása, nemkülönben az orvosi látletet és az erre alapított szakértői vélemény alapján kétségtelenül megállapittatott ama tényállás, mely szerint 1895. évi augusztus 6-án sértett nő S. Ágnes Kövendről Csegezen keresztül Torockóra útközbe találkozott vádlottal, kivel azután együtt folytatta az utat. Midőn nevezettek a torockói úgynevezett «nyugvó tetó're» értek, sértett nő az általa vitt tehertől kifáradva leült pihenni, a hol azután mellé telepedett vádlott is. Sértett nő fáradalmait kipihenve, midőn felkelni akart, hogy az utat tolytassa, vádlott őt a földön hátra nyomta, szoknyáját felhajtva, elővette hímvesszőjét és a sértett összeszorított lábait szétfeszítve, minden erőszakot felhasznált arra, hogy sértettel annak akarata ellenére nemileg közösüljön. Jóllehet vádlott hímvesszőjével sértettnő szeméremtestét többször érintette, azonban sértettnő álhatatos ellenállása folytán azt annak hüvelyébe bedugni képes nem lévén, a közösülést végre nem hajthatta. Vádlott a vizsgálat rendén telt vonatkozó beismerését a végtárgyalás folyamán részben visszavonta, illetve azt módosítva, ugy kívánta feltüntetni a tényeket, mintha őt a sértettnő késztette, ingerelte volna a közösülésre, izgató tárgyú beszéddel. Vádlottnak eme visszavonása figyelembe vehető nem volt, nem pedig egyrészről azért, mivel ezen visszavonást mivel sem indokolta, másrészt azért, mivel vádlottnak végtárgyalásoni előadását sértett nő eskü alatt tett vallomásával határozattan megcáfolta. A vádlottat tehát, aki az erőszakos nemi közösülés bűntettének véghezvitelét megkezdette, de be nem végezte, a btkv. 232. §. 1 pontja szerint minősülő és ugyanezen §. első bekezdése, valamint a btkv. 250. §-a szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettének j a btkv. 65. §-a szerinti kísérletében kellett bűnösnek kimondani, | miután a sértett valomásának az a része, hogy a vádlott szemérem testét egyszer a hüvelybe dugta volna, annál kevésbbé bizonyittatott be, mert a sértett is e részben habozó vallomást tett. E szerint tehát a nemi részek nem érintkeztek akként, hogy a közösülés befejezhető' legyen. Nem volt ugyanis elfogadható a védelem- j nek azon álláspontja^ hogy a fenforgó esetben nem büntethető j kísérletről van szó, mivel vádlott a bűntett véghezvitelétől önként állott volna el. Nem pedig azért, mert vádlottnak a bűntett véghezvitelétől való visszalépése önkéntesnek, a saját akaratából i folyónak épen nem mondható, hanem a megkezdett bűntett befejezése csak azért nem következett be, mivel részint a közelgő emberek zajára, részint a sértettnőnek nagy erővel s több ideig tartóan kifejtett ellentállása miatt a vádlott a véghezviteltől elál- j lani volt kénytelen. Vagyis vádlott cselekménye minden tekintetben a szándékosan megkezdett, de az ő akaratán kivül fekvő ok ; miatt be nem végzett elkövetésnek ismérveit tünteti fel, következésképen a kísérletben bűnösnek kimondása indokolt. Kiterjesztetett a végtárgyalás a vádlott által ugyanazon sértett sérelmére ugyanakkor elkövetett, a btkv. 301. §. szerint minősülő és a 302. §, szerint büntetendő súlyos testi sértés vétségére is. Jóllehet a kir. törvényszék a cselekmény elkövetése utáni napon kiállított orvosi látlelet alapján megállapíthatónak találta a súlyos testi sértés vétségének tényálladékát is, mindazonáltal vádlottat abban külön bűnösnek nem vélte kimondhatónak, következéskepen az anyagi bűnhalmazatra vonatkozó elveket mellőzni kellett. Ugyanis az erőszak, melylyel vádlott a szándékolt bűntett véghezvitelét megkezdette, már természeténél fogva s a fenforgó körülményekre tekintettel (köveshely) a sértett testén sérelmek előidézésével jart, vagyis a használt erőszak és a beállott sérelmek elválaszthatlan kapcsolatban állanak egymással, az erőszakos nemi közösülés büntette, vagy csak annak kísérlete tehát a beállható és beállt testi sértést temészetszerüleg absorbeálja, miért is a tettesnek egyedül a kisebbet is magában foglaló súlyosabb beszámitásu büncselekményérti felelősségre vonása eléggé indokolt, annál inkább, mert a vádlott szándéka nem irányult testi sértés elkövetésére (animus laedendi;, hanem az a célba vett és megkezdett nemi közösülésnek volt a következménye s külön elhatározásra vissza nem vezethető. A büntetés kimérésénél figyelemmel volt a kir. törvényszék mint enyhitő körülményre vádlott fiatal korára és büntetlen előéletére, mely enyhítő körülmények, tekintve hogy súlyosító körülmények csupán a nagyobb fokú tevékenység, a melynek a fent kiemeltek szerint súlyos testi sértés is volt az eredménye, a btk. 91. §-nak alkalmazását és ehhez képest a rendelkező részben megszabott büntetés mértékét indokolttá tették. A vádlott által vizsgálati fogságban töltött 14 napot, tekintettel annak csekély tartamára és tekintettel főleg arra, hogy arra a vizsgálat kezdetén tagadásával vádlott szolgáltatott okot, a kir. törvényszék nem találta beszámithatónak a rendelkező részben meghatározott büntetésbe stb A kolozsvári kir. itélö tábla (1896. évi augusztus hó 11-én 1,972. sz. a.) következőleg itélt: A kir. törvényszék ítélete részben megváltoztatik s ifj. B. Niculaj vádlott a S. Ágnes sérelmére elkövetett a btkv. 232. §. 1. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettében, továbbá a btkv. 301 §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondatik ki s a btk. 232. 302. 2 .0. 96. és 98. §-ai alapján a btk. 91. §-a alkalmazásával összbüntetésképen 2 (két) évi és ti (hat) havi fegyházra, valamint a súlyos testi sértés vétsége miatt a tordai kir. ügyészséghez 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett a 1892. évi XXVII t.-c. 3. §-ban irt célokra befizetendő, behajthatatlanság esetén, a btk. 53. §-a alapján további 4 ínégy) napi fegyházra átváltoztatandó 20 (husz) forint pénzbüntetésre ítéltetik; egyebekben az első bírói Ítélet azzal a kiegészítéssel, hogy a vizsgálati fogságra vonatkozó rendelkezésnél a btk. 94. §-a nyer alkalmazást, helybenhagyatik. Indokok. A sértettnek a végtárgyaláson tett és esküvel erősített vallomása szerint 1895. évi augusztus hó 6-án Torockó felé vezető útjában a vádlott hozzá csatlakozván, a «nyugvó tető» nevü helyen, a hol megpihentek, a vádlott őt hirtelen megfogta, erőszakkal a földre lenyomta, kifejtett ellentállása dacára ruháit felemelte^himvesszőjét kivette és reá feküdve lábait szétfeszítette s hímvesszőjével a szeméremtestét többször érintette; abba azonban nem hatolhatott be, mert a sértett a vádlottat mindannyiszor visszalökte, ez a küzködése a vádlottal majdnem egy óráig tartott mikor neszt hallva, a vádlott az erőszakkal felhagyott és elszaladt. A vádlott beismeri, hogy a sértettnek kacérkodó viselkedésétől ingerbe jöve, azt közösülési szándékkal a földre ^lenyomta, egyik lábát rajta keresztül tette, himveszőjét kivette, de azzal a sértett nemző részét nem érinthette, mivel a sértett lábait összeszorította, azután pedig a sértettnek ellentállása következtéiében abban hagyta a dolgot. Ily körülmények között tekintve, hogy kevés valószínűséggel bir, miszerint a vádlott általa is beismert helyzetében arkifejtett erőszak hoszu tartama alatt hímvesszőjével a sértett szeméremtestét nem érinthette volna, tekintve, hogy a sértettnek a vizsgálat rendén telt az a vallomása, hogy a vádlott hímvesszőjével egy ízben a méh hüvelyébe be is hatolt, a végtárgyaláson tett vallomásának hitelt érdemlőségét nem gyengíti meg, mert a két vallomás a lényegben megegyező, az eltérés pedig a sértettnek akkori helyzetében a nagyfokú izgatottságban lelheti magyarázatát, a sértett előadása szerinti tényállást kellett elfogadni. Minthogy pedig az erőszakos nemi közösülés bűntettének bevégzéséhez nem kívántatik a hímvesszőnek a méhhüvelybe való behatolása s a kéj kielégítése, a vádlott a nemi részek egyesítése által t. i. hímvesszőjének a sértett szeméremtestéhez való erőszakos érintésével a btk. 232. §. 1. pontja fogalma alá eső erőszakos nemi közösülés bűntettét befejezte; ennél fogva az első bírói ítéletnek e részben való megváltoztatásával a vádlott bűnösségét ebben az értelemben kellett megállapítani. A sértettnek P. V. György tanú által is támogatott vallomásával is bizonyítottnak kellett venni azt is, hogy a sértett a vádlottal folytatott küzdelemben kapta a bemutatott orvosi látlelet szerint 14 napi gyógyfolyamot igényelt sérüléseit. Minthogy ezeket a sérüléseket a sértett nagyrészt a köves talajhoz való ütődése által szenvedte, ezek természetüknél fogva az erőszakos nemi közösülés tényálladéka, a testi sértésre ki nem terjed: a vádlott által okozott ama sértések büntetőjogi beszámithatósága az erőszakos nemi közösülés bűntettének tényálladékába bele nem olvadt; minélfogva az anyagi bűnhalmazatot megállapítani s a vádlottat ezeknek megfelelően az első bíróilag felhozott s e helyütt is elfogadott enyhitő körülmények méltánylásával bünösségi fokához mért büntetéssel sújtani kellett. Ezekkel a változtatásokkal az első bírói Ítélet egyebekben vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben. A m. kir. Curia (1896. évi november hó 4-én 9,731/97 B sz. a.) a következő i t élet e t hozta: Tekintve, hogy az erőszakos nemi közösülés bevégzése a