A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 4. szám - Tévedes az árverezett tárgy tekintetében

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 4. számához. Budapest, 1897. január hó 24. Köztörvényi ügyekben. Ha az alkalmazott végkielégítéstől feltételezetten tett lemondását a főnök feltétlenül elfogadja, nem tagadhatja meg a végkielégítés kifizetését még akkor sem, ha az csak munkaképtelenség esetére köteleztetett és az alkalmazott tényleg nem is munkaképtelen. A gyulai kir. törvényszék 11893. nov. 8. 2,473. sz. a.) Szeberényi József ügyvéd által képviselt Z. György felperesnek, Jancsovits Emil ügyvéd által képviselt tótkomlósi takarékpénztár cég alperes ellen 807 frt 25 kr. és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A keresethez Bi alatt egyszerű másolatban mellékelt, tartalmilag nem kifogásolt okirat szerint alperes pénzintézetnek 1883. évi március 8-án tartott közgyűlése által hozott és felperes által elfogadott határozat értelmében felperes, mint azon időben az intézet könyvvezetője részére -elnyomorodás vagy végelgyengülés következtében szolgálatképtelenség esetében tiz évi szolgálat betöltéséig 10°'o-al emelkedik, köteleztetett egyszersmindenkorra, vagyis végkielégítésül kifizettetni, betegsége esetére pedig az állapíttatott meg. hogy a helyettesítésnek beálltával a helyettest három hónapig az intézet, azontúl felperes fizeti. Felperes a tótkomlósi takarékpénztár igazgatóságához címzett levelében könyvvezetői állásáról az 1891. évi június 12-én lemondott és a fentebbi határozat értelmében szolgálatban eltöltött időre járó végkielégítési öszszegnek kiutalványozását kérte; az alperes pénzintézet igazgatósága a NB 1 alattiból kitünőleg a lemondást sajnálattal vette tudomásul és az 1891. évi okt. 1-től számítva elfogadta, a végkielégítés feletti határozathozatalt függőben hagyta, majd a NB. 2. alatti szerint felperesnek sürgetésére 1891. évi dec. 5-én tartott ülésében ezen kérelmével felperest a közgyűlési határozatra hivatkozással elutasította. Felperes kereseti végkielégítési összeget az 1883. márc. 8-iki közgyűlési határozat alapján szolgálatképtelensége jogcímén követeli; azonban tekintve, hogy a többször hivatkozott közgyűlési határozat szerint, felperes csak «elnyomorodás vagy végelgyengülés következtében szolgálatképtelensége esetére köteleztetett részére a végkielégítési összeg kifizettetni; tekintve, hogy a lemondásában annak indokául nem szolgálatképtelenségét hanem állítólag egy igazgatósági tag által tett fenyegető nyilatkozatnak kedélyállapotára nagyfokú hatását adja elő; tekintve, hogy keresetében is csak azt állítja, hogy nagyfokú idegessége, melyet az igazgatóság némely tagjának állítólagos sértegetése fokozott és más körülmények mondatták le könyvelői állásáról: tekintve, hogy beismerése szerint lemondása után közvetlenül a tótkomlósi népbankban szintén könyvelői leendőket végzett, az 1892. évtől kezdve pedig ugyanott évi fizetés mellett mint könyvelő van alkalmazva; tekintve, hogy a per során vitatás és alperes által tagadásba vett munkaképtelenségét mivel sem bizonyította, a bíróság által a munkaképtelenségének megállapítására szükségesnek talált szemle mellőzését munkaképességének beismerésével indokolta; tekintve, hogy felperesnek nagyobb fokú idegessége nem a végkielégítés, hanem a közgyűlési határozatban a betegség esetére megállapított kedvezmény igénybevételére szolgálhatott volna okul s hogy idegessége nem volt oly mérvű, hogy bár ideiglenesen is szolgálatképtelenné tette volna, igazolja azon beismert i körülmény, hogy a tótkomlósi népbanknál közvetlenül lemondása után könyvelői teendőket végzett; és tekintve az alperes pénzintézet igazgatóságának azon tényében, hogy felperes lemondását elfogadta, annál kevésbé foglaltatik annak elismerése, hogy felperes szolgálni képtelen, mivel a lemondás okául nem azt hozta fel, a keresetnek jogalapja nem tévén, azt elutasítani kellett. A nagyváradi kir. ítélőtábla 11894 június 9. 5,704. sz. a.) az első bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1895 nov. 8. 8,907. sz. a.) mindkét alsóbíróság ítélete megváltoztatik, alperes arra köteleztetik, hogy felperesnek 807 frt 25 kr. tőkét fizessen stb. Indokok: A per adataiból kétségtelen, hogy felperes 1891 január 10-én az alperesi igazgatósághoz beadott kérvényében nagyfokú idegességből származott betegség és munkaképtelenség alapján mondott le az alperesi intézetnél viselt könyvvezetői állásáról, ezen lemondással kapcsolatosan azonban az őt B. szerint megillető végkielégittetését is kérte, a miből okszerűen következik, hogy a lemondás felperes részéről a végkielégítéstől volt feltételezve. Minthogy pedig alperes felperesnek lemondását feltétlenül elfogadta a nélkül, hogy az azzal kapcsolatos végkielégítésre nézve egyúttal határozott volna; miután továbbá alperes az által, hogy a lemondást azonnal elfogadta, beismerte azt, hogy felperes betegsége oly mérvű, mely őt hivatalának további folytatására alkalmatlanná tette, az a körülmény pedig, hogy felperes később betegségéből felgyógyulva, más intézetnél hivatalt vállalt, őt végkielégítési igényétől meg nem foszthatja; s miután végül a B. alatti határozat szerint felperest 19 évi szolgálata után a kereseti összeg végkielégitéskép megilleti, ennélfogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti összeg megfizetésére kötelezni kellett stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A vétel tárgyát képezett szalmatüzelő szerkezetének megvizsgálása és felismerése külön technikai szakképzettséget igényelvén és minthogy ennélfogva az a körülmény, r ogy a felperesnek szállított szalmatüzelő dacára annak, hogy nem volt az alperesi szabadalmazott szalmatüzelőgépek szerkezetével felszerelve, mégis e szabadalom jegyével el volt látva: felperest a neki szállított tüzelőnek általa fel nem ismerhető minőségére nézve megtévesztette és minthogy ez a megtévesztés alperes ama rosz hiszemü eljárásának következménye, hogy az általa felperesnek eladott árut a valóságnak meg nem felelő szabadalmi jeggyel látta el: mindezeknél fogva felperes kártérítési joga meg volt állapítandó és alperes, a kivel szemben e szerint a kt. 350. §-ának esete fenforog, nem hivatkozhatik sikeresen a kt. 349. §-ának abbeli határozmányára, hogy felperes kereseti joga elévült. A bpesti keresk. és váltótörv. szék, mint keresk. bíróság (1894.évi október 12-én 30,924. sz.)Dr Mihalovics Béla ügyvéd által képviselt L. Géza felperesnek, Dr. B e c k Sámuel ügyvéd által képviselt G. Hugó alperes ellen 1,049 frt tőke és járulékai iránti perében következőleg itélt: Felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét azra alapítja, hogy alperestől egy M.-féle gőzmozgonynyal együtt egy szalmatüzelésre berendezett, G. Hugo-féle szabadalommal bíró fűtőkészüléket vásárolván, alperes nem a jelzett szabadalommal bíró fűtőkészüléket küldte, a küldött készülék pedig hasznavehetetlen és tűzveszélyes, miért is nem használhatja. Ennek alapján kéri alperest ama károk megtérítésére kötelezni, melyek a szalmafütőkészülék használhatatlansága folytán felmerültek s melyeket összesen 1,049 írttal vesz számításba. Tekintve e szerint, hogy felperes keresetét a szalmafütőkészülék hiányaira alapította, a vevőnek hiányokra alapított kereseti joga pedig a kereskedelmi törvény 349. §-ának 2-ik pontja szerint, az átvételtől számítandó hat hó alatt elévül s tekintve, hogy felperes a kérdéses készüléket 1890. évi június havában vette át, keresetét pedig csak 1893. évi január havában, tehát a törvényben kitüntetett záros határidőn tul adta be: ennélfogva felperes keresetét az alperes által kifogásképen felhozott elévülés alapján kellett elutasítani. Felperesnek ide vonatkozó ama védekezése, hogy G. Hugóféle szabadalommal biró készülék helyett mást küldött s így megcsalta s hogy ekként alperes a keresked. törvény 350. §-a értelmében elévülésre nem hivatkozik, elfogadható azért nem volt, mert az a körülmény, hogy alperes nem G. féle szalmafütőt küldött, csak minőségi kifogás alapjául szolgálhatna, de nem képez olyan csalást, a milyenről a K. T. 350. §-a megemlékezik, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. ápril 2-án 5,147. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét indokai alápján annyival inkább helybenhagyja, mert a kérdésben forgó tüzelő készüléknek felperes által kifogásolt minősége a gép átvétele után a köteles gondosságnál fogva azonnal felismerhető volt volna stb. A m. kir. Curia 11896. évi november hó 25-én 1016. sz. a. Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik; felperesnek kártérítéshez való joga alperessel szemben megállapíttatik és az első fokban eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy hozzon a kártérítési kötelezettség terjedelme meghatározásának kérdésében további ítéletet, stb. Indokok: A nem kifogásolt adásvételi szerződéssel bizonyítva van, hogy alperes felperesnek egy 6 lóerejü <MarschaF féle gőzmozdonyt iG. Hugó szab. szalmatüzeléssel» adott el. Az előleges szakértői szemlénél pedig megállapittatott, hogy az alperes által felperesnek szállított szalmatüzelő el volt ugyan látva G. H. szab. jegyével vaslemezbe vésve, de tényleg ennek a tüzelő-