A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 4. szám - Tévedes az árverezett tárgy tekintetében

1 'k nek a szerkezete nem felelt meg a szabadalmazott G. H. íéle szalmatüzelő szerkezetének. Minthogy pedig a vétel tárgyát képezett ennek a szalmatüzelő szerkezetének megvizsgálása és felismerése külön technikai szakképzettséget igényel és minthogy ennélfogva az a körülmény, hogy a felperesnek szállított szalmatüzelő, dacára annak, hogy nem volt a G. Hugó szab. szalmatüzelő gépek szerkezetével felszerelve, mégis e szabadalom jegyével el volt látva; felperest a neki szállított tüzelőnek általa fel nem ismerhető minőségére nézve megtévesztette és minthogy ez a megtévesztés felperes ama rosszhiszemű eljárásának következménye, hogy az általa felperesnek eladott árut a valóságnak meg nem felelő szab. jegygyei látta el: mindezeknél fogva alperes, a kivel szemben a K. T. 850. §-nak esete e szerint fenforog, nem hivatkozhatik sikeresen a K. T. 349. §-nak abbeli határozmányára, hogy felperesnek kereseti joga elévült. Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával kellett tehát felperesnek kártérítéshez való jogát fennállónak kimondani és az elsőfokban eljárt kir. tszéket utasítani, hogy annak terjedelme iránt ujabb ítéletet hozzon. Bűnügyekben. A btk. 247 §-ában meghatározott csábitást csak az követi el, a ki a hozzá ott megjelölt viszonyban álló személyt «mással > nemi közösülésre csábitja. Vádlottnak az a cselekménye, hogy a nála egy háztartásban lévő mostoha leányával közösült, a btk. 247. §. 2-ik bekezdése alá nem vonható. A nemi közösülésre irányzott szándékkal végrehajtott erőszak az erőszakos nemi közösülés büntette véghezvitelének megkezdését képezi, és a btk. 232. §-ában meghatározott, 3235. § 1 ső pontja szerint minősülő erőszakos nemi közösülés kísérletének bűntettét állapítja meg. A szolnoki kir. törvényszék (1895. évi február 11-én 128. sz. a.) szemérem elleni erőszak és vérfertőztetés bűntetteivel vádolt T. (T.) István és vérfertőztetés vétségével vádolt P. Sándorné szül. Sz. Anna elleni bűnügyben a következőleg itélt. Az 1894. szeptember 15-től mai napig fogva volt T. (T.) István 45 éves, róm. kath. nős, családos, büntetlen, 1,500 frtnyi értékkel bíró, nagyabonyi születésű, karcagi lakos, földmives ; a Sz. Anna ellen elkövetett, a btk. 247. §. 2-ik pontjába ütköző csábítás bűntettének s a T. Ilona ellen elkövetett a tkv. 65. §. alapján a csábítás bűntett kísérletében bűnösnek kimondatik ; ezekért a btk. 247., 250. s 96. §-ok alapján összbüntetésül a jogerősség esetén foganatba vételtől számítandó két évi és három hónapi fegyházra, melyből azonban fent emiitett fogsága által három hónap kitöltöttnek vétetik és négy évi hivatalvesztésre Ítéltetik s azonnal szabadon bocsáttatni rendeltetik ; stb. Szabadon hagyott P. Sándorné szül. Sz. Anna a tkv. 243. §-ba ütköző vérfertőztetés vétség vádja alól felmentetik stb. Indokok: T. István és Sz. Anna előadásai által beigazoltatott,hogy ezek egymással 1891 őszön több ízben s 1894. nyarán egy ízben nemileg közösültek. Ezen tényállás, tekintettel arra, hogy a Sz. Anna által állított erőszak és fenyegetés alkalmazása T. István ellen beigazoltnak, tagadásával szemben már azért sem találtatott, mert Sz. Anna maga mondja, hogy T. István egészen elcsábította, szeretőjévé tette s mert Sz. Anna a házbelieknek s hozzátartozóinak sem panaszkodott; tekintve, hogy Sz. Anna 1874. június 1-én született s időközben meghalt hasonnevű anyjával T. István 1876. május 15-én lépett házasságra a nélkül, hogy Sz. Annát törvényesítették volna, ekként az, hogy Sz. Anna T. Istvántól származott volna, noha T. István a vizsgálatkor azt adta elő, hogy Sz. Anna születését megelőzőleg egy év óta ennek anyjával együtt lakott s igy alaposan hiszi, hogy Sz. Anna tőle származott, beigazoltnak nem találtatott, figyelemmel arra, hogy T. István a végtárgyaláskor betegségére hivatkozással a tőle való származhatást tagadta; tekintve, hogy a körülményeknél fogva is valónak vétetett Sz. Anna azon vallomása, hogy a nemi közösülésekre T. István csábította őket, s tekintve végre, hogy Sz. Anna T. István házánál ennek gyermekeként tartatott, T. István ellen megállapítja a btk. 247. §. második pontjába ütköző csábítás bűntettét; ellenben, noha Sz. Anna a legutolsó közösüléskor már 18 életévét túlhaladta, Sz. Anna a btk. 243. §-ba ütköző vérfertőztetés vétség vádja alól, a fentebb említett származás beigazolhatlansága folytán felmentendő volt. T. Istvánnak törvényes gyermeke, T. Ilona maga megcáfolja atyjának T. Istvánnak a vizsgálat folyamán tett azon előadását, mintha atyja mellé feküdt s szemérem testét megfogdosta volna; ez tehát figyelemmel arra, hogy T. István a végtárgyaláskor tagadásba vette, bizonyítottnak nem tekintethetett, valamint az sem, hogy T. István a közösülés célzatából fenyegetést használt volna, figyelemmel arra, hogy T. Ilona előadása szerint, atyja az esetre nézve fenyegette, ha a dolgot valakinek elmondja; azonban T. Ilonának azon előadása, hogy őtet atyja eredménytelenül, a vele leendő nemi közösülésre csábította, figyelemmel arra, hogy T. Ilona ezt Cs. Jánosnénak is elmondta, hogy a fentebbiek szerint T. István Sz. Annát is elcsábította s hogy T. István a vizsgálatkor beismerte, miszerint T. Ilonával közösülni akart, beigazoltnak találtatott, s ezen tény a btk. 247. §. 2-ik pontjába s a 65. §. ütköző csábítás bűntett kísérletének megállapításához alkalmasnak ismertetett fel. A büntetés kimérésénél figyelembe vétetett a büntetlen előélet. A vizsgálati fogságnak aránylagos beszámítása a btk. 94. §-án alapszik stb. A. budapesti kir. itélő tábla (1895 június hó 25-én 4,247. sz. a.) a kir. törvényszéknek Ítéletét részben megváltoztatja, T. István vádlottat a Sz. Anna esetéből kifolyólag a vád és következményeinek terhe alól felmenti; továbbá a T. Ilona sérelmére elkövetett cselekményből kifolyóiaga btk. 247. §-ba ütköző csábítás kísérletének büntette helyett, a btk. 232. §-ba ütköző s a 235. §. 1 pontja szerint minősülő erőszakos nemi közösülés a btk. 65. §-a szerinti kísérletének bűntettében mondja ki bűnösnek s ezért vádlottat a btk. 235., 250. és 66. §-ai alapján öt (ó) évi fegyházra s öt (5) évi hivatalvesztésre itéli. Vádlottnak 1894. évi szept. hó 15-étől 1895. február hó 11-éig kiállott vizsgálati fogsága által két (2) hónap kitöltöttnek veendő, egyebekben a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: Sz. Anna sérelmére T. T. István által elkövetett cselekményt illetőleg bizonyítottnak csak az fogadható el, hogy T. T. István az 1874. évi június hó 1-én született Sz. Annával, a ki miután vádlott az ő hasonnevű édes anyját 1876 évi május hó 15-én nőül vette, mint mostoha leánya nevelésére és felügyeletére bizva volt, 1891-től 1894-ig terjedő időközben ismételten nemileg közösült. Nem tekinthető ellenben bizonyítottnak sem az, hogy vádlott Sz. Annát a nemi közösülésre erőszakkal, vagy fenyegetéssel kényszeritette, sem az, hogy Sz. Anna vádlottnak természetes leánya. Mert az erőszakra és fenyegetésre csak Sz. Annának terhelő vallomása forog fenn, ez pedig tekintettel arra, hogy a vádlott és Sz. Anna között a viszony hosszabb ideig tartott, mely idő alatt Sz. Annának segély igénybevétele módjában állott, megbízható bizonyítékul el nem fogadható; s mert Sz. Anna az anyakönyvben, mint hasonnevű anyjának törvénytelen gyermeke szerepel, vádlott a leányt saját gyermekének el nem ismerte; az a beismerő vallomása, hogy miután a leány akkor született, midőn vádlott már az anyjával együtt lakott, azt hiszi, hogy a leány tőle származik: a családi állapotnak ily értelemben eldöntésére elfogadható bizonyítékot nem képez. Vádlottnak ez a cselekménye tehát a btk. 247. §-a alapján nem minősíthető, mert az ebben a §-ban meghatározott csábitást csak az követi el, a ki a hozzá ott megjelölt viszonyban álló személyt •< mással» nemi közösülésre csábitja. Minthogy vádlott nem ezt tette, minthogy elkövetett az a cselekménye, hogy a nála egy háztartásban levő mostoha leányával Sz. Annával közösült, a btk. 247. §. második bekezdése alá nem vonható, vádlottat a Sz. Anna esetéből kifolyólag a vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. T. Ilona sérelmére elkövetett cselekményt illetőleg azonban vádlott a vizsgálat során határozottan beismerte nem csak azt, hogy T. Ilonát több ízben nemi közösülésre csábította, hanem hogy ismételten T. Ilona mellé feküdvén, ellenzése dacára szemét emtestét megfogdosta, célját csak azért nem érhette el, mert az akkor alig 15 éves leánynak előle mindanyiszor elmenekülnie sikerült. A vizsgálati iratoknál el fekvő keresetlevél szerint T. Ilona vádlottnak törvényes gyermeke. Vádlottnak ez a cselekménye, minthogy a beismerésnek a végtárgyaláson történt indokolatlan visszavonása birói figyelembe nem jöhet, s a beismerésnek bizonyító erejét nem gyengíti az, hogy vádlottnak leánya a fajtalanság elkövetésével vádlottat nem terheli, a btk. 232. §-ban meghatározott (erőszakos) s a 235. §. 1. pontja szerint minősülő erőszakos nemi közösülés kísérletének bűntettét állapítja meg, mert a nemi közösülésre irányzott szándékkal végrehajtott erőszak az erőszakos nemi közösülés büntette véghezvitelének megkezdését képezi, vádlottat azért ebben az értelemben kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kimérésénél a büntetlen előélet, mint egyedüli enyhítő körülmény mellett, az ismétlés súlyosító körülménye vétetett tekintetbe, stb. A m. kir. Curia (1896. évi november 18-án 10,021. sz. a.), az alkalmazott erőszak kisebb fokára és ebből folyólag a vádbeli cselekmény végrehajtásának csekélyebb esélyére tekintettel: a vádlott fegyházbüntetése három (3) évre leszállittatik és ezzel a változtatással a budapesti kir. itélő tábla ítélete a benne felhozott és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik stb. Sajtó ügyekben. Naponként» megjelenő lapnak oly lap nem mondható, mely a vasárnapot kivéve a hét többi napján jelenik meg, miért is ily lap után csak 5000 frt biztosíték teendő le. (1848: XVIII. t.-c. 30. §.) A besztercebányai kir. törvényszék, mint büntető bíróság, sajtó rendőri vétséggel vádolt M. Pál turócsztmártoni lakos elleni fenyítő ügyben és miután az e tárgyban 1896. év ápril 24-én 1,779/96. sz. a. hozott ítéletet a kir. Ítélőtábla 1896. év május 27-én 4,802. sz. a hozott végzésével feloldotta, az e végzés folytán foganatosított pótvizsgálat s ennek alapján 1896. év augusztus 28-án megtartott végtárgyalás és Mazanek Róbert kir. alügyész vád-