A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 52. szám - Nyilatkozatok bélyegilletéke a végrehajtási eljárásban - Socialistikus olajcseppek az uj német Kereskedelmi törvényben

A JOG 377 Nyilatko; atok bélyegilletéke a végrehajtási eljárásban Irta: Dr. FRAENKEL SÁNDOR, bpesti ügyvéd. A bélyeg- és illetékszabályok 89. §-a szerint beadványoknál vagy jegyzökönyveknél a bélyegilleték lerovására az vagy azok kötelesek, a kiknek érdekében a beadvány benyujtatott, illetőleg \ a jegyzőkönyv felvétetett. Ezen elv következetes keresztülviteleképen jelentkezik az 1881: LX. t.-c. 122. §-ának azon tulajdonképen telesleges intézkedése, mely szerint a végrehajtást szenvedő követelésének letoglalása esetében az adósa által a végrehajtató kívánságára írásban beadott vagy a végrehajtónak szóval előadott és utóbbitól jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat bélyegét a végrehajtató tartozik pótolni. Fölöslegesnek mondjuk ezen intézkedést azért, mert ha a végrehajtást szenvedő adósa a végrehajtató kívánságára az idézett 122. §-ban foglalt kérdésekre nyilatkozik, akkor ez a nyilatkozattétel kétségtelenül a végrehajtató érdekében történt és igy a megfelelő bélyegilleték lerovása iránti kötelezettségnek alanya iránt bély. és ül. szab. fent emiitett 89. §-ánál fogva semmi kétség nem lehet. Ámde monstruózus illetékjogunknak az a sorsa, hogy azt tudni felette nehéznek tartják és ezért szinte jól esik látni, ha a törvényhozó az abban foglalt valamely elvnek folyományát egyéb helyütt is kifejezésre juttatja. A gyakorlatban azonban azt tapasztaljuk, hogy a bély. és Hl. szabályok 89. §-ában foglalt elv épp oly kevéssé tudott még átmenni a köztudatba, mint a vhajt. törv. 122. §-ában concrét módon kifejezett szabály. Tapasztalataink szerint például a budapesti V. ker. kir. járásbíróságnál a végrehajtást szenvedő adósától beadott nyilatkozat bélyegilletékének lerovására minden kritika nélkül és természetesen a köteles alaposság rovására rendszerint a végrehajtató felet kötelezik akkor is, ha a végrehajtási törvény 122. §-ában foglalt felhívás sem a letiltási rendelvényben, sem kérelem folytán hozott külön végzésben nem foglaltatik. A bíróság nem nézi, hogy mi a rendelmény tartalma, vagy hogy az illető kérelem később előterjesztetett e vagy sem, hanem a nyilatkozat elintézéséül meghozza az ismeretes végzést. S minthogy a különben is sok ingyenes eljárással, sürgetésekkel és hasonlókkal terhelt ügyvéd ilyen, magában véve csekély fontosságú incidentális dolgokkal foglalkozni reá nem ér, vagy lerója a bélyegilletéket és ekkor az államot minden ok és alap nélkül megajándékozza, vagy leletnek teszi ki magát, a melynek folytán legalább a kétszeresét fizeti meg, hacsak már a birói végzés ellen nem él jogorvoslattal (50 kr. vagy 20 kr. miatt!) vagy a fizetési meghagyás ellennem ad be felebbezést. Őszintén megvalljuk, hogy ugy a bíróság eljárása, mint a leletjelvételek fölött komolyan csodálkozunk. A bíróságnak kötelessége a törvényt alkalmazni és nem szabad mást valamire kötelezni, mint a mit a törvény megjelöl és ebben a «minima non curat praetor* nem szolgálhat mentségül; a leletezőnek pedig nem szabad szem elöl tévesztenie az ill. törvény 89. §-át. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság például a budapesti kir. Ítélőtábla azon végzéséből, melylyel amannak 30,142/1896. sz. végzését megváltoztatta ikir. tábla 3,892/P. 1896. V. ker. kir. jbság. 98,407/8961 és különösen annak kitanító indokolásából már megtudhatta, hogy a végreh. törv. 122. §-át igen könnyen lehet helyesen alkalmazni, ha a letiltási rendelvény tartalmát is megtekintik; a leletező közegek pedig a p. ü. közig, bíróság 5,773/1890 sz. határozatából már megtanulhatták azt, a mire elvi jelentőségű határozat nem is kell, hogy t. i. ha az itt tárgyalt esetben az adós a nélkül, hogy arra felhivatott volna, önként nyilatkozatot ad be, ennek bélyegilletéke a nyilatkozó adóst terheli. A végrehajtás foganatosítására illetékes járásbíróságok vezetői valósággal jót tennének a jogkereső közönséggel, ha ezen rendellenességek egységes megszüntetésére törekednének. Socialistikus olajcseppek az uj német Kereskedelmi törvényben. Irta : Dr. W1TTMANN MOR bpesti ügyvéd. Alig van törvényhozási munka, melyben a korunkat uraló eszmék hivebb visszatükrözést találtak volna, mint az uj német kereskedelmi törvényben. Csaknem teljes rendszerváltoztatással állunk szemben ; dispositiv intézkedések helyébe cogitiv szabályozás lépett és a teljes szerződési szabadságot a törvényes, magánjogi szerződések által meg nem másítható intézkedések váltották fel, mindenütt ott, a hol a gyengék, a szegények és az ügyetlenek védelméről van szó. A catheder-socialisták évtizeden át folytatott vizsgálódásai és azok tanai előkészítették a talajt és az uj eszmékben rejlő igazság addig hódított, mig a tőkének szentelt törvénykönyvben, a kereskedelmi törvényben, a capitalismus védbástyájában is rést ütött. A manchesteri iskola tanaiból kiindult törvényhozás által védett tőke visszaélt jogával, a szerződési szabadság bizonyította, hogy igenis kitűnő gazdasági elv ez az erősek, az ügyesek és találékonyak kiválasztására, de igen gyenge a gyengék, az ügyetlenek és tapasztalatlanok védelmére. Ezek azonban védelemre szorulnak és az uj német kereskedelmi törvény, mint indokaiban maga is szerényen bevallja, megkísérelni akarja a gyengét is védeni. Csak félénken, lassan és tapagatódzva lépdegél, de azért csak halad ez és pedig előre. Messzire vezetne és visszaélnék a t. szerkesztőség szi! vességével, ha mindazokat az intézkedéseket, melyekben az emiitett elvek kifejezésre jutottak, megbeszélés tárgyává tenném. Ismertetésemet tehát szűkebb térre szoritom,és tárgyalni fogom csak a munkaadó és a munkás közötti viszonyt szabályozó intézkedéseket, összehasonlítván azokat a magyar kereskedelmi törvény megfelelő intézkedéseivel, mely intézkedések, mint tudjuk, a Németországra hatályon kivül helyezett ált. német keresk. törv. intézkedéseivel csaknem azonosak. A főnök és segédszemélyzete közötti szolgálati viszony a magyar keresk. törv. 55. §-a szerint szabad egyezkedés tárgyát képezi, a német kereskedelmi törvény a szolgálati viszonyra nézve nagyobbára cogitiv intézkedéseket állit fel és a törvénynyel ellenkező megállapodások semmisek. A főnök tartozik az üzleti helyiséget és az üzlet gyakorlására rendelt eszközöket ugy berendezni, az üzleti forgalmat és munkaidőt ugy szabályozni, hogy a segéd egészsége megóvassék, a jó erkölcsök és az illem fenntartása biztosittassék. Ha azt nem teszi, kártérítéssel tartozik. Az előleges megállapodás semmis (62. §.) A segéd, ki vétlen baleset által szolgálata teljesítésében gátoltatik, igényeit a fizetés és ellátáshoz, de nem több. mint fi heti időre, el nem veszti, és azon összegek, melyeket a segéd valamely baleset vagy betegség elleni biztosításból kap, járandóságaiba be nem számitandók. Az ellenkező megállapodás semmis. (63 §.) Ezen intézkedés nagyjában keresk. törvényünk 5*3. §-ának felel meg, törvényünk szerint azonban a felek ez iránt szabadon egyezkedhetnek. A segéd fizetése minden hó végével adandó ki. megállapodás arra, hogy a fizetés később eszközöltessék, semmis. (64- §•) Határozatlan időre kötött szolgálati viszony hat hétre, de csakis a naptári évnegyed végére mondható fel. Ha rövidebb vagy hosszabb felmondási idő szerződésileg kikötve lett, akkor annak mindkét félre nézve egyenlőnek lennie kell és a felmondás csakis a hó végére engedhető meg. Az ellenkező kikötés semmis. (66. és 67. §§). Keresk. törvényünk 53. >,'-ának azon intézkedése, mely a cégvezetőnek és keresked. meghatalmazottnak megtiltja, hogy kereskedelmi ügyletet köthessen, — mint tudjuk, számos vitára adott alkalmat és kérdés tárgyává tétetett, vájjon jogosítva van-e a keresk. meghatalmazott, megtakarított tőkéjét értékpapírokban elhelyezni, mert hiszen értékpapírok vásárlásánál keresk. ügyletet köt. Az uj német törv. 60. §-a ezen controverziának elejét veendő kimondja, hogy a segéd keresk. üzletet nem folytathat és főnöke üzletágában saját vagy más részére keresk. ügyletet nem köthet. Azon tulszigor, mely törvényünk 59. §. 4. pontjában rejlik enyhítve lett a német törvényben a 72. §. azon intézkedései által, hogy a segéd csak akkor bocsátható el, ha szolgálatát egy a körülmények szerint huzamosabb időn át ok nélkül elhagyja vagy szolgálata teljesítésében tartós betegség, hosszabb fogság és 8 heti időt meghaladó katonai szolgálat által akadályozva van. Uj és a méltányosságnak megfelelő intézkedéseket tartalmaznak a német törvény 74. és 75. $S-a>. melyek az úgynevezett versenytilalmakat korlátozzák. A versenyzés rneggátlására ugyanis a kereskedők segédeiket szerződésileg lekötni szokták, hogy kilépésök után üzletet nyitni vagy más hasonló üzletbe belépni nem fognak. Ezen kikötések és tilalmak Németországban és nálunk is számos perre adtak alkalmat és ott is, itt is a bíróságok az ilyen kikötésnek csak akkor tulajdonítottak jogi hatályt, ha a tilalom csak bizonyos meghatározott időre és meghatározott körre szorítkozott, ítéleteiket azzal indokolván, hogy az ember gazdasági tevékenységének lekötése a jó erkölcsökkel ellenkezik. A német törvény immár ezen versenytilalmak tárgyában következőkép intézkedik. A főnök és a segéd között létrejött az olyan megállapodás, mely szerint az utóbbi a szolgálati viszony megszűnése utáni időre ipari tevékenységében korlátoltatik, a segédre nézve csak annyiban kötelező, a mennyiben a korlátozás az idő, hely és tárgya tekintetében azon határon tul nem megy, a mely által a segéd megélhetésének méltánytalan megnehezítése kizárva van. A korlátozás hosszabb határidőre, mint a szolgálati viszony megszűnése után 3 évre ki nem terjeszthető. A megállapodás semmis, ha a segéd annnk kötése idejében kiskorú volt.