A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 51. szám - Még egyszer az örökösödési eljárásról

368 A JOG dött munkást vagy napszámost azon időtartam alatt, mely­ben annak más munkaadóval kötött szerződést kellene telje­sítenie, e körülményt tudva, felfogad vagy előnyösebb ígéretek által munkaadójától elcsábítani törekszik.)) És azt hiszem, ezen szakasz, a mely alapján a munkaadó büntethető is, csak az ő, és nem a munkás védelmére alkottatott. Újítás és szigorítás a javaslat 70. §, Az 1890 évi 43. t.-cikk 9. §-a szerint a pénzügyigazgató­ság köteles a pénzbüntetés behajtását a közadók behajtása módjára foganatosítani, illetve megkísérelni és csak a mennyi­ben a végrehajtás folyamán behajthatatlannak bizonyulna, töröl­hető a pénzügyigazgatóság által és a mennyiben ezen törlés jogérvényes, (11. §.) változtatható át szabadságvesztési bünte­téssé, illetve hajtható végre ezen büntetés. Ezen törvényjavas­lat 70. §. szerint pedig ha nem fizeti le 48 óra alatt az eli­télt a pénzbüntetést, ugy a szabadságvesztési büntetés azon n a 1 végrehajtható. Sérelmes a javaslat jogorvoslati része, különösen a 72. §. utolsó bekezdése, mert ezen pont szerint a vádlott a másod­fokú hatóság által enyhített elsőfokú hatóságu ítéletet nem felebbezheti meg. Vagyis ha a munkást a főszolgabíró (>0 napi elzárásra ítélte és a megyei közigazgatási bizottság ezen ítélet megváltoztatása mellett 59 napi elzárásra itéli. ugy ezen Íté­letet, minthogy enyhébb mint az elsőfokú, nem appellal­hatja meg. A kritikát azonban leginkább kihívja a 69. §. Ezen szakasz szerint ugyanis az elitélt munkást, ki a munkaadóval szemben elvállalt kötelességének megszegése miatt jogérvényesen ítéltetett el, és a ki a büntetés végrehajtása alatt áll. azonnal szabadlábra kell bocsáj­tani, ha kijelenti, hogy kötelességének most már eleget akar tenni é s a munkaadó kijelenti, hogy kész őt visszavenni. Vagyis a munkaadóra oly jog lesz ruházva, melyet eddig csak a korona gyakorolhatott, kegyelmezési jog! ég egyszer az örökösödési eljárásról Irta: BEKKER ISTVÁN, közjegyző]. Nagyvárad. E lap hasábjain kérdés tétetett a felől, hogy mily eljárás követendő akkor, ha a közjegyző által kitűzött hagyatéki tár­gyaláson senki sem jelenik meg. Én a «Jog» 40-ik számában az 1894. évi XVI. t.-c. 62. §-ának alkalmazását ajánlottam. Ugyancsak a fenti kérdéshez Scheiber Kálmán zentai ügyvéd ur is hozzászólalt, s véleményét a «Jog» 41-ik számá­ban közölte. Miután Scheiber Kálmán ur véleménye az enyémtől teljesen eltér, sőt az általam ajánlott szakasz alkalmazását egyenesen törvénytelennek, károsnak tartja : megkísérlem kimu­tatni, hogy véleményét cikkében önmaga cáfolja meg, az abban felhozott sérelmek alap nélkül valók, vagy legalább is olyanok, melyekről a törvényhozás nem intézkedhetik, az orvosságul irt pénzbírság bevehetetlen orvosság és végül, hogy az általam ajánlott szakasz nem is olyan törvénytelen és káros, mint azt t. cikkíró ur gondolja. Scheiber Kálmán ur az általam ajánlott 62. §. alkal­mazhatóságához föltétlenül megköveteli, hogy az örökösök közül legalább egy megjelenjék. — Én nem kívánom. — Nem kívánom pedig azon egyszerű okból, mert annak megjelenése, nyilatkozata, pláne ha a megjelent örökös irni és olvasni nem tud, — kiknek száma pedig a nemzetiségek által lakott vidé­keken igen sok. — a tisztán közjegyző által felveendő tárgya­lási jkv tartalmán mit sem változtat, annak törvényes formát nem ad. Ha tehát az örökös irni és olvasni nem tud, a köz­jegyző — épugy, mintha senki sem jelent volna meg, — olyan tartalmi jkvet vesz fel, mint a minő önmagának tetszik, meg­tartván mindenben a törvényességet. A törvényben előirt ala­kiságok megtartása a közjegyző kötelessége. — Ezt akkor is meg kell tartania, ha az általa kitűzött tárgyaláson senki sem jelenik meg és a jegyzőkönyvet a rendelkezésére álló adatok alapján kell felvennie. Ha ezt nem teszi, a járásbíróság a hagyatékot nem adja át, hanem azt újból kiadja a közjegyző­nek tárgyalás végett,minélfogva törvénytelenség nem történhetik. A megjelent örökös, - - eltekintve néhány mellékes, különleges dologtól, nyilatkozattól, — kétféleképen nyilat­kozhatik. Vagy azt mondja, hogy a hagyatékot az összes örökös egyenlő arányban örökli, vagy azt, hogy a hagyatékból egyik­másik örökös ki van elégítve, a hagyaték egészben vagy rész­ben el van adva. Az első esetben olyan hagyatékkal van dolgunk, mely ben az örökösök joga és hányada nem vitás, a másodikban olyannal, melyben elegendő egy ellenmondás, mely ellenmon­dás megtételére az ellenmondani akaró fél a közjegyző újbóli megidézésére okvetlen megjelenik, s készen van a per, a mit pedig t. cikkíró ur minden áron el akar kerülni. Az első esetben a hagyatéki tárgyalás oly egyszerű, hogy a jegyzőkönyvet a közjegyző örökös megjelenése és nyilatko­zata nélkül is felveheti, az által sem törvénytelenséget, sem jog­sérelmet nem követhet el. Hogy törvénytelenséget és jogsérelmet nem követ el, elegendő arra a közjegyző személyiségébe helyezett bizalom, tudás, jártasság, de hogy nem is követhet el, elegendő arra a felette álló járásbíróság felülbirálói jogköre. Ha a közjegyzőtől a bizalmat, tudást, jártasságot, minden munkájában a correctséget csak legkisebb mérvben is megvonjuk, megtagadjuk, kérdés tárgyává tesszük, akkor az egész közjegyzői intézmény alapját aláássuk, mert az örökös nyilatkozata nélkül a rendelkezésére álló. nyilvános adatok alapján felveendő jegyzőkönyv igen csekély functio azon nagy tisz­tán a közjegyző személyes eljárásán, tényén nyugvó munkakör­hözminő pl. a sokféle tanúsítvány.váltó-óvás stb.. melyeket leg­többnyire önmaga vesz fel és ir alá. A második esetben a hagyatéki eljárás per nélkül befejez­hető nem lévén, — a közjegyző ezen ügyben önmaga mit sem tehet. Ily eljárásból kár senkire sem háromolhatik. legkevésbbé 3-ik személyre. Ha a harmadik személy mégis kárt szenvedne, annak nem oka sem a törvény, sem az örökös, sem a közjegyző, hanem maga a fél. Mindenkinek joga van, hogy szerződéseit ne falusi taní­tókkal, pópákkal. hanem ahhoz értő jogász emberrel fogalmaz­tassa ; minden érdekeltnek joga van az 1894. évi XVI. t.-c. 23. §-a értelmében a halál napjától 3 hó elteltével bármelyik hagyatékot folyamatba tenni, jogait érvényesíteni, az 53. §. értelmében a hagyatéki tárgyaláson megjelenni, nyilatkozni, a hagyatékot sürgetni. A ki ezeket elmulasztja, annak jogai megvédésére van még egy szintén üdvös mód. Lessé a tkvi. hatóságnál, hogy mikor iratik át az ingatlan az örökösök nevére és akkor szerződéseit érvényesítse. Ennél több jogot egy harmadik személy sem kívánhat, de az állam nem is adhat, mert nem is lehet. Hisz a vagyon szerzésnek oly sokféle módja van, hogy minden egyes esetre törvényt hozni nem lehet, az állam az emberek magán jogkörébe oly mélyen be nem hatolhat, mert odavezetne, hogy még arra is törvényt kellene hozni, hogy ki mit, mennyit egyék, miben járjon, hol lakjék. Hát ez lehetetlen. Ez absurdum lenne. A ki jogait kellő időben nem érvényesiti, vagyonával nem törődik, hanem e helyett, otthon contractusát a ládájába zárja és arra lefekszik, azon nyújtózik, az minden lehet, csak az nem lehet, minőnek t. cikkíró ur példájában nevezte. Nem «jó» gazda az, igen t. cikkíró ur, hanem igazán «rossz» gazda, elmulasztván azon legegyszerűbb kötelességtel­jesitést, mi a jó gazda köréhez, kötelességéhez tartozik. A ki kötelességét nem teljesiti, az megérdemli, hogy bűnhődjék. A törvény arról, hogy a közjegyző megtudhassa, hogy az örökhagyó tulajdonául be- vagy be nem jegyzett ingatlan örökhagyó, vagy harmadik személy tulajdonát képezi, intézkedett. Ugyanis: a törvény 40. §-ában rendeli, hogy «minden idegen tulajdonul állított vagyontárgy is felveendő a leltárba, annak megjegyzésével, hogy ki és mi címen igényli ?» Ha tehát a leltár ekkép lesz felvéve, a közjegyző tudo­mást szerezhet arról, hogy a hagyatéki ingatlan egészben, vagy részben más személy tulajdonát képezi, s igy a harma­dik személyt a tárgyalás idejéről értesítheti, a fél megjelenhet, jogait megvédheti. Ha a leltár nincs ekképen felvéve, arról senki, csak az érdekelt 3-dik személy és a leltározó közeg felett álló ható­ság tehet. De legyen a leltár bármiképen felvéve, jelenjenek bár az örökösök mindnyájan meg, a t. cikkíró az óhaja, hogy a 3-ik személyek jogai megvédelmeztessenek, 3-ik személyek a peres eljárásnak kitéve ne legyenek, nem fog teljesítésbe menni, s ha igen. az egyedül az örökösöktől függ. Legyen bár a 3-ik személynek bárminő jó. correct okmánya, őt az örökösök mindenkor perre kényszerithetik. Elegendő erre, ha a tárgyalás során valamelyik örökös az érvényesíteni kívánt okmányt bármi címen kifogásolja, a jbiróság

Next

/
Thumbnails
Contents