A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 51. szám - A munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslat. Kritikai megjegyzések

A JOG 367 A tudománynak az a kiváltsága, hogy nem ismer tekintélyt. A tudomány ítélőszéke előtt valami csak azért helyes mert magában véve helyes, de soha sem azért, mert egyszerűen létezik. A létezőnek helyesként való elismerése csupán csak azért, mert van. annyit tesz, mint a tudományban a tekintélyt trónra emelni. Egy sereg törvényhelyet idézve, cikkíró ur végső argu mentum gyanánt a ((törvénytelen gyermek» már használatban levő kifejezésből kiindulva, arra a következtetésre jut. hogy ha megengedett a ^törvénytelen gyermek.) kitételnek használata, ugy akkor a törvénytelen házasság» kifejezés is megállhat. Ezen okoskodás azonban nem állja ki a szigorú bírálatot. Mert ezen kifejezés: ((törvénytelen gyermek» maga is ellentétben áll a logika követelményeivel ; semmiképpen sem teszi azonban indokolttá a «törvénytelen házasság» kitételének használatát. A házasság jogilag szabályozott intézmény; a gyermekek fizikai egyének. E kettőt egy kalap alá venni nem lehet. Egy jogilag szabályozott intézmény csakis törvényes/ lehet, mert a jogintézmények — mint nálunk a házasság is — törvényben gyökeredznek ; következésképpen a ((törvénytelen házasság» már fogalmilag teljesen ki van zárva. Helytelen ezen kitétel: *törvénytelen gyermek)). Mert mit értünk általában törvénytelen alatt? Mindazt ami a fennálló törvények ellenére van, a mi ennélfogva a törvények védelmét nélkülözi. Törvénytelen gyermekek tehát oly gyermekek lennének, akik a törvény ellenére vannak és annak védelmében nem részesülnek. Ilyen gyermekek azonban nem léteznek; mert törvényeink értelmében minden gyermek, származzék az bár házasságból, avagy a törvény által nem szabályozott életközösségből, a törvény oltalma alatt áll. A származás minősége törvényeink szerint befojásolja ugyan a gyermekek jogait szülőikkel szemben, de az oly gyermekek, kik nem származnak házasságból, szüleik irányában nincsenek a jognélküliség állapotában. Ezek szerint a ((törvénytelen gyermek» kitételének nincsen kellő alakja, miért is ehelyett a ((természetes gyerm e k» kifejezését ajánlanók. Két különböző nemű lény életközössége ugyanis megfelel a természetes állapotnak, amannak, a mikor a házasság intézménye még ismeretlen és ezen életközösség törvényileg még szabályozva nem volt. Ezen természetes életközösségből származó gyermek tehát «természetes» de nem «törvénytelen.) gyermekek. Minthogy eszerint nincsen ((törvénytelen gyermek», ((törvénytelen házasságról.) sem lehet szó. Távolról sincsen azonban megengedve a szülők közötti viszonyt a gyermekekről elnevezni, már az időbeli egymásutániság szempontjából sem ; mert a szülők közötti viszony minden esetre megelőzi a gyermekek létezését. De nem osztjuk cikkíró ur nézetét sem az általa javaslatba hozott kitételnek megérthetését illetőleg. Mi sem támogatja ugyanis azon feltevést, hogy azt mindenki megérti. Mert annak, amit mindenki könnyűszerrel megérthessen, kétségtelenül olyannak kell lennie, ami a közfelfogásnak, tehát az általános műveltségnek és értelemnek megfelel. Ez utóbbiaknak pedig az felel meg. ami annyira egyszerű, világos és határozott, hogy csak egyféleképen magyarázható és felfogható. Ez azonban nem áll a javasolt kitételről. Ezen kifejezés ((törvénytelen». mint már fentebb érintettük, többféleképen értelmezhető és felfogható. Érthetjük alatta azt. ami törvény ellenére van. törvénybe ütközik, de lehet azt ugy is értelmezni, hogy törvénytelen az, ami nem részesül a törvény védelmében. A javaslatba hozott műkifejezés használata nézetünk szerint nagy veszélylyel járna. A házasság fogalma ugyanis az évek hosszú során át a köztudatban mint egy törvényes — törvényben szabályozott és törvény által védett — intézmény él. Egyenes felforgatása volna tehát ezen meghonosított felfogásnak es teljes megzavarása a köztudatba átment fogalomnak, ha a házassághoz a «törvénytelen)) jelző (űzetnék oly életközösség megjelölésére, mely nincsen törvényben szabályozva, sem pedig annak védelme alatt nem áll. Részünkről ez okból a ((törvénytelen házasság.) helyett az (íágyasságB műkiíejezést ajánlanók. Ezen kitételt: «ágyasság» mindenképen megfelelőbbnek tartjuk, mint akár a (.törvénytelen házassága, akar a «vadnazasság» kifejezéseit. „ ... .., Alaki szempontból műkifejezésünk mellett azon körülmény szól hogy nincsen abban a házasság kitétele; nem emlékeztet tehát még külsőleg sem egy vele mero ellentétben állo törvényes intézményre. ci„-i, 37 Tartalmilag pedig a következő körülmenyek szolnak az «ágyasság» kifejezésének használhatósága mellett. Praegnans módon fejezi ki azt, amit azzal megjelölni akarunk : férfi és nő között sem törvényileg, sem szerződésileg nem szabályozott oly életközösséget, mely minden nemesebb indok hiányában és minden magasabb erkölcsi cél nélkül, csupán puszta önzésből és az anyagi szükségletek könnyebb kielégítése végett jött létre. Határozott módon juttatja kifejezésre a törvény által nem szentesitett életközösségi viszonyt, szemben a házassággal, mint a törvény által szentesitett viszonynyal, mely eszményi alapból kiindulva, eszményi célok elérése végett keletkezik. Egyenesen megnevezi a megjelölendő fogalmat, kidomborítván annak jellegét és célját : a nemi vágyak kielégítését. Végre kifejezésének egyszerűségénél fogva senkit egy pillanatig sem hagyván kétségben az iránt, hogy mire céloz, mindenki által könnyen megérthető. A munkaadók és a mezőgazdasági munkasok közötti jogviszonyok szabályozásáról s?óló törvényjavaslat. y— Kritikai megjegyzések — Irta : Dr. BACK FRIGYES budapesti ügyvéd. A napokban tette le a ház asztalára a földmivelésügyi minister a fenti törvényjavaslatot. Különös érdeklődést keltett ezen javaslat két okból. Először is, mert az első lépés a socialis kérdésnek törvényhozás utján való szabályozásához, másodszor azért, mert ezen törvényjavaslat által lett először egy magánfelek (munkaadó és mezőgazdasági munkás) közt létrejött szerződés büntetőjogi ótalom alá helyezve. Ezen két okból kisérte a közvélemény élénk érdeklődéssel ezen törvényjavaslat közzétételét és ép oly határozottan mint nyíltan mondhatjuk, hogy ha ezen két okból várta annak napvilágra való bocsátását, ugy nagyon, de nagyon csalatkozott. Csalatkozott és pedig azért, mert a socialis kérdést kevésbbé orvosolja, mint reményelhető volt, büntetőjogi ótalmat pedig fokozottabban biztosit — és pedig az egyik szerződő félnek — mint bárki is feltételezni merte légyen. Ha ily tárgyú törvényre egyáltalában véve szükség van, ugy szükséges lett volna egy olyan törvényjavaslat, mely az egész munkáskérdést megoldja vagy legalább is a megoldás felé tereli. Egyoldalú intézkedések által a baj, a melyet állítólag orvosolni akar, csak fokoztatik. Minthogy meggyőződésünk szerint Magyarországon az egész socialis kérdés csak kenyérkérdés és nem mint a külföldön a fel. és lemenő mozgalom productuma, mindenekelőtt a munkabérkérdés lett volna szabályozandó. Az igaz, hogy a munkabér mindig a kereslet és kínálattól függ. mindig ezen két tényező kölcsönhatásának eredménye és igy bajos ezt törvényileg állandóan megállapítani, de nem oly nehéz törvényben vezérelveket lerakni, melyek értékhatárt képeznek felfelé és lefelé, melyek igy már előre megnyugtatólag hatnak mindkét szerződő félre, munkaadóra és munkavevőre. Igénytelen nézetem szerint például ki lehetett volna mondani a törvényjavaslatban, hogy a minister a különböző megyei gazdasági bizottságoktól beérkezendő jelentések alapján felhatalmaztatik és köteleztetik minden év ápril hó végéig rendeleti uton megállapítani, mennyi az egyes vidékeken a minimalis munkabér és esetleg mennyi a maximalis, ugyan ezen utóbbi talán felesleges, mert a munkaadót a munkással szemben semmi esetre sem kell állami gazdasági védelemben részesíteni — természetesen csak a munkabér tekintetében értve, — és azon elv alapján volenti non fit injuria nem kell megakadályozni, hogy a munkaadó többet fizessen, mint a mennyit fizethet. E helyett azonban a javaslat ugy látszik leginkább a munkás-strikot akarta törvény által megakadályozni. Az 1—56. §§-okban ugyanis magánjogi szabályokat állit fel, az 57—71. §§-okban pedig ezen előbb felsorolt szakaszok áthágására büntetéseket szab. Minthogy pedig a törvény főcélja a munkás-strike megakadályozása, természetesen ennek folyománya, hogy büntetésekkel inkább vannak sújtva a munkások, mint a munkaadók. A büntetési tételek pedig aránytalanok. Mert mig a munkás minden egyes áthágás esetén elzárással büntethető, addig a munkaadó csupán egy esetben, a 64. §. esetén. «Kihágást követ el — ugyanis — és 15 napig terjedhető elzárással büntetendő: a) a ki más által elszegő-