A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 51. szám - Törvénytelen házasság

366 A JOG 1.479,280 frt a dologi kiadás. Van az országban ügyész 66, alügyész 119, irnok 108, fogházfelügyelö 66, fogházőrmester 132, fogházőr 1,544, szolga 69, halálos itélet végrehajtó 2. Létszám e címnél 2,106. A nyolcadik cim szerint a letartóztatási intézetek 1.135.213 frtba kerülnek, mely összegből személyi kiadás 421,236, dologi pedig 713,977 frt. A létszám itt 954, melyben van igazgató és ellenőr 9 —9,gondnok 6. irnok 25.orvos 8,gyógyszerész 1, tanitó 14. őrparancsnok 10', lelkész 49, főfegyőr 81, fegyőr 741, laboráns 1. A 9 cimnél a büntetéspénzek országos alapja 481,426 frt kiadással és ugyanannyi bevétellel szerepel. Az aszódi, kolozsvári, székesfehérvári és rákospalotai javítóintézeteknél 102 egyén működik. A 10—12. címig B telekkönyvezés 7,662, a törvényszerkesztés 43,800 és az országos bírósági vegyészeti intézet 8,700 frtba kerül. A 795,963 frtnyi bevételből a központi igazgatásnál bevétel van 8.000, a főügyészségeknél 3,000, a törvényszékeknél és járásbíróságoknál 34,020, az ügyészségeknél 76.150, letartóztatási intézeteknél 193,367 és büntetés pénzekből 481,426 frt. A magyar igazságügynél mindent összevéve 11,462 egyén van alkalmazva. Törvénytelen házasság. Irta : dr. SCHICK FERENC SÁNDOR, törvényszéki jegyző Veszprém. K. Nagy Sándor pestvidéki törvényszéki biró ur a «J o g» 43. számában fenti cim alatt közzétett cikkével egy igen aktuális és érdekes témát pendített meg : a terminológia fontos és lényeges kérdését. Teljesen egyetértünk cikkíró úrral abban, hogy a helyes és megfelelő műkifejezés megalkotásával sem a törvényhozók, sem a jogászok nem igen szoktak törődni. Pedig a helyes és megfelelő műnyelv létesítése és annak folytonos fejlesztése annál kívánatosabb, mert az nézetünk szerint — minden tudománynak lényeges kellékét, hogy ne mondjuk: szerves alkotó elemét képezi. Megfelelő és helyes műnyelv hiányában a tudomány holt tőke. A műnyelv, bár külsőségnek látszik, a tudománynak szerves alkotó eleme, sajátságos jelleget és határozottságot kölcsönözvén annak. A műkifejezés külső alakja a gondolatoknak és eszméknek ; külsőség, de éltető külsőség, életadó forma. Mert a kifejezésre nem jutott, vagy nem kellő és megfelelő alakban kifejezést nyert gondolatok és eszmék a tudományra nézve nem létezőknek tekintendők. Amire egyáltalán nincsen, avagy nincsen megfelelő kifejezésünk, az csakis alanyilag a szerző egyénre nézve létezik, de tárgyilag a külvilágra nézve nem bir léttel. A kifejezés azon alak, melyben gondolatok és érzelmek általában külsőleg jelentkeznek ; a műkifejezés azon forma, melyben a tudomány emberei gondolataikat és eszméiket közlik. A tudomány : rendszeres összefoglalatja az emberi ismeretek egy bizonyos ágának; a tudományos nyelv, vagyis a műnyelv : a tudománynak külső formája. És ha az életről áll. hogy az a létért való küzdelem, akkor a tudományról bátran elmondhatjuk, hogy az harc a terminológiáért. A jogtudománynak a nagy közönség és részben a többi tudományok művelői részéről való kicsinylésének oka jórészt a jogi terminológia fejlettségében keresendő. Ha az eddigiek szerint cikkíró ur fejtegetéseivel általánosságban egyet is értünk, konkrét javaslatát magunkévá még sem tehetjük. Cikkíró ur javaslata ugyanis oda irányul, hogy «a házassági törvény által nem szentesitett viszonyt, a melyben az életközösségre lépők mint férj és nő állanak és a melyből gyermekek származnak, törvénytelen házasságnak nevezzük el.» Szerző által javaslatba hozott ezen műkifejezést nem tartjuk szerencsésen választottnak, és a ((törvénytelen házasságnak)) sem a gyakorlatban, sem az elméletben nem lehetünk hivei. Nem fogadhatjuk el a ^törvénytelen házassága kitételét, mert az contradictio in adjecto-t képez. A házasság, törvényben gyökeredző és modern társadalmi helyes felfogás szerint más mint törvényes nem lehet. Mert mi a házasság? A törvényes formák mellett létrejött életközösség férfi és nő között. Ott tehát, a hol akár a mindennapi életben, akár a tudományban «házasság»-ról van szó, ott mindig és minden hozzátevés nélkül a törvény es formák mellett létrejött életközösséget értjük, és soha sem teszszük hozzá a ((házassághoz.) a «törvényes») kitételt, mert ilyen összetétel: ..törvényes házasság.) merő pleonasmus volna, és mert más házasságot, mint törvényest, el sem képzelhetünk. A házassági törvény által nem szentesített életviszony nem házasság, mert az a törvényes formákat nélkülözi; de törvénytelen házasság sem, mert házassági törvényünk más életviszonyt nem ismer, mint a törvényes formák megtartása mellett létrejöttét vagyis a házasságot. A jogász csak oly kitételt fogadhat el, mely a fogalom, gondolat vagy eszme helyes és kellő megjelölésére alkalmas. Maga cikkíró ur mondja, hogy «a törvény által nem szentesitett életviszonyt., akarja megjelölni. Ennek megjelölésére a «házasság» kitétele azért nem alkalmas, mert az a törvény által szentesitett életviszony megjelölésére szolgál; következésképp helytelen lenne a szóban levő kitételt oly jelző kapcsán használni, mely éppen annak ellenkezőjét jelöli meg, mint a mit a főnevet képező fogalom kifejezni hivatva van. Cikkíró ur kizárólag egy a létező tételes jogban már használatos kitétel alapul vétetével construál a szóban levő fogalom számára műkifejezést, mi mellett teljesen figyelmen kivül hagyja annak szigorú vizsgálását. vájjon a már használatban levő kifejezés magában véve helyes-e vagy sem. Cikkíró ur javaslatának megokolásánál azon további hibába esik, hogy téves praemissákból kiindulva, téves következtetésekrejut. Téves ugyanis azon felfogása, mintha az életközösségre lépők ugyanazt tennék és mondanák, mint amit a házasulok a H. T. 39. §-a értelmében tesznek és mondanak. Ezen törvényszakasz egyenesen megcáfolja cikkíró urnák most idézett állítását. Mert a szóban levő szakasz rendelkezése szerint a házasulok kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Nem is mondják, hogy törvényes házasságot kötnek, mert ez magától értetődik. A puszta életközösségre lépők azonban sem ilyen, sem másféle alakszerű kijelentést nem tesznek ; mert viszonyuk nem szerződésszerű és mert nincs szándékuk egymást jogilag megkötni, illetőleg egymással szemben jogokat és kötelességeket megállapítani. Téves továbbá cikkíró urnák ama felfogása, — mert azt kell ide vonatkozó fejtegetéseiből kiolvasni — mintha a házasságnak, mint törvényes actusnak criteriumát, a polgári tisztviselőnek szereplése képezné. A házasságnak lényege nem a polgári tisztviselő szereplésében, hanem a házasulóknak azon ünnepélyes és kötelező kijelentésében áll, hogy egymással házasságot kötnek. A polgári tisztviselő szereplése csak annyiban bir jelentőséggel, hogy a fenti szerződésszerű és kötelező kijelentés csak akkor bir törvényes hatálylyal, ha a házasulok ezen kijelentést előtte teszik. De hogy a házasság jogérvénye nem a polgári tisztviselő szereplésén fordul meg. az már abból is kiderül, hogy az esetre, ha férfi és nő polgári tisztviselő előtt ugyan, de más, mint a törvényben előirt kijelentést teszneka az törvényünk szerint nem fog házasságra vezetni. És hiába jelennek meg a házasulok a polgári tisztviselő előtt, még fent idézet kijelentésük sem létesít házasságot, ha előzőleg nem tettek eleget a törvényben előirt feltételeknek. A H. T. 67. §-a sem bizonyít a ((törvénytelen házassága kitételének jogosultsága mellett, sőt ezen szakasz egyenesen ellene szól. A 67. § a ..megtámadható)), vagyis a törvényes formák megtartása mellett, tehát érvényesen létrejött házasságokról intézkedik, melyek a megtámadás után ugy tekintendők, mintha meg sem kötötték volna. Ugyaneztmondhatni a 41. és köv. §§-okban tárgyalt semmis házasságról. Hogy mit kiván cikkíró ur a 94. §-al bizonyítani, azt valóban nem értjük. «Hogy milyen viszonyban áll ezen szakasz szerint a férjétől elválasztott olyan nő, akinek megengedte a törvény, hogy férje nevét a házasság felbontása után is megtarthatja?.) Az ilyen nő elvált nő, és mint ilyen, volt férjéhez semmi esetre sem áll házassági viszonyban. Uey a megtámadható, mint a semmis házasságok a törvény szerint mindaddig házasságok, mig a megtámadhatás vagy a semmisség okai nyilvánvalóvá nem lettek. Ezen okok visszaható erővel birnak, amennyiben ezen házasságok ugy tekintetnek, mintha meg sem köttettek volna. Nem több szerencsével argumentál cikkíró ur az általa javaslatba hozott műkifejezés érdekében a létező törvények és ministeri rendeletek felhasználásával. Mert a törvényekés rendeletek iránti köteles tisztelet még nem vonja maga után szükségképen azon kötelességet, hogy az azokban használt, de meg nem felelő kitételeket fogalmak megjelölésére felhasználjuk.