A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 4. szám - Visszapillantás az 1896. évi német birodalmi keresk. és ipari törvényhozás felett

80 A JOG Hogy a Curiának ama tanácsa, mely szerint a zárlat által korábban szerzett tulajdoni vagy használati jogában sértett harmadik személy sérelmének orvoslására egyedül a végreh. törv. 213. §-a alapján a zárlatot rendelő végzés ellen használandó felfolyamodással élhet, helytelen és téves, a fölött — alig hiszem — hogy a vélemények szétágazók lehetnének. A Curia tanácsának helytelensége nem is annyira abban rejlik, hogy a zárlati actus keretén kivül álló harmadik személynek a zárlatot rendelő végzés nem kézbesittetik, hanem eminenter abban, hogy a felfolyamodás nem oly jogorvoslat, a melynek határain belül vitás magánjogi igények megoldást és elbírálást nyerhetnének, mert ha igaz is, hogy a zárlatot rendelő végzés a zárlati cselekmény által csak közvetve érdekelt harmadik személynek nem kézbesittetik, ugy ezen hiány könnyen helyrehozható olyképen, hogy a zárlatot rendelő bírósághoz indokolt kérvény adatik be, az érdekeltség hitelt érdemlőleg igazoltatik és a bíróság ez alapon a zárlatot rendelő végzés kézbesítésére felkéretik; alig hiszem, hogy a kérelmet megtagadja. Igaz továbbá az is, hogy a végreh. törv. 243. §-a alapján használt felfolyamodás folytán, ha ahhoz uj okirat csatoltatik vagy ha a felfolyamodás tartalmából ez egyébként szükségesnek mutatkozik, az ellentél meghallgatása az iratok felterjesztése előtt elrendelhető, de e meghallgatás kétségkívül nem vonatkozhatik a jogaiban sértett harmadik személyre, hanem egyedül a zárlatot szenvedőre, a mint az a hivatkozott törvényszakasz eme szavaiból: «A zárlatot rendelő végzés ellen azon fél, ki ellen a zárlat elrendeltetett, élhet felfolyamodássaU. A t. kartárs által választott ut helyességéhez szó nem férhet, mert hiszen mellette kardoskodik a Curiának hivatkozott számú határozata, de mellette harcol a tudományos ítészét is, még pedig egyik legjelesebb bajnokának Teleszky Istvánnak képében, ki a Jogtudományi Közlönyben «Mily jogú lépéseket tehet a zárlat által jogaiban sértett harmadik személy?* cimü cikkében a t. kartárs ur által követett mód helyessége mellett tör lándzsát; De dr. Imling Konrád a végrehajtási törvénymagyarázata cimü müvében, T e 1 e s zk y nyomán szintén e nézethez csatlakozik, a midőn azt irja, hogy a végreh. törv. 216. §. analógiájánál fogva megilleti a zárlat által korábban szerzett tulajdoni vagy használati jogában sértett harmadik személyt azon jog, hogy a zárlatnak egészben vagy részben megszüntetése iránt keresetet indítson. Ha valamit mindazonáltal szabad hibáztatnom, ugy az azon körülmény, hogy t. kartárs ur az első bíróság előtt lefolytatott tárgyaláson zárlatmegszüntetési keresetét esetleg igény keresetnek is akarta feltüntetni; eltekintve ugyanis attól, hogy ily kitérés a bíróságnak ily kivételes esetekben amúgy is meg nem állapodott és megbízhatatlan véleményét még ingadozóbbá alkotja, ugy tényleg a zárlat ellen használandó jogorvoslat, legyea az akár zárlatmegszüntetési kereset, akár tulajdoni kereset (rei vindicatió), vagy végre más önálló kereset, az igénykereset analógiájára nem fektethető. A budapesti tábla ugyanis egy, ép e lapban megjelent határozatában, hasonló eset elbírálása ötletéből, igen szép indokolással kimondotta, hogy igénykereset nem intéztethetik a zároltató ellen, ki foglalást nem vezetett, a ki a lezárolt javakra sem tulajdoni, — sem zálog — sem haszonélvezeti, sem kezelési joggal nem bir, a ki a zárlat által csak azon jogelőnyt nyerte, hogy a lezárolt tárgyak további forgalma megállíttatván, azok a zárlat időpontjától fogva a zárolható kárára el nem ^ idegenittethetnek, nem terhelhetők és azokra harmadik személyek jogokat nem szerezhetnek a zároltató hátrányára. (88. ápr. 19. 13,590. J. 88. 143.) A mi már most ez ügyben követendő illetéktelen véleményemet illeti, ugy én a csatát feladottnak és magam legyőzöttnek korántsem jelenteném ki, mert a gyakorlat mezején működő ügyvédre nézve nem létezhetik lesújtóbb érzet, mint ama tudat, hogy ügyfele érdekében mindent megtett, és ennek dacára a felsőbb bíróság helytelen értelmezése folytán kudarcot kellett vallania. Én a zárlat alatt befolyt jövedelem kiadatása iránt az illetékes bíróság előtt keresetet indítanék, még pedig a zároltató, a zárt szenvedett és a menyiben a zárlati jövedelem még ki nem szolgáltatott, a zárgondnok ellen is. Elég sajnos ugyan, hogy a zárlat által jogaiban sértett harmadik személy kénytelen legyen egy önálló kereset megindítására és ne orvosolhassa a maga veszélyeztetett igényeit a zárlati cselekmény keretén belül, és még sajnosabb, hogy pusztán a zárlati jövedelemmel kelljen beérnie, de in ultima analysi az általam javaslatba hozott ut biztosabb és célravezetőbb. A szőnyegen forgó konkrét esetben az ellenfél nem hivatkozhatik arra, hogy itélt dologgal állunk szemben, mert őt feltétlenül köti a Curia határozata, ez pedig érdemileg nem bírálta felül a jogaiban sértett harmadik személy vitás magánjogi igényeit, hanem csak annyit enunciált, hogy az elszenvedett jogsérelem szanálására szerinte nem a helyes, de bizonyára nem az egyedül üdvözítő jogorvoslatot választotta. Nézetem szerint, ha szabad e kifejezést használnom, a Curia határozata pergátló, de nem permegszüntető hatással bir, azaz nem olyannal, mely a zárlat által sértett harmadik személyt igazainak birói uton leendő érvényesítésétől örök időkre elüsse. A rendes elévülési határidőn belül kell, hogy a jogaiban sértett harmadik személy keresettel érvényesíthesse a maga igényét, és én alig hiszem, hogy ezen felfogással szemben a Curia azon hajthatatlan és merev állásponthoz ragaszkodjék, miszerint ezen igény kizárólagosak felfolyamodással érvényesíthető, hogy egyedül a felfolyamodás a törvény által engedett ut és minthogy azt a sértett fél nem használta kellő időben, mindörökre megszűnt reá nézve a lehetőség a maga igazát bírói uton szorgalmazni. ,, ., : Az ismertetett nézet tükröződik vissza a bpesti táblának fentebb hivatkozott határozatában is, a midőn az illető konkrét esetben a zárlat által sértett félnek azt a tanácsot adja, hogy jogát <tulajdoni kereset* utján érvényesítse. ^ Ausztria és külföld. )/Visszapillantás az 1896. évi német birodalmi keresk. és ipari törvényhozás felett. A birodalmi törvénylapnak 1896. évi augusztus 18-ikán megjelent 21-ik számában közzététetett a Polgári törvénykönyv és ugyanazon napon ennek életbeléptetési törvénye. Ha ezen korszakalkotó mü mellett a többi mind háttérbe szorul is, még akkor is jelentékeny volt a törvényhozói tevékenység. Ha a gyarmati katonaság és a gyarmati hivatalnokok rendezésétől eltekintünk, ugy a törvényhozás majdnem kizárólag a kereskedelem és ipar körében mozog. Ezen törvényhozáson egységes szellem vonul végig, a melyben az agrár törekvések túlsúlya többszörösen megtestesül. Az ipari rendtartás megváltoztatásáról szóló 1896. agusztus 6-iki törvény mindenekelőtt a házalást korlátozza és itt különösen fontos az, hogy a k ö n y v e k, folyóiratok és képek colportálása betiltatik, amennyiben ezek erkölcsi vagy vallási tekintetben aggályosak lehetnek, vagy jutalmak és nyeremények biztosításával terjesztetnek vagy végül füzetekben jelennek meg, és az összár nincs minden egyes füzeten határozottan megfigyelve, üp ugy az áruk megrendelésének hajhászása a nyomtatványok kivételével, csak kereskedőknél vagy oly egyéneknél van megengedve, a kiknek üzleti tevékenysége az ajánlott árukra irányul. Dicséretre méltó az, hogy 14 éven alóli gyermekek nyilvánosan nem árusíthatnak el. 1896. év november 27-én az ipari rendtartáshoz életbeléptetési rendeletek bocsáttattak ki, melyek különösen avándoriparra vonatkoznak. Az ipari rendtartás alapján közzététetett az 1896. november 27-diki törvény a pék- és c u k r á s z i p a r szabályozása tárgyában, mely törvényt a birodalmi tanácsban hevesen megtámadták és époly hévvel védelmezték. A fogyasztási szövetkezetek üzleti tevékenységének saját tagjaira való korlátozásáról szintén hozatott törvény. Évekig tartó tágyalások után, melyekben majdnem az összes érdekelt körök állást foglaltak, végre létrejött 1896. május 27-én a tiszteségtelen verseny megszorításáról szóló törvény. Ezen törvény mindenekelőtt kimondja kötelezőleg a valódi körülmények előadását az üzleti viszonyokról szóló minden nyilvános tudósításban és közlésben, különösen pedig a beszerzés, az áruk és ipari termékek előállítási módja és ármegállapítása, az áruk beszerzési módja és beszerzési forrásaik, kitüntetések birtokolása, az előadás oka és célja tekintetében, és azon iparosoknak, a kik ugyanolyan vagy hasonló minőségű árukat vagy termékeket készítenek vagy árusítanak el, kereseti jogot ad a valótlan közlések abbanhagyására és a valótlan tartalmú hirdetések által okozott kár megtérítésére. Ezenkívül még azt, a ki ezen igazmondás kötelességet megsérti azon célból, hogy ajánlatát különösen kedvező szinben tüntesse fel, 1,500 márkáig terjedhető pénzbüntéssel, és visszaesés esetében 6 hóig terjedhető fogsággal bünteti. Teljesen hasonló határozatokat találunk az ellen, a ki verseny céljából másnak kereseti tevékenységéről, vagy az üzlet tulajdonosának vagy vezetőjének személyéről, másnak áruiról vagy ipari termékeiről olyanokat állit, melyek alkalmasak arra, hogy az üzletnek vagy a tulajdonos hitelének ártsanak, a mennyiben ezen állitások valódisága be nem bizonyítható. Ez esetben is pénz- és fogházbüntetéssel sújtatnak azok, akik ezen koholt állitások terjesztését el nem hagyják. Kiváló fontosságai bir az üzleti titok megsértéséről szóló határozat. Azonban a törvény értelmében, mint ilyen csak a szolgálati viszony időtartama alatt elkövetett üzleti és ipari titkok jogtalan közlése büntettik, még pedig ugy a közlő, mint az a ki ezen közlést értékesítette és büntettetik az elcsábítás kísérlete is. De a szolgálati viszony befejezése utáni terjesztése az üzleti titkoknak nem büntettetik. Az 1896. június 22-iki tőzsdetörvényről a politikai lapok kimerítően tudósítást hoztak és meg is vitatták. A tőzsdéről és közegeiről szóló általános határozatok mellett, melyek közül a 3. §. mely szerint a tőzsdeválasztmány a mezőgazdaság, az ipar meghatározott tekintetbevételével választassák, szolgáltatott okot heves vitákra. Ezen törvény a tözsdeárak megállapítását, a közvetítést, az értékpapíroknak a tőzsdeforgalomba való bocsátását, a tőzsde határidőüzletet és a megbízási üzletet is szabályozza. A megengedett tőzsdehatáridő üzletekre nézve a játék és fogadás kifogása kizáratik. Hogy azonban megengedett határidőüzletről lehessen szó, ennek feltétele az, hogy az áruk és értékpapírok kifejezetten a határidőüzlet számára fentartattak légyen. Már a törvény eltiltja a határidőüzletet a bányászati és gyári vállalatok részvényeiben, továbbá más társaságok részvényeiben, ha alaptőkéjük legalább 20 millió márkát nem tesz ki. Ugyancsak eltiltatik a határidőüzlet a gabonában és a malomipari termékekben.