A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 4. szám - Tévedes az árverezett tárgy tekintetében

A J OG Érvényes üzleteket csupán azok köthetnek, akik a kereskedelmi jegyzék vezetésére jogosított hatóság ajánlatára a t özs dej eg y z ék b e bevezettettek. Ha határidó'üzlet oly üzleti ágban köttetik, melyre nézve az üzlet megkötése idejében nem volt mindkét fél a tözsdejegyzékbe bevezetve, ugy adóssági viszony nem keletkezik. Ugyanez áll a megbízások adásán')! és elvállalásáról, valamint a tözsdehatáridöüzlet kötésére való egyesülésről. Annak visszakövetelése, a mi az üzlet teljesítésére, annak lebonyolítása előtt vagy után tétetett, semmiesetre sem foghat helyt. Sajnos, hogy a bizományi üzlet nemcsak ezen törvényben, hanem az idegen értékpapírok megőrzéséről szóló 1896. jul. 5-éről szóló törvényben is csak részletes szabályozást nyert. Azon jog, hogy a bizományos mint önszerződő szerepeljen, nem lett változtatva. De a bizományos ez esetben is köteles a megbizónak azon kedvezőbb árt irni számlájára, mely mellett ő a megbízást teljesíthette. Különösen, ha a kapott megbízás teljesítése céljából egy harmadikkal köt üzletet, nem szabad neki megbízójának az itt megállapított árnál kedvezőtlenebbet számítani. A büntető határozatok részben nagyon szigorúak. így például 1 évig terjedhető fogházzal és egyidejűleg 5,000 márkáig terjedhető pénzbirsággal büntettetik az, a ki oly sajtóbeli közleményekért, melyek a töszdeárakra befolyással lehetnek előnyt nyújt vagy ígér, valamint azon újságíró, a ki oly előnyt hagy magának igérni vagy adni, a mely feltűnő aránytalanságban áll az ő szolgálatával. Tehát a részvényekről szóló minden megfizetett cikk igen szigorúan büntettetik. Ugyancsak fogsággal és 500 márkáig terjedhető pénzbirsággal büntettetik az, a ki szokásszerüen nyereményhajhászó szándékkal csalt bizonyos egyéneket tapasztalatlanságuk vagy könnyelműségük kizsákmányolásával tözsdespeculációkra. Epugy bűnhődik azon hűtlen bizományos, a ki megbízójának hátrányára működik. Helyesnek kell azt tartanunk, hogy a tudva valótlan adatok a hirdetésekben prospectusokban, valamint a megtévesztő tözsdemanőverek szabadságvesztéssel és 15,000 márkáig terjedhető pénzbirsággal fenyíttetnek. Nyilt kérdések és feleletek. V^Tévedes az árverezett tárgy tekintetében. >< (Felelet) A Dr. Grossmann Henrik verebélyi ügyvéd urnák a «J o g> m. é. 52. számában a fenti cim alatt közölt érdekes kérdésére a következőkben felelek. Tudtommal nem létezik perorvoslat, melylyel a szóban forgó árverést hatályon kivül helyezni lehetne. Nézetem szerint mélyebben kell visszanyomulni és magából a jogügylet természetéből meríteni azon eszközöket, melyekkel a szenvedett jogsérelem orvoslandó. Mindenek előtt meghatározandó az árverés utján létesített jogügyiét mivolta. Bár a jogászok véleményei ez iránt még most is igen sok tekintetben elágaznak, mégis a fődologban egyetértenek, a mennyiben abban mindenki érvényes szerződéskötést lát. Hogy ezen szerződés az adás-vételi szerződéshez legközelebben áll, kétséget nem szenved, mivel az egyiknél ép ugy, mint a másiknál a szerződő felek akaratja arra irányul, hogy bizonyos vagyontárgy bizonyos áron átszolgáltassék. Ebből következik, hogy az árverés által létesített szerződésnél ugyanazon kellékek kívántatnak meg, mint az adás-vételnél t. i. egyrészt egy meghatározott vagyontárgy, másrészt egy meghatározott ár. Valamint tehát oly adás-vételi szerződés, melynél az egyik vagy a másik kellék hiányzik, létre nem jöhet, ugy az olyan árverés is, melynek tárgya, vagy az ezért igért ár határozatlan, érvényesnek nem tekinthető. Ennek további consequentiájában oly adás-vételi szerződés vagy árveréstói is meg kell tagadni az érvényességet, melynél a szerződő felek egyike vagy másika vagy mindketten az adás-vétel illetve árverés tárgya iránt tévedésben voltak. Ezzel eljutottunk volna megbeszélésünk tulajdonképeni tárgyához. Valamint a végrehajtató megbízottjaként eljáró bírósági kiküldött, ugy a vevő (árverező) az árverés tárgyául azt tekintették, a mi az árverési feltételek szerint árverés alá bocsátatott, tényleg, vagyis a telekkönyv szerint azonban az árverés tárgyát csak egy értéktelen legelő képezte. Mindkét szerződő fél tehát kimenthető tévedésben leiedzett, mely tévedés az Ígéretre vagyis az ár meghatározására döntő befolyással birt. Ha tehát — mint a jelen esetben — mindkét szerződő fél az árverés tárgyára nézve tévedésben volt, akkor az árverés, mint az adás-vétel egy neme, érvényesen meg sem köttethetett, miből önként az következik, hogy ezen árverés sikerrel megtámadható. Azt fogják talán ellenvetni, hogy a tévedés kimenthetősége fenn nem forog, mert az árverezőnek módjában állott a telekkönyvet előzetesen megtekinteni s hogy ennél fogva az a p. t. k. 443. §. reá alkalmazható. Erre azonban az a megjegyzésem, hogy az árverezőnek a tlkv. megtekintését illető kötelezettsége csak a telekkönyvezett ingatlan nyilvánkönyvi állapotára vonatkozik s az is csak harmadik, jóhiszemű személyekkel szemben, holott az ajánlatot tevő azért, hogy az árverező az árverés tárgyául határozottan körülirt ingatlant (a jelen esetben egy telket a rajta épült házzal együtt) megkapja, feltétlenül szavatol, ha azt akarja, hogy az árverés érvényben maradjon és meg kell nyugodnia abban, hogy az megdőljön, ha az árverező a felajánlott tárgy helyett mást kapna. A mondottakból már most világos, hogy az árverező, jobban mondva legtöbbet igérő, az árverés érvénytelenítésére jogosult, mit azonban a dolog természete szerint csak per utján érhet el. Már most csak az a kérdés marad hátra, hogy ki ellen támassza ezen pert ? E tekintetben utalok fent kiemelt azon körülményre, hogy a bíróság, illetve annak kiküldöttje a végrehajtató mandatáriusánaíc tekintendő, mivel az árverést az ő nevében és az ő érdekében foganatosította. Ebből kifolyólag azt tartom, hogy a végrehajtató az, a kit ezen perben az alperesség szerepe illet, bár nem zárkózom el azon vélemény helyessége elől sem, hogy a végrehajtást szenvedő is vonható perbe alperesi minőségben, miután a vételár, a terhek kielégítése után őt illeti és mert az árverés elrendelése iránti kérelmezéssel a végrehajtatóval egyaránt jogosult. Dr. Lax Adolf, turóc-szent-mártoni ügyvéd, tb. tiszti ügyész. II. A fennebbi cim alatt a «Jog» m. é. 52. számában közlöt kérdés az, hogy a nyilvános árverésen eladott ingatlanért az árverési hirdetményre alapított abban a jó hiszemben és abban a biztában 560 frt vételárt megajánlott vevő, hogy t. i. épületes telket vásárol, ezzel a később valótlannak bizonyult körülménynyel szemben köteles-e az aránytalan vételárt a tényleg megvett, ház nélküli s 15 frtot alig érő legelőért megfizetni, vagy van-e s minő orvoslási utja ? A kérdést közlő kollega ur abban a nézetben látszik lenni, hogy itt felelősség terheli az adóbizonylatot kiállító elóijárósági tagot, az előadó telekkönyvi birót és a kiküldött árverező biztost. A körjegyzőt t. i. azért, mivel a fekvőn egy házat létezőnek tüntet fel, holott valóságban nem létezett. Ezt a kérdést vizsgálva azonban nyilvánvaló, hogy az árverési kéréshez mellékelt adóbizonyítvány csak annak a célnak szolgál, hogy a kitüntetett adóösszeg alapján a kikiáltási ár rnegállapittassék és ezen lényegében egyedüli rendeltetésénél fogva az adóbizonyitvány kiállítója is csak az adó pontos kimutatásáért felelős, s hogy ebben valótlant igazolt volna, nem is említtetett. Ha tehát az adóbizonyitvány a cikkíró előterjesztett esetében abba ..em tartozó hivatkozást foglal magában a fekvőn létező házra, az adót illető helyes kiállítása ezáltal semmi módon sem érintetik, tehát mint az adó kimutatására szolgáló s ebben a tekintetben hibátlan okmány, annak kiállítóját sem terhelheti egyéb tartalmáért felelősség. Az árverési kérést elintéző biró talán helyesebben jár el, ha a hirdetmény szövegezésekor a fekvőn levő ház kitüntetésében egyszerűen az adóbizonyitványra nem támaszkodik, de felelősségét a kérdést tevő cikkiró ur is mellőzendőnek látja. Marad tehát az árverező kiküldöttnek felelőssége, ki a telekkönyvi adatokat nem szerezte be, s nem vette magához az árveréskor, de erre törvény vagy gyakorlat által nem is volt kötelezve, sem nem tartozott az árverés alá kerülő fekvő iránt további pontos felvilágosítást nyújtani a hirdetményen felül, eziránti kötelessége ellen pedig nem csak hogy nem vétett, de sőt kinyilatkoztatta, hogy esetleg a ház a fekvőn most nincs meg, csak annak előtte létezett. Ezek alapján nézetem szerint a vevő veszteségének helyrepótlására törvényes ut nem kínálkozik, s az önmaga mulasztásának tulajdonitható tévedés következményeit maga kell hogy viselje, mert a telekkönyv vagy a községben levő földkönyv megtekintésével meggyőződést szerezhetett, s nem lett volna kénytelen menthetetlenül téves feltételezéséből kiindulva árverezni s magának azáltal nem orvosolható károsodását előidézni. Göldner Károly, brassói törv. biró. Sérelem. Az ügyvédi munka méltánylása. A gyulai tek. kir. törvényszéknél 1,837 frt 41 kr. valódinak leendő kimondása iránt rendes keresetet adtam be, 2 példányban 2 felzettel és 16 melléklettel, volt 4 frt 90 kr. bélyegkiadásom, perfelvételkor helyettesem dija, egyességet kötöttünk, melynek alapján dijaim és költségeim az 1,837 frt 41 kros perben 28 frt 90 krban lettek megállapítva, maradt tehát nekem a terjedelmes kereset szerkesztéseért, mellékletekkel leírásáért, helyettes dijára, peregyezség megkötéseért 24 frt! Gondolva, hogy ez egy 1,837 frtos rendes perben annyi munkáért kevés, felebbeztem a nagyváradi kir. táblához, de ott is az mondatott, hogy a megállapított összeg a «készkiadások és jogcselekmények mérvének megfelel.* Most már nincs egyéb hátra, mint a nyilvánosság fórumához apellálni és ebben találni meg az elégtételt:**) Jázon. ) Igazán szomorú az ilyen munkadij megállapítás.