A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 4. szám - Néhány kritikai megjegyzés az "Adalék a végrehajtási igényperekhez" cimü cikkre

A JOG 20 V. Fejezet. Az érdemleges tárgyalás elökészitése. 198. §. Miután az érdemleges tárgyalásra úgyis 30 nap tűzetik ki és miután a pertelvételi határnapon a bíróság székhelyén kivül lakó ügyvédek rendszerint helyettesittetik magukat, a kereset megalapítására szolgáló ténybeli állitások és ezek bizonyítékainak előkészítő irattal való közlését a helyettes tehát aligha fogja elvállalni, — a 3 napi határidő helyett 8 nap lenne megállapítandó és csak azon esetben lenne a határidő 3 napra szabandó, ha a 196. §. értelmében a bíróság a tárgyalási időközt megrövidítené. Az alperesi ügyvédnek ezért még mindig maradna elég ideje az előkészítő irat kézbesítésére. 199. §. A sommás eljárás életbeléptetése óta tapasztalható, hogy a törvény 141. §-ában szabályozott előkészítő iratokban a felek a felebbező féllel nemcsak hosszadalmas jogi vitákba, de személyeskedő polémiákba is bocsájtkoznak. És miután ez a szóbeliség és közvetlenség elvével ellenkezik, azt meg kell gátolni legalább azzal, hogy a törvényben utalás történik arra, miszerint az előkészítő iratokban a jogvita mellőzendő. 206. §. Megtörténhetik, hogy az ellenfél ügyvédjével közölt eredeti okirat ennek kezén elveszik, vagy pedig az ügyvéd azt a bíróság által hozott végzés dacára sem adja vissza. A bíróság határozatának ez esetre a szakasz szerint semminemű joghatály nem tulajdoníttatik, sem pedig jogkövetkezménye nincs, holott, ha a törvény ezen eljárást sanctionálja és a felek a törvényben bízva, ezt alkalmazásba veszik, — akkor ezen esetek megtorlásáról is kell gondoskodni, vagy pedig a szakasz egészben elhagyandó. A contemplált intézkedés tehát, nemcsak hogy nem tökéletes, de elég hathatósnak sem tekinthető, mert az okiratok elsikkasztása és megsemmisítése, avagy az ügyvéd makacs ellenállásának eshetőségére az okirat tulajdonosának jogai t kellő védelemben nem részesiti. Elkerülhetetlenül szükséges ennek folytán egyrészt bizonyos büntető rendelkezés, másrészt pedig a kártérítés és felelősség elve, nemkülönben az iránt, hogy az okirat tartalma ily körülmények között miként állapítandó meg — a törvényben disponálni és pedig következő módon: A mennyiben pedig az ügyvéd a bíróság által kiszabott határidő al at t se t e rj e s zten é be az okiratot, arra 500 koronáig terjedhető pénzbüntetés terhe alatt szorítandó s ennek eredménytelensége esetén az eset minőségéhez képest a fegyelmi vagy fenyítő eljárás megindítása iránt a biróság hivat álból intézkedni tartozik. Az okirat elvesztése, valamint annak be nem terjesztése esetén az okirat tulajdonosa által betérj esztett másolat, ennek hiányában pedig az általa előadott tartalma az okiratnak az ellenkező bizonyításáig valónak tartandó, az ügyvéd pedig az ez által netán előállott vagyoni hátrányokért teljes kártérítéssel tartozik. A pénzbüntetést kiszabó végzés ellenfelfolyamodásnak van helye. VI. Fejezet. Szóbeli tárgyalás. 209. §. Véleményünk szerint a «még fel nem nőtt» megjelölés helyett megfelelőbb lenne a - serdületlen* kifejezést használni. 214. §. A szakasz szövege szerint az elnök az ülés rendjére ügyel fel, holott a tervezet más helyütt és helyesen tárgyalásról tesz említést. Ülés alatt, — zárt ülést sem véve ki, oly tanácskozás értendő, hol a birák csak magukban tanácskoznak, a hol az ügyek, a referé rendszer szerint és nem contradictorius tárgyalási eljárás mellett adatnak elő, és a hol a felek az előadó után fel nem szólalhatnak. Helyesebbnek tartjuk tehát ezen szakaszban mindenütt az ülés szó helyett az ennek megfelelőbb «tárgyalás> szó ' használatát. 215. §. . A szakasz azon szövege, hogy a biróság a feleket, tanukat és a szakértőket, ha az elnök intésének nem engedelmeskednek, a teremből kiutasíthatja, és ezen eltávolítás ugy tekintendő, mintha az illető egyén önként távozott volna, — téves interpretatiókra nyújt alkalmat. Mert csakugyan kérdés támadhat az iránt, váljon a kiutasításban benfoglaltatik-e az is, hogy a tárgyaláshoz beidézett, de a biróság által kiutasított fél, tanú és szakértő végleg eltávozhat a bírósági helyiségből, avagy csak a teremből kénytelen távozni addig, a mig a kihallgatás reá kerül. És ha a kiutasítás alatt, nemcsak a tárgyalási terem elhagyása, hanem a biróság helyiségéből való távozhatás és igy az elrendelt kihallgatás esetleges elhalasztása is értendő, — akkor az ügy elhalasztása által felmerült költségek viselésében az illetők minden esetben elmarasztalandók lennének. Ily rendelkezés azonban a szakaszban nem foglaltatik. Meg kell tehát különböztetni azon állapotot, a midőn a felek és szakértők nem a kihallgatás tartama alatt, hanem azt megelőzőleg vagy pedig ennek befejezése után nem engedelmeskednek az elnök intésének. Ez a rendzavarása az illetőknek a 214. §. rendelkezése alá esik, és csakis a teremből való ideiglenes eltávolítást és kiutasítást vonhatja maga után, hacsak az illetők állapotából (pl. ittasság) már előre nem következtethető az, hogy kihallgatásuk egyúttal különben sem foganatosítható. A mennyiben pedig az illető egyének kihallgatásuk tartama alatt követnek el rendzavarást és ugy viselik magukat, hogy a tárgyalás rendjét vagy méltóságát sértik és az elnök intésének, rendreutasításának nem engedelmeskednek, az foganat nélkül marad, első sorban a 216. §-nak megfelelőleg pénzbüntetésben marasztalandók, sőt, ha a tárgyalás befejezése után is kihallgatásuk az ügy eldöntése végett szükségesnek mutatkozik, — a tárgyalás az ő költségükre elhalasztandó, a mire azonban előzetesen figyelmeztetendők, és hogy ez megtörtént, a jegyzőkönyvben constatálandó. Ennélfogva feljogosítandó az elnök arra is, hogy az illető egyén kihallgatását a beidézett többi felek, tanuk vagy szakértők kihallgatásáig felfüggesztheti s ezen időre a teremből eltávolíttathatja. Mindezen dispositiók a pervezetés és a peres felek érdekeinek megóvása céljából szükségesek. 217. §. A biróság tekintélye és méltóságának megóvását a közérdek indokolja és azért a bíróságokat nemcsak a felek, tanuk és szakértők, hanem a tárgyalásban résztvevő ügyvédek kifogás alá eshető magatartása és nem csupán ezek súlyosabb rendzavarása esetére, — szintén fel kell ruházni bizonyos discretionalis jognak a gyakorolhatásával. Megtörténik, — nem is épen ritka esetben, különösen az egyes bíróságoknál, hogy az ügyvéd nyilvános tárgyaláson a biróság eljárását, szenvedélyétől elragadtatva, meg nem engedhető és minden object iv itást nélkülö ző eriticában részesiti, a biróság tekintélyét sértő modort tanúsít, vagy a bíróságot avagy a biróság oltalma alatt álló teleket, tanuk és szakértőket sértő oly nyilatkozatot tesz, a melyet fenyíték nélkül hagyni vagy egy későbbi eljárásnak fenhagyni nem lehet, de nem is volna célszerű már azért sem, nehogy a tárgyaláson jelenlevők azon tévhitben tartassanak, hogy az ügyvéd a biróság felettállésteljes imnun itást élvez. Magának az ügyvédi karnak, mint az igazságszolgáltatás egyik factorának szintén kötelessége a biróság tekintélyét, a tárgyalás méltóságát emelni, illetve annak fentartására törekedni és közreműködni, s azért az ügyvédi kar érdeke, tekintélye is megkívánja, hogy azon tagjai, a kik állásuk és hivatásuk valódi céljáról megfeledkezve ily merényletekre vetemednek, — a törvény szigorával sújtassanak. Mert ezáltal a tárgyilagos jogvédelem szabadsága nem korlátoztatik és az ügyvéd kivételes perbeli állása csorbát nem szenved. Igaz, hogy e részben az 1887. évi XXVIII. t.-c. 2. §. is tartalmaz némi intézkedést, de mert abban a biróság oltalma alatt álló személyekről említés nem tétetik, e részben határozott és világos rendelkezés szükséges. A 217. §-ban megszabott rendbírság alkalmazását tehát azon esetre is kiterjesztendőnek tartjuk, a midőn a tárgyalásban résztvevő ügyvéd, ki a biróság tekintélyét sértő modort tanusit, vagy a biróság tagjait, a biróság oltalma alatt álló felek, tanuk és szakértőket sértő nyilatkozattal illeti, és pedig azzal, hogy az ügyvédet a biróság rendreutasíthatja s a mennyiben ez foganat nélkül marad, avagy az ügyvéd ebbeli cselekménye és eljárása súlyosabb, de még sem eriminális beszámítás alá esik, 200 frtig terjedhető pénzbirsággal büntethető, sőt az 1874. évi 34. t.-c. 68. §-ának b) pontja alapján a fegyelmi eljárás megindítása végett a jegyzőkönyv másolatának az illetékes ügyvédi kamarával leendő közlése is elrendelhető. Néhány kritikai megjegyzés az «Adalék a végrehajtási igényperekhez)) cimü cikkre. Irta: dr. LEMBERGER ÁRMIN, bajai ügyvéd. Dr. Bálint Soma dettai ügyvéd ur, t. kartársam szíves volt a fenti cím alatt e lap hasábjain megjelent cikkében engemet aposztrofálni; e körülmény indított arra, hogy az általa ismertetett érdekes jogesettel behatóbban foglalkozzam, és arra a t. szerkesztőség szives engedelmével néhány megjegyzést kockáztassak.