A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 49. szám - A "mesterséges" birói illetőség - Egy kitérés a vadászati törvény alkalmazásánál

352 A JOu lásai — miket a vadászati törvény tartalmaz — a tegszorosabban magyarázandók s kiterjesztéseknek semmi irányban sem lehet helye. Miután a községi földeken a vadászati jog 6 évre adatott bérbe s ez csak 5 év múlva télik le, a 180 holdra terjedő vadászati jog a törvény előírta módon ez idő szerint haszonbérbe nem adható, külön haszonbérbeadásra pedig szintén nem kerülhet, mert nem önálló vadászterület; kérdés már most, hogy e helyzet mikip volna összeegyeztetendő a vadászati törvény 3. §-ában foglalt azon rendelkezéssel, hogy a 2. §. alá nem tartozó (önálló vadászterületet nem képező) földbirtokon és a községek tulajdonát képező területeken a vadászati jogot az azon egy határbeli földbirtokosok a községgel együtt bérbe adni tartoznak ?> Hogy e kérdést helyesen megoldhassuk, a törvény intentióját kell vizsgálnunk s a törvényes rendelkezések alapokaira kell visszamennünk. A vadászati törvény nem puszta kedvtelések üzése végett alkottatott s a benne foglalt magánjogi megszorítások nem ezek miatt vannak, hanem n e m z e t ga z d á s z a t i érdekek vannak háttérben, ezek szempontjából pedig semminemű elkerülhetlen szükségesség fenn nem forog arra nézve, hogy ama terület időlegesen ki ne vonassék a vadászterületek sorából. Más szóval, nincs kényszeritő ok, hogy ama területen a vadászati jog gyakorlása ideiglenesen ne szüneteljen, amig a törvényes bérbeadás lehetősége előáll. Ugy értem, hogy nincs más mód, mint hogy ama terület 5 évre kiesik a vadászterületek körzetéből s ott addig mig törvényesen haszonbérbe nem kerül, senki sem vadászhat, természetesen maga a tulajdonos sem. Ha ezt a megoldást el nem fogadjuk, hanem e helyett haszonbérbeadás végett törvénynyel nem fedhető önkényes módszert alkalmazunk, akkor a tulajdon szentségét támadjuk meg, melyet pedig csak ugy és annyiban szabad megszorítani, amint a szorosan értelmezendő törvény megengedi. Még egy mód volna, ha a községi földekre vonatkozó szerződés az érdekelt tulajdonosok, a bérlő és az alispán hozzájárulásával megszüntettetnék s akkor aztán a kimaradt terület is bevonatnék. Az imént elmondottakat csak mint végső esetben érvényesülhetőket fejtegettem, az itt felhozott concret esetben azonban nem alkalmazhatók, mert az X. és Y. közötti szerződés fennáll, a minthogy a főszolgabíró előtt egyikük sem jelentette ki, hogy megszűnt. Az X. és Y. közötti jogviszony nem olyan, mely felett a főszolgabíró a vadászati törvény 2. §-a értelmében dönthetneA magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó biíottság jegyzökönyvei.*) VI. JEGYZŐKÖN YV a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét szerkesztő bizottságnak 1897. évi május hó 29. napján a m. kir. igazságügyministeriumban tartott üléséről. Elnök: Lányi Bertalan ministeri tanácsos. Jelenlevők: dr. V a v r i k Béla, dr. I m 1 i n g Konrád, dr. S c h w a r z Gusztáv, dr. S i p ő c z László, dr. T h i r r i n g Lajos szerkesztő tagok, dr. S z 1 a d i t s Károly jegyzőkönyvvezető. Dr. Schwarz Gusztáva mult ülés végén jelzett szempontokból kiindulva, a következőkben terjeszti elő a tervezet rendszerére (III., 2. pont) vonatkozó indítványát: Mellőzve egyelőre a tervezet egyes részeinek belső berendezését, melynek megállapítása már az egyes részek irányelveinek megállapításával kapcsolatos, most csak a tervezet fő beosztásáról kiván szólni s e tekintetben indítványa az, hogy az általános rész elhagyásával, a tervezetet a személyi jogról szóló rész nyissa meg. Történelmi áttekintés. A mi e kérdés historikumát illeti, a három régi nagy törvénykönyv: a porosz Landrecht (1794), a Code Napoléon (1803) és az osztrák polgári törvénykönyv (1813) a mai értelemben vett általános részt nem ismernek. E törvénykönyvek a római Institutiók personae-res-actiones hármas beosztását követik és a személyjogot, mint külön jogot a vagyonjog mellé helyezik, még pedig vagy a személyjoggal kezdik (Code, optk), vagy a vagyonjoggal (Landrecht). A személy- és vagyonjognak ezen egymás mellé helyezése ezután a jelen század legtöbb magánjogi törvénykönyvében ismétlődik; igy a Code Napoléon számos utánzataiban (badeni Landrecht, németalföldi, olasz, portugál, román, spanyol codex), valamint a zürichi ptkv.-ben is. Mindezek a törvénykönyvek a személyekről szóló részszel kezdődnek. A személyjogi rész elhagyása Savignyre vezetendő vissza, ki Systemjében (I. köt. 335. kv. 11) először adta ki a jelszót, hogy subjectiv személyiségi jog nem létezik, hanem hogy a személyiség a többi jogoknak csak előfeltétele, miért is a személyről és a különféle személyi állapotokról az általános részben kell tárgyalni. E tan * Előző közlemények a «Jog» 45. és 46. számaiban. több évtizeden át a pandekta-irodalomban uralkodó maradt és igy lett, hogy pl. Unger az ő nagy munkájában (System I. 223. köv. 11.) az optk. személyjogi részét egyenesen nevetségessé iparkodik tenni. E felfogás alapján keletkezett a szász (1893) és legújabban (1896) a német birodalmi polgári törvénykönyv, melyek az ismeretes pandektarendszert vallják,a személyjog elhagyásával,illetve általános részszel, melyben a személyekről szóló fejezetek is el vannak helyezve. Azonban az ujabb irodalom a tekintetben Savigny tanítását mindinkább elhagyta és az ujabb pandektisták (Windscheid§. 40., Iheringjahrb. f. Dogm.X. 393. l.,Brinz §. 66., Dernburgl. §. 22., Rege lsberger §. 50. stb.), valamint a germanisták (Gierke Deutsches Privatr. 13. §.) a személyjogot ismét a subjectiv jogok sorában elismerik. A német Entwurf kritikájában is tekintélyes hangok kifogásolták a személyi jogról szóló rész kihagyását, igy Gierke Der Entwurf stb. 82—88.1., Liszt (Bekker-Fischer Beitr. 5. füzet 4—8. 1.) és egy névtelen szerző az «Archiv für bürgerliches Recht» 1895. évi folyamában az Entwurf-fal szemben közzétett ellenjavaslatban. A svájczi polgári törvénykönyv tervezetének Huber által kidolgozott első része (1896, szintén külön személyjogi részszel kezdődik s ezt követi a családjog. (Mindezen rendszerek összeállítását 1. e jegyzőkönyv függelékében.) A személyi jog jelentősége és önálló szabályozásának indokolása. Szóló is azt tartja, hogy a személyi jognak az általános részben való elhelyezése, ugy mint az a pandekta-könyvekben és a szász és német birodalmi ptkv.-ben található, s a mint azt Hoffmann és Győry is az általános részről szóló hazai tervezetekben követték, nem felel meg a személyi jog helyes systematikájának. A magánjog ugyanis az egyénnek kétféle érdekeit védi: személyi és vagyoni érdekeit; ezért a polgári törvénykönyvnek legtermészetesebb beosztása a személyi és vagyoni jogra való szétválasztás. Vannak javaink, a melyeknek pénzbeli forgalmi értékük nincsen, a melyek pénzzé nem tehetők és a melyeket nem is pénzbeli értékük miatt becsülünk, de a melyeket mégis minden ember a pénzben kifejezhető javaknál sokkal többre tart: ilyen testi épségünk, egészségünk, személyes szabadságunk, becsületünk, nevünk és hírnevünk, ilyenek továbbá szellemünk termékei: az úgynevezett szellemi tulajdonjog és ennek válfajai. E javakat, igaz, nagyrészben a büntető és közigazgatási jog védi, a mint ily közjogi védelemben részesülnek egyéb jogok, pl. a tulajdonjog is; de valamint a tulajdonjognál a büntetőjogi védelem nem teszi feleslegessé a magánjogit, azonképen megkövetelik a magánjogi védelmet a személyiségi jogok is. rLs ezért szükséges, hogy e jogok, a mennyiben már törvényhozási rendezést nyertek, vagy arra érettek, a magánjogi törvénykönyvben szabályoztassanak, mindenesetre pedig a személyi jog keretének beillesztése által e jogok későbbi fejlesztése számára a nekik illő hely a magánjogi törvénykönyvben biztosittassék. Azon régibb tannal szemben, a mely a magánjogban csakis a vagyoni érdekek biztosítását látta, az ujabb tan elismeri, hogy a magánjog a nem pénzbeli érdekek biztosítására is való, sőt az ujabb sociális törvényhozás követelménye, hogy a polgári törvénykönyv necsak a vagyonos néposztályok, hanem — mint általános polgári törvénykönyv — minden polgárnak állami védelemre szoruló és arra méltó érdekeit védelem alá vegye. Ezen álláspontot elfogadja a német ptkv. is, midőn 241. §-ában a kötelem tárgyául nemcsak vagyoni érdekű, hanem bármely más (tehát ethikai, szellemi stb.) érdekű szolgáltatásokat is elismer; de elfogadja ezen álláspontot a személy tekintetében is, midőn 823. §-ában «az élet, testi épség, egészség, szabadság, tulajdon vagy bármely más jog» jogellenes megsértését kártérítés sanctiójával sújtja. Ezen §. által a német ptkv. elhagyja azt az álláspontot, mely a személyben a jogoknak csak előzményét látja és a «bármely más jog» szavak által közvetve a testi épség, egészség, szabadság stb. jogát subjectiv jognak ismeri el. De ha ez igy van, akkor kell, hogy ezen subjectiv jog rendszerbeli elhelyezése által is ilyennek tűnjék fel a törvénykönyvben. Mert a személyiség joga, a mint egyrészt még a legszegényebb embernek is megvan, ugy másrészt a leggazdagabbnak is legbecsesebb, és ennyiben nem csak hogy a tulajdon, szolgalom és egyéb alanyi vagyonjogok mellé rendelést igényelhet a törvénykönyvben, hanem jelentőségének csak ugy teszünk eleget, ha az összes alanyi jogok élére állítjuk. Addig, mig a személyekről csak az általános részben beszélünk, nem az egész személyiség joga nyer a törvénykönyvben rendezést, hanem csak a jogalanyiság és cselekvőképesség előfeltételei határozhatók meg. Ha pedig a törvényhozó ennyivel be nem akarja érni (a mint hogy a fentebbiek szerint nem is szabad ennyivel beérnie), akkor vagy kétszer kell szólnia a személyekről: először az általános részben és másodszor egy különös személyi jogi részben, a mely ismétlés és szétszakítás nem ajánlatos; vagy pedig a személyi jog különös részét is az általános részben kell tárgyalnia, a mi nyilvánvaló rendszerbeli hiba. Tanulságos példa erre a német ptkv. Az első Lesungban ugyanis a személyiség joga még elismerve nem volt és a személyről csak mint jogalanyról tétetett az általános részben említés; hasonlóképen a testületi jog szabályozása is a minimumra szorítkozott. Az ezt kifogásoló kritika következtében a második Lesung felvette a személyiségi jogok közül legalább a névhez való jogot, valamint az egyleti jog beható anyagi szabályozását és ez igy is ment át a törvénybe. De ezáltal azon systematikus hiba állt elő, hogy most a törvény