A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 49. szám - A "mesterséges" birói illetőség - Egy kitérés a vadászati törvény alkalmazásánál

A. JOü 353 12. §-ában a jogalanyok általános fejezetében tárgyaltatik azon kérdés, hogy a névbitorlás következtében mennyiben követelhet valaki kártérítést és hogy pl. a 31. §. tárgyalja, hogy az egylet a? alkalmazottjai által elkövetett vétségért mennyiben felelős? — holott világos, hogy ezen és hozzájuk hasonló számos más intézkedések ugyancsak nem általános, hanem különleges jogszabályokat képeznek. Az eféle hibákat csak az által kerülhetjük ki, ha a személyek tanát az általános részből kiemeljük és a törvénykönyv elejére mint egyik különös részt a személyi jogot iktatjuk. Csak ily eljárás mellett lesz lehető, hogy a törvénykönyv a személyi jog terjedelmes és nagyfontosságú anyagát kimerítse s azt a tervezetben jelentőségéhez mért sulylyal juttassa érvényre. A mai rendszer mellett, mikor a természetes és jogi személy jogállása az általános részben nyer szabályozást, a szük keretek nem engedik meg a beléjük szorított anyag kellő érvényesülését. A jogi személy anyagi szabályozása rendszerint ez okból igen hézagos és tökéletlen. A személyiségi jogok pedig, a melyek közé az egyén legbecsesebb javai tartoznak, a rendszer különböző helyein szétszórva, az obligationes ex delicto köntösébe bujtatva nem részesülnek kellő méltánylásban, sőt akárhány közülök általában kiszorul a magánjogi jogvédelem köréből. Ez elrendezés mellett szól Magyarországon még az a körülmény is, hogy az osztrák polgári törvénykönyv élén szintén egy külön személyi jogi rész áll és hogy ezért a fent indítványozott beosztás hazánkban nóvumot nem teremt, minthogy a hazai jogászközönség az optkv. révén e beosztást évtizedes gyakorlat révén már megszokta. A személyjogi rész tartalma. A mi már most a javasolt személyjogi rész tartalmát illeti tmert annak részletes megállapítása későbbi feladat) abban volna elhelyezendő a természetes és jogi személy anyagi joga. A természetes személy jogába volnának bevonandók a jogképesség tana, az élet, testi épség, szabadság, becsület, név, arcképeken való jog stb.; ugyanazok, a melyek ma nagyrészt a vétségi kötelmek fejezetében nyernek — ezen elhelyezés természetes következményeként csak nagyon hézagos — szabályozást. A természetes személyekről szóló részbe tartoznék másodsorban az u. n. személyi családjog: a házastársaknak, a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való személyes jogviszonya. Ide tartoznak harmadszor a szellemi javakon való jogok (Immaterialgüterrechte), vagyis az egyén joga szellemi termékein i szerzői, találmányi jog, a leveleken és egyéb magániratokon való nem vagyoni értékű jogok). A jogi személyek joga pedig kell, hogy kiterjedjen nemcsak a jogi személyek keletkezésének feltételeire, hanem azoknak belső életére is, szóval a testület és alapítvány teljes magánjogi szabályozására. Az általános rész. Áttérve indítványának második részére, javasolja szóló a régebbi hazai tervezetekben kilátásba vett általános rész mellőzését avagy a legszükségesebb bevezető vagy záró határozatokra való redukálását. Maga a szokásos általános rész egy erős bizonyítéka a szokásos pandektarendsser tökéletlen voltának; mert hisz az nem valami egyeséges gondolaton alapuló, összefüggő egész, hanem meglehetős önkényszerü sorrendben való egymásutánja mindazon anyagoknak, a melyek az egyes különös részekből kiszorultak. Ha sikerül e különböző anyagokat visszahelyezni oda, a hová a sedes matériáé révén tulajdonképen tartoznak, ezzel sokat nyertünk a törvénykönyv kezelhetősége szempontjából. Már pedig, ha a személyekről szóló fejezet a fenti első indítvány szerint az általános részből kiesik, akkor a többi részek elhelyezése többé nagy nehézségeket nem okozhat. A dolgokról szóló rész ugyanis a dologi jog elejére, a jogügyletekről szóló rész a szerződések általános szabályozása közé, a jogszabályokról szóló határozmányok pedig, a menyiben ilyenekre szükség van (átmenetijog, nemzetközi magánjogi s záróhatározatok közé vagy az életbeléptető törvénybe volnának felveendők. Az általános rész elhagyásának indokolása. Az általános rész elhagyása mellett a fent felhozott rendszertelenség indokán kívül még a következő indokok szólnak. Minél általánosabb valamely szabály, annál elvontabb, színtelenebb is szükségképen. Abból a törekvésből, hogy az általános részben felállított szabályok az összes, egymástól alapjukban különböző különös részekre alkalmazhatók legyenek, természetszerűleg folyik, hogy e szabályok teljesen abstraktok és így a jogász előtt is nehezen érthetők, a müveit laikusnak pedig teljesen érthetetlenek, a mi a jogalkalmazásban sok bajnak okozója. De másodszor az ily általános szabályok felállításának előnye is csak látszólagos. Mert ezen általános szabályok legnagyobb része a különös részekben oly sok tekintetben módosul, hogy valóságban egyik sem tartja meg a törvénykönyvön keresztül azt az általános érvényt, a melyet az általános rész olvasója ezen elhelyezésük szerint tőlük várna. A német birodalmi ptkv., noha az általános részt a szász törvénykönyvvel vagy előbbi hazai tervezeteinkkel szemben már tetemesen megszorította, e tekintetben is intő példa. E törvény pl. az általános részben szól a szerződés tanáról, pedig e fejezetnek valóságban nincs egy §-a sem, mely egyenlően állana a dologbeli, kötelmi, családi jogi és örökjogi szerződésekre. A 157. §. azt mondia: «Vertragé sind so auszulegen, wie Treue und Glauben mit Rücksicht auf die Verkehrssitte es erfordern»; — lehet-e mondani, hogy pl. a házassági szerződés a forgalmi szokásra való tekintettel (Verkehrssitte) értelmezendő? Vagy van-e értelme annak, hogy az árverés, mely úgyszólván csak adás-vételeknél fordul elő, ezen általános ^szerződés* fejezetében tárgyaltatik? Más példa a feltétel tana, a melyre valóságban egészen más szabályok állanak a forgalmi szerződéseknél és ismét mások a házasságkötés vagy a végrendelet tekintetében stb. Nem áll továbbá azon érv, hogy a különleges részek egy ilyen általános rész előrebocsátása nélkül nem érthetők; mert valóságban lehetetlen a törvényszakaszoknak oly elrendezése, hogy egy előbbi szakaszban oly fogalmak ne anticipáltassanak, a melyek bővebb kifejtésüket csak egy későbbi szakaszban nyerik. Példa reá ismét a német ptkv., a mely épen az általános részben számtalanszor operál oly fogalmakkal, a melyek kifejtése csak későbben, a különleges részben következik. Pl. a 228. §., mely az önvédelemről beszél, anticipálja a kártérítés fogalmát, a mely csak a különleges rész 252. §-ában nyer közelebbi meghatározást. Hasonló példák az általános résznek majdnem minden §-ában találhatók. Hozzájárul ezekhez hazai viszonyaink szempontjából, hogy a magyar ember nem speculativ hajlamú és nem szereti az abstrakt tételeket. Németország, melynek népessége ellenkező hajlamú, ezért e tekintetben például nem szolgálhat. Nemzeti hajlamainknak, közönségünk szellemi alkatának sokkal inkább megfelel, ha az általános szabályokat is concretisálva, azon életviszonyok szabályozásánál adjuk elő, a melyekben azok leggyakoribb alkalmazást találnak. A mennyiben az általános rész határozmányainak ilyetén áthelyezése után egynehány olyan szabály maradna fenn, a melyeket a különös részekbe megfelelően beilleszteni nem lehet, ezek mint bevezető vagy zárhatározatok volnának a törvénykönyv kezdetére vagy végére csatolhatok. I)r. Vavrik Béla a fölvetett kérdésre a következőket jegyzi meg: A kérdés megoldása a szerint módosul, a mint kívánatosnak tartjuk, hogy a tervezet elméleti tantételeket is tartalmazzon, vagy nem. Ha ily tantételek bevételét szükségesnek véljük, ugy a mint azok a szász ptkv.-ben előfordulnak, akkor nehéz volna az általános részt mellőzni, mert e tételeket különben máshol nem igen lehetne célszerűen elhelyezni. De kétségtelen, hogy ilyen theoretikus tantételek inkább veszedelmesek, semmint üdvösek egy polgári törvénykönyvben. A ki nem bir elég előkészültséggel arra, hogy azokban otthonos legyen, vagy nem érti, vagy félreérti e tételeket. Semmi esetre sem célja a codificatiónak, hogy a biró vagy ügyvéd azokat az alapfogalmakat, a melyek egy törvénykönyv teljes átértésének előfeltételei, magából a törvénykönyvből tanulja. Másrészről azonban mégis vannak olyan általános szabályok, a melyek az összes jogintézményekre kihatnak és nagy gyakorlati jelentőségük van, mert azok nélkül az egyes jogintézmények alapos átértése lehetetlen. Ilyenek a személyekre, dolgokra, jogokra és cselekményekre vonatkozó általános rendelkezések. Ezek szükségkép benne vannak minden magánjogi törvénykönyvben, habár nem is mindig az ^általános rész* cime alatt, hanem esetleg az egyes intézmények elé helyezve. Szóló annak, hogy ezek az általános rendelkezések a tervezet élére illesztessenek, nagy jelentőséget nem tulajdonit. Rendszerbeli tekintetekből, de az áttekinthetőség és kezelhetőség gyakorlati szempontjából is helyesebbnek véli ugyan, hogy a törvénykönyv élén maradjon meg egy általános rész, bár lehetőleg szük körre szorítva; de semmi nehézséget nem lát abban, hogy az általános rész tartalmát képező joganyagok egyenkint a tervezetnek azon részeiben helyeztessenek el, a hol azok a leggyakorlatibb jelentőséggel bírnak. Semmi esetre sem tartja követendőnek a német birodalmi ptkv. mesterkélt rendszerét, különösen tekintve azt, hogy nálunk sem a jogászi, sem a philosophiai előképzés nem áll azon a magaslaton, mint a német birodalomban, a hol az elvont tételek megszokottsága a nehézkes rendszer átértését könnyebben teszi lehetővé. A törvénykönyv könnyű kezelése és megérthetése, tiszta rendelkezések és fogalmak felállítása feltétlenül elébe teendő a nehézkes rendszerbeli tökéletességnek. Különben is kétségtelen, hogy a magyar felfogás inkább a könnyedség és világosság felé hajlik. A mennyiben az általános rész elmarad, mindenesetre szükségessé válik egy külön személyjogi rész felállítása, bár az előadó által javasoltnál szűkebb keretben. Különösen a személyi (u. n. tiszta) családjogot hiba volna természetes összefüggéséből, a családjogi részből kiszakítani. Lányi Bertalan arra utal, hogy a törvénykönyv rendszerének nem az a feladata, hogy a jog tudományos systemájának kész keretet uyujtson. Mindamellett a törvénykönyv rendszerének annyiban van nagy jelentősége, hogy az anyag külső elrendezése által is szembeötlővé teszi a vonatkozást az egyes rendelkezések és azoknak elvi háttere közt. Ugy látja azonban, hogy ezt az utóbbi célt teljes mértékben el lehet érni az által, ha az általánosabb elvi jelentőségű rendelkezések az általános rész helyett akölönös részekben nyernek megfelelő elhelyezést. Ez hozzá fog járulni annak a célnak megvalósításához, hogy az egyes rendelkezések lehetőleg concret alakban szövegeztessenek. Ez jobban is fog megfelelni annak a célnak, a melyet a szerkesztés első stádiuma van hivatva megvalósítani. A mi ezzel a beosztással nem lenne megfelelően elhelyezhető, az akár a tervezet elején, akár végén, akár pedig az