A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 49. szám - A "mesterséges" birói illetőség - Egy kitérés a vadászati törvény alkalmazásánál

A J körülírt hatálya marad meg, ez esetben a fizetési meghagyás a tkvi rts 84. §. c.) pontjában körülirt okiratoknak megfelelő, nemcsak előjegyzés, de bekebelezés alapjául is szolgálhat. IV. Végre van olyan eset, a melyben a fizetési meghagyás minden hatályát elveszti (93. 19. t.-c. 11. §. és 18. §.); azt hiszem felesleges bővebben fejtegetnem,hogy ily fizetési meghagyás alapján sem előjegyzésnek, sem bekebelezésnek helye nincs, de sőt a már szerzett tkvi jogok is hivatalból kitörlendők. A mint a fentiekből láthatjuk, a fizetési meghagyás alapján csak egy izben van helye a zálogjog előjegyzésének és egy izben a zálogjog bekebelezésének, tehát általános elvként kimondani azt. hogy a fizetési meghagyás alapjánjog előjegyzésénekhelye van. nem lehet. A kolozsvári tábla határozatából az, hogy a fizetési meghagyás alapján a zálogjog előjegyzése az ellentmondás előterjesztésétől kitűzött 15 napon belől avagy 15 napon tul kéretett, és hogy az adós a 15 nap előtt, avagy után mondott-e ellent, ki nem tűnik és igy meg nem határozható, hogy a fentiek szerint helye volt-e a zálogjog előjegyzésének avagy nem. A ((mesterséges» birói illetőség. Irta Dr. GRABER GYULA, bpesti ügyvéd. Az 1868: LIV. t.-c. 30. §-a által szabályozott rendes személyi illetőség kétségkívül nagy megnyugtatására szolgál azon elméleti jogászoknak, kik a törvény szellemét és a törvényhozó intentióit a gyakorlati életben is érvényre jutni vélik. Ezen tekintetből szép is az a 30. §.. melynek az a célja, hogy a perrel megtámadott adós személyes keresetben ne legyen arra kényszeríthető, hogy egy három napig tartó kéjutazást tegyen a kies Erdélynek fenyvesektől vadregényes tájain, ha teszem azt, Dicső-Szent-Mártonban pereilék be. holott Ő Turopolyán lakik. Mert bármilyen ideális testületeknek tekintsük is a bíróságokat, s bármennyire álljon is az, hogy Trencsénben ugyanaz a magyar magánjog van érvényben, mint Buziáson vagy Mária-Radnán. mégis csak sokkal könnyebb rendszerint az alperesek védekezése ott. hol a személyes megjelenés és védekezés nem jár kéjutazással. De ha az elmélet segit törvényt alkotni, ugy a gyakorlat megtalál módokat a törvényt kijátszani. És hála érte bíróságaink téves törvénymagyarázatának, ma már az 1868 : LIV. t.-c. 30. §-ában szabályozott rendes személyes illetőség nem létezik, hanem a prdtts. 32. §-a alapján tetszés szerinti illetőséggel pótolható. Ez a «mesterséges» illetőség, melyhez nem kell más, mint egy kezes. Az egyenes adós tartozásáért egy kezes. — kinek kijelentem, hogy ellene procedálni nem fogok — elvállalja a készfizetői kezességét. A kezes odavaló lesz, hol az egyenes adóst be akarom perelni. A keresetben együtt perlem az egyenes adóst a készfizető kezessel és pedig a kezes személyes bírósága előtt, a mire jogot ad nekem az 1868. LIV. t.-c. 32. § a, mely szerint: «Ha az alperesek különböző törvényhatóság területén laknak : felperes az alperesek illetékes biróságai közül bármelyiket választhatja » Ha már most a felső biróságok ezen visszaélés ellen nem lépnek fel, akkor az ilyen kezességvállalás kenyérkeresetté lehet s ma-holnap a cégjegyzékben ott fog tündökölni: «X. Y. birói illetőséget megállapító kezességi vállalkozó)). A vállalkozó nem reszkíroz semmit. Még a tárgyaláson sem kell megjelennie. S legrosszabb esetben, ha t. í. az egyenes adós az illetékesség ellen kifogást emelne s tagadná a kezesség létrejöttét, s ha még a bíróság felvenné is e tárgyban a bizonyítást és nem mondaná is ezen tagadást a per érdemére tartozónak, — akkor sem történnék nagyobb baj, mint az, hogy a kezes a bíróság előtt is kijelenti, hogy az egyenes adósért elvállalja a kezességet — «névbecsülésből», a mit neki elvégre is megtiltani nem lehet, valamint a virágnak, hogy ne nyíljék. . . . és mert végre is a névbecsülés teljesen legitim intézmény, mely a váltójogban még szabályozva is van. És ezen mesterséges illetékesség ellen nem is lehet védekezni. Hasztalan húzza keresztül az adós a kötelezvényben a «szabadon választandó bíróság «pontját, hasztalanul tölti ki a fizetés helyét, mégis ott perel a hitelező, a hol neki tetszik, csak egy kezes kerüljön, — az pedig mindig kerül — vagy egy olyan személy, (ez még jobb) ki az egyenes adós tartozását «együtt kötelezett egyenes adóstársaként magára vállalja. Azt hiszem, kétséget nem szenved, hogy az ilyetén illetőséggyártás visszaélés a perrendtartás egy hézagával és meg nem engedhető. Az orvoslást csakis bíróságaink, illetőleg felső bíróságaink gyakorlatában kereshetjük, melyek szerény nézetem szerint megoldhatják a csomót azzal, h o g y az illetékesség ellen emelt kifogás keretén belül, tárgyalásába OG 361 bocsájtkoznak annak, hogy a kezesség vagy együtt k ö t e 1 ez e 11 s é g e 1 vál 1 a 1 á s a az egyenes adós hozzájárulása és tudta mellett, vagy a nélkül történt-e, s utóbbi esetben a kezes személyes bíróságát az egyenes adósra kiterjeszthetőnek nem tartják. Feltétlenül kell, hogy ily irányú rendelkezések lépjenek életbe, különösen a községi elöljáróság elé tartozó ügyekben, merta sommás perekben nyújt némi megnyugtatást a felperesnek perköltségben leendő marasztaltatása elutasítás esetén, de a bagatelle ügyekben ez sincs meg és valóságos csoda, hogy nincsenek emberek a fővárosban, a kik a fent leirt módon megállapított illetékességű budapesti községi elöljáróságok előtt 2 frtos és 3 frtos álkövetelésekkel a világot molesztálják. Mert ugyan kinek volna kedve egy 2 frtos bagatelle követelés kedveért esetleg 2—3 tárgyalásra Budapestre jönni, vagy ráfizetni 10—15 frt költséget valamely budapesti ügyvédnek, csak azért, hogy felperes 2 ftos követelését elutasítsák? Egy kitérés a vadászati törvény alkalmazásánál. Irta : Dr. BOTTKA GYŐZŐ, ügyvéd Aranyos-ftíaróth. Gyakran előfordul, hogy a közigazgatási hatóságok eljárásuknál magánjogi kérdéseket közvetlenül, vagy indirekt módon az exigentiák tudományának segélyével eldöntenek. Im egy ilyen eset. . . . ny községben a kisbirtokosok földterületein a vadászat 1896. évben, azon év aug. havának 1-től számított 6 évre haszonbérbe adatott. A haszonbérbeadás előtt X. ottani földbirtokos, kinek legnagyobb összefüggő birtokrésze csak 180 kat. holdat tesz ki, területét a több száz holddal biró Y. nagybirtokosnak arra meghatalmazással biró és akkor a vadászati jog gyakorlására is feljogosított gazdatisztjével történt megegyezés szerint e nagybirtokosnak szomszédos területével egyesitette. Ezt a községi kisbirtokosok vadászati jogának haszonbérbeadása alkalmával, az egyesítés okmányának bemutatása mellett, bejelentette; a bérbeadási föltételek ennek megfelelőleg készültek, befoglaltatott ez az árverési jegyzőkönyvbe is; tudomásul vették az összes árverezők s a bérszerzó'dés jóváhagyása alkalmával tudomásul vette a szerződés megerősítésére hivatott alispán is. Egy év múlva Y. nagybirtokos arra határozta magát, hogy uradalmaiban a vadászatot bérbe adja s ez elhatározása folytán X. tudta nélkül haszonbérbe adta . . . ny községben is. Erre a községi vadászat (rövidség okáért mondom igy) bérlője, aki különben nem azonos Y. bérlőjével, kérvényt ad be a járás fó'szolgabirájához, hogy miután Y. a vadászati jog gyakorlását a saját területén haszonbérbe adta s X-nek 180 holdja azzal együtt haszonbérbe nem ment és nem is mehetett, vonja be a 180 holdat az általa haszonbérelt községi vadászterületbe s állapítsa meg a bértöbbletet, melyet fizetnie kelljen. A főszolgabíró X-et meg sem hallgatta — ami különben az ügy fejtegetése szempontjából irreleváns — hanem alapul véve azt, hogy a községi kisbirtokosok földjei után 30 frt bér fizettetik, megállapította, hogy ennek arányában X. földjei után a 30 frton felül 6 frt jár. Pedig — mellesleg mondva — tízszer annyit ér, mint a 2,000 parcellarészben birtokolt községi terület, hol a vad folyton zaklattatik. Akár meggondolva, akár kellő meggondolás nélkül hozatott a határozat, a jogérzéket mélyen sérti, és ha azt veszszük, hogy a főszolgabíró az egyik érdekeltet meg sem hallgatta, alaposan feltehető, hogy nem is törekedett az ügy kellő méltatására. Az X. és Y. között a területek egyesítése iránt létrejött s egy év óta érvényben levő szerződés, mint kétoldalú jogügylet máig is fennáll és fennáll akkor is, ha Y. e szerződés respektálása nélkül adta is haszonbérbe saját területét, mert a kétoldalú szerződést egyoldalulag felbontani nem lehet, de ha netán vitássá válnék is az egyesítési szerződés, egyedül a bíróság dönthet annakérvényefelettse döntésig fenállónak tekintendő. Amig tehát az X. és Y. közötti szerződés kölcsönös megegyezéssel fel nem bontatik, vagy mig a bíróság által nem hatálytalanittatik, addig ama szerződési viszony megszűntnek nem tekinthető s X. 180 holdja nem válik oly területté, mely a vadászati törvény 3. §-a szerint a többi községi területtel együttesen haszonbérbe adandó. De tegyük fel, hogy az X. és Y. között létrejött szerződés hatályát vesztette, X. 180 holdja akkor sem adható át a községi terület haszonbérlőjének oly módozattal, a milyet a főszolgabíró alkalmazott, mert a törvény ily területeknek a többi községi területtel való együttes haszonbérbeadását rendeli s ennek módjául a nyilvános árverést, esetlegamagán uton való egyezkedést jelöli meg ugy, amint erről 1886. XXII. t.-c. 120 §-ában intézkedik. Más módszer nem alkalmazható és ha volna is valahol meg felelő törvényes intézkedés, per analógiám ez sem érvényesülhetne, mert avadászati jognak, minta tulajdonban foglalt jogosítványnak, tehát egy magánjognak megszóri-