A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 4. szám - A hagyatéki tárgyalás egyik kérdéséhez - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [3. r.]

28 A jelentetik ki — a megállapított költségeket meg nem téritette, de oly esetekben, a midőn felperes ítélettel köteleztetett a perköltségek megtérítésére, a jelzett körülmény pergátló kifogás alapjául nem szolgálhat. Mert habár elfogadható és némileg indokolt is ezen kényszer alkalmazásba vétele a kereset visszavétele esetén (prts. 69. §.) és akkor, a midőn alperes kérelmére a bíróság a keresetet a sommás törvény 50. §-a alapján visszavettnek kimondja, nehogy felperes ugyanazon kereset újbóli megindítása vagy az idézés ismétlésének kérelmezésével alperesnek, mielőtt az előbb felmerült és bíróilag megállapított költségeket meg nem téritette — ujabb kiadásokat és költséget okozzon: nem lehet indokolt ezen kényszer alkalmazása a perújítás esetén, melyet egyébként a tervezet sem állit fel a perujitási kereset m e gi ndithat ás án ak előfeltételéül, azért a szakasz 6-ik pontjában nem lesz felesleges annak határozott kifejezést adni, hogy ezen pergátló kifogás a perujitási kereset ellenében nem emelhető.* 188. §. A tervezet 76. §-a akként intézkedik, hogy ha a perképességnek, illetőleg a törvényes képviselő igazolásának stb. hiánya pótolható, a bíróság a hiány pótlására határidőt tüz, a véghatározatot azonban a hiány pótlása, illetőleg a kitűzött határidő letelte előtt nem hozhat. Ha tehát a 185. §. 5-ik pontja szerint ugyanezen alapon pergátló kifogás emelhető, ugy ennek érdemleges elintézése és a további eljárás iránti intézkedés az előbb emiitett 76. §. rendelkezésével összhangzásba hozandó, mert különben csak zavarokra szolgáltat alkalmat. És miután a 188. §., a melynek különben keretébe tartoznék, erről nem intézkedik, ezen hiány pótlandó és a szakasz kiegészítendő azzal, ha a bíróság a 185. §. 5-ik pontja alapján emelt pergátló kifogásnak helyt ad — ítéletében a pert csak azon esetben mondja ki megszűntnek, ha a hiány egyáltalában nem pótolható vagy pedig, ha a fél a hiányt a kitűzött és 15 napnál hosszabb időre nem terjedhető záros határidő alatt nem pótolta. A kitűzött záros határidő letelte előtt az ítélet jogorvoslattal meg nem támadható, illetve a felebbezési határidő a záros határidő leteltétől számítandó. 191. §. Ezen szakasz rendelkezései egyrészt nem kimerítők, másrészt pedig homályosak. Nem történik ugyanis intézkedés arról, hogy az oly elállás folytán, mely a perfelvételi határnap előtt a bíróságnál benyújtott és ettől alperessel közlendő irattal történt, minő birói határozat hozandó és a bíróság alperes költségeit mily eljárás mellett állapítsa meg. Homályos pedig a szakasz ama dispositiója, hogy alperesnek a perfelvételi határnapon előadható kérelmére az elállás ezen következménye végzéssel kimondandó és egyúttal felperes a felmerült költségekben, a mennyiben ezekre nézve még nincsen jogerejü határozat, elmarasztalandó. Vagy jogában áll felperesnek a perfelvételi határnap előtt a keresettől elállani — sekkor jogában van azt is követelni, hogy költségkimélés szempontjából a perfelvételi határnap szüntettessék be, vagy ha pedig ehhez nincs joga és a perfelvételi határnap nem szüntethető be, ugy teljesen felesleges az elállást aperfelvételihatárnap előtt megengedni és ezzel a jogkereső közönséget félrevezetni. Teljesen felesleges és méltánytalan ily esetekben megengedni azt, hogy a perfelvételi határnap pusztán csak azért tartassék meg azon felperes költségére, a ki a pert idejekorán visszavette, mert hátha alperesnek eszébe jut a terv. 195. §-a alapján a felperes keresetében érvényesíteni kivánt jog nem létezésének birói megállapítása iránt keresetet indítani. Ez különben is oly bizonytalan és oly gyéren fog előfordulni, hogy e miatt a perfelvételi határnapot fentartani teljesen indokolatlan. És váljon mit ért a tervezet az alatt, hogy felperes egyúttal a felmerült költségekben, a mennyiben ezekre nézve még nincsen jogerejü határozat, — elmarasztalandó. De hiszen, ha a perfelvétel okvetlen megtartandó, és ha az elállás következménye végzéssel csakis a perfelvételi határnapon mondható ki, és ha a szakasz nem szabja elő, mily eljárás mellett állapítandó meg alperes költsége a perfelvételi határnap előtt: akkor véleményünk szerint a felmerült költségekre nézve nincs és nem is lehet jogerejü határozat. Mindezek folytán a szakasznak következő formulázását hozzuk javaslatba: A szakasz első és második bekezdése érintetlenül marad. A harmadik bekezdés helyett: A biróság az elállást tartalmazó irat közlésé ne k e 1 r e n d e 1 é s éve 1 eg y i dej ül e g a perfelvételi határnapot beszünteti és felhívja alperest, hogy JOG amennyiben költségei merültek fel és abban felperest marasztalni kívánja, erre vonatkozó kérelméta szabályszerű költségjegyzékkel felszerelve, a végzés kézbesítésétől számítandó 8 nap alatt a bíróságnál két példányban adja be, mert ellenkező esetben a költségekre való tekintet nélkül fogaz elállás következménye kimondatni. A költségekben leendő marasztalás iránti kérelem beadása, illetőleg a 8 nap leteltével a biróság akeresetetvisszavettnekkimondjaazzal, ho gy az elállás következtében a keresetlevél benyújtás á nak és a pe rinditás n ak összes hatásai elenyésznek és egyúttal a lp er e s ké r el m ér e f e lp e r e s t a felmerült költségekben végrehajtás terhe alatt elmarasztalja. A negyedik bekezdés változatlanul fenhagyandó, az ötödik bekezdés ellenben egészben kihagyandó. 192. §. Ha alperes a perbebocsájtkozás után a pertől való elállásba beleegyezik, meg kell határozni azt is, hogy az elállás jogkövetkezményei a 191. §. rendelkezésének megfelelőleg lesznek kimondandók. Ha azonban alperes az elállásba bele nem egyezik, felperes pedig az elálláshoz ragaszkodik, ugy felperes elállása helyesen lesz a tárgyalás elmulasztásának tekintendő és ha alperes a tárgyalás megtartását kérelmezi, a további eljárás a 452. §. szerint tovább folytatandó. Végül pedig provideálni kell a törvénynek azon esetre is, ha alperes az elállásba bele nem egyezik, de a tárgyalás megtartását sem kívánja. Leghelyesebb lenne ily esetben, a mennyiben felperes az elálláshoz ragaszkodik, az elállást perletételnek tekinteni, mely esetben a perletétel a pervesztéssel egyenlő hatálylyal bir, mi ellen csak perújításnak lehet helye. (1868. évi 54. t.-c. 70. §.) Felperes azonban feljogosítandó, hogy ugyanazon tárgyat más jogalapon más perrel követelhesse. Alperesnek érdekében állhat ugyan elállás esetén is a tárgyalás megtartását kérelmezni, hogy a kereseti jog megdöntése céljából bizonyítékait előadhassa és különösen hogy tanúit kihallgattathassa, nehogy ezen bizonyítékától azok elhalálozása vagy más körülmény folytánkésőbb, ha felperes a pert újból folyamatba teszi, — elessék. De viszont, ha alperes a tárgyalás megtartását nem kívánja, hanem pusztán azért nem egyezik bele az elállásba, mert nem akarja, hogy felperes a per újra felvételét és az idézés ismétlését kérelmezhesse, hanem szigorúbb perjogi következmények kimondását óhajtja, — szükségtelen a kereset tárgya felett ítéletileg dönteni, hanem elégséges a perletételt és annak szigorúbb jogkövetkezményeit alkalmazni, mely a pervesztéssel egyenlő hatálylyal bir. Á szakasz tehát ennek megfelelőleg helyesbítendő, — fenhagyatván azonban a 399. §. alkalmazása, ha felperes a keresettel érvényesített jogáról is lemond. 195. §. Helyesnek tartjuk a tervezet azon újítását, hogy a per letárgyalása esetleg a bizonyítási eljárás befejezése után a p r od ucált peranyag alapján a peresfelek egymás ellen idézés nélkül is uj keresetet támaszthassanak, a végitéletet megelőző szóbeli tárgyalás befejeztéig. Igen helyesen jegyzi meg a szakasz indokolása: Megtörténhetik, hogy a tárgyalás és bizonyítási eljárás befejeztével az tűnik ki, hogy felperesnek joga van alperes ellen, de e jogot a keresetben helytelenül támasztotta, másnemű jog iránt indította a pert. Nehogy tehát a pert a biróság ismét uj perfelvétellel, előkészítéssel és bizonyítással legyen kénytelen újból lebonyolítani, a keresetváltoztatás tilalmának formalismusától el lehet tekinteni, s uj kereset támaszthatását megengedni. Csakhogy eme indokolásban meg van azután adva azon előfeltétel is, a melynek fenforgásával lehet csak a keresetváltoztatás tilalmának formalismusától eltekinteni. Ez az előfeltétel pedig az, hogy csakis amár producált peranyagra támaszkodva és csakis annak alapján, annak értelmében engedhető meg az uj kereset tá mas z t ha t ása. Mert ha a szakasz tiszta ratioja nem ez, hanem az, hogy a végitéletet megelőző szóbeli tárgyalás befejezéséig uj kereset támaszthatása feltétlenül meg van engedve, akkor a kereset változtatásra vonatkozó 193. §. teljesen felesleges. Ezt talán a tervezet alkotója sem igy értelmezi s azért az előadottaknak figyelembe vételével a szakasz kezdete ekként szövegezendő; «A folyamatban levő perben a kiderített tényállás és bizonyítási eljárás eredménye a 1 ap j án a v é git é 1 et e t m egei őz ő szóbeli tárgyalás befejezéséig* stb.