A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 48. szám - A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban

A JOG 347 Nyilt kérdések és feleletek. Távollét miatti gondnoki képviseletről. Sommás eljárású perben felperes pernyertes lett s a visszakövetelt ingók értéke fejében 102 frt tőke és járulékai megfizetésében alperes elmarasztaltatott. Utóbbi az Ítélet ellen felebbezett, felperes megnyugodott az ítéletben. Alperes saját személyében adta be a felebbezést s kérte kizárólag uj bizonyítás felvétele céljából, annak szóbeli tárgyalás utján leendő elintézését s ez alapon a marasztaló ítélet megváltoztatását. Alperesnek képviselője nincs, lakhelyéről időközben bejelentés nélkül eltávozott s tartózkodási helye ismeretlen. A felebbezésre szóbeli tárgyalás rendeltetvén, alperes a fenncbbi okból megidézhető nem volt. Most már az elsőbirósági Ítéletben megnyugvó felperes helyhatósági bizonyitványnyal igazolja, hogy telebbező alperes külföldre ismeretlen helyre igazolvány nélkül eltávozott s kéri, hogy ügygondnok rendeltessék a távollevő részére s a felebbezés szóbeli tárgyalására a kinevezendő ügygondnok idéztessék. Van-e helye ügygondnoki kirendelésnek ? Ugy vélem, nincs. Mert az ismeretlen helyre távozott felébb;ző alperes a szóbeli tárgyalásra való megidéztetését önmaga meghiusitja, lakhelyét be nem jelenti, sem pedig képviseltetéséről nem intézkedik, a miből következtetendő, hogy a felebbezési jogorvoslatnak jelen esetben csupán szóbeli tárgyalás utján lehetséges érvényesítésénél fogva, a felebbezés elintézését sem kívánja s attól elállott, minthogy az a jogos vélelem áll fenn, hogy a ki jogai megvédéséről s érdekei képviseltetéséről önállóan gondoskodnánk, s dacára, hogy módjában állott, azt nem tette, sőt szándékos cselekménye által a jogvédelem használatának további feltételeit is kizárja, ugy tekintendő, mintha e jogorvoslat kedvezményéről lemondott volna s ily vélelem ellenében az ismeretlen helyen távollevő képviseletére a perbeli ellenfél ügygondnok kirendelését s a szóbeli tárgyalásnak ügygondnokkal való megtartását nem kérheti, hanem a szóbeli tárgyalás elrendelése s az idézés kézbesítése közötti időben ismeretlen helyre eltávozott, felebbező alperes ugy tekintendő, mintha felebbezési védelméről lemondott, vagyis felebbezését visszavonta volna s ehhez képest ügygondnoki kirendelés mellőzésével a határozat ily értelemben meghozandó. Goldner Károly brassói tvszéki biró. A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban. (Felelet.) Az igen tisztelt szerkesztőség engedelmével fenti cim alatt a Jog -í7-ik számában beérkezett feleletekre, bátor vagyok én is szerény nézetemet nyilvánítani. Kijelentem mindenek előtt, hogy minden tekintetben dr. Raffay Ferenc győri albiró urnák nézetét osztom, nem tán azért mert a kir. közjegyzők anyagi érdekének, hanem azért, mert a törvény rendeletének és szellemének legjobban megfelel. Az 1894. évi XVI. t.-c. 3. §-a rendeli, hogy a hagyatéki eljárás az ott nevezett személyek kérelmére megindítandó. A törvény tehát a feleknek ezen kérelmezési jogát elismeri. A fél ezen jogával tehát vagy személyesen élhet, vagy pedig a szükséges teendőkkel egy ügyvédet vagy kir. közjegyzőt megbízhatja. És a mint ezen teendőket az ügyvéd nem ingyen végzi, a kir. közjegyző is, tekintet nélkül arra, hogy ezen hagyatéknál mint birói kiküldött fog-e működni, vagy sem, munkája után megfelelő dijat is | számithat. I Ezzel ugy hiszem az igen tisztelt vidéki biró urnák* ellentétes nézete is cáfolatot nyert. De nem áll a tisztelt «vidéki biró urnák azon állítása sem, hogy a kir. közjegyző a hagyatéki eljárás előkészítésével, t. i. informatió felvétellel, a szükséges adatok beszerzésével, a kérvény beadásaival, meddő és felesleges munkát végzett. Mint általánosan tudva van, az örökösök ugy a régi mint az uj aera alatt a hagyaték rendezésével csak akkor törődtek, és törődnek, ha pénzre szorultak, azaz a hagyatékot értékesíteni vagy terhelni akarták. A platonikus rendezésért nem igen lelkesedtek és e végett ujjokat sem mozdították. Ha tehát a fél a hagyatéki eljárás folyóvá tétele végett az ügyvéd vagy kir. közjegyzőhöz fordul, reá nézve az ügy sürgős. A jelzett eljárással pedig a hagyatéknak véglegesítése gyorsittatik, mert eltekintve az elöljáróságnak késedelmeskedésétől, és a bíróságoknál nem ritka lanyha evidentiától, a hagyatéki eljárás, kérelem következtében, a 4. §-ban említett három hónap előtt folyóvá tétetik. A jelzett előkészítő eljárás tehát nem meddő, nem felesleges, a félnek hasznára válik, de eltekintve mindettől, már azért is, mert a törvény azt megengedi, az érdekelt felet arra feljogogositja, díjazandó. A díjazásra vonatkozólag én is osztom a feleletet adó tisztelt uraknak azon nézetét, hogy ezen dij nem a tárgyalási jegyzőkönyvben felszámítandó, hanem a szabad megegyezés, esetleg per esetén a birói megállapodásnak tárgyát képezi. De valóban, megdöbbentőnek találom a tisztelt «vidéki biró urnak» azon nézetét, hogy a törvény 36. §-a értelmében a fél kérelmére eszközölt külön leltározás után_ dij nem jár, és az a 117. §-ban szabott díjátalányban benfoglaltatik. Hát mért rendeli a törvény 119. §-a a 36. §. értelmében eszközölt leltározásnak külön díjazását r Mily értelme lenne ennek, ha ezen külön leltározás a 118. §-ban említett teendők közzé tartozna ? Ha a tisztelt «vidéki biró urnak» nézete helyes volna, akkor a közjegyző székhelyén lévő minden nagyobb, bonyolult, gondos és felelőséggel járó munkát igénylő-hagyatéknak leltározása, ingyen eszközültetnék, mert bolond lenne az a fél, a ki ezen hagyatéknak a közjegyző általi leltározását nem kérelmezné. Mért protegálja a «vidéki biró ur» annyira a nagyobb és gazdag hagyatékot ? A 117. §-ban foglalt és annyi keserves panaszra alkalmat adó díjszabás meghatározásánál, a törvényhozó feltételezte, hogy a kir. közjegyző rendesen, teljesen felszerelt hagyatékot kap letárgyalás végett, melyet a nélkül, hogy íróasztalát elhagyná, a felek meghallgatása után elintézhet. A 118. §-ban foglalt egyéb cselekmények csak mint kivételek tekintendők és a netán nem pontos előkészítő munkának kielégítésére szolgálnak. Ezen teendőket a törvényhozó mint rendes, minden hagyatéknál előforduló munkát azért nem vehette, mert nem is volt szabad feltételeznie, hogy az elöljáróságok (halálesetfelvétel és leltározás) vagy bíróságok (tlkvi lustrálás) silány munkát végeznek. Ha tehát az érdekelt fél, tekintettel a hagyaték értékére vagy bonyolult és kényes voltára, ennek leltározását, szakavatottabb közeg, azaz a kir. közjegyző által kívánja eszközöltetni, ezért még külön praemiumra, azaz ingyen leltározásra igényt nem tarthat, hanem igenis köteles és kész is megfizetni azon többletet, a melylyel a közjegyző-leltározás többe kerül, mint az előljárósági. A tisztelt vidéki biró urnák judiciumát igen köszönik a kir. közjegyzők. Dr. Lux Albert, szakolcai kir. közjegyző. Vegyesek. f A nagyváradi kir. kath. jogakadémia tanári karát nagy veszteség érte dr. Kudelka Józsefnek, a jeles Ferenc Józsefrend lovagjának, a budapesti m. kir. t. egyetem kinevezett, a nagyváradi kir. kath. jogakadémia kiérdemült ny. r. jogtanárának, a magyar jogtanárok nestorának folyó 1897. évi november hó 17-én esti 7 órakor, 84 éves korában s a haldoklók szentségének ájtatos fölvétele után végelgyengülésben elhunyta folytán. «Saját termés». Fontos határozatot hozott a temesvári Lloydtársulat börzebirósága. E határozatnak nagy fontossága van a gazdákra, mert azt a kérdést döntötte el, hogy a gazda, ha kötlevél mellett saját termésű gabonát ad el a kereskedőnek, köteles-e a teljes mennyiséget szállítani akkor is, illetőleg köteles-e a különbözetet megfizetni, ha neki annyi búzája nem termett. A rendes bíróságok e tekintetben eltérő álláspontra helyezkedtek. Egyik törvényszék megítélte a teljes különbözetet, másik ismét csak a foglaló és kamatainak visszafizetésére kötelezte a gazdát. Ma a temesvári börzebiróság az utóbbi álláspontra helyezkedett. Az adott esetben N. I. gazdaember, mint közvetítő 10U métermázsa, mint termelő pedig külön 100 métermázsát adott el K. S. kereskedőnek, ez utóbbira nézve a kötlevél határozottan kimondotta, hogy az saját termés. Az illető azonban beigazolta, hogy 42 hold földjén összesen 71 métermázsája termett s ebből a vetőmag és költség levonása után csak 16 métermázsa maradt meg tényleg. A választott bíróság az első 100 métermázsára nézve föltétlenül kimondotta a szállítás kötelezettségét, a többire nézve azonban csak 16 mm. után ítélte meg az árdifferenciát, hivatkozván arra, hogy a kötlevél határozottan csak a saját termésről szólott. A kir. Curia polgári tanácsai f. é. december hó 10-i k napján (pénteken) d. e. tO órakor teljes ülést fognak tartani a következő vitás elvi kérdés felett: «Az 1883: XXV. t.-cikk 19. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a kamat elévül, ha a hitelező azt három esztendő alatt nem követeli, kiterjed-e bármi cimen érvényesített követelés után járó kamatra, avagy csupán a kölcsön-követelés kamatára?* Előadó: Hánrich József, a kir. Curiához beosztott kir. ítélőtáblai biró, s az illető ügy száma: I. G. 258/1897. Ötnapos beszéd. Az osztrák rajxratban az obstructio alatt Lecher dr. által tartott 12 órai beszéde feleleveníti azt az esetet, mely évtizedek előtt Rennesben (Franciaországban)^ történt. Tratot tábornok védői ugyanis öt nap és öt éjjel beszéltek egyhuzamben. Ugyanis a haditörvényszék ítélete halasztást nem szenvedhet, s a védők épen azt akarták elérni, hogy az Ítéletet addig odázzák el, míg a tábornok felesége Párisba érkezik, hogy a királyi kegyelmet kieszközölhesse. Az ügyvédek három óránkint váltották fel egymást, végül a fővédő Bernhard, hat kötetes memoirokat kezdett felolvasni, nem tudva már miről beszélni. Az istenért mit akar ? — kérdé ijedten az elnök. Várjon csak, míg véget érek vele — felelt a védő. Végül a bírák három órai szünetet kértek a védőktől. így az ügyvédek elérték azt, a mit akartak, mert a tanács nem ült addig egybe, míg Párisból megérkezett a kegyelem.