A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 48. szám - A végrendeletekről szóló 1876. XVI. t.-c. 9 és 10. §§. bizonyítási rendszerünkben 2. [r.]

342 A JOC ban vallhat védőt (53. §.) s erre a bíróság által figyelmeztetendő (54. §.) s ha ő nem teszi, házastársa, fel és lemenői törvényes képviselője vallhatnak védőt, de nemcsak egy, hanem több védőt is vallhat a vádlott, kik indítványokat tehetnek, de a perbeszédek száma a védők száma által nem szaporítható.* Védő nemcsak gyakorló ügyvéd, hanem egyetemi és jogakadémiai tanár is lehet. Ha a büntetett 5 éven felüli büntetésü. vagy ha a terhelt 16 éven aluli, vagy annak hozzátartozói kívánják, feltétlenül védőt kell rendelni (57. §.) ki azonban hivatalból nem köteles a felsőbb bíróság előtt képviselni a terheltet. Letartóztatott védencével a védő hatósági ellenőrzés nélkül a vizsgálat és nyomozás bármely stádiumban érintkezhetik, a/, iratokat szabadon megtekintheti (63. §,) s ha akár a vizsgálóbírói, akár a közigazgatási hatóság ezzel ellentétes határozatot hoz, ez ellen a 62. §. értelmében a vádtanácshoz felebbezhet. A vádirat benyújtásától pedig ezen szabad érintkezés, iratba tekintés sohasem korlátolható. A Vl-dik fejezet a bírósági tagok általános kizárási okait tartalmazza, míg a VH-ik fejezet a határozatok közléséről intézkedik, melyekben semmi különös intézkedés nincsen, mert ezek jórészt általános pts. intézkedések. A VlII-dik fejezet a vizsgálat első stádiumával, a nyomozással foglalkozik. Intézkedései jórészben az ügyészséget illetik, mely a 84. §. értelmében van hivatva azt elrendelni s ez azon adatok összegyűjtése, melyek vád emeléséhez szükségesek. Ebből önkényt foly, hogy ügyvéd a feljelentést mindig az illetékes ügyészséghez adja be, mert ha a feljelentéshez kellő bizonyítékot csatol, az ügyész rögtön vádat emelhet. Fontos reánk a 90. §, hogy akár illetékes, akár nem illetékes az ügyészség, akár ismerjük a tettest, akár nem (és pedig magánvádas cselekménynél is) akár jól minősítjük a tényt, akár nem. a feljelentést el kell fogadni, a hiányos adatokat és ismeretlen személyeket kipuhatolni. Oly cselekményeknél, melyek felhatalmazásra üldözhetők, a felhatalmazás az ügyészséghez vagy az igazságügyministerhez nyújtható be. (91. §.) A 95. §. a személyes szabadság védelmére rendeli, * hogy jbiróság (természetesen a hol tszék és ügyészség nincs) letartóztatás esetén 48 óra alatt az iratokat az ügyészséghez, ez pedig 48 óra alatt a vizsgáló bíróhoz áttenni köteles, hogy a letartóztatás kérdésében határozat hozassék. A ki a nyomozást zavarja, a nyomozó közeg parancsainak ellenszegül, letartóztatható; a feleket képviselő ügyvéd, szakértő vagy tanút azonban csak eltávolítani lehet, esetleg ellene a fegyelmi eljárást megindittatni. (97. §.) A közigazgatási hatóságok a nyomozás alatt ezen törvény §-ait kötelesek betartani. Letartóztatás lefoglalás, személymotozás és házkutatást csak elhárithatlan szükség esetén teljesitnetnek, különben kötelesek ezek miatt a vizsgálóbíró és esetleg jbirósághoz fordulni, azonban a tanuk megesketését, tanuk vagy szakértők megbüntetését, vallomásra vagy tárgykiadásra kényszerítését és postai küldemény felbontatását sohasem teljesíthetik. Fontos különösen a nyomozásban a 100. §., mely megparancsolja, hogy a vádlott érdekében is kell nyomozást teljesíteni hivatalból, a mentő körülmények kiderítése végett. (Folyt, köv.) A végrendeletekről szóló 1876. XVI t.-c. 9. és 10. §§. bizonyítási rendszerünkben. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. X II. • Befejező cikk. Fenti cim alatt e becses lap hasábjain megjelent közleményben1) az 1876: XVI. t.-c. 9. és 10. §§. körül joggyakorlatunkban előfordult háromféle jogi felfogást felsorolván, azon további kérdést tűztem ki fejtegetésem tárgyává, hogy ama három vélemény miként egyeztethető össze bizonyítási rendszerünkkel, és illetve, hogy azok közül melyik felel meg bizonyítási rendszerünk elveinek ? Magánjogi és perrendi elv, hogy birói beavatkozásnak csak jelentkezésre van helye. A jelentkezés folytán megindított eljárás terjedelmét azon positiv vagy negatív jogi tény határozza meg, mely miatt a beavatkozás kéretett. * A külföld majdnem minden összes törvényhozásaiban megvan, sőt legtöbb államban polgári rendben is képviselheti a feleket. *) L. «A JogM f. évi 43. számát. Perjogi szabály, hogy minden positiv vagy negatív jogi tény kifogás hiányában valónak tekintendő. A jogügyletettel szemben emelhető kifogás lehet: a) érvénytelenségi. b) valódisági — és c) valósági kifogás. Az első az alakra, a második az aláírásra, a harmadik pedig a tartalom ellen irányul. A felvetett jogeset körül minket az alakra vonatkozó érvénytelenségi kifogás érdekel. Perjogunk elvileg állítja fel, hogy az érvényességi alakszerűségek szigorúan vizsgálandók meg ott, hol az okirat bizonyító ereje és ekként a jogügylet érvényessége különös kellékektől függ. (V. ö. 1868. LIV. t.-c. 158., 159., 166—171.. 180., 186. §§., 1893. XVIII. t.-c. 73., 215. §§.) Az 187(i. XVI t.-c. a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről intézkedik, tehát speciálisan és taxatíve állapítja meg mindazon alakszerűségeket, formalitásokat, melyek feltétlenül szükségesek a végből, hogy a jogügylet, az okirat, halál esetére szóló intézkedésnek, végrendeletnek legyen minősithető; az előirt alakszerűségeket tehát oly mereven szükséges betartani, hogy ha azok közül csak egy is hiányzik, az okirat, a jogügylet megszűnt létezni, megszűnt végrendelet lenni. Sajátszerűsége ezen merevségnek abban culminál, hogy azon ténykörülmény, hogy a szükséges alakszerűség betartatott s igy, hogy az tényleg megvan, szintén csak formalismus által bizonyítható ; vagyis a törvény categorice és imperative rendeli, hogy az alakszerűségnek nemcsak léteznie, hanem különös módon bizonyítva is kell lennie. Ha a szükséges alakszerűségek meg vannak : a végrendelet érvényes, különben érvénytelen. Felvetett jogesetünkben előrebocsátottuk, hogy N. örökhagyó végrendeletének alkotása körül a törvény 1 —8. §£-nak rendelkezései betartattak ; ha tehát az érvényességi alakszerűségek megvannak, akkor a végrendeletnek érvényesnek kell lennie, azaz érvényesnek tartandó. A végrendelkezés, mint ünnepélyes és formalisticus actus sajátszerűségéből következik, hogy annak érvényessége nem (vagy legalább nem mindig) ugyanazonos annak hatályosságával ; ez magyarázza meg, hogy gyakran az érvényes (alakszerű) végrendelet nem lép hatályba, mert p. o. az érdekeltek eltűntek ; nincs tudomásuk róla; másként egyezkedtek stb. ; vagy ellenkezőleg : érvénytelen (alakszerűden) végrendelet hatályossá lesz, mert p. o. a perre utasított a pert nem indítja meg és a bíróság a hagyatékot a végrendelet értelmében átadja stb. Az érvényesség és a hatályosság közötti határvonalat jelzi az 1876: XVI. t.-c. 9. és 10. §. is. Mig a törvény az írásbeli, továbbá a szóbeli, a közés letéteményezett magán-, a kiváltságos végrendeletekről, az öröklési szerződésekről és a halálesetre szóló ajándékozásokról külön-külön és világosan meghatározza, hogy azok mily alakszerűségek mellett tekintendők érvényeseknek: addig a 9. és 10. §§. nem magára a végrendeletre, mint jogügyletre, hanem a jogügyletnél tanúul, illetve a végrendelet írójául szerepelt személyre és a felsorolt rokonokra, mint kedvezményezettekre, állítanak fel külön, specalis alakszerűségeket, a végrendeletnek ama személyekre kiterjedhető hatályossága tekintetéből. Vagyis : a törvény külön határozza meg az u. n. érvényességi alakszerűségeket magára a jogügyletre, az okiratra, mint végrendeletre, melyek fenforgása mellett maga a végrendelet érvényes és szintén külön állapítja meg az u. n. hatályossági alakszerűségeket a fungált végrendeleti tanura, iróra és ezeknek felsorolt rokonaira nézve, a melyeknek további fennforgása mellett az érvényesen létrejött végrendelet alapján a külön csoportot képező ezen személyek is részesülhetnek a végrendelet által nekik szánt előnyben. Ezek szerint: ha a végrendeleti érvényességi alakszerűségek megvannak, a végrendelet érvényes; ez kétségtelen; azonban érvényessége dacára nem hatályos a végrendelt tanujára, írójára és ezeknek említett rokonaira, ha a hatályosság tekintetéből törvényileg felállított speciális alakszerűségek nincsenek meg. Ezen megkülönböztetésnek helyessége, mely szerint a végrendelet érvényessége és a végrendelet hatályossága nem ugyanazonos fogalmak, kétségtelenül kitűnik magából a törvényből és annak 9. és 10. §§. szövegéből. Az 1—8, 11—20 stb. §§• világosan semmisnek mondják ki az érvényességi alakszerűségeket nélkülöző végrendeleteket; ellenben a 9. és 10. §§-ban a törvény a hatályossági alakszerűségek hiánya miatt nem mondja ki a végrendeletet semmisnek, hanem sanctioul azt állítja fel, hogy ilyenkor a tanú, iró és rokonaik nem részesülnek a végrendelet által nekik szánt előnyben, bizonyságául