A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 47. szám - A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban

188 A JOG 1,180. sz. a. hozott határozata ellen a vármegye főispánja által emelt hatósági panaszt 1897. évi július hó "28. napján tartott ülésben az 1896. XXVI. t.-c. 76. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg i t é 11: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem adIndokok: A jogvita eldöntése azon fordul meg, hogy az 1883. XX. t.-c. 2. §-ának 3. pontjában az egytagban legalább 50 holdat tevő földbirtok tulajdonosainak fentartott jog, mely szerint összefüggésben levő földjeikre nézve a vadászati jog önálló gyakorlására egyesülhetnek, a mennyiben áz egyesitett területek a 200 holdat elérik, fenállt akkor is, ha az illető birtokok több község határában feküsznek: Az idézett törvényszakasz 3. pontja egymagában a fenforgó kérdésre nézve semmi rendelkezést nem tartalmaz, mig ellenben az előző 1. pont a 200 holdas birtokosoknak az önálló vadászati jogot kifejezetten az esetre is megadja, ha a birtok több határban fekszik, vagy utak, vasutak, csatornák, folyók, vagy patakok által hasittatik is. Már most, ha a 3. pontban a több határban való fekvésre vonatkozó rendelkezés mellőzve, ellenben az utak stb. való hasításra vonatkozó rendelkezés felvéve volna, inkább lehetne arra következtetni, hogy a törvényhozás az 50 holdas birtokosoknak kevesebb kedvezmjnyt akart adni, mint a 200 holdas birtokosoknak, minthogy azonban a 3. pontból ugy a több határban való fekvésre, mint az utak stb. által való hasittatásra vonatkozó rendelkezés teljesen hiányzik, holott abból a körülményből, hogy egy 50 holdas birtokon valamely ut vezet keresztül, még azt következtetni nem lehet, hogy ezen birtok csupán az azon átvezető ut létezése miatt a 3. pontban az egyesülésre adott joggal nem birna, ennélfogva a több határban való fekvésre vonatkozó rendelkezésnek a 3. pontból való hiányzását sem lehet ugy feltüntetni, mintha csupán ez okból nem egyesülhetnének az ó0 holdas birtokosok, ha az egyesítendő birtokok több község határában feküsznek; annál kevésbé, mert a törvény 1. §-a szerint a vadászati jog a földtulajdonnak elválaszthatatlan tartozéka, a mely alapvető elvtől való eltérésnek csupán ott lehet helye, a hol a törvény ezt kifejezetten rendeli. Még határozottabban eldönti a kérdést a törvény indokolása. A törvényhozás célzata az indokolás szerint az volt, hogy az okszerű vadtenyésztés és kezelés kedvéért lehetőleg nagyobb kiterjedésű vadászterületeket létesítsen, e mellett azonban a kisebb birtokosok jogait lehetőleg kímélje. Ezen kettős célt a törvény az életbe lépését megelőző állapothoz képest többi közt akként kívánta elérni, hogy mig az előtt már 100 holdas birtok tulajdonosa önálló vadászati joggal birt, ezen jogot a legalább 200 holdas birtokokra szorította s a kisbirtokosoktól azon előzőleg birt jogot is elvonta, hogy birtokterületeiket a megszabott feltételek mellett önálló vadászterületté az egyes birtokrészletek egyenkénti, nem összesített hold számától függetlenül egyesíthessék, ezen megszorításokkal szemben azonban a 2. §. 3. pontjában a kisbirtokosoknak mégis azt a kedvezményt biztosította, hogy a legalább 50 holdat kitevő birtokok számára az egyesülési jogot fentartotta. Ugy, hogy azon 100 holdas birtokos, ki a későbbi törvény életbelépése folytán önálló vadászati jogát elvesztette, kárpótlást találhatott abban, hogy a legalább 50 holddal biroknak az egyesülésre adott jog segélyével, másokkal egyesülve újból önálló vadászatot gyakorolhat. A törvény indokolása határozottan kijelenti, hogy közérdekű fontos okok nélkül a kisebb birtokosok jogainak korlátozása nem céloztatott, világos tehát, hogy miután semmi közérdekű fontos ok a több határban fekvő 50 holdas birtokoknak a törvény értelmében önálló vadászterületté való egyesülésének megakadályozását nem kívánja, s a törvény szövege a kérdéses korlátozást sem kifejezetten sem közvetve ki nem mondja, csak a vadászati törvény szellemének, de szövegének is megfelelő, ha az 0 holdas birtokosoknak is, ugy mint a 200 holdas birtokosoknak biztosíttatik az egyesülés joga, ha az illető egyesítendő birtokok a törvény által kívánt feltételeknek megfelelnek, habár több község határában feküsznek is. A tárgyalás alatt álló concrét esetben a N . . .-féle egymástól elkülönítve fekvő 15-1. holdnyi és 64 holdnyi ondódi birtokok közül az uj vadászati törvény életbelépte előtt a 141 holdnyi nagyobb birtok önálló vadászterületet képezett, a törvény életbeléptetése után pedig a 3. §. alapján N . . . egyesitette mindkét ondódi birtok területét az E . . K . . . birtokában levő 266. 926/1600. holdat kitevő, közvetlen szomszédos nagy-seéi erdővel, miáltal a törvény kettős célzása összhangba hozatott, illetőleg a vadászat okszerű kezelését lehetővé tevő nagyobb kiterjedésű vadászterület létesíttetett, a nélkül, hogy a kisebb birtokos jogai csorbát szenvedtek volna. Az 1883. év óta N . . . J . . . és E . . . K . . . közt ondód' illetőleg nagy-seéi birtokaikra nézve vadászati jog gyakorlása végett létesített egyesülést betiltani annál kevésbbé volna jogos, mert a főszolgabíró által tartott tárgyaláson az Ondód község bírája által tett tanuvallomis szerint a kérdéses N . .-féle birtokterületek a községi vad iszterülettel sem azelőtt nem adattak bérbe, sem jelen alkalom nál bérbeadatni nem céloztattak, s mert az emiitett tárgyaláson az is bebizonyult, hogy S . . . S . . . a vadászatbérlő Ondód községtől a szerződés szerint 591 holdnyi községi vadászterületet vévén bérbe, holott a vitás területek levonásával is a kétségen kívül őt illető községi vadászterület ennél jóval nagyobb migvadíszható határt foglal magában, a nevezett vadászatbérlő a községgel kötött szerződésre sem alapíthatja a N . . .-féle birtokok vadászati joga iránt támasztott igényét. Ily körülmények között a panasznak helyt adni nem lehetett. 17. a) A községi vadászterület bérösszegének felosztása iránti döntésnek hiánya a jóváhagyásnak a bérszerződéstől való megtagadását nem indokolja. bj Ellenben ha a községi határ egy részének önálló vadászati területi jellege vitássá válik, a bérszerződést a vitás alapkérdés eldöntése előtt jóváhagyni nem lehet. c) Ha az árverési határnapot a községi képviselőtestület helyett a községi elöljáróság tűzte ki, ezen törvényellenes eljárást azon körülmény törvényessé nem teszi, hogy a képviselőtestületi közgyűlés az árverési határnapot utólag jóváhagyja, s az árverés eredménye alapján megkötött szerződést jóváhagyásával szintén ellátja. 650. sz. 189". K. Ő Felsége a király nevében a m. kir. közig, bíróság H . . . vármegye alispánjának 1897. évi május hó 2ó-én 8818. sz. a. hozott s a tisza-nánai községi vadászterületnek bérbeadására nézve K. István tisza-nánai lakossal kötött szerződéstől jóváhagyását megtagadó határozata ellen nevezett tiszan^nai lakos által benyújtott panasziratot az 1897. évi augusztus hó 4-én tartott ülésben az 1896. XXVI. t.-c. 75. §-a alapján vizsgálat alá vévén következőleg ítélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: A panaszolt alispáni határozat a vadászati bérszerződéstől a jóváhagyást azért tagadta meg, s a bérbeadásra vonatkozó községi intézkedéseket azért oldotta fel, mert a községi terület egy részének önálló vadászterületi jellege vitássá válván, ezen kérdésben, valamint a bérösszegnek a kisbirtokosok közt való felosztása kérdésében a bérszerződés jóváhagyása előtt az 1883: XX. t.-c. 2. §-a utolsó bekezdésében megjelölt halóságoknak keli határozni. A bérösszegnek mikénti felosztása a bérszerződés jóváhagyásától függetlenül eldönthető kérdés levén, a felosztás iránti döntés hiánya a jóváhagyásnak a bérszerződéstől való megtagadását még indokolttá nem tenné, minthogy azonban a községi terület egy részének önálló vadászterületi jellege a M. István által a bérbeadás iránt hozott községi képviselőtestületi határozat ellen beadott felebbezés folytán tényleg vitássá vált, a bérszerződés pedig ezen vitás alapkérdés előzetes eldöntése nélkül, a mely az 1883. XX. t.-c. 2. §. végső pontjában körülirt eljárásra tartozik, a dolog természeténél fogva jóvá nem hagyható, az alispán helyesen járt el, midőn a szóban levő bérszerződéstől jóváhagyását megtagadta. A bérbeadásra vonatkozó községi intézkedések egyébiránt már azért is semmiseknek tekintendők, mert az 1883. XX. t.-c. 3. §-ában hivatkozott 1871. évi XVIII. t.-c. 110. §-a helyett életbe lépett 1886. XXII. t.-c. 120. §-ának azon rendelkezése, hogy az árverés módozatait — képviselőtestület állapítja meg, mindenben betartva — nem lett. Az árverési határnapot ugyanis a községi elöljáróság tűzte ki, az 1897. évi február hó 17-én kelt hirdetménynyel ugyanazon évi március hó 28-ára, mely törvényellenes eljárást azon körülmény törvényessé nem teszi, hogy a községi képviselőtestület 1897. évi március hó 6-án tartott közgyűlésében az elöljáróság által kitűzött s már közhírré is tett határnapot utólag jóvá hagyta, s az 1897. évi május hó 1-én tartott képviselőtestületi közgyűlés pedig az emiitett hirdetmény alapján megtartott árverés eredményéhez képest megkötött szerződést jóváhagyásával ellátta, mert a már idézett 1886. XXII. t.-c. 120. §-ának második bekezdése szerint a községi javadalom bérbeadásánál az árverésre vonatkozó előintézkedések megtétele is a képviselőtestület jogát és kötelességét képezi. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Melchner József e. M. Szhtinán, aradi törvényszék, bej. 1898. jan. 29. félsz. febr. 15. csb. dr. Schartner Sándor, tmgg. dr. Precupás Illés. — Rosinger Péter e. N.-Váradon, nagyváradi törvényszék, be;. 1897. dec. 20. félsz. 1898. Jan. lí). csb. Geleta Géza, tmgg. dr. Mihelfy Lajos. — Reinitz Sámuel e. Makón, szegedi tszék bej. 1H97. dec. 24. félsz. 1898. jan. 15. csb. dr. Kecskeméty Dániel, tmgg. Wizinger Károly. — Probojcsevits Lőrinc Szabadkán, szabadkai törvényszék, bej. 1897. dec. 8. félsz. 1897. dec. 18. csb. Oláh Ferenc, tmgg. dr. Fischer Jákó. — Sternheim Emánuel e Nagylakon, szegedi tszék bej. 1897. dec. 31, félsz. 1898. jan. 22. csb. dr. Kecskeméty Dániel tmgg. dr. Bakos Ödön. — Krieger Emánuel e. Késmárkon, lőcsei tszék, beji ,1897. dec. 17. félsz. 1898. jan. 14, csb. Putz Mátyás, tmgg. dr. Nagy Árpád. — Hoffmann Vilmos e. Várgedén. rimaszombati kir. tszék bej. 1898. jan. 4. félsz. jan. 11. csb. Medveczky Sándor, tmgg. dr. Rárossy Gyula. — Lőwy Herm inn Aradon, aradi tszék. bej. 1S98. jan 30. félsz. 1898. febr. 22. csb. dr. Schartner Sándor, tmgg. dr. Szende Tivadar. Pályázatok : A beregszászi törvényszéknél a 1 b i r ó i áll. dec. 3. — N.-becskereki járásbíróságnál albirói áll. nov. 30. — Beregszászi törvényszéknél aljegyzői áll. nov. 30. -.fcb^vENv TAR8A8AG NYOMDÁJA BUDAPESTÉ*-