A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 4. szám - Bírósági intercalarék - A birtokállapot védelme a tulajdonjoggal szemben

érezné magát, önkényileg és önhatalmúlag, megzavartassék ; mert jogállamban senki sem lehet a maga bírája ; azért vannak jogállamban a különböző biróságok szervezve, hogy a jogaiban sértett fél azok előtt keresse sérelmei orvoslását. A birtok, mint tényleges állapot védelmére szolgál a birtokkereset ; az ekként keletkezett per a birtokper ; a birtokkereset eldöntésére hivatott bíróság pedig : birtokbiróság. A birtoknál, mint tényleges állapotnál, tágabb fogalom a tulajdonjog, mint a dolog fölött kizárólagos és korlátlan uralom ; védelmére szolgál a tulajdonjogi kereset és az ekként előálló jogper, mely nem a birtokbiróság, hanem a felállított jogbiróságok hatáskörébe tartozik. Birtokpert hármat ismerünk ; u. m. : a) a határjárási pert ; b) a mesgyeigazitási pert, és c) a sommás visszahelyezési pert; mindegyiknek célja az előbbi tényleges állapot helyreállítása és az okozott teljes kár megtérítése. Jogper, szoros értelemben véve kettő van : a) a tulajdonjogi kereset, (rei vindicatio) mely a tulajdonjog megítélésére irányul, és b) a kizárólagossági kereset, (actio negatoria) melylyel a tulajdonos követeli, hogy a tulajdonát képező dologra bármily idegen befolyás szüntettessék meg és ekként a tulajdonosnak a dolog fölött való kizárólagos és korlátlan uralma állittassék helyre. A birtokper alapja : a birtok, a tényleges állapot ; a jogper alapja : a tulajdonjog. A birtokper ideiglenesen rendezi a megzavart birtokvisszonyt az által, hogy az előbbeni tényleges állapotot helyreállítja, tekintet nélkül arra, hogy jogos-e ama állapot, vagy nem ; miből kifolyólag a birtokperben a jog érvényesítése a priori ki van zárva. Ezért nem praejudicálnak a birtokperek a jogpereknek, a melyeket a tulajdonos a birtokper eldöntése után is, tetszése szerint igénybe veheti. *) Ezen vázolatot azért véltem előre bocsátani, hogy az alább felvetendő kérdés alapos megfejtésére kiindulási pontnak jeleztessék. Dr. Frankfurter Sándor ur, miskolci ügyvéd «A J o g» 1896. évi 16. számában «Sommás birtokper és sommás visszahelyezés » cim alatt egy oly kérdést vetett fel, melylyel gyakorlati szempontból foglalkozni annál is inkább érdemes, mivel az ügy oly természetű, hogy abban a kir. törvényszékek, mint felebbezési biróságok utolsó fokon döntenek, s igy a felsőbb biróságok elvi kijelentést nem tehetvén, a különböző törvényszékek előtt igen könnyen ellentétes joggyakorlat fejlődhetik ki. A dr. Frankfurter Sándor ur által felvetett kérdéshez hozzászólott eddig Hubert Ottó ur, huszti kir. albiró. A kérdés lényege, szerény felfogásom szerint, a következőkben culminál : F.(elperes) sommás visszahelyezési keresetet indit az illetékes birtokbiróság (kir. jbiróság) előtt A.(lperes) ellen, mert ez őt egy oly ingatlan birtoklásában háborította meg, a mely ingatlan értéke 200 frton alul van. A. a megháboritás tényét beismeri; de mert az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 2. pontja szerint a 200 frt értéket meg nem haladó jogperek is a kir. járásbíróság hatáskörébe és a sommás eljárásra lettek utalva, telekkönyvileg igazolt és jogszerű tulajdonjogánál fogva viszonkeresetileg actio negatoriát emel, a per tárgyát képező ingatlan fölött kizárólagos és korlátlan uralma megítélése iránt, a mibe F. bele nem egyezik. A kir. járásbíróság a visszonkeresetet elfogadja ugyan, azonban az 1893: XVIII. 102., lOi. és 117. §§. alapján elismerés alapján A.-t F. javára elmarasztalja ; egyúttal a visszonkereset fölött a tárgyalást folytatván, ujabbi Ítéletében A. viszonkeresetének helyt ad. »Hol van itt az igazság, hol a méltányosság, hol a célszerűség, ha csak abban nem, hogy mindkét fél pernyertes, mindkét fél pervesztes és mindkét fél visel egy csomó perköltséget ? !» — kiált fel dr. Frankfurter ur, és további fejtegetéseiben a sommás eljárási törvény rendelkezéseire és annak szellemére alapított következtetés utján abbeli nézetének ad kifejezést, hogy az eljáró járásbiró az ügyben elkülönített Ítéletet nem hozhat, hanem a vitát csak egy, mégpedig a viszonkeresetet is felölelő végitélettel döntheti el olyként, hogy A. erősebb jogával szemben, ha ez perrendszerü bebizonyítást nyer, F. keresete elutasítása mellett A. viszonkeresete megítélendő. Nem bocsátkozom e helyütt dr. Frankfurter ur által cikkében használt jogi műkifejezések helyessége, vagy helytelensége bírálatába^) mert ez a tárgytól messze elvezetne, hanem jelezni fogom, hogy miben egyezik és miben tér el az én szerény véleményem; hangsúlyozván, hogy én, már állásomnál fogva is, az enyémtől eltérő jogászi felfogást tisztelem. Egyedüli pont, a melyben egyezünk az, hogy az eljárt kir. járásbíróság tévesen járt el az ügyben és hogy eljárása sem a birtokperek lényegével, sem a sommás eljárási törvény rendelkezéseivel és szellemével össze nem egyeztethető. ») L. minderről cikkírónak «A J o g<> 189ó. évi 51. számában és «A J o g» 1896. évi 8. számában megjelent fejtegetéseit «Jogperek és birtokperek» cim alatt. 2) L. ezekről a jelen cikk írójának fentebb idézett fejtegetéseit «A J o g» 1895. évi 51. és 1896. évi 8. számában. OG Ezen egyedüli érintkezési pont mellett minden egyéb tekintetben az én szerény nézetem teljesen ellentétes a dr. Frankfurter ur cikkében kifejtett állásponttal és felfogással. Azonban az egyetlen érintkezési pont sem involvál magában végeredményében megegyezést; mert mig dr. Frankfurter ur a járásbíróság eljárását azért tartja tévesnek, mert csak egy ítéletet kellett volna hoznia és a bebizonyított tulajdonjog, mint erősebb jog alapján a keresetet elutasítania és a viszonkeresetet megítélnie ; addig az én szerény felfogásom oda concludál, hogy a kir. járásbíróságnak, mint birtokbiróságnak tisztánabirtokkérdésénélkellettvolnamaradnia s ekként tisztán a keresetet elbírálnia, ellenben a jogkérdésével, vagyis a viszonkeresettel foglalkoznia s ez által a birtok kérdését a jog kérdésével összekevernie nem kellett volna. Szerény véleményem támogatására én is, éppen ugy mint dr. Frankfurter ur, a sommás eljárási törvényre, annak szellemére, de ezen kivül még az azzal nem ellenkező hazai joggyakorlatunkra és a sommás visszahelyezés mint birtokper sajátszerűségére és lényegére hivatkozom. íme szerény felfogásom vezéreszméi : 1. A repositionalis per sürgős természete annak gyors, néhány nap múlva leendő eldöntését követeli, mert a megzavart jogrendet sokáig bizonytalanságban hagyni nem szabad ; ez a jogállam fogalmával és céljával ellenkezik. Ebben találja indokát azon körülmény is, hogy a tárgyaló bírónak a helyszínére kell kiszállania, ott veszi fel a bizonyítást, és hacsak lehet, ott legott kihirdeti az Ítéletet is. 2. A repositionalis per nemjogviszonyt, hanem tényleges és megzavart állapotot rendez, minden egyéb annak keretébe bele nem vonható kérdés mellőzésével. Ez adja meg a repositionalis pernek sajátszerű jellegét és kivételes helyzetét. A sommás eljárási törvény javaslatának részletes indokolásában is olvassuk (115. lap):» ... az értékre való tekintet nélkül kizárja a felülvizsgálatot a sommás visszahelyezési . . . perekben. E kizárást indokolja azon körülmény, hogy ezen perekugy is csak a birtok állapotnak előzetes rendezését célozzák és sem a rendes... pernek, séma jog iránt indított pernek nem praejudicál nak.» 3. A repositionalis per sajátszerű jellegét, kivételes helyzetét és ideiglenes természetét régi jogunk állapította meg: . . . Partibus non contentis, ordinaria juris via e ratione salva permanente, ut interimalis per vicecomitem facta determinatione nullám prorsus considerationem in via juris subire possit. (L. I. Ferenc III. dec. 1802. évi XXIII. cikk. 1. §. 4. Hazai joggyakorlatunk mindig és kivétel nélkül azon elvet követte, hogy a repositionalis per keretébea tulajdonjog kérdése bele nem vonható; ennek ratiója abban fekszik, hogy a jogrendet senkinek sem szabadönhatalmulagmegzavarni. Feltétlen követelmény, tekintet nélkül bármiféle jogra, mindenekelőtt a megzavart állapotot sürgősen visszaállítani, a ki pedig ama visszaállított állapottal jogaiban sértve érzi magát, tessék a törvényes uton jogainak érvényt szerezni, de önhatalmúlag magának elégtételt, még ha jogos is volna, nem vehet. 5. Hogy hazai jogunkban mindig ez az irányelv uralgott é s ez mai nap is érvényében áll, kitetszik az igazságügyi bizottságnak a sommás eljárási törvényjavaslat 1. §. 5. pontjának 1.) alpontjára tett jelentéséből (1. 11—12. lap): «A javaslat összhangzásban az 1881: L1V. t.-c. 13. §-ával a bérleti és haszonbérleti ügyekben a bérlemény és haszonbérlemény visszabocsátására irányuló kereseteket, összegre való tekintet nélkül a járásbíróság hatáskörébe utalta, még pedig a birtok hathatós érvényesítése szempontjából.* «Hazai gyakorlatunknak mindig irányzata volt, hogy ily esetekben a sommás visszahelyezés birtokvédelmét a visszatartási esetekre kiterjeszsze.» «A birtok hathatós érvényesítése céljából tehát csak azon mód kínálkozik, hogy oly perut biztosittassék, a melynek igénybevételével a törvényes birtokállapot helyreállítása mielőbb várható.* «A kereset célja : a vitás időtartam megállapítása által a birtokviszonyt rendezni. Ezen tul abiróiitélet ép oly kevéssé terjed, mintáz, a mely a sommás visszahelyezési perben hozatik. Ennek kifejezését célozza a módositvány, a midőn a felek közt fenforgó dologi jogviszony eldöntését érintetlenül hagyja.» 6. Ugyanezen elvet emeli törvényerőre az 1881: XVIII. t.-c. vagyis a sommás eljárási törvény 1. §. 5. pontjának m) alpontja is, mely világosan rendeli, hogy a sommás visszahelyezési keresetekkel a tulajdoni kereset össze nem köttethetik. Ezek azon érvek, melyek bennem azon megyőződést érlelték meg, hogy a birtokperekben (értem ezek alatt a határjárási-, mesgyeigazgatási- és sommás visszahelyezési pereket, nem pedig az 1881: LIX. t.-c. 6. §. és illetve az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 2 pontjában emiitett és sajátlanul birtokpereknek elnevezett jogpereket) a tulajdonjog kérdését belevegyiteni és vita tárgyává tenni egyáltalában nem lehet, még pedig: a) sem viszonkereset emelése által;