A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 46. szám - Pium desiderium

A JOG 333 hogy e változás az ország jogait nem érinti. (1807. 73. ülés nov. 7-én. 1807. évi orsz. gyül. irom. 240. 1.) Kijelenti különben az 1807. évi országgyűlés utolsó föliratában azt is, hogy: «M agyarország a pragmatica sanctio által függetlenségéből semmit sem veszített, a királyválasztáson kivül semmi jogáról le nem mondett, sőt föntartotta mind azt, mi szabad alkotmányos nemzetekel megillet. Nincs is más kapcsolatban a többi örökös tartományokkal, mint a mely a fejedelem egységéből s a kölcsönös védelemből származik. » Igen érdekes ezen föliratnak további fejtegetése is, melyből kiderül,hogy a teljes paritás eszméjét nem az 18b7. XII. t.-c. 28 §-a mondja ki először. A most hivatkozott leiratban még a következő nagyfontosságú tételek is bent vannak: <fenállván pedig az ország függetlenségi joga,annak javát a vele együtt ugyanazon fejedelem alatt levő többi tartományok javának alárendelni, s azt a kölcsönös szerződéseken kivül semmi más állal nem lehet arra kényszeríteni, hogy más ország javának szolgáljon. A mit tehát Austria Magyarországtól kiván, mindazt kívánhatja ez is amattól. Szükségesnek látják a rendek e jogokat fejtegetni, miután akir. leiratban állitlatik, hogy e jogok gyakorlata a monarchia rendszerével nem férhet meg. A kölcsönösfüggetlenségelső föltétele a;visszonosság mi hajdan fönn is állott, miként ezt az 1491 — 16l»8. évi bécsi szerződések, s az 1553. XVII. c. 1625. XXXII. 1635. I. c. 1659. LX1I. és az 1662. XL. törv.-cikkelyek is bizonyítják. Különösen fontos tőleg a küllőiddel szemben annak igazolása is, hogy Magyarország a német Butidhoz soha sem tartozoti, így az osztrák örökös tariományokkal e szempontból sem jöhet egyenlő tölfogás alá. Maga az 1815. évi bécsi congressus sem értette s nem is érthette bele Magyarországot a «Confederation Germanique»-ba, mely német szövetségnek az osztrák örökös tartományok annak 1866-ban történt feloszlásáig valóban tagjai is voltak. Az 1815. évi június hó 8-án kelt német Bundesactban ismételve csak az osztrák császár fordul elő megemlítve, d e sehol a magyar király. Az 1820. évi márc. 2-án kelt pátens 5-ik pontja elősorolja az osztrák monarchia azon tartományait és területeit, melyek a német Bundhoz tartoznak, de Magyarország nagyon természetesen abban nem fordul elő. Megjegyzendőnek tartom, hogy arra nézve, t. i. hogv Magyarország és társországai is belevonassanak a német Bundba, az osztrák kormány 1851-ben határozott kísérletet tett. Célja volt pedig az, miként minden ellene irányuló támadás, bármely területen történjék is, a német szövetség ellen intézett támadás jellegével bírjon, mely esetben a német szövetség köteles leendett volna Austriát fegyveresen támogatni. Az akkori magyar emigratió tőle kitelhető módon tiltakozott ez ellen. Maguk a német udvarok sem fogadták Austria tervét kedvezőleg, a piemonti kormány, az angol kormány részéről P al mer s to n tiltakozólag léptek föl, Napóleon Lajos, akkor a francia köztársaság elnöke,kijelenté, hogy Austriának minden tartományaival a német szövetségbe lépését «casus belli>-nek lenne kénytelen tekinteni. Maga I. Miklós cár is helytelenité e tervet, mit vigre 1852. év február havában a S c h w a rz e n b e rg kormány is föladott. így tehát Magyarország 18Í9—1886 közt sem volt a német Bund tagja. Különös súlyt helyez a magyar közjog, az ország függetlenségét demonstrálandó, a királyok névsorrendjének megjelölése alkalmából is, így p. o. az osztrák házból származó Mátyás királyt e néven II-iknak ismeri a magyar közjog, Il-ik Károly német császár,mint magyarkirály 111-ik Károly, I. Ferenc magyar király mint német császár Il-ik volt stb. E kérdés actualitása főleg 1830-banFerdinándtrónörökös koronáztatásakor merült föl. Némelyek hajlandók voltak e Ferdinánd királyt, mert mint osztrák császár tényleg e néven első volt, mint magyar királyt is I. Ferdinándnak nevezni. E helytelen közjogi fölfogásnak azonban már a koronázáskor kiadni szokott emlékérmek is elienemondanak; ez érmeken igen helyesen a két királyi főlség képei körül eme félremagyarázhatlan értelmű szavak olvashatók: -<Franciscus primus, et per Eum Ferdinandus Quintus*. Ezek után mégis történtek félreértések, 1835-ben I. Ferenc halála után egyik leiratban Ferdinandus primus fordul elő. Kijelentették ekkor a rendek, hogy: «Magyarország, mely az ausztriai birodalombeli tartományokkal a kölcsönös védelemre egyesülve vagyon, azon birodalomnak mindazonáltal nem kiegészítő része*. Erre adott kir. leiratban (1835. aug. 31.) elvan ismerve, hogy: «az austriai császári cim néhai I. Ferenc császár és király által legmagasabb uralkodó házára ruháztatott, ezen örökös méltóságának jelvénye, a sorban utána magyarországi királyi cimre nem vonatkozik. Az 1836. márc. 28-án kelt leirat már megfelel a magyar közjog követelményének, amennyiben márigyvan szövegezve: -Ferdinandus primus Austriae imperátor et Hungáriáé hujus nominis quintus rex>. I. illetve V. Ferdinánd, mint osztrák császár 1848. évi ápril. hó 25-én alkotmányt adván az osztrák császárságnak, ennek első pontjában kijelenti, hogy az austriai császárságot képező minden országok és tartományok egy feloszthatlan monarchiát képeznek. A második pontban Csehországtól egész Vorarlbergig előszámlálvák azon országok és tartományok, melyek ezen feloszthatlan austriai császárság elemei és alkatrészei, d e M a g y a rországésa magyar koronához tartozó országok e sorozatban elő nem fordulnak. V. Ferdinánd 1848 nyarán betegeskedvén, az osztrák császárság számára betegsége idejére teljhatalmú képviselőjévé J ános főherceget nevezte ki, addig Magyarország számára hg Esterházy Pál akkori minister ellenjegyzése mellett külön teljhatalmú képviselőt nevezett ki István főherceg nádor személyében, és öt az osztrák császári hatóságtól merőben független magyar királyi hatóságnak az ország törvényei és alkotmánya értelmébeni gyakorlására ideiglenesen fölhatalmazta. Az angol alsóház 18Í9. évi május 11-iki ülésében a szabad és független Magyarországról szóllott Ós bor ne képviselőjük 21-én ugyan ő igy nyilatkozik: «Közönségesen azt hitték, hogy Magyarország része volna Austriának s nem volna független állam. Ez hibás vélemény» stb. Az 1867. évi átalakulás mind eme kimondott és a gyakorlatban is érvényesült elveket nem csak el nem ejté, hanem azok hatályát következetesen fokozta, szigorúan ragaszkodván ahhoz: I )as historische Recht Ungarns ist ein Fels, der bisher unerschüttert aus allén Stürmen hervorgegangen, die gegen ihn gewüthet. Auf diesen Felsen muss das neue Recht gebaut werden, wenn es fest stehen soll». (Drei Jahre Verfassungsstreit. 206. 1.). Az 1867. VII. t.-c. megkívánja azt, hogy a trónról lemondó uralkodó külön mondjon le a magyar koronáról. V-ik Ferdinánd lemondásakor lényeges hiba történt, ez azonban utólag ugy a hogy pótolva lett, addig Rudolf lemondásakor (1608) a közjogi elv a külön lemondás a magyar koronáról meg volt tartva. Rudolf ugyanis magát a koroniztatása alkalmával az ország jogai s szabadságai iránt tett esküjének köteléke alól, ugy a Rendeket az iránta tartozó alattvalói hüségök alól föloldozta. (II. Mátyás I. végzemény bevezetés). Az udvartartás nem közös ügy, annak költségeit az 1867. XII. t.-c. 7. §-a értelmében a monarchia mindkét államának parlamentje egymástól függetlenül szavazza meg. Az 1492. VI. t.-c-nek megfelelőleg az 1893. évi nov. hó 20-án kelt legfelsőbb kéziratban elrendeli Ő felsége, hogy az udvar körében előforduló mindazon ünnepélyes alkalmakkor, melyek a magyar korona országait mint közjogi cselekvények is érdeklik, az udvari főbb szolgálat teljesítésével kizárólag a magyar zászlósok bízassanak meg. Az 1867. évi átalakulások után sem lehet osztrák-magyar államterületről és határokról szóllani. gr Andrássy Gyula erre nézve ezt mondja: (1869 jan. 14.) «Ó Felsége uralkodása alatt két külön állással bíró állam, illetőleg államterület létezik*. Az 1878* V. t.-c. 5. §-ához adott ministeri indokolás (II) kijelenti azt, hogy: «szemközt Austriával külön államot képezünk*. A dualismus határozott értelme szerint a monarchiának mindkét állama külön souverainitással bir. Budapest fő- és székváros címet visel s ezzel egyenrangúvá van téve Bécscsel. Nincs osztrák-magyar állam polgárság. A közös kormány, a közös hadsereg és hadi tengerészet, valamint azoknak minden hatóságaik a császári és királyi jelzővel élnek, ő felsége cimei elősorolásánál az 1868. nov. 14-én kelt legfőbb elhatározás szerint a magyar királyi cimet megelőzőleg az és szó előfordul. Az 1895. okt. 4-én kelt legfőbb kézirat még a következő nagy fontosságú kijelentést tartalmazza, hogy: «Házam ministere ezentúl «a császári és királyi Ház ministere» cimet viselje. Fölfogásom szerint tehát a külföld részére irandó magyar közjogban nem elegendő garantiális törvényeinket stb. elősorolni, ez az egésznek csak a váza lehet, de nekünk azt kell igazolnunk, hogye törvények, koronázási diplomák stb., nem voltak üres szavak, hanem azoknak valóban gyakorlati értékük volt és van most is. Ez elősorolt kevés számú inkább példaként felsorolt tények teljes világításba helyezik azt, hogy mily nagy horderejű t.-cikk a múltra, a jelenre s a jövőre az 1790/91. X. t.-c, hogy azt a magyar közjog nem kifundálta, hanem ebben élő ténynek adott még életrevalóbb alakot. De mindez azt is igazolja, főleg az 1723 után következő korszakra, hogy a magyar királyság állami önállósága a Habsburg dynastia biztosságát, annak nagyhatalmi állását nem veszélyezteti, ellenkezőleg ennek a legerősebb talpkövét képezi, nem veszélyezteti továbbá a magyar királyság jogállását azon viszony sem, melyben az az osztrák örökös tartományokkal áll, az a sokat emlegetett Sonder-Zug tehát csak az osztrák publicistika egy részének képzeletében él.ténylegazonban ismeretlen, a magyar közjog fejleményében a törvények és azok consequentiainak követelése pedig nem forradalom, nem elszakadási vágy, hanem honpolgári kötelesség, főleg akkor, ha azok mások szerzett jogait nem érintik. Ezt azonban fájdalom az olvasó az előttem levő nagy műből nem tanulja meg, mi annál rosszabb, mert e mű nagy elterjedésre van számítva s kézikönyv és segédforrás akar lenni azok számára, kik alapos és rövidebb cikkekben mégis kimerítő adatokat és irányt akarnak bírni. — mint látjuk azonban, a magyar közjogot illetőleg teljesen tévútra vezettetnek. Dr. Horváth János. pestvidéki kir. alügyész. Vegyesek. Részvénytársasági ügyészség összeférhetlen-e az igazgatósági tagsággal? A soproni kir. törvényszék: Dr. Sz. M. ügyvéd közgyűlési határozat megsemmisítése iránt indított pert a nagy-